Ha már tejtermék, akkor miért ne tartozna hozzá a vaj, tejföl, azaz a tejszín
"tovább gondolása"?!
A szokásos előkészületekhez leírtaknál néha szándékosan,
néha véletlenül más dolgok történnek nálam. ( lásd. túrókészítés ).
Amikor a tejet oda teszem megaludni ( az én módszerem
szerint persze ), néha megesik, hogy korábban "megpiszkálom".
Adott tehát a friss
tej (aki felhasználás előtt hőkezeli, az hőkezeli, aki nem, az nem... ).
Ezt a friss tejet kinthagyom
szobahőmérsékleten egy éjszakára/napra, ( attól függ, mennyire van meleg a
lakásban ).
A tetejére felgyűlik a zsír,
azaz van tejszínünk! ( Gyorsított
verzióban lehet kapni ukrán tejszeparátort és azzal el lehet választani a
tejzsírt, azaz a tejszínt, így lesz sovány tejünk és tejszínünk ).
Van tehát tejszínünk a tejünk
tetején. Merőkanállal óvatosan leszedjük a tetejéről egy külön ( hiperszuper
tiszta ) tálba.
Praktika
Régen olyan edényekben
pihentették a tejet, amelynek a széle kifelé szélesedik és minél laposabb. Így
könnyebben hozzáfértek a tej tetején összegyűlt tejszínhez.
A paraszti lelemény még
speciális merítőeszközt is kitalált hozzá, egy laposkás tányért.
Nyilván mindenki ismeri a
bolti tejszínt, ennek is olyan sűrűnek kell lennie, ( folyékony, de mégis
"tömörebb" ).
Ha ezt a tejszínt berakjuk a
hűtőbe kb. 12-24 órára, akkor nagyon szépen "átalakul" tejföllé. Ezt
gyorsított eljárásban be lehet "fertőzni" házi tejboltban vett
tejföllel, azaz bele tenni a tejszínbe egy kanál kész tejfölt, lényegesen
gyorsabban alakul át. Másik módszerrel a tejszínbe keverhetünk 40 fokon mezofil
starter kultúrát.
Ha vajat szeretnénk belőle
készíteni, akkor elég egy éjszakára, hűvösre, mondjuk a hűtőbe tenni. Másnap
reggel ( vagyis 10-12 óra pihenés után ) a tejszínt elkezdjük vajjá dolgozni.
Egy kis történelem
A vajkészítésnek régen
megvoltak a speciális eszközei, például a vajköpülő.
Később ezt is gépesítették.
Első képen egy ma már muzeális vajkészítő látható, míg a másodikon egy ma is
kapható, használható darab.
Én próbáltam a habverős
dolgot, de nem vált be, vajköpülőm nincs, így a youtube-n láttam egy videót,
amit kipróbáltam és nekem bevált.
Igaz, kell némi kondíció
hozzá, de nagyon örültem a végeredménynek.
A 10-12 órás hűtőben való
pihentetése után a tejszínt dunsztos üvegbe raktam, nem tele, kb. félig.
Lezártam és elkezdtem rázni ( mint a barmixerek a koktélt ).
Folyamatosan ráztam, hiába
görcsölt a karom/kezem, akkor is. Kb. 20 perc folyamatos rázás alatt elkezdett
az üveg szélére kicsapódni a vaj és csak az írót rázogattam tovább.
Ha már azt látjuk, hogy a vaj
mennyisége nem növekszik, akkor lehet egyet szusszanni.
Ez idő alatt a kicsapódott
írót leöntjük az üvegből, a vaj úgy is le van rakódva valamelyik részén.
Kikanalazzuk egy kis tálkába ( hivatalosan szűrőbe, de mégse volt kedvem
átpasszírozni ezt az izommunkát a csapba ) a vajat, majd hideg folyó víz alatt
félig döntve ( hogy távozzon a víz és az író ) addig gyúrom a vajat, amíg
tiszta víz kezd el folyni a lefolyóba.
Ekkor szoktam egy szűrőbe
tenni a vajat, nem passzírozom, nem nyomkodom bele.
Amikor már csak vízcseppes,
bele teszem egy kis tálba, vajtartóba, a maradék vízcseppeket papírtörlővel
leitatom, lehűtőm és kész is a vaj.
Tipp
Ha nincs otthon köpülőnk és rázni sem szeretnénk, van még alternatíva. Többen kipróbálták a kézi tekerős habverőt, s jó
eredményekről számoltak be. Sok fiókban ott lapul még egy-egy ilyen régi, másra
sem használható készülék.
Érdekesség
Akik szeretik a régi dolgokat, nekik ajánlom ezt a filmet. A Tudor korabeli gazdaság 5. részében 8,42-től
lépésről-lépésre végigkísérhetik, hogy készítették a vajat az 500 évvel
ezelőtti Angliában. Igaz, azóta is így készítik a világ számos helyén, így
nálunk is.
Jó köpülést és az eredményhez
jó étvágyat kívánok.
Folytatás következik.
Írta: Tuboly Péterné Dia
2018 július 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése