A gyümölcsültetvényekben a fák metszése az egyik
legmunkaigényesebb és legnagyobb szakértelmei igénylő munkafolyamat. Az
ültetvény eredményessége nagymértékben múlik azon, hogy ezt a műveletet hogyan
végzik el, de nem kevésbé fontos az is, hogy mikor. Ez utóbbira szeretnék most
egy kicsit részletesebben kitérni.
A gyümölcsfákat a kertészek régi időktől fogva metszéssel alakítják, nevelik. A metszés történhet a fák nyugalmi időszakában, lombtalan állapotban, vagy a vegetációs időszakban, nyáron. Ezen belül is különböző időpontokat választhatunk, ami aztán hatással van a gyümölcsfák további fejlődésére, élettevékenységeire.
Az utóbbi évtizedekben, főként a nagyüzemi ültetvényekben a nyugalmi időszak alatti metszés terjedt el. Ennek főként munkaszervezési okai voltak, nyáron nem jutott rá idő. Sokak számára természetessé vált, hogy ha metszésről van szó, az télen történik, és teljesen megfeledkeztek arról, hogy nyáron is lehet metszeni, pedig már régi elődeink is számtalanszor felhívták a figyelmet a nyári metszés előnyeire. Így aztán a házikertekben is sokan télen végezték ezt a műveletet, ami nem tett jót a fáknak, különösen a csonthéjasoknak.
Most nézzük meg egy kicsit
részletesebben, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni az egyes
gyümölcsfajok metszési időpontjának megválasztásánál.
Kezdjük az elején, a facsemeték ültetésekor. Akár ősszel, akár tavasszal
telepítjük az oltványokat, ne nyúljunk hozzájuk addig, míg tavasszal a
nedvkeringés meg nem kezdődik szöveteikben, és a rügyek duzzadni nem kezdenek.
A koronaalakító metszés első lépéseit ekkor végezzük el. Ez általában a március
közepe és április közepe közötti időszakra esik.
Termőre fordulásig minden nyáron több alkalommal is célszerű
hajtásválogatást végezni. Túl erős hajtásnövekedés, és gyenge elágazási
hajlam esetén hasznos a hajtások visszacsípése, visszavágása. A zöldmunkák
módja és erőssége függ az adott fajtól és a kialakítandó faalaktól. A korona
kialakításának éveiben általában szükség van lombtalan állapotban végzett fás
metszésre is, de ezt semmiképpen ne télen végezzük, hanem tavasszal,
közvetlenül a rügyfakadás előtt.
Termőre fordulás után, a fenntartó metszés időpontjának megválasztásánál határozottan különbséget kell tennünk az almatermésű és a csonthéjas gyümölcsfajok között.
Termőre fordulás után, a fenntartó metszés időpontjának megválasztásánál határozottan különbséget kell tennünk az almatermésű és a csonthéjas gyümölcsfajok között.
Először nézzük a csonthéjasokat.
Ebbe
a csoportba tartoznak a kajszi, az őszibarack, a szilva, a cseresznye, a meggy
és a mandula.
Télen ezeknél a gyümölcsfajoknál semmilyen metszési műveletet
ne végezzünk. Ennek elsősorban növényvédelmi okai vannak. Télen, a sebeken át
fertőznek ugyanis azok a kórokozók, amelyek a csonthéjasok gutaütéses,
ágrákosodásos pusztulásáért leginkább felelősek. Közülük is elsősorban a
Pseudomonas syringae baktériumot és a Leucostoma (cytospora) cincta
gombát kell megemlíteni. Ha ezek bejutottak a fák szöveteibe, onnan nem tudjuk
őket kiirtani, és a fák lassú halálra vannak ítélve. Eltérő mértékben, de
valamennyi csonthéjas faj veszélyeztetett, a legérzékenyebb a kajszi és az
őszibarack.
A téli metszésnél nem tudjuk megakadályozni a fertőzést. Az
említett kórokozók egyaránt fertőzik az idősebb fás részeket és a fiatal
vesszőket. Mikor metszhetjük ezeket a fákat? Két időpont lehetséges. Az egyik
tavasszal virágzás előtt van. Akár virágzás közben is metszhetünk, a lényeg az,
hogy minél közelebb legyünk a virágzáshoz, és ne kezdjük el a munkát március
10. előtt. Ekkor a gutaütés kórokozói már nem fertőzőképesek. A másik alkalmas
időpont nyáron van, közvetlenül a szüret után.
Bármelyik időpontban metszünk is, ne feledkezzünk meg a sebek gondos
kezeléséről valamilyen sebzáró anyaggal.
A
legkorszerűbb csonthéjas ültetvényekben termőkorban csak évente egyszer, szüret
után metszik a fákat. Az ősz beköszöntével újból erősödik a fertőzés veszélye, ezért legkésőbb
szeptember 10.-ig fejezzük be a metszést. A nyári metszés egyébként a vesszők
beérését is segíti és javítja a téltűrő képességüket. Bonyolítja a helyzetet,
hogy ebben a csoportban nagyon fagyérzékeny fajták is vannak. Ezeknél az a
legjobb megoldás, ha szüret után egy előmetszést végzünk, és tavasszal, a
virágzáskor végezzük el a végleges vesszőszám beállítását, a téli rügyfagykár
figyelembe vételével. Ez vonatkozik tehát a csonthéjasokra.
De mi a helyzet az almatermésűekkel,
az almával, a körtével, a birssel és a naspolyával?
Mai ismereteink szerint
ezeket a fajokat a gutaütés kórokozói nem veszélyeztetik, így a termőre fordult
fák kevésbé érzékenyek a metszési időpont megválasztására, mint a csonthéjasok.
Az almatermésűeket tehát télen is metszhetjük, azokon a napokon, amikor
fagypont felett van a hőmérséklet. Fagypont alatt ugyanis kezünkkel megfogva a
fákat kárt okozunk azzal, hogy a szövetekben lévő nedvesség lokálisan
felmelegszik, majd újból lehűlik.
Megjelent: 2008. február 13., |Agroinform Kiadó
