Madáretetésről mindenkinek

Miért van kevés madár az etetőn?

Sokan panaszkodnak, hogy kevés fajta madár jár az etetőkre, pedig van etető napraforgóval és cinkegolyók is lógnak a kertben.

Bizonyára emlékeztek még La Fontaine: A róka és a gólya klasszikus tanmesére, ahol a róka lapos tányéron kínált pépes vacsorát a gólyának, mire az viszonozva a „kedvességet”, hosszú nyakú üvegben tálalta az egyébként finom vacsorát. Természetesen a vendégüllátottak éhen maradtak mindegyik vacsorán.

Ugyanez történik a madarak etetésénél is, ha nem vagyunk elég figyelmesek. Hiába van tele az etető, lesznek olyan madarak, melyek a bőség mellett is éhenmaradnak.

Ha nem megfelelő helyen és nem a megfelelő élelem van kihelyezve, a madarak más helyet keresnek a táplálkozásra.

Miért kell etetni a madarakat?

A kistestű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete emberi szemmel nézve rendkívül magas, 41-43 C° között alakul (ezen a számunkra életveszélyes vagy halálos hőmérsékleten a mi testfehérjéink már végzetesen károsodnak). A nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű, zsír formájában tárolt energiatartalékot.

Ezért ezeknek a madaraknak a túlélésében alapvető fontosságú, hogy a rövid téli nappalokon, amikor gyakran még nyolc órájuk sincs a táplálkozásra, annyi élelmet találjanak és tudjanak elfogyasztani, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését.

Etessünk, de mivel?

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó, valamilyen apróbb szemű magvakkal elegyítve. Az aprószemű magvak mellett természetesen a natúr (nem sózott, nem pörkölt) olajos magvak is megfelelőek.

Az apró magvas napraforgókeveréket többféleképpen fogyasztják a madarak:

· hántolják (verebek, meggyvágó, zöldike, pintyek),
· kopácsolva feltörik (cinegék, csuszka, harkályok),
· egészben lenyelik (napraforgót: balkáni gerle, fekete rigó; apró szemű magokat: cinegék, vörösbegy, ökörszem, erdei szürkebegy, barátposzáta, csilpcsalpfüzike, házi rozsdafarkú).

A hántoláshoz (a mag "megpucolásához") a veréb-, pinty- és sármányfélék erős, kúpos, erre a célra specializálódott csőrére van szükség. A maghántoló fajok tipikus viselkedése, hogy csapatosan betelepednek az etető közepébe és ott már-már ipari hatékonysággal táplálkoznak, miközben csőrükből a maghéj mellett apró magbéldarabkák is hullanak. Éppen az teszik alapvető fontosságúvá az etetők „beülős” magevő csapatait (így a verebeket is), hogy ezek a könnyedén felcsipegethető élelemforgácsok nélkülözhetetlenek a maghántolásra, magtörésre alkalmatlan csőrű, kistestű rovarevő fajok számára.

A cinegék és harkályok rovarfogó csőre sem alkalmas maghántolásra, ám egy speciális módszerrel megoldják a problémát. Csőrük tökéletesen megfelel annak, hogy az ujjaikkal egy ághoz szorított napraforgómag héját kopácsolva feltörjék. Eközben ismét csak rengeteg magbéldarab hullik le (hasonló a jelenség játszódik le a cinkegolyók csipegetésekor is), és mivel a cinegéknek kedvenc ág üllőik vannak, ezek alatt újabb táplálékbázis képződik a talajról szedegető fajok számára.

A füzikék, poszáták, rozsdafarkúak, csukok, vörös- és szürkebegyek, ökörszemek közös jellemzője viszont, hogy rovarfogáshoz alkalmazkodott vékony csőrük nem elég erős a napraforgómag héjának feltöréséhez Számukra fontos az így lehulló „hulladék”de nem elég a téli, zimankós időszakban. Épp ezért keverjünk a szotyiba és egyéb nagyobb szemű magvak közé apró szemű magvakat, de legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”!,e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani. Az apróbb magvak azért kellenek, hogy ezek a madarak egészben le tudják nyelni. A nagyobb magvak egy részét érdemes klopfoló kalapáccsal, kővel, súlyzóval vagy mozsárban zúzzunk össze, hogy a magtörésre alkalmatlan csőrű fajok is hozzájussanak a magbélhez.

A magvakat, magkeveréket a talajszint feletti etetők mellet lehetőleg a talajon is tegyük hozzáférhetővé, mert az egyes madárcsoportok képviselői más-más táplálkozóhelyet részesítenek előnyben.

A szóbajöhető magvak a következők: napraforgó (legjobb a fekete napraforgó), cirokmag , fenyőmag, köles, lenmag, fénymag, muhar, mogyoró (nem pörkölt és nem sózott), sótlan pisztácia, kesudió, feketedió, szezámmag, kukoricadara, búza, egész szemű kukorica, dió, makk, vegyes díszmadáreleség, sótlan, nem pörkölt tökmag. Én ezen kívül még adok nekik különféle gyommagvakat, melyeket ősszel, beérés után szárastól leszedve csokorba kötök , és télen a fákra rákötözöm őket. Egyre többen termelnek amarántot, azt is szívesen csipegetik a madarak, de nálam a mák is kedvenc csemegéjük.

Diót egészben is kihelyezhetünk a madaraknak, pl. a meggyvágó szívesen fogyasztja. Én a dióba egy kihegyezett gyufaszálat szoktam tűzni és annál fogva cérnával felkötöm a faágakra. A meggyvágó jön, "leszedi a fáról" a csemegét és más röppen is.

Az etetők kihelyezése

Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.

A legegyszerűbb, ha a levelektől megtisztított talajra szórjuk ki a magot. A hó elleni védelem érdekében az etetőhely fölé ágakból, műanyag fóliából és nádszövetből féltetőt is építhetünk. 

Hasonlóan egyszerű az etetőtálca, ami sekély faládától műanyag virágalátétig bármi lehet, a lényeg az, hogy a tálca aljára fúrjunk néhány 2-3 mm átmérőjű lyukat, ahol a hólé és az esővíz kifolyhat.

A rögzített etetők közé tartoznak a különböző dúcetetők és az ablaketető. A magtartóval felszerelt dúcetető előnye, hogy egyszerre akár 25 kg napraforgó is elfér benne, így ideális madárvédelmi eszköz olyan helyeken (például hétvégi telken, nyaralóban), ahol ritkábban fordulunk meg.

A harkályok, a küllők, a fakuszok, a csuszka és az ökörszem a hagyományos etetőknek általában csak ritka, alkalmi vendégei. Ha azonban olyan etetőkertet alakítunk ki számukra, ami figyelembe veszi különleges életmódjukat, akkor akár napi szinten is vendégül láthatjuk ezeket a madarakat is.

 

Zsiradékot a madaraknak

Az olajos magvak mellett nagyon fontos téli etetőanyag az állati zsiradék. Ez lehet kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla, fontos, hogy sótlan legyen. Néhány szem sózatlan töpörtyűt is szívesen elfogadnak a kis téli kosztosok.

Az állati zsiradék nemcsak magas energiatartalma, de állaga miatt is fontos téli madáreleség. Az olyan gyengébb csőrű, kistestű rovarevő fajoknak, mint az: ökörszem, vörösbegy vagy az áttelelő házi rozsdafarkú, barátposzáta, csilpcsalpfüzike - melyek nem tudják megtörni a magokat - a fagyban is képlékeny zsiradék (és az alma) a legfontosabb táplálék lehet.

Fontos tudnunk, hogy fagyott állapotában a cinkegolyó is olyan kemény, hogy csak az erősebb csőrű madarak tudnak apró falatokat leforgácsolni belőle. Eközben rengeteg, más madarak számára hasznosítható apró hulladék potyog le a talajra. Ezért is fontos az etetők alatti rész hómentesen tartása.

Nagy fagyok idején érdemes a cinkegolyók mellett vajtéglákat is kihelyezni. Ez nem fagy meg annyira, és a gyengébb csőrű madarak is tudnak belőle csipegetni.

Zöldségek, gyümölcsök szerepe az etetésben.

A rigóról például tudjuk, hogy tavasztól őszig lószúnyogokkal, gilisztákkal táplálkozik, melyeket a földön kap el. A hideg beálltával azonban fokozatosan áttérnek a bogyós termésekre (galagonya, vadrózsa, bodza), de a gyümölcsöket is előszeretettel fogyasztják. Ha az etetőre sajt, túró, zöldség is kerül, azt sem veti meg.

A rigóhoz hasonlóan a többi madár gyümölcsigényét is kielégíthetjük a viszonylag olcsó almával.

Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.

Ne egészben tegyük ki az almát, hanem az oldalából vékony szeletet levágva nyissunk "ablakot" az erős gyümölcshéjon. Így a gyengébb csőrű madarak akkor is tudnak belőle csipegetni, ha fagyos az idő, egyébként meg kell várniuk, míg egy nagyobb testű, erős csőrű madár, például a rigó, felhasogatja az almahéjat. Barátposzáta számára az alma az egyik legfontosabb táplálék, naponta akár egy fél gyümölcsöt is képes elfogyasztani. A gyümölcs húsához ő sem fér hozzá, csak ha besegítünk neki.

Sokan mondják, nem etetem a madarakat, mert a kertet direkt az ő kedvük miatt ültettem be évelő bogyósokkal. Azonban a télre beérő bogyós termések (borostyán, csipke, tűztövis stb.) többsége túl nagy ahhoz, hogy a veréb méretű vagy kisebb áttelelő rovarevők le tudják nyelni. Viszont a bodza és a házfalakat díszítő vadszőlő dércsípte bogyói azonban olyan apróvá töpörödnek, hogy ezeket egy parányi csilpcsalpfüzike is el tudja fogyasztani. De ehhez nekik is szükségük van még zsiradékokra.

Az alma mellett szóba jöhet még más gyümölcs is, mint körte és szőlő. Ezekből lehet akár a tőkéken is hagyni itt-ott egy-egy fürtöt, de, hogy ne egyék meg idő előtt a seregélyek, célszerűbb a fejénél fellógatva tárolni a kamrában, spájzban.

Ha a portán nincsenek bogyósok, akkor kirándulásaink alkalmával szedhetünk egy-egy csokor csipkebogyót, kökényt, galagonyát, de az ezüstfűz vagy olajfűz terméses ágaiból is szedhetünk pár csokorravalót, s ezeket is kitehetjük az etetők környékére. Helyezzünk el ezekből is egy-két szálat magasabban, másik adagot lombok közé, de a fák törzséhez is erősíthetjük a talajszintnél. Az olajfűz érett termése a fenyőrigók kedvenc csemegéje.

Mi kerülhet még az etetőkre?

Madaraink szívesen fogyasztanak fehérjedús táplálékot is , így ha van, tehetünk ki csirkemájat, apró csirkemelldarabkákat, csirkeszívet, de pár db reszelt tojásnak épp úgy tudnak örülni.

Egyéb, az asztalunkra kerülő ételek között is vannak olyanok, melyekkel megkínálhatjuk a kis kosztosokat. Ilyenek a főtt tészták, főtt rizs, főtt zöldségek és burgonya, de kedvenceink ételeit is elfogadják, mint a lágy macskaeledelek, kutyakonzervek. Ha hozzá tudunk jutni, lisztkukacot is adhatunk az etetőkbe.

Figyelem!

Csontkukacot vagy népszerű nevén csontit semmilyen körülmények között ne adjunk a madaraknak! Fennáll a mérgezés veszélye! Ugyanígy ne adjunk olyant enni, melyek a nedvesség hatására megduzzadnak, mert ezek az ételek könnyen erjedésnek indulnak, megsavanyodhatnak és bélbetegségeket és pusztulást okoznak! Így kerüljük a kenyér és kenyérfélék, péksütemények, nyers tészták, rizs madáreleségként való használatát, ahogy arra is ügyeljünk, hogy az ajánlott madáreleségek soha ne legyenek sósak, pirítottak.

Láthatjuk, hogy gazdag madárvilágunk lehet az etetők környékén, ha a fenti pár dolgot megtesszük az ügy érdekében.

Ám ezzel még koránt sem ülhetünk le ölbetett kézzel, várva, hogy jöjjenek a madáretető vendégei. Folytatás következik…

Forrás: MME, Orbán Zoltán írásai:

http://www.mme.hu/segitsuk_az_etetok_asztalkozosseget
http://www.mme.hu/vonulas_helyett_attelelo_rovarevo_enekesek_az_eteton
http://www.mme.hu/okorszemet-szeretnek-az-eteton-menu
http://www.mme.hu/cinkegolyo_alternativak


Fotók: Virágné Fejes Éva
Összeállította: Virágné Fejes Éva
2018. november 30.