Rengeteg recept ismert arról, hogyan őrizhetjük
meg a nyár kincseit,-ízeit télire. Arról azonban, hogy a szépséget is tartósíthatjuk
- alig esik szó.
Ki ne sóhajtozott volna már egy-egy
gyönyörű virágszál, vagy csokor láttán, hogy de jó lenne eltenni örökre.
Kirándulásaink alkalmával is sok érdekes ágat, növényi termést, szebbnél szebb
virágokat szedünk, aztán hazaérve 1-2 nap alatt elhervadnak, nem tudunk velük
mit kezdeni és a szemetesben végzik. Télen,
virághiányos időszakban pedig drága pénzeken vásároljuk a virágboltok
szárazvirág kínálatát. Pedig a túrázásaink kincseit minimális anyagi
ráfordítással és munkával megmenthetjük, és lakásunk díszei lehetnek hosszú időn át. Most a legpompásabb
a kert! Szedjük le a legszebb virágokat
és szárítsuk meg, hogy a téli napokon is gyönyörködhessen bennük!
Tudnunk
kell, hogy a kereskedelemben kapható virágokat és zöld leveleket fagyasztással vagy kemencében szárítják.
Minél gyorsabb a szárítási folyamat, annál mélyebb és intenzívebb marad a
növény színe. A házilag szárított növények sokszor nem olyan élénk színűek,
mint a boltiak, de így is sokat megőriznek természetes szépségükből. Szárításkor a kék, a narancssárga és a
rózsaszín árnyalatok nem nagyon változnak meg, a vörös és bíbor mélyebb
árnyalatot, a sárga a zöld és a fehér vajszínű vagy bézses tónust kapnak. A
nyár bővelkedik az olyan növényekben, amelyek szárazon is nagyon szépek, sőt
vannak olyanok, amelyek szárazon még mutatósabbak is.
A virágok
szárítására különböző módokat alkalmazhatunk.
Szárítás levegőn
Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb
módja a levágott virágok megőrzésének. A virágok legyenek nyílottak, de
ne elnyílottak, valamint szárazak, de még nem hervadtak. A füvek és termések ne legyenek egészen
érettek, mert szárítás közben lepotyoghatnak.
Lógatva szárítás a legkönnyebb - a legtöbb virágot így szárítjuk. A
virágokat megtisztítjuk alsó leveleiktől, az aljukat körülbelül 1-2 cm átmérőjű
kötegekbe fogjuk, és összekötjük őket egy gumigyűrűvel, hogy ne torzítsák el
egymás szép formáját. Majd ezeket a
csomókat fejjel lefelé felakasztjuk napsütéstől védett, száraz és jól szellőző
helyen.
Azért van szükség a lógatásra, hogy a szárak ne görbüljenek el a virágfej
súlyától. Ha csak a virágfejet
szeretnénk megszárítani, helyezzük őket egyenként egy szitára. Ezzel a
módszerrel könnyen szárítható növények például a cickafark, az aranyvessző, a
fátyolvirág, a sóvirág és a zörgővirág vagy a szamárkenyér, a csarab, a
szalmagyopár, a hanga, és a levendula. A
rózsát szárításhoz akkor kell leszedni, amikor a bimbó nyílni kezd. Tartsuk
a bimbót 20 másodpercre gőz fölé. Ha kinyílt virágot szeretnénk, fújjunk erősen
a virág közepébe, mielőtt a fent leírtaknak megfelelően felakasztanánk.
Állítva szárítjuk a legtöbb fás szárú és örökzöld növényt (pl. a fenyőt
és a tuját, de a hortenziát és a sóvirágot is) száríthatjuk ezzel a módszerrel.
A munka fázisai megegyeznek a lógatott szárítással, annyi különbséggel, hogy
nem akasztjuk fel a növényeket, hanem vázába vagy üvegbe helyezzük őket. Hogy a virágok ne essenek szét, érdemes
hajlakkot fújni rájuk.
Fektetve szárítjuk a fűféléket (levendula, bambusz, búza). Ennél a
módszernél a legfontosabb, hogy száraz helyiségben legyenek a szárítmányok.
Fektessük őket asztalra és vigyázzunk, hogy a szálak szellősen helyezkedjenek
el. Időnként érdemes őket átmozgatni, nehogy bepenészedjenek.
Leveleket rétegezve szárítjuk. Legjobb, ha egy
kartondobozban vagy kosárban több rétegben egymásra fektetjük. Tegyünk a
rétegek közé papírtörlőt vagy itatóspapírt és újságpapírt is. Szellős, száraz
helyre tegyük őket száradni.
Szárítás vízben
Egy vázába töltsünk kevés vizet és állítsuk bele
a szárítandó virágokat. A száradás során a vizet gyakran kell cserélni. A
szobahőmérséklet lényegtelen, inkább a száraz levegő a lényeges, mert ha túl
magas a páratartalom, akkor a virágok rothadni vagy penészedni kezdenek. Ezzel
a módszerrel száradhatnak az alábbi növények: pompon dália (apró, gömbformájú fejekkel), boglárka, aranyvessző
kecskerágó), madárbirs, berkenye papsapka, sóvirág, hortenzia és egyes
szabadban termelt rózsák.
Szárítás homokban
Ehhez
tisztára mosott homokot használunk, amit napon vagy sütőben porszárazra szárítunk. Egy dobozban elhelyezzük
a szárítandó növényeket úgy, hogy eredeti alakjukat megtartsák. Ha kell, kis
hungarocell darabkákkal alá is támaszthatjuk. Amikor megfelelően rögzítettük a
növényt, körbeszórjuk homokkal úgy,
hogy teljesen ellepje őket. Az így megrakott dobozt tegyük száraz,
szellős helyre és ha a homok átnedvesedne, cseréljük ki. Ugyanígy száríthatunk homok helyett mosóporral is.
https://www.youtube.com/watch?time_continue=108&v=I2j1yjwUtUY
Homok-borax-timsós szárítás
Tegyünk
ugyanannyi boraxot és timsót közepes nagyságú edénybe, majd keverjük össze
homokkal 2:3 arányban. Fektessük az egész virágot ebbe az anyagba. A módszer gerberához, fréziához, liliomhoz,
szarkalábhoz, nárciszhoz és pünkösdi rózsához ajánlott.
Gyorsabban száríthatunk szilikagél-granulátumban
A
szárításhoz megfelelő nagyságú dobozra vagy tálra van szükségünk. Rétegezzünk az aljára száraz gélt, és
helyezzük el rajta a növényeket. Rakjuk körül géllel, és gondosan
töltsük ki a virágok legapróbb zugait is a vegyszerrel. Az edényt zárjuk le
légmentesen a fóliával és száraz helyen tároljuk kb. másfél-két hétig. Ezzel az eljárással őrzik meg a virágok
eredeti színüket és formájukat a legteljesebb mértékben. A módszerrel
remekül szárítható a rózsa, pünkösdi rózsa és árvácska, de bármilyen más virág
is.
A granulátum többször felhasználható. Újrafelhasználás előtt tegyük 120
fokos, lehetőleg légkeveréses sütőbe. Akkor száraz, ha visszanyerte világoskék
színét (kb egy óra múlva).
Termések szárítása
Nem
virág, de szólni kell még a dísztökökről
is, melyek a szárazvirágok mellett szintén
a téli, időszak díszei lakásunknak. Akkor szedjük le őket, amikor a
száruk már elszáradt. Piacon, virágboltokban vásárolt terméseknél ügyeljünk
arra, hogy friss szárút ne vásároljunk, mert nem fog kiszáradni. Otthon
egyenként, a szárnál fogva jól szellőző helyen felakasztjuk őket. Alacsony hőmérsékleten vagy magas
páratartalom mellett könnyen megpenészedik. Ezt megelőzhetjük, ha
óvatosan lekaparjuk az epidermiszt vagy 3%-os hiperolos vízzel lemossuk. Minél
gyorsabban szárad ki a termés, annál kevésbé változik meg a színe.
A száradás után egy lyukon át kiszedhetjük a magokat
és a tök belét egy kampós kemény dróttal, de nem fontos. A külső felület esetleges
szennyeződéseit, barnás foltjait finomabb csiszolópapírral tüntethetjük el.
Ezután bórax és víz 1:3 arányú keverékével lemosva tartósítsuk a színeket. Van,
aki ezután vízben oldható viasszal is bedörzsöli.
Ki ne
emlékeznek óvodás vagy kisiskolás korából a préselésre. gyűjtöttük a falevelet,
az egyszerűbb virágokat és préseltünk. Itatóspapír, újságpapír rétegek közé
belerakosgattuk a szárítandókat, szépen kisimítva, elrendezve szirmokat,
levélszéleket, hajtásoknál a leveleket, virágokat. És aztán jött a nehezék és
vártunk. Volt, hogy eldeformálódott a préselt növény vagy virág, volt, hogy
megfeketedett, de azért csináltuk.
A
leheletvékonyra száradt virágokat, növényeket, leveleket aztán albumba tettük
és bemutattuk órán, vagy faliképeket készítettünk belőlük. Ma már a
legkülönfélébb dolgokra használják őket, pl. ékszereket díszítenek vele. De
megtaláljuk helyes faliképeken, díszgyertyákon is a préselvényeket. A
felhasználásuknak csak a fantázia szab határt.
Végezetül
egy igen hasznos tanács. Sajnos a szárazvirágok is porosodnak. Ehhez
tollportalanítót vagy hajszárítót is használhatunk, utóbbit hideg levegőre vagy
alacsony fokozatra állítva.
Virágné Fejes Éva
2018. augusztus 08.
(A forrásmegjelölés nélküli képek sajátok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése