Keresés ebben a blogban

2018. július 30., hétfő

Hasznos rovarok a kertünkben

Sokan akarunk vegyszermentes zöldséget és gyümölcsöt termelni, különösen a családnak, a gyerekeknek. Ez azonban nehézségeket támaszt. Vegyszerekkel védeni a növényeinket egyszerű, de káros az egészségünkre és a környezetünkre. A vegyszermentes módszerek pedig soha nem teljesek.

Ez azt jelenti, hogy sokmindenféle módszert be kell vetnünk, hogy azok együttes hatása már megfelelő védelmet nyújtson. Az egyik aránylag kevés fáradsággal járó módszer a hasznos rovarok segítségét igénybe venni. Csak néhány célszerűen kiválasztott növényt kell veteményeznünk és azok majd odacsalogatják azokat a rovarokat, amelyek segítenek megvédeni a növényeinket, vagy éppenséggel a beporzást végzik.

A következő táblázatban olvashatjuk, hogy milyen hasznos rovart milyen növények vonzanak és melyek azok a növények, amelyek általában hasznos rovarokat vonzanak.

Ne törekedjünk teljességre, mert a természetben sincs teljesség. Személy szerint pl. a kecskedarázs hiába hasznos rovar, mégsem akarnám a kertembe vonzani.

Sok szerencsét a hasznos rovarok szolgálatainak igénybevételéhez!

Növények, amelyek bizonyos típusú hasznos rovarokat vonzanak
Rovar Latin név Növény
Rabló poloskák - rovarokkal táplálkoznak A Reduviidae család tagjai Kék lucerna (takarmánylucerna), sárgarépa, aranyvessző (solidago, aranyos istápfű, stb.)
Nagyszemű bodobács - atkákon, rovarokon és azok tojásain élnek Geocoris, a Hemiptera rendbe tartoznak Kék lucerna (takarmánylucerna), sárgarépa, aranyvessző (solidago, aranyos istápfű, stb.)
Tolvaj poloskák - többfajta káros rovar ragadozói Nabidok, a Hemiptera rendbe tartoznak Kék lucerna (takarmánylucerna)
Zöldfátyolkák - lárváik levéltetvekkel és rovarokkal táplálkoznak Chrysopiadae családhoz tartozó rovarok Sárgarépa
Katicabogár - levéltetvekkel és pajzstetvekkel táplálkoznak Coccinella septempunctata Kék lucerna (takarmánylucerna), üröm, hajnalka, cickafark, aranyvessző (solidago, aranyos istápfű, stb.)
Parazita darazsak - a megtámadott rovarba helyezik a tojásaikat A Hymenoptera rendbe és az Apocrita alrendbe tartozó rovarok Kék lucerna (takarmánylucerna), sárgarépa, aranyvessző (solidago, aranyos istápfű, stb.), pemetefű, cickafark, fehérhere
Zengőlegyek - darázs küllemű rovarok, lárváik rovarevők A Syrphidae családba tartozó rovarok Pohánka (latin: fagopyrum esculentum), sulyoktáska (latin: aethionema saxatile), édeskömény, pemetefű, hajnalka, cickafark
Fürkészlegyek - lárváik rovarok parazitái A Tachinidae családba tartozó legyek Koriander (cigánypetrezselyem), édeskömény, borostyán, édes fehérhere
Darazsak - káros rovarok ragadozói Vespula, vagy Dolichovespula Üröm, sárgarépa, borostyán, édes fehérhere 





Növények, amelyek általában hasznos rovarokat vonzanak
Növények neve
E rovarokat vonzzák
Ánizs A hasznos rovarokat vonzza, a kártevőket taszitja
Bazsalikom Lepkéket és hasznos rovarokat
Borágó Méheket
Kömény Hasznos rovarokat
Gyöngymenta Madarakat és méheket vonz a megporzáshoz
Koriander (cigánypetrezselyem) Hasznos rovarokat
Kapor Méheket
Pemetefű Méheket
Izsóp Madarakat és méheket vonz
Menta Hasznos rovarokat
Plumbágó Méheket és lepkéket vonz
Kerti zsálya Méheket
Zsálya Méheket és lepkéket vonz
Török szegfű Méheket és lepkéket vonz

2018. július 21., szombat

Paradicsomlé télire


Sokunk kamrapolcain már ott piroslanak a paradicsomlével teli üvegek. Akadnak azonban olyanok, akik bár szeretik a paradicsomlevet, félnek elkészíteni. Nekik szeretnénk egy kis bátorítást adni, hogy bátran vágjanak bele.

Régen hatalmas üstökben, egész nap főzték, mire megfelelő sűrűséget elérte. Sokan azért nem mernek ma belefogni a paradicsom-befőzésbe, mert gyerekkori emlékeikben rémálomként él a kép: anya vagy nagymama reggel elkezdte, mosta, tisztította, darabolta, passzírozta, főzte jó sokáig, hogy sűrű legyen. Végül a forró paradicsomlevet tisztára mosott üvegekbe töltögette és csavaros üveg híján, a celofánnal lekötözte. Este lett, mire az üvegek bekerültek a dunnák közé. Ha még segíteni is kellett, akkor a forró üvegekre rátenni a nedves celofánt, majd madzaggal körbetekerve lekötözni sem a kellemes élmények között maradt meg.

Sokakat visszatart, hogy saját készítésű paradicsomlevet készítsenek az is, hogy naponta találkozunk a tartósítószerek ártalmas hatásaival. Ők úgy gondolják, tartósítószer nélkül megromlik a télire eltett készítmény. Szerencsére mára kiderült, nem kell sem szalicil, sem nátrium-benzoát, hogy télen is élvezzük a nyár piros ajándékát. Ráadásul a sokéves tapasztalat mára lerövidítette az egész napos befőzési procedúrát néhány órára.

Ha nagyon jól szeretnénk végezni a befőzést, célszerű több napra ütemezni. Az első nap az üvegeket fedővel együtt alaposan elmossuk, ecetes vízben elöblítjük, majd tiszta konyharuhán lecsorgatjuk. Egy nagy fazékba téve kifőzzük, csírátlanítjuk őket, kicsit hűlni hagyjuk a vízben, majd csipesszel óvatosan kihalásszuk, és konyharuhával borított tálcára tesszük. A szélesebb szájú és karcsú üvegeket egy konyharuhával bélelt tálba állogatjuk fejjel lefelé. Fontos tudni: ha az üvegeket így kezeljük, semmiféle tartósítószert nem kell a paradicsomlevünkbe tenni.

Mint sok minden másban, itt is elmondhatjuk, hogy ahány ház, annyiféleképpen történik a befőzés. Az egyik lényeges különbség, hogy nyersen passzírozzuk, vagy megfőzve, forrón.

A nyers passzírozáshoz speciális paradicsomdaráló – a kvódlibet – a legalkalmasabb eszköz. Ennél az eljárásnál a feldarabolt paradicsomból még nyersen préseljük ki a levet. Utána főzzük és a szokásos módon eltesszük.
Kép forrása: https://galeriasavaria.hu/termekek/egyeb-regiseg/haztartasi-eszkoz/egyeb-haztartasi-eszkoz/

A másik hagyományos módszernél a darabolt paradicsomot előbb felfőzzük, majd amikor felforrt és a héja leválik, akkor azon forrón, kézi passzírozón átnyomjuk, majd a levet tovább főzzük a megfelelő sűrűség eléréséig. Utána jön a palackozás.

Ezt kétféle eszközzel is végezték, az egyik a tekerős változat, a másik a teknős passzírozó.
Kép forrása: https://galeriasavaria.hu/termekek/egyeb-regiseg/haztartasi-eszkoz/egyeb-haztartasi-eszkoz/
Vannak, akik fáradságot nem kímélve mosás után a paradicsomról lehúzzák a héját, mely pár perces forró vízfürdő után sikeresen és gyorsan elvégezhető. A paradicsomokat kereszt alakban bemetszik, majd a forró vízbe teszik. A bevágásnál fölpöndörödik a héja, és késsel könnyedén lehúzható. Utána főzés-sűrítés-üvegbe töltés, szárazdunszt a sorrend. Ne feledjük, bármely módszert választjuk is, a forrón üvegbe töltött levet lekötözés-kupakolás után száraz dunsztba illik tenni. Valljuk be, mindegyik elég pepecselős munka, de az eredmény kárpótol mindenért.
Érdemes elgondolkodni azonban, tényleg kell-e nagyon sűrű, már-már szószra emlékeztető paradicsomlé. Befőzéskor elpárologtatjuk belőle a vizet, majd amikor használni akarjuk, akkor meg felvizezzük. Mondják néhányan, teljesen fölösleges, és a saját lé mindig értékesebb, mint a csapvíz.
Mindenki tudja, körülbelül mire használja a paradicsomlevet: szósznak, vagy levesnek, esetleg ételek ízesítésére. Annak megfelelően csak annyit érdemes teljesen besűríteni, amennyit a család el szokott fogyasztani higítás nélkül, azonmód sűrűn. A többit pedig gyors befőzéssel tartósítsuk télire. A kinyert levet csak addig melegítjük, míg elkezd forrni, majd felhabzik, és tovább forrdogál, míg a habját el nem forrta. Ekkor üvegekbe tesszük a megszokott módon. Gyorsan dolgozzunk, hogy ne hűljön nagyon meg, és mehet a szárazdunsztba.
                                                    
A forró lé megrepesztheti a hideg üvegeket, ezért nagyanyánk pl. széles pengéjű késre állította az üvegeket, de ma már inkább egy tepsibe pakoljuk az üres üvegeket, a tepsit megtöltjük forró vízzel, így kicsi a valószínűsége az üvegek megrepedésének.
El lehet úgy is tenni, hogy a paradicsomot hidegen kipasszírozzuk, a levet üvegekbe töltjük, de ne töltsük meg színültig, jó 2-3 ujjnyit hagyjunk üresen az üvegben. Az így megtöltött üvegeket a szokásos módon lezárjuk, majd egy újságpapírral vagy konyharuhával bélelt fazékba tesszük őket. A fazekat az üvegek kétharmadáig felöntjük vízzel, lefedjük és alágyújtunk. Addig forraljuk, míg az üvegben lévő paradicsom gyöngyözni nem kezd. Ekkor még egy negyed órát melegítjük, nem zubogtatjuk és lezártjuk a gázt a befőzőedény alatt. Tehetjük az üvegeket szárazdunsztba, de hagyhatjuk a lefedett fazékban is kihűlni.

Tipp: Ha nincs olyan nagyfazekunk, amiben az üvegek elférnek, akkor se essünk kétségbe. A fazekat ne a saját fedőjével fedjük le, hanem egy fém tállal, ami passzol a fazékra. Így már a hosszabb nyakú üvegek is elférnek benne.

Sok háztartásban a fagyasztóba tesznek el egészben vagy darabolva paradicsomot, hogy télen azzal ízesítsenek. Nekik egy sokkal energiatakarékosabb megoldás is kínálkozik.

A hidegen passzírozásnál elég sok héj és mag megmarad, amit rendes körülmények között kidobunk, mint szemetet. Érdemes tiszta edényben felfogni a hulladékot, kis levet tenni hozzá, hogy kellőképp turmixolható legyen és pépesre turmixolni. Szélesebb szájú üvegekbe rakjuk, amibe a fakanál vagy evőkanál belefér. Ne tegyük túl nagy üvegbe őket, inkább kisebbekbe, mert felbontva még a hűtőben sem áll el sokáig, tehát annyit tegyünk egy üvegbe, amennyit pár nap alatt el fogunk tudni használni. Jó kétujjnyi helyet hagyjunk az üvegekben, majd két celofán közé tett tartósítószerrel fedjük le az üvegeket, erre pedig csavarjuk rá a kupakokat. Az így megtelt üvegeket állítsuk újságpapírral vagy konyharuhával kibélelt fazékba, öntsük fel annyi vízzel, hogy háromnegyed részig érjen és kezdjük el főzni. Amikor forr a víz, még jó félórát forraljuk, majd a lefedett fazékban hagyjuk kihűlni az üvegeket vagy óvatosan emeljük ki, töröljük szárazra őket és mehet a szárazdunsztba, míg ki nem hűl. Télen minden olyan ételt ízesíthetünk vele, amibe félbevágva, negyedelve szoktunk paradicsomot tenni. Mi csak pörköltalapnak hívjuk.

Akik a melegen való passzírozást választják, náluk csak a magok és nagyon vékony héjdarabok mennének a szemétbe. Nekik sem kell lemondani a – nevezzük - pörköltalapról. A félretett magokhoz és paradicsomhéjhoz aprítsunk egész paradicsomot, majd turmixoljuk össze. Tegyük üvegekbe, és továbbiakban ugyanúgy járjunk el vele, mint az előbbi példánál.

Sokan ízesítik a paradicsomlevet és úgy teszik üvegbe. Pár üveggel lehet, de ne az összeset, mert akkor bármibe tesszük, egyeníze lesz ételeinknek.

Sokaknak újdonság, de ilyenkor kell eltenni a töltött paprikához a paprikákat is. A megmosott, kicsumázott paprikákat mártsuk pár percre forró vízbe, hogy hajlékonyak legyenek, majd dugjunk egymásba annyit, amennyit a szélesszájú üvegeink magassága megenged. Célszerű akkora üvegeket választani, amibe belefér annyi paprika, akár több sorban is, amennyit családunk egyszerre el szokott fogyasztani.

Amikor üvegekbe töltjük a paradicsomlevet, azzal a forró lével teletöltjük a paprikával teli üvegeket is. Rázogassuk meg jól, hogy mindenhova jusson lé, nehogy légbuborék maradjon az üvegben, mert akkor megromolhat az eltett télire való. Ügyeljünk rá, hogy a lé mindenütt ellepje a paprikákat. Ezek után két celofán közé tett tartósítószerrel fedjük az üvegeket, majd csavaros tetővel zárjuk le az egészet. Az így előkészített üvegeket a szokásos módon kidunsztoljuk. Ha forr a víz, még 5 percig forraljuk, majd a gázt elzárjuk, a fazekat letakarva hagyjuk kihűlni az egészet.

Ma már van piros, rózsaszín, sárga, narancssárga, fekete, és zöld színű paradicsom is. Akik vállalkozó kedvűek és szeretik a különlegességeket, azok mindegyik színből külön is főzhetnek ivólevet. Igazi különlegesség. 



Praktika: Végezetül fogadjuk meg az idősek tanácsát itt is. Bármilyen formában szeretnénk is feldolgozni lének a paradicsomot, pár napot hagyjuk állni, ha megvettük a boltban-piacon, vagy leszedtük a kertben. Sokkal könnyebb vele dolgozni, mint a frissel. 
Írta: Virágné Fejes Éva
2018. július 21.
Forrásmegjelölés nélküli képek a szerző felvételei.


2018. július 20., péntek

Tejfeldolgozás házilag, ahogy én készítem IV. - vaj

Ha már tejtermék, akkor miért ne tartozna hozzá a vaj, tejföl, azaz a tejszín "tovább gondolása"?!


A szokásos előkészületekhez leírtaknál néha szándékosan, néha véletlenül más dolgok történnek nálam. ( lásd. túrókészítés ).
Amikor a tejet oda teszem megaludni ( az én módszerem szerint persze ), néha megesik, hogy korábban "megpiszkálom".

Adott tehát a friss tej (aki felhasználás előtt hőkezeli, az hőkezeli, aki nem, az nem... ).
Ezt a friss tejet kinthagyom szobahőmérsékleten egy éjszakára/napra, ( attól függ, mennyire van meleg a lakásban ).
A tetejére felgyűlik a zsír, azaz van tejszínünk! ( Gyorsított verzióban lehet kapni ukrán tejszeparátort és azzal el lehet választani a tejzsírt, azaz a tejszínt, így lesz sovány tejünk és tejszínünk ).

Van tehát tejszínünk a tejünk tetején. Merőkanállal óvatosan leszedjük a tetejéről egy külön ( hiperszuper tiszta ) tálba.

Praktika
Régen olyan edényekben pihentették a tejet, amelynek a széle kifelé szélesedik és minél laposabb. Így könnyebben hozzáfértek a tej tetején összegyűlt tejszínhez.
A paraszti lelemény még speciális merítőeszközt is kitalált hozzá, egy laposkás tányért. 
Nyilván mindenki ismeri a bolti tejszínt, ennek is olyan sűrűnek kell lennie, ( folyékony, de mégis "tömörebb" ).


Ha ezt a tejszínt berakjuk a hűtőbe kb. 12-24 órára, akkor nagyon szépen "átalakul" tejföllé. Ezt gyorsított eljárásban be lehet "fertőzni" házi tejboltban vett tejföllel, azaz bele tenni a tejszínbe egy kanál kész tejfölt, lényegesen gyorsabban alakul át. Másik módszerrel a tejszínbe keverhetünk 40 fokon mezofil starter kultúrát.

Ha vajat szeretnénk belőle készíteni, akkor elég egy éjszakára, hűvösre, mondjuk a hűtőbe tenni. Másnap reggel ( vagyis 10-12 óra pihenés után ) a tejszínt elkezdjük vajjá dolgozni.

Egy kis történelem
A vajkészítésnek régen megvoltak a speciális eszközei, például a vajköpülő.
Később ezt is gépesítették. Első képen egy ma már muzeális vajkészítő látható, míg a másodikon egy ma is kapható, használható darab.
Én próbáltam a habverős dolgot, de nem vált be, vajköpülőm nincs, így a youtube-n láttam egy videót, amit kipróbáltam és nekem bevált.

Igaz, kell némi kondíció hozzá, de nagyon örültem a végeredménynek.


A 10-12 órás hűtőben való pihentetése után a tejszínt dunsztos üvegbe raktam, nem tele, kb. félig. Lezártam és elkezdtem rázni ( mint a barmixerek a koktélt ).
Folyamatosan ráztam, hiába görcsölt a karom/kezem, akkor is. Kb. 20 perc folyamatos rázás alatt elkezdett az üveg szélére kicsapódni a vaj és csak az írót rázogattam tovább.
Ha már azt látjuk, hogy a vaj mennyisége nem növekszik, akkor lehet egyet szusszanni.

Ez idő alatt a kicsapódott írót leöntjük az üvegből, a vaj úgy is le van rakódva valamelyik részén. Kikanalazzuk egy kis tálkába ( hivatalosan szűrőbe, de mégse volt kedvem átpasszírozni ezt az izommunkát a csapba ) a vajat, majd hideg folyó víz alatt félig döntve ( hogy távozzon a víz és az író ) addig gyúrom a vajat, amíg tiszta víz kezd el folyni a lefolyóba.
Ekkor szoktam egy szűrőbe tenni a vajat, nem passzírozom, nem nyomkodom bele.
Amikor már csak vízcseppes, bele teszem egy kis tálba, vajtartóba, a maradék vízcseppeket papírtörlővel leitatom, lehűtőm és kész is a vaj.
Tipp

Ha nincs otthon köpülőnk és rázni sem szeretnénk, van még alternatíva. Többen kipróbálták a kézi tekerős habverőt, s jó eredményekről számoltak be. Sok fiókban ott lapul még egy-egy ilyen régi, másra sem használható készülék.
Érdekesség

Akik szeretik a régi dolgokat, nekik ajánlom ezt a filmet.  A Tudor korabeli gazdaság 5. részében 8,42-től lépésről-lépésre végigkísérhetik, hogy készítették a vajat az 500 évvel ezelőtti Angliában. Igaz, azóta is így készítik a világ számos helyén, így nálunk is.

Jó köpülést és az eredményhez jó étvágyat kívánok.
Folytatás következik.

Írta: Tuboly Péterné Dia
2018 július 19.

Kiegészítő szöveg és kép forrásai: 

2018. július 17., kedd

Milyen növény ez? Alkörmös, selyemkóró és selyemmályva


A közösségi oldalakon napi szinten kerül elő négy növény, melynek a beazonosítását kérik a csoporttagok.
Küllemre tetszetős növény mindahány, de a tapasztalat azt mutatja, hogy inkább irtani kell őket, mint pátyolgatni.




Nézzük sorban. 

Kora tavasszal általában ilyen képekkel indul a kérdések özöne.

Háromféle növénynek tippelték a fészbúkos olvasók. Alkörmös, vaddohány és selyemfű. Sokan nem tudják, hogy utóbbi kettő ugyanazt a növényt jelöli, azt meg még kevesebben, hogy az alkörmös pedig kétfajta is lehet.

Kínai alkörmös

A kínai alkörmös vagy kínai karmazsinbogyó (Phytolacca acinosa) az alkörmösfélék családjába tartozó, Kínából származó, nagy termetű, lágyszárú növény. Magyarországon inváziós fajként viselkedik.

A kínai alkörmös 100–250 cm magas, lágyszárú (tövénél fásodó), évelő növény. Gyökérzete erős, vastag főgyökerével kapaszkodik a talajba. Habitusra erőteljes, széles. Szára vastag, alig vagy egyáltalán nem vörösödik. 10–30 cm hosszú és 5–15 cm széles levelei széles tojásdadok, végük tompa vagy rövid hegybe fut. Szélük ép, tapintásra vastagok, bőrneműek.
Június-júliusban virágzik. Virágzata 5–25 cm hosszú, apró, fehér virágokból álló, felálló, tömött fürt. A porzók száma 8 (7–9), a termők szabadon állók.

Termése 10–15 mm átmérőjű, tagolt, 8 magvú bogyótermés. A felállóan maradó termés kezdetben zöld, majd fényes sötétlilára, végül feketére érik. Erősen festőlevű. Bogyói, magvai, gyökerei mérgezőek.

Hasonlít hozzá az amerikai alkörmös, de annak szára vékonyabb és vörösödő, levelei keskenyebbek és hegyesebbek, virágzata lazább, a termők alapjuknál összeforrnak, a termés lelógó, bogyója tízmagvú.
Eredeti hazája Kelet-Ázsia (Kína, Japán, Korea, Vietnám és India). Kínában régóta termesztik is. Európában dísznövényként kezdték ültetni és a kertekből, parkokból sokhelyütt kivadult és inváziós fajként terjeszkedik. Magyarországi első biztos előfordulása 1945-ből Bázakerettyéről származik, azóta leginkább Budapest környékén és Északnyugat-Dunántúlon vált gyakorivá, de kisebb mértékben az egész országból előkerült; szinte kizárólag településekről vagy azok közvetlen környezetéből. Megjelent már természetközeli élőhelyeken (ártéri ligeterdőben és gyertyános-tölgyesekben) és várhatóan tovább fog terjeszkedni.
Magvai áprilisban csíráznak, majd első évben erős gyökérzetet fejleszt, a második évtől pedig a főgyökérről több felálló, leveles szárat hajt. Májusban kezd virágozni, de csúcspontját június-júliusban éri el. Maggal szaporodik, terjesztésükről a feltűnő bogyókat elfogyasztó madarak (főleg rigók) gondoskodnak. Az első fagyok után föld fölötti részei elhalnak.
A laza, tápanyagban gazdag, semleges vagy meszes kémhatású talajt részesíti előnyben. Inkább a félárnyékot kedveli, de jól nő napon vagy árnyékban is. Árnyékolásával és méreganyagaival (allelopátia) gátolja az őshonos növényzet növekedését.
A fiatal növény még nem vagy csak alig termel mérgező vegyületeket, ilyenkor hajtásai és zsenge levelei megfőzve (a spárgához vagy spenóthoz hasonlóan) ehetőek. A benne levő hányást, hasmenést okozó anyagok egy része főzés közben lebomlik. Európában dísz- valamint festőnövényként ültették.

Amerikai alkörmös


Az amerikai alkörmös vagy amerikai karmazsinbogyó (Phytolacca americana) az alkörmösfélék családjába tartozó lágyszárú, évelő növény. Amerika mérsékelt éghajlatú részéről származik. Magyarországon adventív. Egyes részei (bogyói, gyökere legfőképp) erősen mérgezőek a legelő állatokra és az emberre.
Észak-Amerikából Európába került, innen Törökországon keresztül Iránig. Észak-Európában nem fordul elő, de Ázsiában Indiától, Kínában, Japánig. Ausztráliában és Új-Zélandon is él. Zavart, felhagyott, bolygatott területeken pionír növény. Fagyérzékeny, de gyökeréről könnyen újra kihajt.
Hazájában és többi elterjedési területén is, ahol elvadult, gyomnövényként tartják számon. Magyarországon mezőgazdasági kártétele nem jelentős, de a természetes élőhelyeken az őshonos fajok kiszorításával a honos fajok életterét veszélyezteti.
Gyökere húsos, vaskos, elágazó főgyökér. Szára erős, a betalainoktól vöröses színű. Elérheti a 3 m-es magasságot is. Levelei szórt állásúak, tojásdad-lándzsás alakúak, ép szélűek, 10-25 cm hosszúak.
Virágzata fürt. A virágok kétivarúak, zöldesfehér-rózsaszínek.
A termés feketés-bíborszínű csoportos bogyó (mérgező). Májustól augusztusig virágzik.
Magyarországra a mediterrán térségből került, ahol festőnövényként, dísznövényként ültették. Régebben ételfestékként, borszínezékként használták. Élelmiszeripari felhasználása mára már tilos.

Selyemkóró

A selyemkóró vagy tejelőkóró, illetve selyemfű (Asclepias syriaca) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó selyemkóró (Asclepias) növénynemzetség Magyarországon egyetlen előforduló faja. Észak-amerikai eredetű, eredetileg a textilipar számára hozták az országba, agresszíven terjeszkedő évelő gyomnövény. Mézelőként ugyan kiváló („selyemfűméz”, „vaddohányméz”), de az őshonos fajok kiszorításával összehasonlíthatatlanul több kárt okoz. Özönnövény, irtása törvény alapján kötelező.
A termés feketés-bíborszínű csoportos bogyó (mérgező). Májustól augusztusig virágzik.
Egyéb elnevezései: selyemkóró, közönséges selyemkóró, selyemfű, pamutkrepin, vaddohány, papagájvirág.
Főleg az alföldi homokos talajokon terjed.
„Inváziója azokban a növénytársulásokban jelentős, melyek valamely antropogén hatásra degradálódtak. Ilyenek a felhagyott szántók, nemesnyáras ültetvények, tarvágott, vagy leégetett/leégett erdők, másodlagos egyéves homoki gyepek (Brometumtectorum). Megjelenése szinte mindig összekapcsolódik a talaj felszíni rétegeinek megzavarásával (taposás, szántás, túllegeltetés,erózió stb.) vagy tápanyag-feldúsulással (műtrágyázás, erdőégetés, nedvesebb élőhelyek/buckaközök kiszáradása folytán a szervesanyagok
fellépő mineralizációja). … „ *
„Az Asclepias syriaca (Asclepiadaceae) 80 – 150 cm magas, erőteljes növekedésű, dohányra emlékeztető évelő növény. Vastag gyökerei ... a talaj felszíne alatt általában 10 – 40 cm mélyen haladnak, de olykor 1 – 1,2 (-3,8!) méter mélyre is lehatolhatnak. A gyökerek rizómaszerűek, de nem hajtáseredetűek, ezért a továbbiakban – Ujvárosi nyomán, aki „tarackszerű gyökereket” említ – a tarackgyökér kifejezést használom.
A hajtások levelei átellenesek, rövid nyelűek, széles lándzsásak, 15-25 cm hosszúak, 5 – 9 cm szélesek, épszélűek, tagolatlanok, vaskosak, erős erűek, fonákjukon fehéres molyhosak.
A virágok levélhónalji vagy/és végálló, 5 – 10 cm hosszú nyelű bogernyőben állnak, hímnősek, öttagúak (a termő viszont két, csaknem szabad termőlevélből áll), színük fehérestől a rózsaszínűn át a vörösig változik. A virágfelépítés rendkívül bonyolult: a csésze apró, zöldes színű, a párta öttagú (3 × 3-4 mm-es cimpájú), nyíláskor hátrahajló, a két virágkör csak tövén forrt. A virág legfeltűnőbb része az előreálló, 4 mm hosszú mellékpárta (korona), amelynek csővé forrt oszloprésze zárja magába a magházat, elől öt zsákocskát képez, melyekben 1 – 1 szarvacskaszerű nektártermelő képlet található, a nektár a zsákocskákban gyűlik össze.
... A termés enyhén szarv alakú, tojásdad-hengeres, 8 – 11 cm hosszú, 2 – 3 cm széles, hasi varraton felnyíló tüsző (más értelmezés szerint tüszőszerű tok). Az ikertüsző ritka, mert általában csak az egyik termőlevél magkezdeményei termékenyülnek meg. A termések felszíne lágytüskés, molyhos. A magvak laposak, 7 × 5 mm-esek, ezermagtömegük 7 – 8 g, hosszú (2-2,5 cm) szőrüstökűek, széllel igen messzire terjedőek, magas olajtartalmúak.
Csírázóképességüket három évig őrzik meg. A növény fehér tejnedvet tartalmaz, mérgező (tünetek: hasmenés, nehézlégzés, görcsök, egyensúlyzavar). „ *
A selyemkóró mérgező növény, de ez a méreg nem hat a bűzpillefélékre, ami miatt a hernyóinak ez az egyetlen tápnövénye. Mi több, a mérget mind a hernyók, mind az imágók elraktározzák, és ettől maguk is mérgezővé, illetve íztelenné válnak, amire a potenciális ragadozókat feltűnő színeikkel és mintázatukkal figyelmeztetik.
„Szegény selyemkórót tehát mindenki utálja, kivéve a méhészeket. A selyemkóró ugyanis elsőrangú mézet ad, íze intenzív, egyedi, és nem csak magában használható, hanem gyengébb minőségű mézek feljavítására is kiválóan alkalmas. Ördögi kör, hogy a selyemkóróra állított méhek tevékenysége nyomán a növény az erőteljes beporzás miatt gyorsabban terjeszkedik, így állítva szembe egymással a méhészeket és a gyom ellen küzdő gazdákat. A selyemfűméz nem csupán ízletes, hanem jótékony élettani hatásokkal is bír. Pollentartalma alacsony, így allergiások is fogyaszthatják, vérnyomásszabályozó hatása is ismert, általános roborálószerként is bevethető, és klinikai kísérletek bizonyítják, hogy a mézek közül a selyemfű méze az egyik leghatékonyabb gyulladáscsökkentő.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a selyemkóró a méhészek szemszögéből is kétélű fegyver, ugyanis sok méh odaragad a ragacsos virágokhoz, és az alacsony pollentartalom miatt a méheknek élelmezési szempontból sem főnyeremény a vaddohány.
Meg kell említeni azt is, hogy a selyemkóró javára írható még egy dolog, nevezetesen az, hogy jeleskedik a talaj megkötésében, ezért is érkezett a hasonló funkcióval bíró akáccal együtt az alföldi vidékekre. Az már csak egy szubjektív dolog mindennek tetejébe, hogy az illata mesés, ám ez természetesen nem lehet érv a hasznosságot illetően.
Gyakori vélemény a selyemfű védelmében, hogy ez a növény csak ott él, ahol más növények nem telepednek meg, ami igazából egy kifordított logika, hiszen pont a selyemkóró szorítja ki az egyéb fajokat. A gazdáknak, termelőknek, és sok helyütt az egyszerű kertészkedőknek más a véleményük, nekik komoly ellenfél, a veteményesek, termőföldek ádáz ellensége, terjedése mérhető károkat okoz a mezőgazdaságban, emellett a honos fajok kiszorításával természetvédelmi aggályok is felmerülnek.” *
„További kedvező körülmények, hogy az Asclepias syriaca magvai természetes körülmények között alacsony csírázási arányt mutatnak (2-3 %), a talajra került magvak a felszínen nem csíráznak, és csírázóképességüket csak viszonylag rövid ideig őrzik meg. Következőleg zavartalan, bolygatatlan területeken a növény nehezen kolonizál, e területeken elegendő megakadályozni azt, hogy taposás, legeltetés hatására a magvak a kellő talajmélységbe kerüljenek. ...„ *
A gyomirtás szempontjából az Asclepias életciklusának két sebezhető szakasz van. Kisebb jelentőségű az első, a csíranövények első három hetes időszaka, amikor azok még nem váltak évelővé, ekkor még – akár vegyszeresen, akár mechanikusan – könnyen elpusztíthatók.

Amerikai tapasztalatok szerint a másik – sikerrel kecsegtetőbb – szakasz a bimbózástól a virágzás kezdetéig tart, ekkor ugyanis az új tarackgyökerek továbbfejlődése éppen csak elindul, az életciklus e szakaszában a tarackgyökerek tartaléktápanyagainak jelentős hányada a virágzásra, a hajtásnövekedés befejezésére fordítódik. Az ekkor (kb. június vége, július eleje) végrehajtott vegyszeres kezelés akkor mutatkozik legeredményesebbnek, ha a növényeket a tavasz folyamán, továbbá a kezelés után még egy héten át nem bolygatják. „*

Végül a negyedik növény, melynek neve hasonlít az előzőre, így összekeverhető a két név.

Sárga selyemmályva

A sárga selyemmályva (Abutilon theophrasti) Ázsiában őshonos, a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó egyéves növény. Tudományos nevének faji része, a theophrasti az ókori görög filozófus-botanikusnak, Theophrasztosznak állít emléket.
Leggyakrabban használt magyar neve a selyemmályva, de közismert a szépasszonytenyere név is, amely a növény minden részének bársonyos, molyhos szőrözöttségére utal, emiatt kellemes tapintású. Régebbi magyar nevei még: bársonymályva, díszmályva, sárgamályva, sárda, selyemsárda. **
2000-ben termesztették erős, a jutához hasonló rostjaiért. A levelek megpirítva vagy omlettben is fogyaszthatók. A növény maabulha néven ismert a Maldív-szigeteken, ahol a levelét olyan tradicionális maldív ételek elkészítéséhez is használják, mint a mas huni: az apróra vágott leveleket reszelt kókuszdióval és maldív hallal összekeverve tálalják. A magokat Kínában és Kasmírban fogyasztják.
Az akár 1 m magasra is megnövő növény 15–25 cm szélességű, szív alakú levelei bársonyos, selymes tapintásúak; innen ered a magyar selyemmályva elnevezés. A 4 cm átmérőjű virágai sárgák vagy narancssárgák. Gömb alakú toktermései hosszanti irányban nyílnak fel.
A selyemmályva elsősorban szántóföldi gyomnövény, főként kukoricaültetvényekben nő, de megtalálható utak mentén és kertekben is, hiszen a tápanyagban gazdag, megművelt talajokat kedveli.
Hazánkba valószínűleg dísznövényként hurcolták be, és a kertekből történő kivadulással jelent meg az ország különböző pontjain. Térfoglalása egyre növekszik, és napjainkra a szántóföldi növényekre, kapásokra (különösen a kukoricára és a szójababra, de répára, napraforgóra is) káros gyomként tartják számon.

Észak-Amerikába egyike a kukoricát leginkább károsító gyomnövényeknek, kordában tartására és irtására több százmillió dollárt költenek évente, mivel nem kontrollálva akár 34%-kal is csökkentheti a terméshozamot. A selyemmályva kártétele abban áll, hogy elszívja a környező haszonnövényektől a vizet és a tápanyagot.

Terjedését nagy maghozama segíti. Tulajdonképpen az ellene használt herbicidekkel szemben érzékeny, de a tartamhatás nélküli készítmények használata után – egy-egy csapadékot követően – a talajban lévő, kemény héjú magvaiból folyamatosan újabbak kezdenek csírázni. Így egy vegetáció alatt másod- és harmadkelésre lehet számítani. 
A selyemmályva magvainak optimális csírázási hőmérséklete 20–25 ºC. Csíranövényei szántóföldön május hónapban kezdenek megjelenni. A magvak érése az első fagyok megjelenéséig tart.
A növény magjai 5–10 cm-es mélységből minden nehézség nélkül kicsíráznak és a
felszínre tudnak törni.
A növény gyomirtókkal (herbicidekkel) irtható. A kémiai védekezés bár szükségszerű, de nem elégséges.

A fertőzött területeken szorgalmazni kell a viszonylag kora őszi szántást, legalább középmélyen. Ezzel két feladatot is megoldunk, egyrészt a gyommagokat olyan mélyre forgatjuk, ahonnan azok nem képesek csírázásnak indulni, másrészt a növényi maradványokat a vetési mélység alá szántjuk. 

Forrás és képek:

- * A selyemkóró (Asclepias syriacaL.) – Egy invazív faj biológiája, a védekezés lehetőségei* BAGI István József Attila Tudományegyetem Növénytani Tanszék, H-6701 Szeged, Pf.: 657.
http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol42_p289-295.pdf
- Terra Alapítvány: Selyemkóró
http://www.terra.hu/haznov/htm/Asclepias.syriaca.html
- Wikipédia: Kínai alkörmös
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_alk%C3%B6rm%C3%B6s
- Wikipédia: Amerikai alkörmös
https://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_alk%C3%B6rm%C3%B6s
- Wikipédia: Sárga selyemmályva
https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rga_selyemm%C3%A1lyva
- Agrárium: A selyemmályva elleni védekezés Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök
https://agrarium7.hu/cikkek/350-a-selyemmalyva-elleni-vedekezes
- A forrásmegjelölés nélküli képek a Vidéken újrakezdő csoport tagjainak felvételei.
Összeállította: Virágné Fejes Éva
2018.július 17.