A történet úgy 95 évre nyúlik vissza. Élt egyszer egy
baranyai kis falucskában, Vásárosdombón egy kisleány. Faluszéli, takaros házban laktak. A házat nagy és gondozott birtok vette
körül. Az istállóban állatok sorakoztak. A kislány, egyszem gyermekként szülei minden szeretetét élvezte.
A környéken élt egy Marci bácsi
nevezetű koldus. Talán háborús rokkant
volt. Járta a falvakat, s a tőlük kapott élelmen élt meg az istállókban aludt.
Mivel ez a kicsi lányka , aki történetesen az édesanyám
volt, a falu legelső házában éldegélt, hetente találkozott Marci bácsival. Már
mint régi rokon, úgy üdvözölték, ha megjelent a kapuban. Gyakran mondták neki, aludjon a
tisztaszobában, de Marci bácsi hajthatatlan volt, ő az istállóban jobban érzi
magát. Nagyapám, néhai Máté Péter Marci bácsi látogatásai alkalmával mindig
friss szénát tett az istálló legtisztább zugába és azt is bőségesen.
Marci bácsi mindig kapott abból, ami épp a család asztalára
került. Ilyenkor a tarisznyája tartalmát
a család kutyái ették meg. Volt abban a tarisznyában minden. Töltött káposzta,
kenyér, szalonna, túróstészta, vagyis ahol megszállt, épp amit főzött a család
, abból beletettek a tarisznyájába egy adagot.
A sok étel között mindig akadt krumplispogácsa is. Marci
bácsi, ha épp úton volt, ehhez akkor sem nyúlt, mert tudta, hogy van egy pici
lány Vásárosdombón, aki rajong a krumplispogácsáért. Elvitte hát mindig neki. A
kislány második szava a köszönés után az volt,krumplispogácsát hozott-e , Marci
bácsi.
Olyankor kiborították a tarisznyát és kivadászták belőle a
pogácsákat. És édesanyám boldogan ette, helyette Marci bácsi megkapta akár az
aktuális sült- vagy rántotthúsát is.
Valahányszor kruplispogácsát sütök, mindig eszembejut
édesanyám és Marci bácsi az ő pogácsájával. Mert én is szeretem. Ha bablevest vagy gulyáslevest főzök, akkor
mellé mindig krumplispogácsa van kenyér helyett.
Amikor férjhezmentem, félve sütöttem meg az elsőt adagot. Ám
nagy meglepetésemre, a családnak is elnyerte tetszését. Azóta mindig
csodálkoznak az ismerősök, ha jönnek és én épp ezeket főzöm, hogy hány
személyre főzök. Hatalmas fazekakkal főzöm a gulyást és bablevest, hogy a
krumplinak is legyen helye.
Eleinte pár szem krumpliból készítettem, de mindig kevésnek
bizonyult. Főleg úgy, hogy leves nélkül, teával is szívesen fogyasztjuk.
Hogyan készül?
Sok-sok főtt krumpli kell hozzá, amit krumplinyomóval jól
áttörünk. Én sokszor nem is krumplinyomón nyomom át, hanem egyszerűen
lereszelem. Sokkal gyorsabb és könnyebb
is. Hozzáadok 2-3 tojást, sót ízlés
szerint (én szeretem a nyers tésztát megkóstolni), így mennyiséget nem nagyon
tudok írni.
Ezt összegyúrjuk annyi liszttel, hogy egybeálljon.
Ezután alaposan meglisztezett deszkára
tesszük és addig gyúrjuk, míg már nem ragadós a tészta. Ha kell még lisztezzük.
A végén ne legyen már lisztes, mert sütéskor a liszt megég pillanatok alatt. Ha
nem ragad és nyújtható, akkor 1 cm vastagra elnyújtjuk és a legnagyobb
szaggatóval kiszaggatjuk. Ha valakinek nincs szaggatója, egy 5-6 dm átmérőjű
vastagabb pohárral is ki lehet szaggatni.
A kiszaggatott pogácsákat bő, forró zsiradékon aranyszínűre
sütjük.
Sütés közben is kóstolhatjuk a már kisült darabokat, de
tudni kell, hogy nagyon fogy.
Jó étvágyat kívánunk mindenkinek!
Virágné Fejes Éva
2018. november 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése