Keresés ebben a blogban

2019. február 25., hétfő

LÓTARTÁS (ötletek kezdőknek, szösszenet)



Avagy hogy és hol tartsuk lovunkat?



Fotók: Virágné Fejes Éva

Ha az előző cikkem ellenére, mégis úgy dönt egy kezdő lovas, hogy lóvásárlásra és tartásra adja a fejét, ebben az esetben, szeretném megosztani vele ez irányú tapasztalataimat...

Mint eddig minden témámban, itt is több lehetőségünk van:
- ridegtartás,
- félrideg tartás,
- angol boxos tartás,
- futóistállós tartás,
- itállós tartás: - állásban,
- boxban.

RIDEGTARTÁS:
Az ideális lótartás…
Vagy mégsem?
Bár a Jóisten szabadnak teremtette a lovat, mi emberek addig mókolunk, míg lassan alkalmatlanná tesszük őket a hosszú távú kint létre. Igaz megnöveltük a ló úgymond „élettartamát” a nemesítéssel és a kedvező tartási körülményekkel, de milyen áron? 

A túltenyésztés következtében egyik-másik lófajtánk szó szerint rosszul érzi magát hosszabb távon a szabadban.

Mert ugyebár a ridegtartás tényleg rideg. Tűző napon, hóviharban, esőben és szélben, kedvencünknek lehajtott fejjel tűrni kéne az elemeket. 
Tisztelet a kivételnek, de nem tűri. A hólében, sárban felázik a patája, a napon felég és kisebesedik a bőre, a különböző csípésektől pedig allergiarohamot kap. A rossz szocializációnak köszönhetően (ember nevelte csikóra gondolok) a verekedésekből, ellátásra szoruló sérülésekkel kerül ki.
Ebből is látszik, hogy a ridegtartás a ménesben nevelkedett lovaknak inkább való, mint egy istállózott sportlónak.
De, hogy ne csak a hátrányokról beszéljek, itt nincs trágyázás és, ha felszerelsz pár önitatót, elég nagy és dús a legelőd, lovaid gyakorlatilag önellátónak mondhatóak.
Ellenben, ha nincs legelőd, az roppant kellemetlen, mert akkor guríthatod befelé a szénabálákat és sűrű anyázás közepette, abrakolhatsz a verekedő táltosok között.


FÉLRIDEG TARTÁS:
Hasonló az előzőhöz, de itt lehetősége van a lónak, legalább egy féltetős szín alá bebújnia az elemek elől.

ANGOL BOXOS TARTÁS:
Itt egy különálló helységben, szó szerint dobozban tartod a lovad. Az ajtó ketté van osztva, így ha a felső részt nyitva hagyod, kedvére nézelődhet kedvenced, mintegy, kósza szabadság fílinggel ellátva. Bár véleményem szerint, ezzel csak azt érjük el, hogy lovunk még jobban vágyjon ki, mivel látja, hogy a saját helyével ellentétben, kint milyen nagy szabad tér van.

Ezek a dobozok általában fából vannak. Ergó, télen hideg, nyáron meleg. Mivel kicsi a tér bent, télen nem tud kedvére mozogni a ló, így fázik. Mivel kicsi a tér bent, nyáron beszorul a meleg így izzad és fuldoklik a ló, plusz minden bögöly és szúnyog szabályos terítékként kezeli a csatakos testét. 

Önitatót szerelhetsz be, de az abrakolást, szénázást, trágyázást nem úszod meg.
Egyetlen előnye, hogy nem kell a legelőn rohangálnod a lovad után, ha kedved szottyan lovagolni, mert mindig kéznél lesz.


FUTÓISTÁLLÓS TARTÁS:
Ha a lólétszámnak megfelelő méretű az istálló, még ha fából is van építve, kedvezőbb tartási mód, mint az előzőek. 

A lovak kedvük szerint és az időjárás függvényében használhatják. Ha megfelelően helyezzük el a nyílászárókat, jó szellőzést biztosíthatunk. Az ablakokra tehetünk szúnyoghálót, az ajtóra - ami jó nagy legyen, hogy több ló is használhassa egyszerre - rakhatunk széles zsákszövet csíkokat, ez kint tartja a vérszívókat, de nem akadályozza a légmozgást. 

A lovak pedig, mivel okos állatok, gyorsan megtanulják, hogy nemcsak hogy nem bánt, de még jó móka is átmenni közöttük. 
Két hátránya van:
- időnként ki kell tolni a trágyát,
- mivel zárt tér, verekedések alkalmával nagyobb a sérülésveszély.

ISTÁLLÓS TARTÁS:
Egy sportlónak, mondhatni a legideálisabb tartási mód. 

Ha van rá lehetőség, vályogtéglából építsük. Télen fűt, nyáron hűt és nem utolsó sorban, olcsó. A futóistállóhoz hasonlóan, itt is fontos a nyílászárók megfelelő elhelyezése és a vérszívók elleni védelem alkalmazása.

Önitató itt is szerelhető, de a szálas-szemes takarmány adagolása és a trágyázás itt is állandó feladat. Ha kicsi az istálló, állásban, lekötve is lehet a ló, de szerintem egy tágas box, azért humánusabb és kellemesebb hely kedvenceinknek. Pláne, ha vastagon meg van szórva aranysárga szalmával, a rácsban illatos széna, az etetővödörben pedig finom zab várja az edzéstől megfáradt hátasunkat.
Ha van mód némi legelő látogatásra is, az már maga a tökély.


Végezetül szeretném egy fontos dologra felhívni a figyelmeteket:
A ló társas lény!
Mindegy, hogy hol tartod a lovad, mennyit foglalkozol vele, mennyire szereted és ő mennyire szeret téged.

Tudom, hogy nem ezt szeretnétek olvasni, de az embernek ember, a lónak ló a társa. Önzés lenne, ha ezt nem látnánk be. Ha igazán boldognak és elégedettnek akarjátok tudni kedvenceteket, akkor hozzá hasonLÓ társat adtok mellé. 

A kecskét és a macskát felejtsétek el. A semminél pedig még egy póniló is jobb.


Írta: Kothencz Henrietta író és lovastréner 



A téma szerelmesei még többet olvashatnak, láthatnak az általa létrehozott Lóháton negyven felett facebookos oldalán, vagy látogassatok el a hasonló című személyes blogjára.

2019. február 24., vasárnap

Baromfiak ivarmeghatározása



Rendkívül sok bosszúságot tud okozni, ha abban a tudatban nevelgetjük állatainkat, hogy majd milyen remek tojóállomány lesz belőlük, s a végén kiderül, bizony az állomány zöme kakas. 

A minél koraibb ivari megkülönböztetés azért is fontos, mert külső jegyek alapján sokszor csak felnőtt korra derül ki a nemük. Még kicsik, ill. növendékek, szinte bármennyit együtt lehet tartani, az ivarérett állományban azonban gyakoriak az ivarzási harcok. Ilyenkor érdemes a hímeket elkülöníteni, s csak a tojók számától függő darabállományt hagyni velük. De a hím és tojóállomány aránya azért sem mindegy, mert ha a kelleténél több a hím, a tojókat tönkretehetik állandó zaklatásukkal. 

Ha kifejlett, ivarérett állományt vásárolunk, akkor is jó tudnunk, hogyan tudjuk a nemeket megkülönböztetni, s valóban olyan nemű baromfit vásároljunk, amilyent elterveztünk.


Fotó: Virágné Fejes Éva


Baromfi elnevezése


Rövid kitérőként nézzük csak, mit jelent az a szó, hogy baromfi. Az elnevezés háztáji szárnyas szinonímája. Húsáért, tolláért, tojásáért tenyésztett szárnyas állat: tyúk, kacsa, liba, pulyka; régiesen: apró marha. A barom ‘szarvasmarha’ értelme alapján a -fi itt kicsit jelent, tehát a marhánál kisebb jószágot, s eleinte valóban inkább kecskére, juhra értették, csak később rögzült mai jelentése, párhuzamosan az aprójószág, aprómarha megjelöléssel. 

Ivarmeghatározás története 


A naposcsibe nemi szervének megkülönböztetésére szolgáló módszert 1933-ban találták fel Japánban - innen az elnevezés is: japán módszer- forradalmasítva ezzel a baromfitenyésztést.

A válogató manuálisan "válogatja" a csibéket, méghozzá igen gyorsan: műszakonként nyolcezret vizsgál meg és 99,7 százalékos pontossággal határozza meg a nemüket a csibe nemi szervének külső ismertetőjelei alapján, noha az a madár testén belül található. A legtöbb "szexelő" kloákavizsgálatot végez. 

Külön iskolában oktatták a szekszálást, s ebből adódóan önálló szakma is volt. A japán szakemberek keresettek voltak az egész világon. Mára csökkent az igény irántuk, mivel olyan fajtát sikerült kitenyészteni, amelynél a nősténycsibe tollazata hosszabb, és így könnyebben felismerhető. Így a válogatók száma is fogy, a hajdani több mint ezerből már csak néhány száz maradt. A szakma Nagojában működő szakiskolája a fennmaradásáért küzd, alig pár hallgatója végez évente.




Csirkék szekszálása


A csibe kloákájátnál gyöngéden kifordítjuk (szekszáljuk), s az ivari dudorról majdnem teljes biztonsággal megállapítható a nemük. Ha a kis „rizsszemecske” rózsaszín, pici, előtte egy kis buborékszerű rózsaszín képlettel, akkor lány, ha nagyobb és szürkés, ill. 1-3 hetes korban már sötétszürke, akkor fiú.


 
Fotók: Singer Balázs
A fedőtollakat a merev szár s a jól fejlett zászló jellemzi. Nagyság szerint kis és nagy fedőtollakat különböztetünk meg. A kis fedőtollak háztetőcserép-szerűen borulnak egymásra, rendeltetésük a test védelme. Több sorban fedik a nagyobb fedőtollak alsó részét, így megfelelő átmenetet biztosítanak. Nagy fedőtollak alakja ivar szerint is különbözik. A tojók háttolla lekerekített, a kakasoké – különösen a nyeregtájékon – elhegyesedő. 


A gyöngytyúkok ivarának meghatározása



Az előtérben egy tojó, mögötte középen egy kakas képe látható (HáGK, gödöllői génbank. Somfai Sándor felvétele)


Az ivarérett gyöngyik ivarának megkülönböztetése nem könnyű dolog. Sok bosszúságot okozhat egy nem megfelelően összeválogatott tenyészcsoport, amely nem ad megfelelő mennyiségű utódot. 

Napos korban szekszálással ( a kloaka kifordításával ) az ivari dudorról a nemek itt is jól megkülönböztethetők. Ivarérett korukban a kloaka kifordításánál a kakasok babszem nagyságú szemölcsszerű dudora látható, míg a tojóké alig észrevehető. Ezzel a módszerrel az ivarok majdnem pontosan meghatározhatók. 

A termelési időszakban az ivarok megkülönböztetése a fancsontok távolságának elbírálásából meglehetősen könnyű. A kakasok fancsontja közti távolság egészen kicsi, azok majdnem összeérnek. A termelésben lévő tojók fancsontjai tágak, a köztük lévő izomszövet rugalmas, két ujjunk kényelmesen közéjük ér. A termelés megkezdése előtt és befejezése után az ivarok megkülönböztetése ezekkel az utóbbi módszerekkel bizonytalan. Egyes tenyésztők szerint a kakasok kisebbek mint a tojók. A kakasok átlagos testsúlya 200g-mal kevesebb, mint az azonos korú tyúkoké.

A gyöngytyúk biológiai sajátosságai


A gyöngyi kakasok fején a sisak nagyobb és hátrafelé nyújtottabb, míg a tojóké kisebb és meredekebb. A tyúkok sisakja világosabb színű és kevésbé ráncoltabb. Másik jegy a csőr alatti állebeny, mely a hím madaraknál nagyobb, jobban lehúzódik és szétálóbb, szaporodási időszakban erőteljesen vörös színezetű. A fejük nagyobb és durvább is mint a tyúkoké. A tojók testalakja gömbölydedebb. A kakasok nyak és lábtollai fényesebbek. 

Etológiai szempontból is lényeges különbség van a nemek között, bár ezt rendszeres figyeléssel lehet csak észrevenni. A kakasok a szabadban állandóan figyelnek, őrködnek, hangjuk halk és ritkán hallatják. Udvarlási időszakban időnként kukorékolás szerű hangot adnak. Udvarlás közben lábujjukra állva, tollukat felborzolva, félkört írnak le a tyúkok körül. Általában kiegyenesedve járnak, a tojók inkább vízszintesen tartják magukat. A tyúkok miután tojnak rövid karattyoló hangot adnak. 
Teljes leírást itt olvashattok róla.


Kacsa ivarmeghatározása


Fotó: Virágné Fejes Éva
Kacsáknál a hímet gácsérnak, a nőivarú egyedet tojónak nevezzük. 


Az ivarmeghatározás egyik lehetősége a kloákavizsgálat. A gúnárhoz hasonlóan gácsér is jól fejlett, kitűrhető ivarszervvel rendelkezik. 

Később az ivar felismerését másodlagos bélyegek segítik. Testsúlyban kb. 6 hetes kortól lesz egyre kifejezettebb különbség. A házikacsa gácsér teste erősebb felépítésű, nehezebb, csőre kissé hosszabb és szélesebb, mint a tojóé. A tojók testalkata többnyire finomabb, fejük áramvonalasabb.

A fehér fajtáknál azonban nehéz lenne az ivari hovatartozást ilyen alapon megállapítani, különösen a szelekció szempontjából egyik legkritikusabb (7 8 hetes) életkorban.

A magyar kacsa ismertetése és fajtaleírása

Szerencsére a kacsáknál a két ivar hangja az életkor 5 6. hetétől oly markánsan elkülönül egymástól, hogy megkülönböztetésük ennek segítségével gyorsan és teljes biztonsággal lehetséges. A tojók erőteljes, hápogó hangot adnak, míg a gácsérok némák, illetve halk susogást hallatnak. 

A felnőtt gácsérok jellegzetes ismertetőjegye a fiatalkori vedlést követően a farkukon kifejlődő tolltincs. Ez nagyon jellegzetes, visszakunkorodó, sarló alakú farktollat jelent. Ha ilyen farktollat látunk egy kacsán, az minden bizonnyal hím, ám ha nem látunk ilyen tollat, még nem jelenti, hogy biztos tojót látunk, hiszen ezt a tollat elhullajthatják a szárnyasok.

A magyar kacsa ismertetése és fajtaleírása


Könnyebb a helyzetünk a színes tollú fajtákkal. A fajták legtöbbjénél díszes a tollruha a két ivar esetén eltérő fényű és gyakran eltérő színű vagy árnyalatú. Ezeknél a gácsér feje zöldes fémfényű és ez a ragyogás a nyak egy részére, a begyre is ráterjed.

Ludak ivari szétválogatása



Fotó: Virágné Fejes Éva

A legbiztosabb ivarmeghatározást a naposkorban végzett vizsgálat ad a lúdnál. Ezt is az un. Japán módszerrel (kloáka kifordításával) történik, könnyen és biztonsággal. Ennek célja a hím ivarszerv láthatóvá tétele. A gúnár ivarszerve a kloáka kifordításakor előtűnik, jól felismerhető, mintegy 2-3 mm nagyságú rózsaszínű képződmény. Gyakorlott szexáló óráként 700-1000 naposlibát választ szét, 98 %-os biztonsággal. 

A felnőtt gúnároknak kitűrhető, mintegy 30-100 mm hosszú spirális alakú párzószerve, ún. phallus protrudense van. Ez nyugalmi állapotban a kloáka bal oldalán levő tasakban helyezkedik el, visszatűrt kesztyűujjhoz hasonlóan. Merevedett állapotban a phallus spirálisan csavarodott alakot vesz fel, amelyen nyitott ondóbarázda húzódik. Ebben folyik az ondóhólyagokból, ill. az ondóvezetékből kilökött, a nyálkamirigyek váladékával és a nyirokkal keveredett sperma. 

A phallus protrudens mérete és jellege számottevő különbségeket mutat a termelési időszak, azaz a szezonális aktivitás és a nyugalmi időszak (nyár vagy az ősz vége) között. Az aktív, termelésre kész gúnár ivarszervének hossza elérheti a 60-70 mm-t, világos rózsaszín, ingerléskor 10-15 mm átmérőjű, nedves tapintású és feszes képletté merevedik, szarupapillái jól fejlettek. A nyári pihenő (ún. fotorefrakter) fázisban vagy decemberben sárgás, illetve lilás színűvé válik, ingerléskor 20-30 mm hosszú. Nem spirális hengert formál, hanem a tökéletlen erekció következtében laposabb, ráncosabb, átmérője csökken (5-8 mm), szarupapillái visszafejlődnek és a kifordításkor száraz tapintású.

Magyar fehér libák 


A fajra jellemző, hogy az ivar külső megállapítására szolgáló másodlagos ivarjelleg gyengén fejlett, de a kifejlett állapotban rövid gyakorlás után az állatok küllemük és hangjuk alapján ivar szerint azért jól elkülöníthetők. 

A gúnárok nehezebbek, erősebb testfelépítésűek, fejük nagyobb, csőrük erősebb és szélesebb, nyakuk vastagabb és hosszabb, lábaik hosszabbak és testtartásuk meredekebb, magasabb, mint a nőneműeké. A tojók gyakorta hajlamosak a tojó- vagy lógó has kialakítására. A tenyészállatok értékelésekor és kiválasztásakor ezeket a másodlagos ivari jegyeket célszerű figyelembe venni, mert azok összefüggésben vannak a nemi aktivitással.

Összeállította: Virágné Fejes Éva




2019. február 19., kedd

Önellátás A-Z-ig. Negyedik, befejező rész

... folytatás
A portán belül leginkább konyhakertet művelünk, ahonnan a család zöldségszükségletét illik kitermelni, ha külső gyümölcsös (szőlőskert, gyümölcsöskert) nincs, akkor a porta megfelelő részén, részein telepítsünk gyümölcsöst és gondozzuk a még/már meglévőt. Mai közállapotokra tekintettel, jobb, ha portán belül, vagy közel hozzánk van a gyümölcsös is, mert könnyen előfordulhat, hogy nem mi fogunk szüretelni… 

Egy alföldi tanyán hagyományosan a kerítés szegélyében voltak a gyümölcsfák, a ház előtt néhány szőlőlugas, a kút körül a nagy diófa és még egy eperfa. Alma, szilva, sárgabarack, körte, meggy, cseresznye, málna, ribizli, szeder fedezi a család gyümölcs- és vitaminszükségletét és el is fér egy falusi portán, vagy tanyán. 


Kezdetben a meglévő ólakhoz idomítjuk az állatállományt, később, ha már tudjuk, milyen jószágokat akarunk igazából tartani, azok igényeihez alakíthatjuk. Nagyon fontos, hogy a fajták tényleges igényeihez rendeljük a tartási körülményeket, mert ellenkező esetben kudarcban lesz részünk, pl: mangalicát ne akarjunk körbe betonozott „korszerű” ólban táppal nevelni, mert nem fogja hozni az elvárt minőséget, neki kell a turkálás!

Eszközállomány 

Mint már előbb említettem, ne kezdjünk azonnal gépvásárlásba, megvéve a környéken eladó 30-50 éves MTZ-k anyagilag is elérhetőnek tűnő mintapéldányát, a hozzávaló félroncs állapotú adapterekkel együtt, mert nem jó üzlet nekünk! Itt jön a dolog szakmai része, amire azt mondta valaki, hogy ezt több évig tanulni kell. Valóban, de valahol el kell kezdeni és azt hiszem nincs jobb útja, mint a menet közben való tanulás, vagyis utána olvasok, megfigyelem, más hogyan csinálja és csinálom, újból és újból. Nekem, lovas ember lévén, a lovas eszközökhöz és a lovakhoz húz a szívem, de mondhatom a jelen gazdasági racionalitás is! 

Egy kezdő gazdálkodónak, néhány hektáron nem éri meg traktort üzemeltetni, tartani a drága beszerzés és fenntartás okán, a betanulásról nem is szólva. Ha már úgyis bele kell tanulni, kezdd inkább lóval, sokkal olcsóbb beszerezni lovat, eszközt és beletanulni is hamarabb megy, ráadásul még szerelni sem kell állandóan. (kis kitérő: egyik hozzászóló írta, hogy az ismerőse azért adja el a lovat, mert nincs a közelben kovács, aki körmölje, patkolja. Nohát: aki lovat tart, tanulja meg legalább a körmölést, patkolni meg egy nem mindig kövön járó lovat 2-3 havonta is elég, ha jó sarkot hegesztett arra a patkóra, de az alföld laza talaján – ha nem megy aszfaltra – be sem kell vasalni. Évente azt a két-három vasalást, meg ki kell tudni fizetni, higgyétek el, a traktorgumi sem olcsóbb!). De egy lovas ekekapa nagyon jó sorközművelő eszköz és 10.000.-Ft-ért még sok helyen beszerezhető, egy használt Robikapa is a tízszeresébe kerül és még benzin is kell hozzá!) 

Nem részletezném darabonként az eszközöket, de minden, ami talajmunkákhoz kell, van lovasban is, ami szénakészítéshez kell, van lovasban is, csak utána kell járni. Akit pedig érdeke, hol tanulhat meg lóval szántani, boronálni, kaszálni, csak szóljon, van néhány lovas ember még az országban! 

Olvastam közben más beszámolóit is a kiköltözésről és a kezdeti nehézségekről, gyakorlatlanságról. Ezért fontos, hogy a kiválasztandó tanyát, portát alaposan megnézzük, milyen felszereltséggel bír, kerítés, 
ólak milyen állapotban vannak, mert pl. kerítés nélkül, rossz, hiányos, lyukas ólban ne kezdjünk csirkét nevelni, mert nem sok öröm lesz benne: elhordja a patkány, nyest, róka, kutya, héja. De nem is kell mindjárt az egész portát körül keríteni, mert lehet többe kerülne, mint amennyiért a tanyát megvetted, de az ól köré legalább 100 m2 –nyi tyúkudvart érdemes csinálni a baromfifélének.

De mielőtt bármi állat nevelésébe, tartásába fognál, javaslom vedd célba a legközelebbi könyvtárat és olvass minél többet az adott jószágféle tartásáról, legalább az alapvető ismereteket sajátítsd el, aztán alkalmazd azt a saját viszonyaidhoz, de „a víz felfelé nem fog folyni”! 

Nos, a portát már körbejártuk, lássuk mit is kellene és mennyit termelni, hogy megéljünk belőle?! 

Üzemméretünket több tényező befolyásolja, vegyük ezeket számba: 


  • 1. Először is a rendelkezésre álló munkaerő. Magam vagyok mindenre, vagy ketten, esetleg gyerekek is tudnak valamennyit segíteni? Egyedül mentünk, vagy vannak mások is a faluban, tanyán, akik velünk együtt jöttek, vagy együttműködnek?
  • 2. Milyen eszközparkkal rendelkezem, ami a kétkezi munkán könnyíteni tud? Van e lovam, eszközeim hozzá, esetleg valamilyen erőgép?
  • 3. Mekkora földterület tartozik a gazdaságomhoz: belső kert, gyümölcsös, szántóföldek, legelő - kaszáló? Saját tulajdonú és bérelt vagy bérelhető egyaránt.
  • 4. Milyen anyagi erőm van az induláshoz, a kezdő jószágállomány és a hozzá szükséges takarmány megvásárlásához?
  • 5. Milyen a portám felszereltsége: ólak, terménytárolók, kerítések, víz, stb?
  • 6. Milyen a környezet? Szomszédok? Megközelíthetőség?

Nos, első adagra annyi jószágot vegyünk, ami nagyjából a családunk éves szükségletét fedezni tudja, ezeket helyezzük el megfelelően és termeljünk, gyűjtsünk nekik télire valót! 2-3000 m2 területen már meg tudjuk termelni a családnak szükséges zöldséget, úgymint: krumpli, bab, répa, borsó, cékla, paradicsom, paprika, uborka, tök, némi takarmányrépa és kukorica. Néhány alma, körte, meggy, barack, szilva, diófa is lehet telkünkön, becsüljük meg és telepítsünk mihamarabb még néhányat! 

Szárnyasokból érdemes legalább 100 db csirkét indításként beállítani, javaslom a Gödöllőn kapható őshonos magyar fajtákat: kendermagos, magyar sárga és erdélyi kopasznyakú tyúkokat, a magyar kacsát (kb 20db-ot), magyar fehér- és fodros ludat (20 db) és vegyünk 20 db bronzpulykát is. Persze a kacsának, libának sok víz kell, de ekkora mennyiségű baromfi már nem csak hússal lát el bennünket bőségesen, de tojással is, sőt a kacsa liba még párnába való tollal is, csak az ún. állatvédőket tartsuk távol a portánktól egy tüzes piszkavassal! Tehát ebből már némi eladásra is futja majd: a kacsa-liba-pulyka felét hízott állapotában karácsony előtt szép pénzért el tudjuk adni, a tyúkjaink pedig hetente legalább 200 eladó tojást termelnek a saját szükségleten felül.


Számos jószágból legalább egy nagyobb testű lovat szerezzünk be, ami be van tanítva fogatolásra, esetleg mezőgazdasági munkákra, de mindenképpen próbáljuk ki mielőtt megvesszük, ne higgyünk a gazda bizonygatásának! 

Kell még valami „tejtermelő egység” is, a bátrabbak kezdhetik egyből tehénnel, mondjuk egy közel ellőssel, akkor boci is lesz hamar és tej is. Ne vegyünk túl öreget sem (10 évnél öregebbet) és ne nagy állományból valót, ahol nem fejték, mert érhetnek meglepetések! A nem túl merészek kezdhetik kecskével is, 2-4 db fejős megfelelő kezdő állomány, nem árt hozzájuk egy bakot is beszerezni, de ha van a faluban, vagy nem túl messze a tanyákon másnak megfelelő bakja, az is megteszi ősszel a dolgát. Lényeg, hogy saját szükségletre megtermelhessük a tejtermékeket és azon felül még legalább a felét a tejtermésnek értékesíteni tudjuk. 

Hol adjam el? 

Ma már faluhelyen is ott tartunk, hogy szinte senki nem tart jószágot, tehát nagy részét a portékának saját kisebb környezetünkben el tudjuk adni, úgymond: háztól, de maximum a legközelebbi nagyobb településen alakítsunk ki állandó vevőkört termékeinkre, hogy heti egy-kétszeri szállítással megoldható legyen a „terítés”. 

Ezzel a mennyiséggel alapszinten már megélhetünk! Persze lehet kinek-kinek tehetsége szerint bővíteni a jószágparkot is, a művelt területet is a fenti szempontok figyelembe vételével. 

A fenntarthatóságról 

Erről a témáról könyvtárnyi irodalom született már az elmúlt 15 évben, mióta bedobták a köztudatba a fenntartható fejlődés fogalmát, persze a legtöbb értekezés a gazdasági folyamatok globális hatásainak taglalásával jut el oda, hogy a fogyasztói társadalom sokáig már nem fenntartható, mintahogyan a permanens gazdasági növekedés sem az! Ebbe én nem is akarok belemenni, mert evidens és aki többet akar erről a témáról, keresse fel az erre szakosodott honlapokat. Amiért a fenntarthatóság számunkra érdekes, az az önellátó gazdálkodással való elválaszthatatlan kapcsolata: az önellátó gazdálkodás fenntartható mindennemű külső energiabevonás nélkül is! Csak annyit vegyek ki a környezetemből, amit még az regenerálni tud, vagy nagyrészt én visszatáplálom. Ne hozzak kívülről környezetterhelést okozó dolgokat, ne alkalmazzak olyan technológiákat, amelyekhez állandóan külső forrásokat kell igénybe vennem, mert akkor fokozottabban kell kizsákmányolnom a környezetemet, hogy kitermelhessem a pénzt, amiből a külső dolgokat kifizethetem. De ha már pénzt termelek, azért tartják a markukat a további nagy rendszerek: állam, bankok, iparvállalatok és vége az önellátásnak, a tőke beszippantott! Minél többet akarsz, annál többet vesznek el! 

Most az önellátás egyfajta visszatérés az alapokhoz, aminek szigorú szabályai, korlátai vannak: ha mohóságból elkezdesz többletet termelni, felborítod az önellátás rendszerét, kivégzed azt, mitahogyan kivégezte a globális gazdaság annak idején és egy fenntarthatatlan, környezetet, jövőt felélő, kizsigerelő gazdasági rendszer rabszolgájává válsz! Aki meggazdagodni akar, az ne ebbe fogjon! 

Az önellátásban a fenntarthatóság azt jelenti: egyensúly. Amit kiveszek talajerőt a földjeimből, visszateszem a jószágaim trágyája formájában, amiben csak azok az anyagok vannak, amit e földekről takarítottam be. A kútból csak annyi vizet veszek ki, amennyire szükségem van, amit azután tud pótolni és nem húzok le fél liter pisit, 10 liter ivóvízzel! 

Azt hiszed ez vicces? Nem az. Tudod mért van bajban Spanyolországban, Portugáliában, ahol az uniós átlag kétszerese a munkanélküliség? Mert az utóbbi 10 évben rohamosan mentek tönkre a termőföldjei a vízhiány miatt! Millió hektáros nagyságrendben hagyták el földjeiket a gazdák, mert kiszáradtak az ültetvényeik, ténylegesen elsivatagosodtak földjeik és kénytelenek voltak elmenni, más munkát keresni, de más sincs! Nincs mezőgazdaság, akkor nincs feldolgozóipar sem. 

Ez a gondja kishazánknak is: a 90’ után szétvert magyar mezőgazdaság és háztáji termelés 800.000 munkanélkülijének azóta sincs munkája és nem is lesz, amíg meg nem fogja ismét a kapanyelet és el nem kezd ismét dolgozni! 90’-ben hazudtak nekünk és azóta is hazudnak egyfolytában: nincs olyan, hogy könnyű élet! Az unióba való belépéssel nem a jóléti társadalmakba nyertünk felvételt, csak a gyarmati státusunkat cseréltük keletiről nyugatira, a „legvidámabb barakkot” a nyugat cselédházára. Eszerint most is ugyanaz a választási lehetőség előttünk, mint már 500 éve folyamatosan: elmegyünk-e nyugatra cselédnek, vagy maradunk itthon, két kézzel fogva a”kapanyelet”, megélve azon, amink még maradt… 
Szabados Csaba: 2013.02.05. 

Vége

Szabados Csaba pár éve írta ezeket a sorokat, azóta néhány számadat változott ugyan, de a gyakorlati részek és az elviség örökös.
Csabát mindenki ismerheti már a  hasonló című videóból. 


A tanya, porta kiválasztásához itt kaphattok némi útmutatást, segítséget. 
Kiskerti növénytermesztéssel kapcsolatosan pedig számos cikk jelent már meg az oldalon. A családi szükségletekről és kiszámításukról, a növényeink területi igényeiről, a növények termesztési igényeiről, a tenyészidejükről és felhasználásukról, a vetőmagszükségletről, néhány növényről, mint mák, fokhagyma, borsó, paradicsom, kukoricáról általánosságban, kukoricafajtákról külön is olvashattok.
Az oldalunkra folyamatosan töltjük fel azokat a hasznos írásokat, melyek segítenek elindulni úgy az állattenyésztés, mint a növénytermesztés témakörben. 

Kiegészítő szöveg és fotók: Virágné Fejes Éva




2019. február 13., szerda

Nevezzük nevén - Állatok kor és nem szerint


Sokszor olvasni hirdetést, egyéb információt az állatainkról. Sokan és sokszor helytelenül nevezik meg a szóbanforgó állatot. Az egyes korú és nemű egyedek elnevezései ugyanis sokat mondanak, jelentenek azoknak, akik ismerik és alkalmazzák is ezeket a megnevezéseket. 



Nyelvünk rendkívül alapos és az egyes állatokat kor, nem, szín alapján eléggé határozottan elkülöníthető és sokatmondó elnevezésekkel ruházta fel. 


Kép forrása: pinterest.com

SZARVASMARHA


Szopós borjú: születéstől az elválasztásig (nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráig),
Választott borjú: az elválasztástól féléves korig,
Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbe vételig,
Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül,
Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig,
Előhasi üsző: első vemhes üsző,
Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt,
Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed,
Tinó: ivartalanított növendékbika,
Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó a szegletfog kiváltása előtt,
Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika (függetlenül az ivartalanítási kortól)
Göböly vagy sőre: hizlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha (kortól és nemtől függetlenül)
Csuvas: hízóökör


JUH


Szopós bárány: 4–5 kg, 50-60 napos korig szoptatják, majd leválasztják
Választott bárány vagy növendék: 1 éves korig
Toklyó (kos és jerke): 1-2 éves korban
Vemhes anya v. előhasi: a megtermékenyített toklyó
Anyajuh: az első ellés után
Apácza: két évnél idősebb, még nem ellett növendék
Kos, tenyészkos: kifejlett hímivarú juh (fél éves korban ivarérett, 3 évesen tenyészérett)
Kereső v. kötényes kos: csendes ivarzás kiszűrése
Ürü: ivartalanított kos


KECSKE


Bak: kifejlett hím kecske
Anya: kifejlett nőstény kecske
Kecskegida, illetve gida: hím kecske ivarérésig
Gödölye: nőstény kecske ivarérésig
Caff:  herélt kecske
Korcs:  nem fajtatiszta szülőktől származó(keverék) egyed
Basztard:  ismeretlen származású, fajtajelleg nélküli egyed
Hibrid : céltudatos keresztezésből származó egyed
Buga vagy suta:  szarvatlan kecske, általában melléknévként


NYÚL


Baknyúl: a kifejlett hímivarú nyúl neve
Nőstény: nőivarú kifejlett nyúl
Anyanyúl: nőivarú  nyúl fialás után
A vemhes anyanyúl fialás vagy ellés során fiókákat hoz a világra, amelyek összessége az alom.
A nyúlfiókák elnevezése a fészek elhagyása után szopós nyúl vagy kisnyúl, választás után választott nyúlról beszélünk.
Ha a növendék tenyésztés céljából van nevelve, akkor tenyésznövendékről, ivar szerint elkülönítve növendék bak vagy növendék anya az állat elnevezése.
Ha a növendék tartásának hizlalás a célja, akkor hízónyúlról beszélünk.


SERTÉS


Kan: hímivarú sertés
Koca: nőivarú sertés
Anyakoca: nőivarú sertés, amelynek már voltak malacai
Emse: fiatalabb nőivarú; göbe: kifejlődött nőivarú sertés (mind a göbe, mind az emse elnevezést egyes vidékeken fiatalabb, illetve idősebb kocára egyaránt használják)
Magló: tenyészsüldő bármelyik ivarban (egyes vidékeken ide sorolják a nem hízó, rendszerint még legelőre járó egyéb sertést is)
Ártány: fiatalon herélt sertés, amelynek még nincs pajzsa (sertéspajzs=kifejlett kanokon a herehormon hatására a lapockatájon képződő, a bőr és a bőr alatti kötőszövet megvastagodásából álló kemény képlet)
Kanlott: idősebb korban herélt kansertés, amelynek már van pajzsa; miskárolt: petefészkétől megfosztott nőivarú sertés, többnyire koca; szopós malac: malac a születéstől az elválasztásig
Süldő: a növendék 3 hónapos kortól 8 hónapos korig, illetőleg ha előbb vették tenyésztésbe, a tenyésztésbe vételig
Előhasi koca: a koca első vemhessége és szoptatása idején
Tenyészkoca: a már fialt koca
Tenyészkan: búgatásra használt vagy már használható kan
Törzskoca: a tenyészállatok nevelésével foglalkozó tenyészet kocája
Törzskan: a tenyészállatok nevelésével foglalkozó tenyészet kanja; kereső kan: az ivarzó kocák kikeresésére szolgáló kan
Tenyészsertés: a tenyésztés, illetve továbbszaporítás szolgálatába állított sertés
Beállítani való süldő: a nagy súlyra hizlalandó sertés a hízóba állítás előtt
Hízósertés: a hizlalás alatt levő sertés
Hízott sertés: a már meghizlalt, a típusra jellemző vágási súlyban levő sertés
Kutyasertés: gyengén fejlett izomzatú és testalkatú, aránylag nagyfejű és hosszú lábú, felhúzott hasú hízósertés. A kutyasertés a takarmányt rosszul értékesíti, és nyugtalan természete miatt zavarja a többi sertést is, ezért hátrányosan befolyásolja az egész falka hizlalási eredményét.
Az egy csapatban legelőre járó sertésállomány a konda

Egy vagy több tulajdonság (kor, súlynagyság, fajtakeresztezés, típus, szín, ivar stb.) alapján kiválogatott csapat a falka. E csoportosítási művelet a falkásítás

A baromfiak kor és nem, hasznosítás szerinti elnevezéseiről már írtunk korábban

Javaslom a csoporttagoknak, hogy tanuljuk meg és bátran használjuk ezeket a kifejezéseket. Sok félreértést kerülhetünk el a használatukkal. Ne használjunk ilyen kifejezéseket állatainkra, hogy baba, bébi, gyerek, kislány, kisfiú, stb. Nem illik hozzájuk.

Virágné Fejes Éva
2019. február 13.


2019. február 11., hétfő

Önellátás A-Z-ig. - Harmadik rész.

Hová és hogyan menjek, ha falura akarok költözni?!

Sokan mondják, hogy nem tudják eladni városi házukat, ha rá is szánták magukat a költözésre, esetleg ki is néztek már maguknak valami alkalmatos helyet, portát. Itt kezdődik a konvenciókkal való szakítás: ha menni akarsz, add el a házadat, lakásodat annyiért, amennyiért megveszik! Lehet, hogy az az egy-kétszázezer, esetleg félmillió „kitartott” árkülönbség nem éri meg, hogy emiatt rekedjen meg az elhatározás. Saját falumban mondom: 1.5 és 4 millió között elég szép portákat lehet venni, de szerintem az ország többi vidékén is ez a helyzet, ami nem valami „divatfalu”. Tehát olyat keressetek, aminek fogy a lakossága, öregek lakják és emiatt olcsók az ingatlanok. A gettófalvakat kerüljétek! Az ellátás, az intézményrendszer szinte mindenütt hiányos, nyoma sincs a városi kényelemnek.
Fotó: Virágné Fejes Éva, Olcsvaapáti


Ha csak lehet, ne egyedül költözz! 

Már úgy értem egy család, mert a teljesen szinglinek végképp nem ajánlott, a falusi gazdálkodás nem egyszemélyes dolog! Előbb keress néhány hasonszőrű családot, akik szintén költözni akarnak, együtt keressetek falut, portákat, tervezzetek együtt közös életet, így könnyebb lesz az átmenet és lesz kire támaszkodni, mert a falu eredeti lakosságára nem igazán számíthattok, lévén 70 év az átlagéletkor! Könnyebb a kulturális átmenet is, ha van hasonló környezetből jövő társ a szomszédban! Az sem baj, ha olyan falut, tanyát választasz, ahol már vagy még él egy magamfajta, aki segíthet a kezdeti időkben, meg azután is. Mondanám, az én falumban jelenleg 12 eladó porta van és sok használatlan föld…

Tehát: városi lakás elad, városi életmód felszámol, házat vesz, költözik, egy lényeges momentum: hitelt nehogy felvegyél!!! Semmilyen címszóval! Annyival indulj, amennyid van, de minél kevesebb állandó kiadásod van a nagy rendszerek felé, annál szabadabb vagy, annál kevésbé szorongatnak kényszerek! Ezért említém, hogy az igényeket is át kell szabni, a városi életmódot ne hozd magaddal, mert nem fog menni! Az LGT régi slágerével élve: „ Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja, csak az jöjjön…”


Szűkítsük fókuszunkat magára a kinézendő portára, miket is célszerű tartalmaznia?

Fotó: Virágné Fejes Éva, gazdára váró ház Olcsvaapáti
Egy lakható ház, melyet némi takarítás, meszelés után, nagyobb átalakítás, felújítás nélkül is birtokba lehet venni. Már faluban is ritka az olyan porta, ahová nincs bevezetve a víz és a csatorna, áram meg aztán végképp, bár ha régebb óta nem lakják, a készenléti díj megspórolása miatt az áramot is leköttethették.

(Egy kis kitérő: gondoljátok meg: ha találtok egy hálózatoktól mentes házat, kaptok az élettől egy lehetőséget, hogy saját életet építsetek, nem pedig egy olyant, amilyent a szolgáltatók kényszerítenek rátok! Sokkal kevesebb rezsivel indulhattok, nincs havi víz-csatorna, áram, kábeltv, telefon, internet, gáz, hiteltörlesztés és még ki tudja hányféle trükkös módja kizsigerelésünknek! 

Ha van saját kút a portán, némi tisztítással iható-e a vize? Vizsgáltasd be, ha igen, használd azt! 

Az áram megkönnyítheti persze életünket, de el is vihet olyan irányba, amit nem szeretnénk: pl. nemzedékeket „nevelt, nevel fel” a tv, ahelyett, hogy anyu-apu játszana vele, mesélne neki, vagy csak egyszerűen együtt tevékenykednének valamit, mert a városban nincs mit csinálni, túl sok a szabadidő, melyet csak az elektronikus média tölt ki, észrevétlen függőséget okozva. De aki hajnaltól sötétig elfoglalja magát értelmes munkával és nem bent ül a házban és néz egy villódzó dobozt, annak nincs is ilyenekre szüksége! Gyermekednek sem! Vidd magaddal, ha még kicsi, bukdácsoljon melletted, játsszon az udvaron akármivel, a nagyobbacska segítsen amiben tud, etessen aprójószágot, hintázzon az almafára kötött hintán, hordja neked a földet kis talicskájával, bármit, csak veled legyen! Ne a tv-vel! Legjobb, ha a tv-t nem viszed magaddal a városból! Ha híreket akarsz, elég egy elemes rádió, vagy járass újságot, azzal legalább be is lehet gyújtani!)


Szóval ház, kút! Istálló, disznóól, tyúkól, valamilyen csűr, pajta, szín, hodály, hol hogy nevezik, ahol a szénát, egyéb terményt tárolni lehet. 
Fotó: Virágné Fejes Éva
Kert. Minél nagyobb, annál jobb. Hegyi falvakban az még előnyösebb, ha patakparton van a telek, ahonnan szükség esetén vizet vehetsz ingyen(!) kertednek, jószágaidnak! (Városiaknak mondom: az én falumban éppen 1.200.-Ft egy m3 víz-csatorna díj! Ebből locsold a kerted!)


Az sem baj, sőt külön jó, ha az eladó rendelkezik a falu határában, vagy a tanya körül néhány ha földdel is, azt is vedd meg hozzá, ha nincs, majd bérelsz!

Ne kezdj mindjárt teljes felújítással! Nem a csempézett fürdőszoba a legfontosabb, hanem a megfelelő jószágállomány, meg a jól beművelt kert. Oszd be jól az induló pénzedet, mert nem tart örökké. Ez hozza magával a kérdést: mikor költözzek? Tavasszal a legjobb, kezdheted a kerti munkákat, beszerezheted az alapvető jószágállományt, van időd megtermelni, begyűjteni a télire valót embernek állatnak egyaránt. Gyűjtsél télire elegendő tüzelőt, rakass egy kemencét, rakott tűzhelyet, sokkal többet ér bárminél, a gázfűtést pedig felejtsd el! (2013.01.30.)

Az írás pár éve jelent meg Szabados Csaba tollából, akit mindannyian ismerhettek az Önellátás A-Z-ig c. filmből. A filmet itt nézhetitek meg

Ha valaki lakásvásárláson töri a fejét és nehezen tud dönteni, hol vásároljon ingatlant és mire figyeljen, egy korábbi cikkünkben talál pár jótanácsot: Hol vegyek házat? 

2019. február 10., vasárnap

Szedjünk oltóágat!

A régiek szerinte február 10-e, Kolos napja termőnap. Ezen a napon szedték meg a a gyümölcsfák oltásához szükséges oltóágakat és tárolták Gyümölcsoltó Boldogasszonyig.
10 éves korában így fog kinézni a 40 gyümölcsöt termő fa (Forrás: Sam Van Aken)
Bárkinek lehet ilyen csodaszép, sokféle gyümölcsöt termő fája, ami dísznövényként is megállná a helyét. Az oltás nem bonyolult tudomány, ha a szakemberek tanácsait lépésről-lépésre betartjuk.
Első feladatunk, hogy kiválasszuk azokat a fajtákat, melyeket rá szeretnénk oltani egy vadalanyra vagy már meglévő, termő fánk egyik ágára.

Jeszenszky Árpád , az oltás nagy tudója így ír erről Oltás, szemzés, dugványozás című könyvéven. 

"Az oltóvesszőket lombhullás után szedjük. A fagyérzékeny fajok vesszeit még ősszel , az erősebb fagyok előtt, a többit legkésőbb februárban, fagymentes időben szedjük. A csonthéjas gyümölcsfélék vesszejét korábban kell megszedni, mint az almás termésűekét. Az örökzöld növények oltóvesszőit felhasználáskor szedjük és leveleiket nem távolítjuk el, csak bekurtítjuk. 

Lehetőleg középkorú, termő törzsfákról, azaz olyan fákról szedjük a vesszőket, amelyeket kiváló tulajdonságaik folytán szaporításra kijelöltünk. Csak egészséges növényekről szedjünk oltóvesszőt, s maga a vessző is egészséges legyen. 

Fagyban a vesszőket kesztyűs kézzel szedjük meg, mert az esetleg fagyos vessző kérgén a meleg kéz foltokat okozhat. A vesszőkről a száraz leveleket szedjük le. 

A vesszőket kisebb csomókba kötözzük, jeltáblával látjuk el, és a falak északi oldalán – tehát teljesen árnyékos helyen – a hegyéig földbe süllyesztve elvermeljük. A vesszőket tiszta, korhadó anyagoktól mentes, nyirkos – legalább 75 % kvarcot tartalmazó („immunis”) – homokra rakjuk.

A télen takarva telelő növények (szőlő, füge, rózsa) vesszei gondosabb védelemre szorulnak. A szőlővesszőket kötegelve homok közé, prizmába rakjuk, kívül szalmázzuk és földeljük. A prizmákban szellőző nyílást is hagyunk. Ha kisebb mennyiségű vesszőt vermelünk, azt falombbal, később ah ideg fokozódásával szalmás trágyával takarjuk. A tél elmúltával a takaró anyagod leszedjük róla. 

Egyébként semmilyen vesszőt sem szabad melegen tartani. A szabadban tenyésző fák és cserjék vesszeit néhány fokos hidegnek ki kell tenni ahhoz, hogy később tavaszig szaporításra alkalmasak maradjanak. Ezzel megakadályozzuk, hogy idő előtt kihajtsanak.

Ugyanazon fajtán belül a korábban szedett vesszők előbb hajtanak ki, tehát korábban is használjuk fel őket.

Különösen tavasz felé kell az oltóvesszőket hidegen tartani. Ezért alkalmasabb a vermelésre az falak északi, árnyékos oldala, ahol a tél végén még hóval is fedhetünk. Lakóház pincéjében bizonytalan a vesszők teleltetése, mert a pince sokszor túl meleg, és a párás levegőben a penész is felléphet. Nagy légterű, szellős és hideg pincék viszont alkalmasak a szőlővesszők és egyéb oltóvesszők tárolására. "
A szakkönyvet teljes terjedelmében itt olvashatjátok.

Egy szakkönyv a XIX. századból

"Hazára dicső leányai! használjátok fel azt a nagy, azt az ellen-állhatlan hatalmat, melylyel a természet kegyes istene felruházott benneteket. — Emeljétek gyöngéd karjaitokra ezt az árva ügyet, hazai gyümölcsészetünk elhanyagolt ügyét!...

Tanítsátok gyermekeiteket szeretetre, a természet szent sze­retetére ! Ha a természet szeretetére megtanítottátok kedveseiteket: szi­veikbe ojtottátok ugyanakkor a szabadság és haza szeretetét; az erénynek, a szépnek és jónak szeretetét is! Az az anya, a ki gyermeke szivébe a természet szeretetét beoj­totta, mesés kincsek birodalmával ajándékozta meg szülöttét; olyan kincseket ad annak, melyeket az idő vasfoga sem emészthet meg; melyek a/t boldogítva kisérendik végig az élet útain. Hazám lelkes leányai! ajándékozzátok meg gyermekeiteket eme kincsekkel, a természet szent szeretetének boldogító érzelmeivel! Karoljátok fel hazai gyümölcsészetünk ügyét! Szeressétek, ápol­játok a gyümölcsészetet! ...

Nemes czélotokhoz, — gyermekeitek szivében a természet szere­tetét fölébresztem, — legbiztosabban elvezet benneteket a gyümöl-csészet. Olvassátok a gyümölcsfa-tenyésztésről irt munkákat! Olvassátok és gyámolítsátok tömeges pártolástokkal a szaklapokat, melyek tért nyitottak a gyümölcsészet irodalmának is! Ne gondoljátok, hogy a gyümölcsészet egy rideg, egy száraz tu­domány, melyben csak egy-két életunt férfi találhat örömet, szórakozást! A gyümölcsészet egy olyan költészet, mely egyik karjára a szépet, másikra a hasznost öleli föl; költészet mely évenkint megújuló élvek­kel, örömökkel és hosszú élettel szokta jutalmazni ápolóit....

Szeressétek a gyümölcsészetet! Pártoljátok a gyümölcsészet iro­dalmát ! Fogjatok kezet velünk, kik oda törekszünk, hogy isten legé­kesebb virágos kertévé változtassuk át ezt a kedves Magyarhazát! Mily boldogság lenne egykor, magunkénak nevezhetni azt a szép hazát, melynek hegyoldalait és völgyeit, halmait és síkságait a Ti ha­talmas szövetségtek a legnemesebb gyümölcsfák millióival népesítené be!! Mi kivántatnék ehhez egyéb, mint, hogy az egyik vetné a legne­mesebb gyümölcsök legépebb magvait s azok csemetéiről időjártával uj, nemes fajokkal lepné meg a világot; másik és mindnyájan eltanul­ván az ojtásnak oly egyszerű és könnyű, épen a Ti finom ujjaitokhoz illő fogásait, ezer számra nemesítené a vad magonczokat?...

Szeressétek a gyümölcsészetet, mely a ti gyermekeiteknek, a ti unokáitoknak és a ti unokáitok unokáinak életét űgyekszik édesebbé, boldogabbá tenni. A gyümölcsészet egy áldásdús tudomány; olyan, mint a szeretet \^ vallása, mely nem egyes népeket, hanem az egész világot törekszik / boldoggá tenni, keblére ölelni. Szeressétek magatok is, tanítsátok meg gyermekeiteket is szeretni az önzetlen szeretet eme hálás tudományát, a gyümölcsészetet, mely a vele foglalkozók kedélyét éppen ugy megnemesiti, mint megnemesiti az átojtás a vad fát!..." (Bereczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok, 187. Arad) .

A képen látható fa történetét itt nézhetitek meg:
Sam Van Aken az úgynevezett chip-technikával oltotta be a fákat. Az eljárással 16 darab különleges, 40-féle gyümölcsöt termő fát hozott létre, melyeket az Egyesült Államokban múzeumoknál és egyéb forgalmas pontokon helyeztek el, látványosságként.