A karácsony hosszú ideig év kezdetének ünnepe is volt, a téli napfordulóval, a fény születésével összefüggve. A XVI. század végétől, a Gergely pápa által bevezetett naptárreformot követő időktől azonban az év kezdete január elsejére esik. Hát ezt oldotta meg a nép a két megkülönböztető jelzővel, a két ünnepet a karácsony szóval. A „nagy”melléknév Jézus születésére, a „kis”pedig az újesztendő megünneplésére utal , őrizve a régi ünnepet.
 |
| Kép forrása: https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2015/12/31/szilveszteri_udvozlet |
Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óesztendőtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki 335-ben éppen ezen a napon hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott, végül 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elseje.
Szilveszter a legzajosabb, legvidámabb és legnyitottabb napja az évnek, nem csoda tehát, ha e két naphoz fűződik a legtöbb babona és szokás, ami a hiedelmek szerint egész évünket meghatározza. Mivel a két nap egymással összefügg, így a szokásai is összefonódtak, vagyis mindkét napra érvényesek. A hiedelmek célja, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, boldogságát, bő termést, az állatállomány szaporaságát. Mindezek eléréséhez különféle dolgokat végeztek.
Mint általában a jeles napok, ez a két napon is szerepet kapnak a különféle jóslások. Sok családban szilveszter napján szerencsepogácsát sütnek. Ez úgy készül, hogy a sima pogácsák egyikének közepébe egy pénzérmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. Az azonban nagyon fontos, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon!
A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.
A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.
Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok, ezért a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.
 |
| Ólomöntés szilveszter estéjén. Goró Lajos rajza. Forrás: http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=038209 |
Szilveszer éjszakáján, de van, ahol új év napján ólom vagy viasz segítségével próbálták megfejteni a jövőt .A felmelegített ólmot/viaszt hideg vízbe öntötték, s a kapott forma segítségével következtettek a jövő titkaira.
Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.
A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.
Mind minden ünnepkor, így ilyenkor is jelentőséget tulajdonítottak annak is, hogy mi kerül szilveszterkor és másnap az asztalra. A lencse, a bab vagy bármilyen más apró szemes étel (köles vagy a rizs) fogyasztása szerencsét hoz. A több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Viszont a szerencse csak abban az esetben következik be, ha a megfőtt lencse pontban éjfélkor kerül terítékre, azaz az asztalra.
 |
| Kép forrása: https://szilveszter.hu/szerencse-malac-kepgaleria |
Hazánkban disznót kell enni, vagy inkább malacot, mert az előre túr, azaz előtúrja a szerencsét, vagy másik mondás szerint a házba túrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Azonban a hagyományos, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, nem jöhetnek szóba, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök, vagyis a bőrős dolgok hozhatnak.
Tilos viszont tyúkot enni, mert az hátrafelé kapar, más felfogásban a szerencsét kikaparja.
A hallal jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken szerencsét hoz ( ahány pikkely, annyi pénz), másutt viszont baljós állat , vele elúszik a szerencse is.
A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel "nyújtani" a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, szilveszterre készített ételt.
A szilveszteri pezsgőivás lényege, hogy ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.
Fontosnak tartották, hogy az év utolsó napján csupa jó dologgal vegyék körül magukat az emberek. Emiatt sokféle tiltás kapcsolódott e két naphoz.
Tilos kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára vissza kell adnia a tulajdonosnak. Kölcsönadni azért nem jó ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan. Azt is mondták, hogy újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a „elszáll a tehén haszna”.
Tilos a szemetet kivinni a házból, mert vele együtt kidobjuk a jövő évi szerencsénket is.
Tilos mosni és teregetni (utóbbi a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is
Ilyenkor a gazdák éjfélkor vizet húztak a kútból, amelyet aranyvíznek neveztek. Aki ivott belőle, arra gazdagság várt.
Úgy vélték, az év utolsó napjának álmai előre vetítik a jövőt. Ezért azt tartják, hogy ne mulassuk át az egész éjszakát, hanem hagyjunk időt egy jósálomra is!
Szilveszer éjjelén különféle csínytevések is divatban voltak. Ilyen a vénlánycsúfolás is. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.
Az idősebb lányok mellett a gazdákat is megtréfálták a legények. A kilincshez kecskét kötöttek, így a háziak nem tudták kinyitni az ajtót. Ennél elterjedtebb szokás volt, hogy a kertkapukat és az ajtókat kicseréltél egymással – esetleg elrejtették, gazdának olykor több napjába telt, amíg megtalálta a sajátját.
Az is előfordult, hogy a szekeret a legények az éj leple alatt felvitték a tetőre. Néha a kiskapukat is a tetőn találták reggel a gazdák.
Még a hitetlenek is „varázsolnak” valamit ezen a napon. Álarcot húznak, hogy elijesszék az óévet magával vivő szellemet, vagy szerencsepénzt tesznek a tárcájukba.
 |
| Kép forrása: https://szilveszter.hu/ejfel-kepgaleria |
Éjfélkor az első óraütéskor elfújják a gyertyát, és csak az utolsó óraütéskor gyújtják meg újra (ekkor durran a pezsgő dugója is!). Aki ilyenkor hátra nézve nem látja meg a saját árnyékát, az bizony megrendelheti a koporsóját.
Távol lévő szerelmesek ilyenkor egy kicsi pezsgőt öntenek ki a földre, mielőtt a többiekkel koccintanának, hogy a kedvessel egész évben együtt maradjanak. Egyes hagyományok szerint ez azért is hasznos, mert ha ilyenkor valamit kiöntünk a földre, akkor "dől a lé" egész évben.
Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése. Magyar tájegységeken ennek a célnak felel meg az éjféli harangozás.
Ismert szilveszteri szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.
Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.
Jó tanács, hogy a szerelmeseknél, házasulandóknál tele legyen a mézes bödön, illetve legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk.
Jó tanács, hogy a szerelmeseknél, házasulandóknál tele legyen a mézes bödön, illetve legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk.
Az újév köszöntésének két fontosabb formája alakult ki. Az egyik a zajkeltés, amikor éjfél után a fiúk kolomppal, ostorral, kereplővel járták az utcákat, lármával köszöntötték az évet. A másik szokás szerint a fiúk házról házra jártak, köszöntő verseket és énekeket mondtak, jutalmul pedig tejet, diót vagy almát kaptak.
Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.
Újév reggelén illett házakat felkeresni, és jókívánságokat mondani, szép magyar kifejezéssel, Isten közbenjárását kérve. Minden jókívánság “Adjon Isten”-nel kezdődött. Például: “Adjon isten bő bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát” stb.
Nem mindegy azonban, hogy január elsején kit engedünk először a lakásba: a férfiak ugyanis szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg.
Mivel hisznek abban, hogy ami ezen a napon történik, az egész évben vissza-vissza fog térni, sokan elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhozkötöttség nyűgjét vonják magukra.
Ezen a napon nem szabad orvoshoz menni vagy orvost hívni, mert akkor betegséggel töltjük az elkövetkezendő esztendőt. A szilveszter éjjelén megfájduló fog valaminek a halogatását jelöli, amit már nem szabad tovább görgetnünk az újesztendőben.
Rendkívül fontos: újév napján ne veszekedjünk! Tartózkodjunk a viszálykodástól, perpatvartól, mert különben az egész évet veszekedéssel fogjuk tölteni.
Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.
A jó gazda a kertjében, január első napján meglátogatja növényeit, meleg szeretettel köszönti, megsimogatja fácskáit. Néphiedelmeink úgy tartják, így bő termés várható az új esztendőben.
Ez a nap a nagy fogadalmak ideje. Sokan káros szenvedélyüktől szeretnének megszabadulni, mások régóta dédelgetett álmaikat szeretnék az új esztendőben valóra váltani.
Sok múlik ezen a két napon. Töltsük vidáman, békességben! Boldog új esztendőt!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben;
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!
Népköltés ADJON ISTEN MINDEN JÓT
Források:
