Manók I.
Mantis religiosa - Imádkozó sáska
A fogólábúak (Mantodea) rendje rendkívül forma- és fajgazdag
társaság, lenyűgöző szépségű ragadozók tartoznak ide, amiket gonosz tekintetű,
kezeiket dörzsölgető "manóknak" is nevezünk. Hazánkban egyetlen fajuk
él, az imádkozó sáska, amit sokan ájtatos manóként ismernek.
Az
"imádkozó" jelző nem szorul magyarázatra, minden fogólábúra jellemző,
hogy a fogazott, erős első pár lábaikat behajlítva, szorosan egymás mellé
fektetve hordják. Villámgyors
fegyverek ezek, erős szorításukból kevés rovar menekül, a nagyobb fajok olykor
gerinceseket - gekkókat, siklókat, rágcsálókat, apró madarakat - is
zsákmányolhatnak.
Sok faj nősténye jellemzően párzás után elfogyasztja a hímet,
de egyébként is hajlamosak a kannibalizmusra, ez pedig már egész ifjú korukban
megmutatkozik.
Nem ritka, hogy egy-egy manó védett, meleg helyre, lakásba
helyezi el petecsomóját, ami ebben az állapotában telelne át, a fiatalok pedig
tavasszal bújnának elő. Ha azonban nem éri hideg a petecsomót, az állatkák már
december-január magasságában előbújnak, tömegesen másznak szét a lakásban, s
jobb híján egymásra vadásznak, csak a legerősebb és legügyesebb vadászok
maradnak életben. Nincs ez másképp a természetben sem, s ha két példány
találkozik a mezőn, heves erőfitogtatásba kezdenek, fogólábaikat széttárják,
így láthatóvá téve az azok közt rejtőző riasztó szemfoltot, gyakran kitárják
szárnyaikat, s azok surrogásával igyekeznek megfélemlíteni a másik példányt. Az
esetek többségében az egyik egyed meghátrál, ha azonban közel azonos méretű
példányok találkoznak és egyenlőnek ítélik meg az erőviszonyokat, összecsapásra
is sor kerülhet. Abból még mindig van menekvés, de amint az egyik fogást talál
a másik torán, nyerő pozícióba kerül, és 1-2 másodperc leforgása alatt lerágja
vetélytársa fejét, ami innentől kezdve harcképtelen prédává válik.
Az imádkozó
sáskák "gonosz nézése" a pupillaszerű fekete pontocskából adódik. A
legtöbb faj szeme nappal világos színű, s akármerről pillantunk rájuk, úgy
tűnik, hogy folyamatosan minket kémlelnek a szemük sarkából. Ez a jelenség az
összetett szem jellegzetességéből adódó "pszeudopupilla", fénytörési
jelenség, tehát nem követnek minket állandóan a szemükkel, de ha fejüket felénk
fordítják, jobb nem közelíteni az ujjunkkal, mert egy gyors csapás utáni
fájdalmas harapásban lehet részünk.
Forrás: https://www.facebook.com/277980132701776/photos/a.278346605998462/532228370610283/?type=3&theater
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése