A videómegosztókon rengeteg jó ötlet van a kivágott fák tuskójának eltávolítására. Viszont ezek a módszerek, bár gyorsak, rengeteg emberi/gépi erőforrást igényelnek. Akinek nem sürgős, az alkalmazhatja a lusta ember módszerét!
Itt egy kivágott tuja tuskója.
Egy jó nagy tányért képeztem körülötte.
A farontó gombák által már kezelésbe vett ág és kéregdarabokkal megszórtam. Majd ők végzik el a munka dandárját, én csak a jó körülményeket (levegő, nedvesség, tápanyag) biztosítom! :-)
Levelekkel, gizgazzal körberaktam, hogy jó levegős legyen.
Még egy adag mulccsal lezártam, hogy ne száradhasson ki. ( Ha senki nem látja, még le is pisilem :-) )
Ez 2020 Luca napján készült, majd a nyár elején kibontom és megnézzük, hogy mi maradt a tuskóból!
2017 nyárutóján, gyümölcsösben tett sétámon virágzó almafákra
lettem figyelmes. Ezt a jelenséget már korábbi években is tapasztaltam
alma- és szilvafákon.
Először újonnan telepített szilvafán
fedeztem fel virágot. Ez az eset 2010. szeptember 15-én történt. A
kinyílott virág ’St. Julien A’ alanyon lévő ’Topfive’ szilvafajtán
fordult elő (1. kép).
1.
kép: 2010-es telepítésű ’Topfive’/’St. Julien A’ szilvafa virágzó
gallya 2010. szeptember 15-én. A virágnak feltűnően nagy a csészelevele
Egy bizonyos fánál augusztusban, egy hirtelen lombhullást követő
újrahajtás során egy virág jelent meg. Egyes kutatók a fák
lombvesztésével, majd újra hajtásával magyarázzák a nyári virágzást.
Megfigyeléseim szerint egyes fajták hajlamosabbak rá, mint mások. Szilva
esetében a ’Topfive’/’St. Julien A’ és a ’Toptaste’/’Ferely’
fajta/alany kombinációnál tapasztaltam nyár végi, ősz eleji virágzást.
Az almák közül pedig a ’Rebella’ és ’Gala’ fajták nyílottak ki
augusztusban.
2012-ben szárazság okozhatta a virágzást. Aszály ugyan volt, de nem
járt lombveszteséggel. Másodrendű rendellenes kihajtást tapasztaltunk a
’Toptaste’/’Fereley’ kombinációnál (2. kép). A virágok nem a
megszokott módon fejlődtek ki. Egy rövid hajtásképleten szinte örvösen
ágazódtak el a virágkocsányok, melyeken nagy csészelevelek és kis
szirmok helyezkedtek el.
2. kép: Rendellenes hajtás és virágképződés 2012 nyarán ’Toptaste’/’Fereley’ fajta/alany kombinációjú szilvafán
’Rebella’ és ’Gala’ almafákon 2017. augusztus 15. és szeptember 12. között, különböző fejlődési stádiumban lévő virágzatokat (3-8. kép)
figyeltem meg, miközben a termőgallyakon fejlődtek és zsendültek a
gyümölcsök. Ebben az esetben nagy szárazságról nem beszélhetünk,
öntözéses kultúráról van szó. Ez nem volt egyedi jelenség, hiszen a
faállomány 30%-án észleltem 1-2 virágzatot, de olykor 8-10 is
kifejlődött rajtuk. Ezek a virágzatok morfológiailag szabályosak,
olyanok, mint a tavasziak, ellenben terméskötődést nem tapasztaltam
rajtuk, a szirmok az idő előrehaladtával megbarnultak és lehullottak.
3-5. kép: Almavirágok különböző fenofázisban 2017. augusztus 15-én
6. kép: Teljes értékű virágok nyáron
7-8. kép: Virágnyílás és gyümölcsérés egy időben
A gyümölcsfák másodvirágzását kiváltó tényezők
A rügynyugalmat külső hatások és belső tényezők szabályozzák. A
mérsékelt égövi gyümölcstermő növényeknél alapvetően a rövid nappalok és
a hőmérsékletváltozások, az alacsony éjszakai hőmérsékletek váltják ki a
rügydifferenciálódást, tehát azt a folyamatot, amikor a vegetatív rügy
átalakul generatívvá, almánál vegyes rüggyé, szilva esetén pedig
virágrüggyé. Szalai (1994) úgy nyilatkozik, hogy „a mérsékelt égöv fáinak rügynyugalmát a rövidnappalos indukció váltja ki és az alacsony hőmérséklet szünteti meg.”
Ez alapján megfigyelésem is azt bizonyítja, hogy már néhány hűvösebb
(10 °C körüli) júliusi-augusztusi éjszakai hőmérséklet is elég volt a
rügynyugalom feloldásához egyes esetekben. Jelen esetben a hideghatás
(10 °C-os éjszaka) erősebbnek bizonyult, mint a rövidülő nappalok által
kiváltott nyugalom. Szalai (1994) azt is írja, hogy az almának 7 °C-on
megközelítőleg 50 nap hideghatásra van szüksége, ez a hőmérséklet kell a
rügynyugalom feloldásához. Ezt követően a továbbfejlődéshez már
melegebb léghőmérsékletet igényel. Természetesen ezt a tavasszal fakadó
rügyekről írta és a tömeges virágnyíláshoz kell ez a hideghatás.
A rendellenes nyári és őszi virágzással kevés
irodalom foglalkozik. Ezekben említést tesznek különböző okokról, melyek
ezt a jelenséget kiválthatják: tavasz végi, nyári szárazság; lombvesztés; hormonális változás; szélsőséges hőmérsékleti értékek.
Tavasz végi, nyáriszárazság
„A tavasz végi, nyári szárazság egyes gyümölcsfajoknál fakultatív fiziológiai nyugalmat válthat ki” írja
Soltész (2003), amely során másodvirágzás következhet be. Ezekből a
virágokból akár termés is fejlődhet. Szabályos esetben a generatív
rügyek kialakulását megelőzően a hajtás növekedése leáll, csúcsrügyben
végződik a hajtás és nyári nyugalomba kerülnek a rügyek, majd megindul a
rügydifferenciálódás, amely során létrejönnek a generatív rügyek, ezek
továbbra is nyugalomban maradnak, egészen tavaszig. Először mélynyugalom
állapotában, majd december végén–januárban kényszernyugalom miatt nem
hajtanak ki.
Lombvesztés
Lombvesztés is eredményezhet másodvirágzást. A tavasz végi, nyári
szárazság és az általa okozott lombvesztés megszakíthatja a nyári
nyugalmi állapotot, és másodvirágzás fordulhat elő. A levélzet
elvesztését okozhatja szárazság, de akár kártevők vagy kórokozók is. A
szárazság mellett a levélaknázó molyok is igen erőteljes asszimiláló
felület csökkenést eredményezhetnek. Német megfigyelések szerint
szilvánál a rozsda is oka lehet a lombvesztésnek (Hilsendegen, 2017),
amely másodvirágzást generál. Haraszty (1978) úgy fogalmaz: a rügyek
képződhetnek tavasszal vagy nyáron, ezeket a levélhónalji rügyeket a
kifejlett levelek tartják gátlás alatt. Ekkor a rügyek előnyugalomban
vannak. Abban az esetben, ha eltávolítjuk a fejlett leveleket, akkor a
rügyek (hajtásrügyek és virágrügyek) fölszabadulnak a gátlás alól, és
könnyen kihajtanak.
Hormonális változás
Az erre vonatkozó irodalom ellentmondásos. Van, aki szerint az
endogén gibberellin az alma és a szilva generatív rügyeinek kihajtását
gátolja. A gibberellin a magvakban szintetizálódik, onnan áramlik ki és a
szállítóedény-nyalábokon keresztül jut el a rügyekhez. Szalai (1994) és
Haraszty (1978) azt írja, hogy a növekedést gátló és serkentő hormonok
aránya eredményezi a rügykihajtást, vagy éppen a nyugalmi állapotban
maradást. A növekedést gátló hormonok termelődése a fotoperiódussal is
kapcsolatban áll. Faust (1997) szerint a citokinin megrövidíti a
nyugalmi időt, ellenben az auxin és az etilén meghosszabbítja azt, a
gibberellin pedig időponttól és koncentrációtól függően mindkét hatást
eredményezheti. A hormonok hatása mellett a kötött és szabad víz
jelenléte, a sejtmembránok állapota, és a rügyekben lejátszódó
anyagcsere-folyamatok együttesen eredményezhetik a kihajtást és a
virágzást.
Szélsőséges hőmérsékleti értékek
A szélsőséges hőmérsékleti értékek, illetve az éjszakai alacsony (10
°C alatti) hőmérsékletek is okozhatják a rendellenes virágzást. 2017-ben
júliusra és augusztusra is jellemzők voltak a szélsőséges hőmérsékletek
(1. ábra). Éjszakai hideg (9-11 °C) és a nappali meleg (olykor
35-38 °C) sokszor fordult elő, ami okozhatta a generatív rügyek
kihajtását.
1. ábra: Napi minimum és maximum hőmérsékletek 2017. júliusban és augusztusban
B. József kérdése: Készítem a kertemben a veteményest, és lótetűknek vélt állatokat találtam a földben. Több cm –esek, járataik vannak. Eddig még nem voltak, tanácstalan vagyok, mit tehetek ellenük?
Aki válaszol: Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves kertészkedő Érdeklődő!
A lótetű, lótücsök (Gryllotalpa vulgaris) régóta ismert, elterjedt
kártevő a zöldségtermesztők hírhedt „ellensége.” Szabadföldön, üveg- és
fólia alatti termesztésnél egyaránt előfordul és károsít.
A kifejlett lótetű hossza eléri a 4-5 cm-t, barna színű, elülső lábai
erős ásólábakká módosultak. Szárnyai is vannak, az ivarérett állatok
esti órákban szoktak repülni. Fejlődése a tojásokból az imágóig 2 évig
tart, a lárvák alakra, formára hasonlóak a kifejlett állathoz,csak
kisebbek és szárnyatlanok. A nőstény lótücsök június-július táján talaj
alatti fészkébe több száz tojást helyez, pár hét után a kikelő lárvák
szétszélednek. Lárva alakban telelnek mélyen, gyakran 1 méterre a talaj
felszínétől. Kedvelt telelő helyük még a trágya és komposztot is. Mind a
lárva, mind a kifejlett állat károsít, egyformán veszélyesek.
Lótetű túrások
A lótetű talaj felszínéhez közeli járatokat készít, a talaj ott
felpúposodik, erről észlelhető jelenléte. Nedves talajokat, azon belül a
tápdús, szerves anyagban gazdag kertrészeket kedveli, ott érdemes
keresni. Megítélése kétoldalú: kártevő, mert megrágja a
kultúrnövények gyökereit, gyakran csak gyökerek közötti mozgásával
sérti meg azok gyökérzetét. Ennek következtében értékes zöldségnövények
(paradicsom, paprika) termésétől esik el a termesztő. Hasznos, mert a különböző talajlakó rovarok (pajorok, drótférgek, giliszták) lárváit fogyasztja.
Ahol korábban nem fordult elő, valószínűleg trágyával hurcolták be a kertbe.
Védekezés ellene nehéz. Figyelni kell a talajfelszíni nyomokat,
túrásszerű felemelkedéseket, és az ujjnyi vastag lyukakat, azon
keresztül bújnak ki és hagyják el kiterjedt földalatti járataikat.
Termesztői bevált gyakorlat szerint a lyukakat vízzel feltöltve a
járatban élő lótetű előbújik, akkor elfogható. Kiöntéshez szoktak
javasolni olajat, mosogatószeres vizet stb., de azok a talajt
elszennyezik, és a talaj élőközösségét (fauna) károsítják, így azok
mellőzését javaslom.
A cinkfoszfid hatóanyagú Arvalin LR régóta használt ellenszere, a
járatokba kell helyezni, talajfelszínen nem maradhat. Forgalomban van és
jó hatású a lótetűt parazitáló hasznos fonálféreg készítmény
(Nemastar), biopreparátum, garantáltan nem mérgező, és csak a talajban
élő rovarokra gyakorol hatást. A készítményben lévő fonálférgek és a
velük szimbiózisban élő baktériumok együttesen pusztítják el a lótetű
lárvákat és imágókat is. Optimális hatásukat 12 °C- nál magasabb
talajhőmérséklet és 3-4 hétig tartó nedves talaj esetén tudják
kifejteni, felhasználásuknál ezt figyelembe kell venni.
A napokban megsokasodtak azok a bejegyzések, melyek az iriszek letarolásáról szólnak. Sokan kérdezik, mi az a hernyó, amelyik ennyi kárt tud csinálni.
Az Édenkert.hu oldalán találtunk egy remek összefoglalót a kártevőről és az ellenük való védekezésről. Változtatás nélkül adjuk közre.
Mire észre vettük, már nagy volt a baj, egyik napról a másikra ellepte és szinte teljesen letarolta a nőszirom levéldarázs szürkés álhernyója az íriszeket. Gyors gyűjtögetésbe kezdtünk.
A nőszirom ismert kártevője a - nőszirom levéldarázs (Rhadinoceraea reitteri)
Május, júniusban a nőszirom leveleken rágásnyomok jelennek meg, és eleinte apró, szürkés testű és fekete vagy sötét fejű álhernyó (hernyója a lepkéknek van, de ő egy levéldarázs) nagy étvággyal rágcsálja a levélszéleket. Akár 2 cm nagyságúra is megnőhetnek és több négyzetcentis levéldarabokat is képesek elfogyasztani.
Júniusban bebábozódnak és a talajba húzódnak, hogy ott vészeljék át a telet. A következő év tavaszán a földből kelnek ki a feketés légynek tűnő levéldarazsak, akik a nőszirom leveleire rakja tojásait, ahonnan majd indítják a lárvák a támadást.
Hogyan védekezzünk ellene?
Kiskertekben környezetbarát megoldás a gyűjtögetés. Erős rajzás esetén ez persze nem túl kellemes feladat, mivel a levelek és a talaj is tele lehet a kúszómászókkal.
Hány darab lárvát látsz a képen?
Álhernyó szüret
Vegyszeres védekezés esetén kontakt hatású rovarölővel (Sherpa, Decis) permetezzük ellenük, lehetőleg még a lárva stádium elején. Mivel az írisz levelein nehezen marad meg a permetszer, tapadásfokozó szer hozzáadás mindenképp javasolt. A következő évben április-májusban figyeljük az apró álhernyók megjelenését és ne várjunk a permetezéssel.
Ez maradt utánuk
UI: Másnapra ugyanúgy ellepték az álhernyók a nőszirmot, így folytatódhat napokig a gyűjtögetés.
Ahogy haladunk a tavaszban, sajnos gyakran találkozunk azzal, hogy üvegfelületnek ütközve hatalmas koppanással földre hullik egy-egy madár. Az okokat és az ellenük való védekezési módokat Orbán Zoltán meséli el az MME oldalán.
Nagy felületű üvegfalak, de gyakran az otthoni ablakok alatt is találni elhullott vagy kábult madarakat. Ezek az állatok azért sérülnek meg, illetve pusztulnak el az esetek jelentős hányadában, mert az üvegnek ütközve súlyos agyrázkódást, nyakcsigolya- vagy koponyacsonttörést szenvednek, miközben teljes sebességgel csapódnak neki a kemény felületnek.
Frissítve: 2019. október 26. [lengyel kutatás az Utólagos külső fóliázás fejezet végén]
A hagyományos anyagú üvegből készült épületek madárcsapdaként működnek (Fotó: Orbán Zoltán).
Nem látják az üveget? – tehetjük fel a kérdést, amire a válasz – bármilyen meglepő is –, az, hogy nem, pontosabban nem úgy, mint mi! Az üvegnek két olyan tulajdonsága van: az átlátszóság és bizonyos fényviszonyok esetében ezzel éppen ellenkezőleg, a tükröződés okozta átlátszatlanság, ami a madarak számára veszélyessé teszi ezt az anyagot.
Merőlegesen nézve a víztiszta üvegablak, főleg ha mögötte egy másik ablakon keresztül át lehet látni a házon, különösen veszélyes a repülő madarakra nézve, mert szabad átrepülésre alkalmas képet látnak, és ha a keret és egyéb jelek alapján nem tanulták meg felismerni az üveget, teljes sebességgel nekirepülnek az ablaknak, és az esetek jelentős százalékában halálos sérülést szenvednek.
Szemből nézve a víztiszta üveg teljesen átlátszó, azaz szabadon átrepülhető terület érzetét kelti a madarakban (Fotó: Orbán Zoltán).
Lapos szögből szemlélve még a víztiszta üveg is átlátszatlanná válik, de így is éppen olyan veszélyes, mint szemből, mivel a madarak számára szabad röpfolyosót jelentő eget, búvó- és pihenőhelyet kínáló ágakat tükröz vissza, és a madarak ismételten teljes sebességgel ütköznek bele.
Ferdén nézve viszont a víztiszta üveg nem pusztán átlátszatlanná válik, de csalóka módon visszatükrözi a madarak megszokott, biztonságos, szabad átrepülést kínáló környezetét, így azok lassítás nélkül csapódnak be a kemény felületbe. 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
Így járt az a balkáni gerle is, ami olyan erővel ütközött az ablaknak, hogy a púdertollak finom pora tökéletes lenyomatként megőrizte a madár testének lenyomatát (Fotó: Orbán Zoltán).
Minél kiterjedtebb az üvegfelület, annál nagyobb veszélyt jelent a madarakra – 5 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
Annak ellenére, hogy a madarak tömeges ütközése és elhullása reális kockázatként jelentkezik minden nagyfelületű, különösen pedig az egybefüggő üveghomlokzatok, üvegfalak esetében, ai ilyennel rendlekező épületek általában gond nélkül, a természetvédelmi és állatvédelmi törvények rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva megkapják a kivitelezési és működési engedélyt.
A tapasztalatok alapján a madárvédelmi szempontok többnyire a tervezés során sem merülnek fel, vagy ha mégis, figyelmen kívül hagyják ezeket, ezért a hatósági szabályozás még fontosabb lenne.
A legveszélyesebb madárcsapda-helyek azok a többemeletes üvegfalú épületek, többnyire irodaházak, amiket zöldövezetbe, gazdag madárvilágú környezetbe építenek, továbbá különösen a zöldövezeti üveg oldalú buszmegállók. Ezeket a természetközeli területeket ráadásul többnyire a vonuló madarak is aktívan használják.
A problémát tovább fokozza, hogy az irodaházakban gyakran késő délutánig, estig, a belső világítás felkapcsolása mellett folyik a munka. Az őszi és a tavaszi vonulási időszakban korán sötétedik, a repülő madarakat pedig a fény még vonzza is az épületekhez. Míg a helyben élő állományoknak a balesetet szenvedő fajtársak és a többi madár példáját látva van esélye megtanulni elkerülni az ablakokat, az átvonulók tömegei számára ez az esély nem adott – vagy szerencsésen elkerülik az üvegtáblákat, vagy balesetet szenvednek. Ezért az elhullás mértéke ilyen helyszíneken jelentős lehet, éves szinten akár a több száz, több ezer példányt is elérheti.
Ehhez az is hozzájárul, hogy az ilyen természetközeli, "nagyüzemi" madárütközési helyszíneken sajnos a csak rövidebb időre elkábuló madaraknak is kevesebb az esélye a túlélésre. A környék ragadozói (ölyvek, baglyok, patkányok, nyestek, sünök, rókák, kutyák és macskák) ugyanis gyorsan megtanulják, hogy az üvegfalak alatt érdemes rendszeresen portyázni, mert ott kevés munkával összeszedhető táplálékot találhatnak. Ez a "potyázás" ráadásul a természetvédelmi probléma nagyságrendjét is elfedheti, hiszen az üvegfalak környezetében jóval kevesebb tetem látható, mint ahány madár ott valójában áldozatul esett.
Ez a törökbálinti irodaház építészeti szempontból hiába számít élenjárónak, a természetes élőhelyből kiemelkedve az óriási, az épületet teljesen átláthatóvá tevő üvegfalak miatt folyamatos veszélyt jelent a környéken élő és átvonuló madarakra. 11 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
A folyton az üvegbe csapódó madarak hangja, a vergődő és elhullott állatok látványa a természetvédelmi problémák mellett a dolgozók közérzetét is ronthatja. Mivel az összességében sok tízezer négyzetméternyi üvegfelület hatékony utólagos madárütközés-mentesítése technológiailag meglehetősen bonyolult és drága – amire a cégek nem biztos, hogy tudnak, akarnak pénzt és időt áldozni –, a probléma és a munkahelyi feszültség is folyamatosan jelentkezik.
Ez csak úgy lenne elkerülhető, ha a madárütközések jelentette természet- és állatvédelmi problémát a napsütéshez, a szélhez és a gravitációhoz hasonló, reális környezeti hatásként már az épület tervezésekor figyelembe vennék, és alkalmaznák a már jelenleg is rendelkezésre álló madárbarát technológiákat.
Ablaknak ütközés következtében rendszeresen vagy tömegesen elhulló madarak esetén a szemtanú a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályát tudja írásban, leggyorsabban egy alig néhány soros e-mailben tájékoztatni. Ebben meg kell adni a pontos helyszínt, az időpontot és röviden le kell írni a tapasztaltakat, illetve nagyon fontos lenne néhány mobiltelefonnal készült bizonyító fotót is mellékelni.
Az e-mailen tett bejelentés alapján a hivatal köteles eljárni, az épület tulajdonosát, fenntartóját a természetvédelmi károkozás felszámolására kötelezni, majd ennek eredményéről a bejelentőt is értesíteni.
Mint a többi hasonló jellegű madártávoltartási probléma esetében, ahol a közvélemény ragadozómadár-utánzatoktól várja a megoldást (parlagi galambok, házrongáló harkályok stb.), sajnos itt is el kell mondani, hogy a "csodamegoldásnak" tekintett ragadozómadár-sziluettek hatásfoka messze nem százszázalékos, és az idő előrehaladtával a hozzászokás következtében ez a gyakran alacsony hatékonyság is jelentősen csökken vagy megszűnik.
A ragadozómadár-sziluettek elvi alkalmazhatóságának hátterében a kisebb zsákmányállat madarak öröklött félelmi, elkerülő viselkedése áll.
A klasszikus kísérletben kislibák felett mozgattak ragadozó árnyképet (nyak nélküli kis fej, rövid csőr, elöl lévő kerek vagy hegyes végű szárny, hosszú és keskeny farok), amire a fiókák rejtőzködő lekushadással reagáltak, mert ez a sziluett a rájuk veszélyt rejtő ragadozómadarak (héja, karvaly, sólymok) sajátossága. Ha ugyanezt az árnyképet 180 fokkal elfordítva (hosszú nyak, hátul lévő kerek szárny, rövid farok) mozgatták a madarak felett, akkor azok nem reagáltak rá, mivel ez az árnykép a rájuk veszélytelen récék, libák, hattyúk jellemzője.
A madarak tehát nem az üvegre ragasztott bármilyen fekete folttól, hanem a matrica által megjelenített ragadozómadár-alak megfelelő kulcsarányaitól ijedhetnek meg!
Ezért nagyon fontos, hogy a számukra legriasztóbb héja, karvaly vagy sólyom árnyképét használjunk, mert ez hat leginkább a madarakra, ez tarthatja legnagyobb hatékonysággal távol őket az üvegfelületektől.
A boltban beszerezhető sziluettek némi otthoni barkácsolással, sárga és fekete matrica felragasztásával kiegésztíhetők "rémszemekkel" is (Fotók: Orbán Zoltán).
Az alábbi képeken is látható, nem megfelelő (méret és/vagy forma) árnyképek kevésbé vagy egyáltalán nem hatékonyak, mert az ezek által ábrázolt madarak túl kicsik (távolinak mutatják a veszélyt), nem ragadozók vagy nem olyan ragadozók, melyek képesek zsákmányul ejteni a kifejlett, repülő énekesmadarakat.
Ez a sziluett varjúfélére hasonlít, ezek a madarak pedig csak a fészekben ülő fiókákra jelentenek veszélyt, röpképes, kifejlett példányokra viszont nem vadásznak, ezért riasztó hatásuk sincs (Fotó: Orbán Zoltán).
Az ilyen kicsi sziluetteknek (amik veszélytelenül távolinak mutatják a ragadozót) valószínűleg semmiféle madártávoltartó képessége nincs – 4 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
Ezek az árnyképek felszálló galambokat ábrázolnak, ami nemhogy nem riasztja a madarakat, ...
... de a "fajtársakat" akár oda is vonzhatja, és a többi madárnak is átrepülésre alkalmas, szabad légteret jelezhet.
Üvegre ragasztható és függeszthető ragadozómadár-sziluettek beszerezhetők az MME boltjában.
Egy-egy kisebb felületű ablaknál, különösen akkor, ha a felragasztott sziluett nem vált be vagy már veszít a hatékonyságából, megpróbálkozhatunk a bámuló ragadozómadár-arcot mintázó "rémszem" nyomattal (ez letölthető innen >>).
Léteznek olyan kívülről, nagy üvegfelületekre is felragaszt(at)ható műanyag fóliák, amivel utólag is be lehet vonni az ablaküvegeket, és foltokkal, csíkokkal, tükröződésmentesítéssel, az átláthatóság részbeni vagy teljes megszüntetésével akár tökéletes megoldást jelenthetnek a madárütközési problémára.
Nem megfeleő fóliaválasztás, kivitelezés esetén az a felhasználói kritika jelentkezhet a módszerel szemben (valószínűleg ezért nem terjedt el általánosan), hogy:
eltérő mértékben, de csökkenthetik vagy teljesen meg is szüntethetik az iroda vagy a lakótér felőli kilátást;
csökkenthetik az ablakon bejutó fény mennyiségét;
megváltoztathatják, ronthatják az üvegfal, az épület tervező által elképzelt és eredetileg magvalósított megjelenését.
Téli madárütközések miatt sürgősséggel elvégzett matt fóliázás Budapesten – 6 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
Az alkalmazható fóliákról érdemes az interneten rákeresni és megkérdezni fóliázással foglalkozó hazai cégeket (egy amerikai oldal >>).
Egy buszmegállók madárütközési problémáját monitorozó lengyel kutatás azt mutatta ki, hogy a graffitizés, megszüntetve az üvegfelület madárcsapdahatását, miként csökkenti az ütközések számát (magyar összefoglaló a Facebookon >>, az eredeti angol nyelvű cikk >>). Sajnos ez az egyébként jogos társadalmi visszatetszést keltő rongálás (amennyiben ez nem engedélyezett felületen történik) nem jelent valós alternatívát a probléma kezelésére.
Az ablakra kívülről rögzített keretes szúnyogháló százszázalékos megoldást jelent, mert megszünteti az üvegnek a madarakat megtévesztő csillogását és átláthatóságát, ráadásul puha ütközésfelfogó réteget is képez a kemény üvegfelület előtt. A módszer jól alkalmazható a lakóházakon és a klasszikus ablakokat használó középületeken, irodákon, viszont jellegéből adódóan nem jelent megoldást az üvegfalú építményeknél.
A szúnyogháló ráadásul nemcsak a madarakat védi az ablaknak ütközéstől, de eredeti funkcióját ellátva ...
... a szúnyogokat a permetszerek környezetterhelését megspórolva tartja távol, ami a klímaváltozás következtében egyre fontosabb egészségvédelmi szempont lesz (Fotók: Orbán Zoltán).
Az üvegfalak madárcsapda-hatása csökkenthető vagy akár ki is küszöbölhető, ha a felület kellő mértékben kifelé, lefelé döntött (ezt a módszert használták a 82 emeletes Chicago-i Agua Tower építésénél is). Ebben az esetben az üveg nem az ég vagy a környező növényzet átrepülhető légterét, hanem a talaj képét tükrözi vissza, ami nem kecsegteti áthaladással a madarakat.
A 2000-es évek elején zajlottak azok a kutatások, melynek eredményeként a német Arnold Glass cég elkészítette az ORNILUXmárkanevű madárvédő üveget. Ennek alapelvét a hálóikat a madarak ütközésétől védő pókoktól vették a kutatók. A keresztespókfélék (Araneidae) több mint 3 000 fajának sok munkával megépített hálóinak fonalait olyan bevonat fedi, ami a madarak számára érzékelt UV tartományban láthatóvá teszi a vékony szálakat, így azok el is tudják kerülni ezeket. Mivel számunkra ez a hullámhosszú fény (speciális szemüveg nélkül) nem érzékelhető, az erdőben kirándulva mi folyton nekimegyünk a gyakran tányérnyi, lapos hálófalaknak.
A hazánkban is gyakori keresztespókfajok hálójának UV bevonata a madarak számára úgy teszi láthatóvá a pókfonalakat, mint számunkra a hajnali harmat cseppjei (a képeken). Amint a háló felszárad, ismét nem látjuk, ezért gyalogolunk bele kirándulás közben. 3 fotó - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
A madárvédő üveg olyan elemi szálakat tartalmaz (a 2006-ban kifejlesztett ORNILUX® SB1 elnevezésű első változatban a bevonat függőleges vonalas volt), amik csak UV fényben láthatóak, így számunkra észrevehetetlenek, míg a madarak számára akadályokkal teli felületként jelenik meg.
A 2009-re kidolgozott második generációs ORNILUX Mikado már szabálytalan mintázattal készült (Forrás: YouTube).
A fejlesztésben és a laboratóriumi vizsgálatokban fontos szerepe volt a madártani kutatásokkal foglalkozó radolfzelli Max Planck Intézetnek (Németország), ahol 2003–2010 között 1.384 madárreptetési tesztet végeztek el. A madárvédelmi üvegek első éles tesztjeire két állatkertben került sor. A Bronx Zoo-ban (New York, USA) 2009-ben építettek be első generációs ORNILUX SB1 üvegeket, majd egy évvel később a Hellebrunn Zoo (München, Németország) jegesmedve kifutójának és pelikánházának üvegfalait cserélték le második generációs ORNILUX Mikado üvegre. A terepi próbák igazolták a fejlesztés hatékonyságát, mert drámaian csökkentek, illetve megszűntek a madárütközéses esetek (további részletek >>).
Mit tegyünk, ha ablaknak ütközött madarat találunk?
Szerencsére a madarak ütközéskor sok esetben csak elkábulnak, és rövid vergődést követően az ablakpárkányon vagy a földön gubbasztanak.
Az ütközés után gyakran maradnak madártollak az üvegen.
Azoknál a kevésbé szerencsés madaraknál, melyek a becsapódáskor ilyen-olyan mértékű agyrázkódást szenvednek, romlik a mozgáskoordináció, "szédelegnek", többnyire repülni és állni sem tudnak, mint ez a széncinege (Fotók: Orbán Zoltán).
Tegyük az ilyen állatot egy szellőzőnyílásokkal ellátott, biztonságosan lezárható papírdobozba vagy letakart madárkalitkába, és a lakás egy csendes, kiegyenlített hőmérsékletű zugában hagyjuk így pihenni egy-két órát. Enni, inni nem kell adni neki, a legfontosabb, hogy az állat a sötét, nyugodt környezetben kipihenhesse a megrázkódtató élményt.
Amennyiben néhány órán belül nem tud elrepülni, a pihentetést érdemes egy-két napon keresztül folytatni. Ebben az esetben a madarat már kalitkába kell tenni (itt már ne takarjuk le) és enni- és innivalóval ellátni. Ha a madár ezek után sem repül el, illetve furcsán viselkedik (leesik az ülőrúdról vagy nem is tud megülni ezen; rázza, forgatja vagy lógatja a fejét), a sérülés valószínűleg súlyosabb és akár maradandó. Ilyenkor az utolsó lehetőség, hogy eljuttatjuk valamelyik madármentőhelyre, ezekről részletesen olvashat itt >>
Az ablaknak ütközött madarak mentése az OzoneNetwork Egyenlítő c. műsora 2016.07.22-ei adásában. A riportrész 41:55-nél indul – az indításhoz katt a képre (Forrás: videa.hu).
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)
