Üzleti filozófiám

 

Ez a vita sosem fog elmúlni, mert mindenki üzleti szemlélete más és nem is lenne helyes, ha mindannyian ugyanúgy, ugyanolyan célokkal és eszközökkel akarnánk megvalósítani álmainkat.

Most hát elmondom az én üzleti filozófiámat. Használhat olyanoknak, akinek az üzleti elveiket ki kell fejleszteniük.

Jövedelem. Megéri-e, vagy sem?

Aki magának dolgozik, az normál körülmények között a saját munkáját nem számolja a költségek közé. Nem számol órabért, hanem csak azt nézi, hogy ami marad miután minden költséget kifizetett, az több-e, mint amennyivel kezdett. Tizenkét forint a pozitívban már haszon, mert az alternatíva nulla forint lenne, nem pedig a minimum órabér. 

Megéri-e, ha az ember a maga ura, nincs aki ugráltatja nap mint nap, aki letolja, felmondással fenyegeti, ha hibát követ el, ha nincs aki fúrja, mert kellene neki a pozíciója? Vannak, akik az alkalmazotti világ szörnyű dzsungeltörvényeiben kényelmesen mozognak és általában sikeresek. Erősek az idegeik. Másoknak a munkahelyi politika lélekölő, elszívja az energiájukat, elhasználja őket. Ez utóbbiaknak a kisebb jövedelem (amíg beindul az üzlet) is tökéletesen megfelelő, Ha az éhenhalás ellen már elég jó, ha a jutalom a visszaszerzett lelki béke és egy élet, amit nem csak lehet, de érdemes is élni – nekem bőven megéri.

Mivel foglalkozzunk?

Amikor kitaláljuk, hogy milyen üzleti ötletünket fogjuk követni, akkor nem azt kell felmérni, hogy mi a „menő” éppen ma, hanem magunkba kell néznünk és pontosan megállapítani azt, mi az, amit szeretünk csinálni. Az üzletünk a hobbink legyen, ne a büntetésünk. 
 

Az égvilágon mindenből lehet üzletet csinálni, ha szeretjük az azzal járó munka egy jelentős részét. Ha nincs ötletünk, gondoljuk át, mások milyen üzleteket teremtettek hasonló területen. Ez ötletet ad arra, hogy mi hogyan próbáljuk megvalósítani a saját elképzeléseinket. Nem szükséges valami fantasztikus dolgot kitalálni. Bőven elég, ha fantasztikusan jól csináljuk azt, amit csinálunk. A fantasztikusan jól csinálás egyik legkézenfekvőbb területe az osztályon felüli vevőszolgálat, amire később kitérek. Ha készítünk valamit, akkor annak a minősége szintén az elképzelhető legjobb legyen.

Alkalmazottal, vagy anélkül?

A munkánkban lesznek olyan feladatok, amelyeket nem olyan szívesen, vagy éppenséggel egyáltalán nem szívesen végzünk el. Sokaknál itt dől el a vállalkozás sikere. Aki nem képes összeszorítani a fogát és a kellemetlen munkát is elvégezni, az vagy nem tudja végülis megteremteni az üzleti elképzelését, vagy felvesz alkalmazottat, hogy szenvedjen az. Belátható, hogy mindkét eset összeomláshoz fog vezetni. Ha a munka nincs elvégezve, természetes, hogy az üzlet nem fog menni. Ha mással végeztetjük akkor, amikor még nincs annyi jövedelem, amely elengedhetetlenné teszi alkalmazottak felvételét, akkor nem magunknak, hanem a munkásunknak fogunk dolgozni. A munkás ugyanis nem csak a fizetésével terheli az üzlet pénztárát, hanem a társadalombiztosítással, egyéb biztosítással, adóval, a kötelező kiadandó szabadsággal, betegszabadsággal, a számára biztosítandó megfelelő munkaeszközökkel (amelyekre nem fog vigyázni, mert nem az övé) és egyéb előre nem látott költségekkel is. 

Munkások felvétele akkor történik, amikor már képtelenek lennénk minden megrendelést kielégíteni segítség nélkül. Ez esetben is csak akkor, ha a munkás meg tudja termelni azt az értéket, amiből az összes lehetséges költségeit fedezhetjük és nekünk is marad valamennyi. Az a véleményem, hogy a munkás legalább a fizetése dupláját termelje meg az üzlet számára. Hozzáteszem, hogy a takarítás pl. nem termelés. Ez nem minden esetben egyszerűen kiszámítható, különösen nem a mezőgazdaságban, ahol éves ciklus van, nem napi, heti, vagy havi. 

Akinek Micike, a titkárnő nélkül nem vállalkozás a vállalkozás, az nem üzletet akar csinálni, hanem egy életformát akar a magáévá tenni. Biztos bukás, mert életformából nem lehet megélni. Ez fordítva van: a megélhetés biztosíthatja az életformát.

Kell-e iroda, géppark, vállalati kocsi?

A legjobb cégek egy hatalmas százaléka otthon a garázsban, vagy a konyhaasztal sarkán indultak. Az indulási költségeket a legminimálisabbra kell szorítani. Aki irodát bérel, mielőtt profitot képes csinálni, gépeket, berendezéseket vásárol és még nem tudja, miből lesz kifizetve – hiszen ezen a ponton a vállalkozás még csak álom -, az egyengeti a terepet a bukáshoz. El kell tudni indulni „kicsiben”. Olyan kicsiben, amilyen kicsi fizikailag lehetséges. Ne röstelljük használt cuccal felszerelni a vállalkozásunkat, és csak olyan dolgokat vegyünk meg, ami elengedhetetlen. 
 

Ez azért elég trükkös mégis, mert a jó eszközök teszik lehetővé azt, hogy magas hatásfokon dolgozzunk. Az a véleményem, hogy az ember kezdje a bevásárlását azzal az eszközzel, ami nélkül képtelenség lenne előre jutni. Az eszköz legyen nagyon jó, tartós darab, akár új, akár használt. Amint az üzlet kitermelte az árát, akkor lehet megvenni a következő darabokat. Ha egyetlen mód van rá, mindig ragaszkodjunk a jó és tartós minőséghez. Hosszú távon ugyanis az az olcsóbb. Számomra az az elv is működik, hogy ha nem tudom, melyik a „legjobb”, akkor a második, vagy harmadik legdrágábbat vásárolom meg. Általában jó a minőség. 

Vannak olyan dolgok, amelyeknek azonban nincs összehasonlítható konkurenciájuk, mert eléggé egyedi berendezések. Ilyenkor tudni kell különbséget tenni az akarom és a szükséges között.

Mint mindenben, itt is lesznek tévedések, amelyekkel meg fogunk tanulni élni.

Induló tőke

Annyi pénzt öljünk a vállakozásunkba indulásként, amennyit, ha nem sikerül, probléma nélkül el tudunk veszíteni. Minden üzleti befektetésemet eleve elveszett pénznek tekintem. Ha visszajön a befektetett összeg, remek. Ha nem jön vissza, nem is törődök vele. De ez csak én vagyok. 
 

Nem kell azt hinni, hogy új üzletet csak milliók birtokában lehet nyitni. Ki kell számolni, hogy pontosan mennyibe kerülnek a különböző engedélyek, a legminimálisabb felszerelés és anyagok, vagy állomány. Akkor tudni fogjuk, hogy mennyi pénz kell hozzá. A saccolgatás nem felel meg. Az utánajárás pedig elkerülhetetlen.

Honnan tudjuk, hogy mit, milyet kell árulni?

Először nézzünk magunkba és vegyük számba azt, hogy mi, amikor ezt a dolgot vásároljuk, mit szeretnénk látni benne. Ha anyósunknak vinnénk ajándékba, vajon milyen legyen, hogy a kritikáját is állja? Ne foglalkozzunk speciális tulajdonságokkal. Egy palacsintasütő elég, ha palacsintát tud sütni, de azt csinálja nagyon jól. A komplex, kombinált dolgok egy külön fejezet, ami inkább feltalálóknak való, akik egyébként hajlamosak azt hinni, hogy ami nekik tetszik, az másnak is fog tetszeni. Az ilyen személy ne a házastársát kérdezze meg, hogy adjon értékelést, hanem olyan személyt, akiről tudja, hogy habozás nélkül megmondja a jót is, a rosszat is. Így remélhetjük azt, hogy népszerű cuccot tudunk piacra dobni.

Vevők, ügyfélszolgálat, vevőszolgálat

A vevőnek igaza van és mosolyognunk kell rá. 
 

Ez azt jelenti, hogy a vevő igényeit akkor is meg kell próbálni kielégíteni, ha nem túl ésszerűek. Ha reklamál, teljes odaadással kell megpróbálni kijavítani a dolgot. Ha nem lehet, és a vevő kívánsága teljesíthetetlen, akkor ezt kizárólag szépen lehet elmondani neki. Az emelt hangot, a vérben forgó szemeket el kell tudni viselni (határokon belül), mert a vevő, mire a reklamációra sor került, már jól felidegesítette magát és valószínűleg a józan megfontolás éppen nincs szolgálatban nála. Mindent kövessünk el azért, hogy a vevőt megnyugtassuk és megoldást találjunk a problémára. Ne felejtsük el, hogy a vevő az, aki eltart bennünket. Nem az eladó tesz szívességet a munkájával, hanem a vevő a pénzével.

Ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell tűrni. Természetesen nem durváskodunk, veszekszünk a vevővel még ebben az esetben sem, hanem egy mondattal lezárjuk a vitát és nem árulunk neki többet, mert a lelki békességünk fontos.

Mindig mosolyognunk kell a vevőkre. A telefonban is. Az emberi fül csodálatos műszer és meg tudja mondani nekünk, hogy a vonal másik végén az illető mosolyog-e. A mosoly ajándék, ami nekünk semmibe nem kerül, de valakinek esetleg jó napot szerzünk vele. Akire mosolyognak, az mindig jobban érzi magát, mint az, akire morcosan néznek. Több kedve lesz vásárolni is.

Kell-e fejlesztés?

Az üzletet állandóan fejleszteni kell. Nem ésszerűtlenül, hanem az üzlet keretein belül. Aki tejet árul, esetleg idővel elkezd foglalkozni tejszín, tejföl, túró, sajt készítésével is, és ez körülbelül a végső határa a tejtermelő üzletének bővítésére. Lehet, hogy praktikus okok miatt meghatározza a termékkörét és nem akar tovább fejleszteni. Ez azonban nem jelenti, hogy nincsenek egyéb dolgok, amelyeket lehet fejleszteni. Ha mást nem, lépést kell tartanunk a szakma híreivel. 
 

Mások pedig fejlesztik a termékkört. Többféle, vagy különlegesebb termékeket ajánlanak, minden évben egy-két új terméket adva a választékhoz. Időnként régi, nem olyan nagyon sikeres dolgot félre lehet tenni és helyet adni valami újabbnak. Ez azért nagyon jó, mert a vevőink nem fognak más üzleteket nagy érdeklődéssel megtekinteni, mert tudják, hogy előbb, vagy utóbb hozzánk is eljutnak a piac újdonságai és tőlünk meg tudják majd vásárolni. 
 

A vásárlók szeretnek hűségesek lenni. Ne vegyük el tőle a kedvüket.

Értékesítés

Az üzlet legsarkalatosabb pontja. Értékesítés nélkül hiába van üzletünk, végülis nincs üzletünk. A legtöbb üzlettulajdonos ezt a munkát utálja a legjobban. 
 

Ez adott lehetőséget arra, hogy kialakuljon a hivatásos eladók szakmája. Nem tanítják sehol, erre való érzékkel rendelkező emberek megélnek abból, hogy a „tulaj” utál vevőket felhajtani. Eladni igen, de megtalálni, becserkészni a vevőt nem annyira. Ahogyan egy hivatásos eladó ismerősöm mondta (csúnya szájú az illető): Az eladás olyan, mint xart hajigálni a falra. Valami ottragad. A legkiválóbb hivatásos eladó a lelkem, akit valaha is láttam, de semmiféle illúziója nincs a szakmát illetően. Nagyon sok próbálkozásból néha egy-egy bejön. Mégis meg lehet belőle élni, mert az emberek többsége egyszerűen nem bírja gyomorral a sok-sok visszautasítást. Patrick sikerének egyébként az volt a kulcsa, hogy végsősoron imádott eladni dolgokat. Bármit, bárkinek. Ha kötött egy új ismeretséget egy kocsmában, előbb, vagy utóbb valami eladható dologról kezdett beszélgetni. Ha látta, hogy „felcsillan a szem”, akkor részletekbe merült, névjegykártyát adott és remélte, hogy kap majd egy telefonhívást. Neki mindenről valami eladható dolog jut az eszébe.

Mégis magunknak is mindent el kell követnünk legalább a kezdetekben azért, hogy megtalájuk a vevőinket, akik meg is fizetik a reális árat termékeinkért. 

Csomagolás

Ha az eladásra váró termékünket csomagolni kell (szinte mindent kell), a csomagolás legyen esztétikus. Nem kell drága csomagolás, de feleljen meg a célnak. Dobjuk fel valamivel, ha van rá mód. Nagyon tudom ajánlani a színes selyempapírt. Válasszunk egy színt és ragaszkodjunk ahhoz a színhez.

Rugalmasság

Bármilyen üzlet körülményei folyamatosan változnak. A változásokat észre kell tudni venni és alkalmazkodni. Ha pl. paradicsomot árulunk, nem tarthatjuk a fejünket csak a palánták között. Észre kell venni, ha kiderül, hogy bizonyos körökben most éppen a lila, vagy sárga paradicsom a divat és azonnal fel lehet venni a repertoárunkba egy-két sárga, vagy lila fajtát is, aztán ha beválik, akkor azt is termeljük. Hallatlanul fontos a változó körülményekhez való alkalmazkodás. Emiatt is fontos, hogy szeressük, amit csinálunk, mert akkor nem esik nehezünkre figyelemmel kísérni a változásokat.

Siker és sikertelenség

Kivétel nélkül mindenki sikerre vágyik. A siker örömén túl az üzletből akarunk megélni, tehát igazán húsba vágó kérdés, hogy sikeresek legyünk. Ugyanakkor tudomásul kell vennni azt, hogy a sikerhez vezető út sikertelenséggel van kikövezve. Mindig vannak sikertelen kísérletek. Ezt jó kedéllyel kell fogadni, mert ez az üzlet velejárója. Mindig többet tudunk tanulni a sikertelen próbálkozásokból, mint a sikeresekből. Próbálgatva változtatunk bizonyos dolgokon, hogy kizárásos alapon megtudjuk, hogy mi az, ami a sikertelenséget okozta. Amikor ezt a rejtélyt megfejtettük, akkor jelentős tudással lépünk tovább.

A legenda szerint Thomas Alva Edison kb négyezredik próbálkozására sikerült egy működő villanykörtét készítenie. Mi lett volna, ha háromezer ötszáznál abbahagyja?