LÓTARTÁS (ötletek kezdőknek, szösszenet)

Avagy hogy és hol tartsuk lovunkat?

Fotók: Virágné Fejes Éva

Ha az előző cikkem ellenére, mégis úgy dönt egy kezdő lovas, hogy lóvásárlásra és tartásra adja a fejét, ebben az esetben, szeretném megosztani vele ez irányú tapasztalataimat...

Mint eddig minden témámban, itt is több lehetőségünk van:

- ridegtartás,
- félrideg tartás,
- angol boxos tartás,
- futóistállós tartás,
- itállós tartás: - állásban,
- boxban.

RIDEGTARTÁS:

Az ideális lótartás…

Vagy mégsem?

Bár a Jóisten szabadnak teremtette a lovat, mi emberek addig mókolunk, míg lassan alkalmatlanná tesszük őket a hosszú távú kint létre. Igaz megnöveltük a ló úgymond „élettartamát” a nemesítéssel és a kedvező tartási körülményekkel, de milyen áron? 

A túltenyésztés következtében egyik-másik lófajtánk szó szerint rosszul érzi magát hosszabb távon a szabadban.

Mert ugyebár a ridegtartás tényleg rideg. Tűző napon, hóviharban, esőben és szélben, kedvencünknek lehajtott fejjel tűrni kéne az elemeket. 

Tisztelet a kivételnek, de nem tűri. A hólében, sárban felázik a patája, a napon felég és kisebesedik a bőre, a különböző csípésektől pedig allergiarohamot kap. A rossz szocializációnak köszönhetően (ember nevelte csikóra gondolok) a verekedésekből, ellátásra szoruló sérülésekkel kerül ki.

Ebből is látszik, hogy a ridegtartás a ménesben nevelkedett lovaknak inkább való, mint egy istállózott sportlónak.

De, hogy ne csak a hátrányokról beszéljek, itt nincs trágyázás és, ha felszerelsz pár önitatót, elég nagy és dús a legelőd, lovaid gyakorlatilag önellátónak mondhatóak.

Ellenben, ha nincs legelőd, az roppant kellemetlen, mert akkor guríthatod befelé a szénabálákat és sűrű anyázás közepette, abrakolhatsz a verekedő táltosok között.

FÉLRIDEG TARTÁS:

Hasonló az előzőhöz, de itt lehetősége van a lónak, legalább egy féltetős szín alá bebújnia az elemek elől.

ANGOL BOXOS TARTÁS:

Itt egy különálló helységben, szó szerint dobozban tartod a lovad. Az ajtó ketté van osztva, így ha a felső részt nyitva hagyod, kedvére nézelődhet kedvenced, mintegy, kósza szabadság fílinggel ellátva. Bár véleményem szerint, ezzel csak azt érjük el, hogy lovunk még jobban vágyjon ki, mivel látja, hogy a saját helyével ellentétben, kint milyen nagy szabad tér van.

Ezek a dobozok általában fából vannak. Ergó, télen hideg, nyáron meleg. Mivel kicsi a tér bent, télen nem tud kedvére mozogni a ló, így fázik. Mivel kicsi a tér bent, nyáron beszorul a meleg így izzad és fuldoklik a ló, plusz minden bögöly és szúnyog szabályos terítékként kezeli a csatakos testét. 

Önitatót szerelhetsz be, de az abrakolást, szénázást, trágyázást nem úszod meg.

Egyetlen előnye, hogy nem kell a legelőn rohangálnod a lovad után, ha kedved szottyan lovagolni, mert mindig kéznél lesz.

FUTÓISTÁLLÓS TARTÁS:

Ha a lólétszámnak megfelelő méretű az istálló, még ha fából is van építve, kedvezőbb tartási mód, mint az előzőek. 

A lovak kedvük szerint és az időjárás függvényében használhatják. Ha megfelelően helyezzük el a nyílászárókat, jó szellőzést biztosíthatunk. Az ablakokra tehetünk szúnyoghálót, az ajtóra - ami jó nagy legyen, hogy több ló is használhassa egyszerre - rakhatunk széles zsákszövet csíkokat, ez kint tartja a vérszívókat, de nem akadályozza a légmozgást. 

A lovak pedig, mivel okos állatok, gyorsan megtanulják, hogy nemcsak hogy nem bánt, de még jó móka is átmenni közöttük. 

Két hátránya van:

- időnként ki kell tolni a trágyát,
- mivel zárt tér, verekedések alkalmával nagyobb a sérülésveszély.

ISTÁLLÓS TARTÁS:

Egy sportlónak, mondhatni a legideálisabb tartási mód. 

Ha van rá lehetőség, vályogtéglából építsük. Télen fűt, nyáron hűt és nem utolsó sorban, olcsó. A futóistállóhoz hasonlóan, itt is fontos a nyílászárók megfelelő elhelyezése és a vérszívók elleni védelem alkalmazása.

Önitató itt is szerelhető, de a szálas-szemes takarmány adagolása és a trágyázás itt is állandó feladat. Ha kicsi az istálló, állásban, lekötve is lehet a ló, de szerintem egy tágas box, azért humánusabb és kellemesebb hely kedvenceinknek. Pláne, ha vastagon meg van szórva aranysárga szalmával, a rácsban illatos széna, az etetővödörben pedig finom zab várja az edzéstől megfáradt hátasunkat.

Ha van mód némi legelő látogatásra is, az már maga a tökély.

Végezetül szeretném egy fontos dologra felhívni a figyelmeteket:

A ló társas lény!

Mindegy, hogy hol tartod a lovad, mennyit foglalkozol vele, mennyire szereted és ő mennyire szeret téged.

Tudom, hogy nem ezt szeretnétek olvasni, de az embernek ember, a lónak ló a társa. Önzés lenne, ha ezt nem látnánk be. Ha igazán boldognak és elégedettnek akarjátok tudni kedvenceteket, akkor hozzá hasonLÓ társat adtok mellé. 

A kecskét és a macskát felejtsétek el. A semminél pedig még egy póniló is jobb.

Írta: Kothencz Henrietta író és lovastréner 

A téma szerelmesei még többet olvashatnak, láthatnak az általa létrehozott Lóháton negyven felett facebookos oldalán, vagy látogassatok el a hasonló című személyes blogjára.