Kukoricáról általában

Rengeteg féle kukorica van. Lila, kék, fekete, rózsaszín, zöld. sárga, fehér, aranybarna, barna, piros és az összes szín, ami köztük van.

Az indiánok már 4OOO évvel ezelőtt is termesztettek akkoriban is antikvitásnak számító fajtákat. A két Amerikában rengeteg kicsi indián nemzet létezett. Úgy képzeljük el, hogy Magyarországon is, amelynek eleve nem nagy a lakossága, minimum 1O féle népcsoport képviseli magát. Ahogyan pl. Magyarországon szinte minden falunak saját népviselete volt, ugyanúgy szinte minden indián településnek saját kukorica fajtája volt. Azóta rengeteg elveszett, de még most is rengeteg van.

Mostanában lett divat felkarolni a kihalóban lévő ősi fajtákat.

A sötét színű kukoricák antioxidáns tartalma magas, ha magunk esszük, érdemes inkább a sötétebb színűeket használni. A régi fajták fehérjetartalma is magasabb, mint a hizlalásra nemesített újabb fajtákban. A fehérje az értékes tápanyag, a keményítő az üres kalória.

A kukorica az egyik legváltozatosabb gabonaféle. Az egyik csoportokba sorolása a magok jellegzetességei alapján történik. A következő fajtákat ismerjük:

Felhasználás szerint:

Flint - (kovakő) tipikusan kemény, síma, gömbölyű szemek, amelyek belsejében puha keményítő található, amelyet szarvas keményítő (ez mi lehet vajon?) vesz körül. Alkalmas arra, hogy őrölve kukorica liszt készíthető belőle, de ezt használják állati takarmányként is.

Dent - (horpadás) odalait flintszerű, kemény "szarvas" keményítő borítja. A teteje és belseje puha keményítőben gazdag. Ez okozza azt, hogy a teteje száradás közben behorpad - dent, horpadás alakul ki rajta. A legszélesebb körben ezt termesztik. Olajat, darát, kásának valót, lisztet, szirupot, bio-üzemanyagot, silót, takarmányt készítenek belőle.

Flour - (liszt) Lisztnek való kukorica, amely majdnem teljes egészében puha keményítőt tartalmaz, a magok héja pedig vékony. A magok símák és gömbölydedek, mint a Flint kukorica esetében. Ma majdnem kizárólag kukoricalisztet készítenek belőle.

Már-már elfeledett használata a kukorica szemek "pörökölése" öntöttvas serpenyőben. Aránylag magas hőmérsékleten addig kell pörkölni, amíg a héja kicsit berepedezik és a térfogata egy kicsit megnő. Ezzel az eljárással megpuhul a kukorica. Régen hosszú utakra vitték magukkal emberek, mert hónapokig eláll így. Ha magunknak csak kis mennyiséget készítünk, érdemes egy kis olajon és sózva pörkölni.

Pattogatni való - az egyik legrégibb fajta kukorica. Általában két csoportba sorolják: gyöngy és rizs, a formájuknak megfelelően. Általában kicsi szeműek és több "szarvas" keményítőt tartalmaz, mint a Flint kukoricák. Ez okozza azt, hogy viharos sebességgel nő meg a térfogatuk - ez a pattogatott kukorica.

Édes kukorica, vagy csemege kukorica - A szokványos kukorica természetes mutációjának eredménye, amely mutáció az írott történelem előtti időszakban történt valamikor. A két legöregebb túlélő csemege kukorica fajta a Stowell Örökzöldje és a Vidéki Úriember nevű fajták (mindkettőt áruljuk a Csákvári Farm magjai között)  A sárga színű Golden Bantam (Aranyos Bantam) 1902-ben lett kibocsátva. Az édes fajta kukoricákat ma elsősorban friss fogyasztásra, fagyasztásra és befőzésre termelik. Fagyasztani lehet a csöveket is, de a csutkáról levágott szemeket is, befőzni a levágott szemeket szokás.

Színek szerint:

 Lila, kék, fekete, rózsaszín, zöld. sárga, fehér, aranybarna, barna, piros és az összes szín, ami köztük van. A modernebb időkben nemesített fajták zöme sárga. Az édes, főznivaló kukoricák között van fehér, sőt sárga-fehér kevert szemű is.  A színek ezek szerint aránylag kevés eligazítást adnak a fajta korára nézve, de elmondhatjuk, hogy a színes kukorica fajták valószínűleg régi, vagy ősi fajták.

Minden kukorica visszavezethető az indiánok kukoricáihoz. Kolumbusz volt az első európai, aki a saját szemével látott kukoricát.

A Pueblo indiánok öntözéses termesztésben neveltek kukoricát 1540-ben, amikor Francisco Vázquez de Coronado meglátogatta őket.

A jamestowni telepeseket (az első angolok által alapított településen Amerikában) az indiánok tanították meg a termesztésére 1608-ban és 1620-ban. Ez segítette a telepeseket abban, hogy a téli éhezést el tudják kerülni.

Archeológusok Mexikóban, Tehucanban találtak 7000 éves kukorica csutkákat.