A legyek haszna II.

 MIÉRT HASZNOSAK BIZONYOS LEGYEK ÉS A SZÚNYOGOK NEKÜNK, EMBEREKNEK? – II. RÉSZ

BY: MÚZEUM 2020. JÚN 10.BY: 

A legyeket és szúnyogokat legtöbben azért emlegetik, mert betegségeket terjesztenek, csípnek, belerepülnek mindenbe. Kevesen látják be, hogy ezeknek az állatoknak vannak számunkra hasznos tulajdonságaik is.

Írta: Dr. Soltész Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum, Kétszárnyúak Gyűjteménye)

Az első részben megtudhattuk, mi az összefüggés a szúnyogok és a csokoládé között; milyen légyfajok komposztálnak nekünk a kertben, illetve hogyan segédkeznek a legyek és a szúnyogok a biológiai (vegyszermentes) védekezésben.

 

A feketearcú dongólégy (Calliphora vomitoria) lárvái tetemeken is fejlődnek (forrás: kanocpapa, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A GENETIKA MODELLÁLLATA

Az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) körülbelül egy évszázaddal ezelőtt honosodott meg modellállatként a laboratóriumokban. Mára talán a Föld legismertebb és legjobban tanulmányozott állata lett. Számos kutatás használja modellként, mely betekintést ad a génexpresszióba, a gén szabályozó mechanizmusokba és újabban a genomikába. A D. melanogaster a második állat a világon, melynek a teljes genomját megszekvenálták. Az emberi betegségeket okozó gének közül csaknem 75 százalékot megtaláltak a D. melanogaster-ben, mint homológ gént. A homológ gének felismerése óriási lépés az emberi genetikai betegségek kezelésében, a II-es típusú cukorbetegségtől kezdve az alkoholizmusig. Magasabb genetikai szinten, a Hox-gének felfedezésével vizsgálható lett az egyedfejlődés nagyon korai szakaszainak gének általi szabályozása (pl. fej-farok tengely, mintázatok kialakulása).

A génkapcsolatoknak ez a térképe az alléljellemzők relatív helyzetét mutatja az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) kettes kromoszómáján (forrás: Twaanders17)

A D. melanogaster a rövid generációs ideje miatt – ami annyira alkalmassá teszi genetikai vizsgálatokra – jól alkalmazható az életkor-specifikus és az élettartam-viselkedési mintázatok, mint az öregedés, valamint a korfüggő memóriaromlás genetikai és a fiziológiai vizsgálatára.

A gerincesek és a rovarok izomszövetei csak távolról tekinthetőek homológnak, de az emberi szívizom és a rovarok indirekt repülőizmai között funkcionális és fiziológiai hasonlóság található. A Drosophila-szárnyizom funkcionális tulajdonságainak, a génexpressziók valamint a miofibrillumok szerveződésének megismerése nagy segítséget jelenthet az emberi izombetegségek kezelésénél. Az aszinkron repülőizmokat, amelyeket egyetlen inger vezérel, nagyon szélsőséges mechanikai és fiziológiai hatások érik a nagyfrekvenciás szárnymozgással végzett hosszan tartós repülés alatt. A szárnymozgatási rekordot (1000 Hz) a Forcipomyia genuszba tartozó törpeszúnyogoknál mérték, ahol megfigyelték azt is, hogy ha csökkentik a szárny hosszát, akár kétszeresére is emelkedhet a frekvencia. A rovarok repülőizmainak vizsgálatával betekintést kapunk az izmok működésébe, képet alkothatunk a működés energetikai viszonyairól, energiaspóroló folyamatokról, ami hatással lehet az emberi egészségre. 

 

 

 Az ecetmuslicák gyors fejlődésük és nagy számú utóduk miatt kiválóan alkalmazhatók genetikai és más kísérletekre – ideálisak gének, biológiai folyamatok és akár a betegség mechanizmusainak tanulmányozására (forrás: droso4schools)

  

SEGÍTSÉG A GYILKOSSÁGOK FELDERÍTÉSÉBEN

Általában kétszárnyúak az első rovarok, amelyek megérkeznek a tetemre. Az alábbi családok képviselői látogatják a tetemeket: fémeslegyek (Calliphoridae) igazi legyek (Muscidae), avarlegyek (Fanniidae), púposlegyek (Phoridae), sajtlegyek (Piophilidae), húslegyek (Sarcophagidae), billegetőlegyek (Sepsidae), tüskésszárnyú legyek (Heleomyzidae), pákosztoslegyek (Milichiidae), talajlegyek (Sphaeroceridae), ürüléklegyek (Scatophagidae) és viráglegyek (Anthomyiidae).

Légylárvák kutyatetemen (fotó: Bozó Csaba)

A tetem lebontása meghatározott szukcessziós sorrendben és időben megy végbe, ami felhasználható potenciális időmérőként. Ha már találhatók légylárvák a tetemen (márpedig az esetek túlnyomó többségében ott vannak), a törvényszéki entomológus meg tudja becsülni a halál idejét: faji szinten azonosítja a légylárvákat, a lárvák mérete alapján a hőmérsékleti és páratartalmi viszonyokat figyelembe véve meghatározza a lárva korát, ezt az időt hozzáadja a tojásból való kikelés idejéhez, és hogy átlagosan mennyi idővel a halál után találja meg az adott légyfaj nősténye a tetemet. Ma már a tojás kora is megállapítható az embrió fejlettségének vizsgálatával. Minél több faj van a tetemen, általában annál pontosabb a becslés. A testen talált dögevő fauna információt szolgáltat a helyszínről is (különböző élőhelyeknek általában különböző a faunája), ami abban az esetben fontos, ha az eredeti helyszínről elmozdították a tetemet.

 

Igazságügyi entomológus rovarokkal kapcsolatos bizonyítékot gyűjt egy sírból (forrás: Simon Fraser University, Museum of Archaeology and Ethnology)

Ma már a korszerű kriminalisztika is használja a kétszárnyú rovarokkal kapcsolatos (dipterológiai) ismereteket. Az emberi tetemeken talált légylárvák faji azonosítása és viszonylagos életkoruk meghatározása lehetőséget adhat a halál beálltának és egyéb körülményeinek megállapítására. Az e szempontból fontos légyfajok teljes körének azonosítására alkalmas gyűjtemények rendelkezésre állnak a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában.

 

KÉTSZÁRNYÚAK AZ ORVOSLÁSBAN

A nemzetközi orvosi szakirodalomban egyre gyakrabban írnak a steril körülmények között nevelt légylárvák felhasználásáról nyílt sebek kezelése során. A fémeslegyek (Calliphoridae) többsége a rothadó húst fogyasztja, ez teszi őket alkalmassá arra, hogy nehezen gyógyuló sebeket (felfekvéseket, cukorbetegségnél fellépő sebeket) tisztítsanak ki. Jól alkalmazhatók például súlyos égési sérülésnél és kiterjedt horzsolásnál, és ott, ahol a sérült részek eltávolítása nehézkes volna, mert például az elhalt szövetek elszórtan (szigetszerűen) helyezkednek el nagyobb felületen. A légylárva-terápia (vagy más néven terápiás myiázis) egyáltalán nem új gyógymód, már több száz évvel ezelőtt is használták a sebgyógyulás elősegítésére számos kultúrában, beleértve a majákat, az indiánokat és az ausztrál őslakókat. Haszonállatoknál már régen megfigyelték, hogy a légylárvákkal „fertőzött” sebek hamarabb gyógyulnak.

A légylárvák kedvező hatását Európában először a napóleoni háború időszakában figyelték meg: a katonáknak, akiknek sebei lárvákkal fertőződtek, jobb volt a prognózisuk. A terápia során steril körülmények között tenyésztett lárvákat tesznek rá speciális kötszerekkel a sebre. A lárváknak kettős hatása van: egyrészt elfogyasztják az elhalt szövetet, másrészt a nyáluk enyhén fertőtlenítő hatású. Továbbá a lárvák mechanikai mozgása mikromasszázs hatású, ami elősegíti a nyirokkeringést a szövetekben.

 Légylárva-terápia. A sebbe steril légylárvárkat helyeznek, amelyek kitisztítják a sebet (forrás: Fred Bloem)

 

A LEGYEK ÉS SZÚNYOGOK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNKBEN

A legyek szerves részét képezik a kulturális örökségünknek. Több ezer gyereket nyűgözött már le a mese a bátor kis szabóról, aki „hetet ütött egy csapásra”, és nincs olyan, aki még ne hallott volna olyan vicceket, amikor a vendég az étteremben kifogásolja, hogy „légy van a levesemben!” Egyesek talán olvasták George Langelaan A légy (1957) című novelláját is – mely egy ember-házilégy hibridről szól –, vagy látták annak filmadaptációit. Legyek ott vannak a legtöbb nyelvre lefordított könyvben, a Bibliában is: Mózes 2. könyvében a harmadik csapás a szúnyogok, a negyedik csapás a böglyök. A legyekkel kapcsolatos szimbolizmus átjárja William Golding komor regényét, A legyek ura (1954) című művét is. Rófusz Ferenc A légy (1981) című animációs filmje volt az első magyar film, amelyet Oscar-díjjal jutalmaztak. Több költőt is megihlettek a kétszárnyúak; ilyen művek például William Blake: A légy, és Romhányi József: A Moszkitó-opera.

Csípőszúnyog szobra Kanadában (forrás: Susan Nicol)

 

 

Rófusz Ferenc A légy (1981) című Oscar-díjas animációs filmje itt látható:

 

A legyek haszna I.

 MIÉRT HASZNOSAK BIZONYOS LEGYEK ÉS A SZÚNYOGOK NEKÜNK, EMBEREKNEK? – I. RÉSZ

BY: MÚZEUM 2020. JÚN 05.BY: 

A legyeket és szúnyogokat legtöbben azért emlegetik, mert betegségeket terjesztenek, csípnek, belerepülnek mindenbe. Kevesen látják be, hogy ezeknek az állatoknak vannak számunkra hasznos tulajdonságaik is.

Írta: Dr. Soltész Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum, Kétszárnyúak Gyűjteménye)

Korunk egyik divatos kifejezése az ökoszisztéma-szolgáltatások. Sokak szerint azokat az „előnyöket és hasznokat” hívjuk így, amelyeket az emberiség az élővilágtól kap. Pedig a természetben különféle folyamatok maguktól működnek: például a rovarok beporozzák a növényeket, a természetes vizeinkben végbemenő folyamatok miatt tiszták a folyóink és tavaink, az elültettet magvakból különösebb beavatkozások nélkül termés keletkezik. Ezek a folyamatok azok, amelyek igazán hasznosak számunkra.

 

Ökoszisztéma-szolgáltatások (forrás: Zöld Akció) 

A kétszárnyú rovarok rendje 150 ezer eddig ismert fajával az egyik legnagyobb, gyakorlati jelentőségét tekintve pedig bizonyosan a legfontosabb rovarcsoport. A Magyarországról kimutatott fajok száma több mint 6500. A különféle „légy” és „szúnyog” nevek alatt emlegetett vérszívó és betegségterjesztő fajok rendkívüli humán- és állategészségügyi jelentősége a mai korban sem sokat csökkent.

 

BEPORZÓ LEGYEK!

A legyek és szúnyogok azért látogatják a virágokat, hogy energiához (nektár) és fehérjéhez (virágpor) jussanak, továbbá egyes virágok párzási találkozási helyek is egyben. Ezek az állatok általában kevésbé szőrösek, mint a hártyásszárnyúak, és a legtöbb fajnak nincs speciális pollenszállító testrésze. Mindezek ellenére a virágpor azért számos kétszárnyúfaj testén megtapad, és néhány fajnál megfigyelhetők az elülső láb módosulásai, amelyekkel összegyűjthetik a pollent.

A kétszárnyúak nem annyira következetes viráglátogatók, mint a méhek, de még a nem pollenre-nektárra specializálódott viráglátogató legyek is jelentős mértékben hozzájárulnak a növények szaporodási sikeréhez. A kétszárnyúak által végzett beporzás jelentős számos fontos növénykultúránál a mérsékelt övben (pl. alma, eper, hagyma, karfiol, mustár, póréhagyma, sárgarépa) és a trópusokon (kakaó, kasszava, kesudió, mangó, tea).

Kétszárnyúak nélkül nem lenne csokoládé, mert a kakaó beporzását kizárólag törpeszúnyogok (Ceratopogonidae) végzik, különösen a Forcipomyia nemzetség fajai. Egyre több virágos növénynél mutatják ki, hogy kétszárnyúak a kizárólagos beporzói. Nagyon speciális, szélsőséges példákat is találunk: az európai zergeboglár (Trollius europaeus) beporzását a viráglegyek (Anthomyiidae) közé tartozó négy Chiastocheta-faj végzi. Az imágók a virágban párosodnak, nektárral és pollennel táplálkoznak, a lárvák fejlődése pedig a magvak egy részében zajlik.

Törpeszúnyog a kakaó virágán (forrás: Quora) 

A kétszárnyúak különösen fontos beporzói azoknak a növényeknek, melyek olyan élőhelyeken élnek, ahol a méhek kevésbé aktívak. Számos légy jól bírja a nedves és hűvös élőhelyeket, például a köderdőket és a sarkvidéki vagy alpesi környezet. Ezeken a területeken nagy a kétszárnyú beporzók aránya.

A csípőszúnyogokat jól ismerjük, mint vérszívó, kórokozó terjesztő állatokat, de azt kevesen tudják, hogy beporzásban is részt vesznek. Csak a nőstény szív vért (a hím a megrövidült rágó és állkapocs miatt nem tudja átfúrni a bőrt), de mindkét ivar szívogatja a virágok nektárját. Csípőszúnyogok által végzett beporzást már több mint 100 évvel ezelőtt is megfigyeltek és dokumentáltak.

Beporzás kapcsán a kétszárnyúak közül a zengőlegyeket (Syrphidae) kutatták a legtöbbet. Nagyon nagy fajszámú család, a palearktikus régióban (vagyis Eurázsia északi részén) a leírt fajok száma mintegy 1600. Magyarországon több mint 400 fajuk ismert. Egyes fajok imágói akár kétszázféle növényfaj virágán is megfigyelhetők táplálkozás közben.

 

Tarka darázslégy szamóca virágán (fotó: Soltész Zoltán)

 

BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS

A parazita, parazitoid és ragadozó légy- és szúnyogfajok segítenek a kártevő fajok visszaszorításában, ezért hasznos rovarnak tartjuk őket. Számos őshonos fajt használnak biológiai védekezésben, de üvegházakban néhány idegenhonos fajt is alkalmaznak egzotikus vagy hazai kártevők ellen.

A Feltiella acarisuga gubacsszúnyog (Cecidomyiidae) széles körben elterjedt és hatékony ragadozója a takácsatkáknak (Tetranychidae). Egy másik gubacsszúnyogfaj, az Aphidoletes aphidimyza a levéltetvek ellensége. Ez az Európában kereskedelemben is kapható faj sok helyen szereplője az üvegházakban termesztett növények integrált növényvédelemének.

Csigaevőlegyekkel (Sciomyzidae) kontrollálhatók azoknak a csigáknak populációi, melyek köztesgazdái a bilharziózist okozó vérmételyeknek.

A kizárólag parazitoid életmódú fürkészlegyeket (Tachinidae) széles körben használják a biológiai védekezésben, különösen lepke kártevők ellen.

A biológiai védekezésre alkalmas állatok kutatásának fontosságát az is jól jelzi, hogy hadban álló országok is együttműködtek ebben a témában. Az amerikaiak 1928 és 1933 között felállítottak egy gyapjaslepke-laboratóriumot Budapesten, melyben a fürkészlegyeket mint a lepke természetes ellenségét Mihályi Ferenc vizsgálta. A zengőlégyfajok (Syrphidae) lárváinak mintegy 30 százaléka ragadozó – ezen belül is a levéltetvekkel táplálkozókat érdemes megemlíteni, de fogyasztják még a pajzstetveket és egyéb rovarok lárváit is. A biológiai védekezésben hatásuk jelentős, és gyakran jobb, mint a növényvédő vegyszereké, amelyekre a lárvák is érzékenyek.

 

Zengőlégylárva levéltetvet eszik (forrás: Organic Plant Care)

 

LEBONTÓ LEGYEK

A legtöbb szárazföldi és édesvízi ökoszisztémában a kétszárnyúak a fajokban leggazdagabb csoport, és összehasonlítva a többi lebontást (dekompozíciót) végző csoporttal a legnagyobb biomasszát is ezek alkotják. Magyarországon körülbelül 76 légycsalád fajai végeznek lebontást. Ezek közül a legjelentősebbek a fémeslegyek (Calliphoridae), az igazi legyek (Muscidae, Fanniidae), a gombaszúnyogok (Mycetophilidae), a púposszúnyogok (Phoridae), a lepkeszúnyogok (Psychodidae), a húslegyek (Sarcophagidae), az árnyékszúnyogok (Sciaridae), a billegetőlegyek (Sepsidae), a talajlegyek (Sphaeroceridae), a katonalegyek (Stratiomyidae), a zengőlegyek (Syrphidae) és a lószúnyogszerűek (Tipuloidea). A kétszárnyúaknak fontos szerepük van a trágya újrahasznosításában – ezeket a nagy egyedszámú fajokat többek között Magyarországon is alaposan tanulmányozta Papp László professzor.

Az eredetileg pántropikus, de ma már nagy elterjedésű fekete katonalégy (Hermetia illucens) lárvája lehullott gyümölcsöt és egyéb lebomló szerves anyagokat fogyaszt. Ez a faj jól példázza a legyek hatalmas lebontó kapacitását és ökológiai jelentőségét. Ha a felhalmozódott csirketrágyát szállja meg, akkor jelentős mértékben csökkenti a trágya mennyiségét, mert a kirepülő legyekkel távozik a szerves anyag egy része. Szaporodása során kiszorítja és így jelentősen csökkenti a fertőzéseket terjesztő házilegyek számát. Bábozódás előtt arra alkalmas helyet keres, így könnyű a tenyészetből begyűjteni. A kimászó lárvákat állati takarmányként használják hal- és sertéstenyészetekben. A fekete katonalegyet háztartásban lévő komposzt gyorsabb lebontására is lehet alkalmazni, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban már kifejezetten erre a célra rendelni lehet ezeket a lárvákat.

 

Fekete katonalégy rózsa virágán táplálkozik. Lárvái jelentős lebontók (fotó: Didier Descouens) 

A második részben arról olvashatunk, hogyan segíthetnek a legyek egy gyilkosság felderítésében, és olyan legyekről is szó lesz, melyek segítségével elkerülhető az amputáció.

Forrás: https://mttmuzeum.blog.hu/2020/06/05/miert_hasznosak_a_legyek_es_a_szunyogok_nekunk_embereknek

Ne féljünk a tőrösdarazsaktól!

Májustól számíthatunk a termetes tőrösdarazsak feltűnésére amint a kertek, parkok gyepén, egy korhadó fa közelében, a komposztnál keringenek, akár nagy tömegben is. Fontos tudni, hogy ezek a félelmetesnek tűnő állatok az emberekre, a társ- és háziállatokra teljesen ártalmatlanok, ugyanakkor segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot is!

A sötétszárnyú tőrösdarázs a rovarcsoport egyik leggyakrabban látható, településeken is előforduló faja (Fotó: Orbán Zoltán).

A cél természetesen nem az, hogy a cikket olvasva mostantól mindenki kedvelje a "bogarakat", hanem az, hogy az utca embere és a rovarirtással foglalkozó hivatásosok is megismerkedjenek ezzel az állatcsoporttal, és ne pusztítsák, ne pusztíttassák el a veszélyt nem jelentő tőrösdarazsakat.

A termetes tőrösdarazsak ártalmatlanok!

Ennek a rovarcsaládnak a tagjai nagy termetűek és látványos megjelenésűek, legnagyobb európai faja, az óriás tőrösdarázs egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja is.

Az óriás tőrösdarázs nősténye (a feje sárga, míg a hímeké kékesfekete) a legnagyobbtermetű európai hártyásszárnyú – 5 fotó, katt a képre (fotók: Halmos Gergő), ...

... de félelmetes külseje ellenére az emberekre, a társ- és háziállatokra teljesen

veszélytelen. Megfogni természetesen nem szabad, mert fullánkja azért van.

Ennek a fővárosi családi háznak a kertjében, a bejárati lépcső mellett legalább

60 óriás törösdarázs hím keresi egy régi kőristuskóban élő

farontóbogár-lárvákra vadászó nőstényeket, ...

... de közben ügyet sem vetnek a lépcsőt használó lakókra vagy éppen az MME

filmező munkatársára (Videók: Orbán Zoltán)

Ezek a rovarok nem tévesztendők össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és valóban agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal. A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban (hacsak nem fogjuk meg őket) nem ellenünk használják.

A sötétszárnyú tőrösdarázs a talajon mozogva a szárnyával rejti feltűnő potrohfoltjait, …

… amiket szárnyai hirtelen szétnyitásával például akkor villant elő figyelmeztetésként,

amikor egy potenciális ragadozó vagy az ember túl közel megy hozzá

(Fotók: Orbán Zoltán).

 Biológiai védelem a cserebogárpajorok ellen is 

A tőrösdarazsak parazitoidok, a szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb termetű rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük. Megjelenésükre ott számíthatunk, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogárpajorokat, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát.

Ilyen, a talajban, korhadékban rejtőző nagytermetű lárvák (a felvételen

rózsabogaralé) jelenléte vonzza a tőrösdarazsakat

(Fotó, videó: Orbán Zoltán).

Elképesztő érzékeléssel derítik fel a talajban, fában megbúvó lárvákat, hogy a faanyagon keresztül, vagy magukat a talajba ásva a nagytermetű lárvát megszúrva speciális mérgükkel megbénítsák, majd belepetézzenek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort. A tőrösdarazsak éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének! 

Van köztük védett is 

Irtásuk nem csak jól felfogott érdekeink és ártalmatlanságuk miatt értelmetlen és önsorsrontó, de azért is, mert az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Elpusztításukkal éppen ezért akár több éves börtönbüntetést is kockáztat az elkövető. A tudatlanság és a hozzá nem értés sajnos egy éve, 2016 júniusában is számos ilyen állat pusztulását okozta a fővárosban, amikor egy rovarirtó tömegesen mérgezett le tőrösdarazsakat a Városligetben. 

A természetvédelmi komposztáló erre is jó! 

A kerttulajdonosoknak, gazdálkodóknak tehát elemi érdeke, az amatőr természetbúvároknak pedig érdekes élményt jelent, ha a közelükben a tőrösdarazsak is megtalálják az életfeltételeket. A sajnálatos módon feledésbe merülő, többfunkciós természetvédelmi komposztálók erre is megoldást kínálnak, mivel a korhadó növényi anyagokkal táplálkozó, a komposztálásban is nélkülözhetetlen nagytermetű lárvák egyben a tőrösdarazsakat is a közelünkbe vonzzák.

Ha átforgatjuk a komposztáló tartalmát, ilyen elképesztő lényekkel talákozhatunk

(Videó: Orbán Zoltán).

És ez egyben választ ad arra a kérdésre is, hogy mit keres itt ez a rengeteg

tőrösdarázs?! A felvétel egyben azt is igazolja, hogy ezek a félelmetes

megjelenésű rovarok valójában teljesen ártalmatlanok ránk nézve.

A darazsak a filmezés órái alatt természeti akadályként

kerülgették az embert, egyetlen alkalommal sem

voltak agresszívek (Videó: Orbán Zoltán).

Ne féljünk tehát a májustól a nyár végéig tömegesen feltűnő tőrösdarazsaktól. Ha idegenkedünk a rovaroktól, nyugodtan menjünk tovább, de ha természetbúvárként olyan szerencsében van részünk, hogy láthatunk egy ilyen "rajzást", érdemes leülni a közelben, és megfigyelni ezeknek a fogyatkozó és érdekes óriásoknak az életét. 

Amennyiben hasznosnak találta a cikket, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy közösen minél több ártalmatlan tőrösdarázson, és a tőlük indokolatlanul félő járókelőn segítsünk. Köszönjük!

Megjelent a Magyar Madártani Egyesület honlapján

 

Az erdők titkainak őrzői - A meg nem értett cserjék

Ásotthalmi homokbuckák – Tisza völgye – Sárrét – Erdővidék

Nincs még egy olyan növénycsoport, ami annyi félreértést, ismerettorzulást hordozna, mint a cserjék vagy bokrok társasága. Itt van mindjárt az első kérdés: mit is jelentenek ezek a szavak? A cserje, de különösen a bokor, formát is jelent, nemcsak alacsonyan elágazó fás növények csoportját. Ezért mondhatjuk egy visszamaradott fára, hogy bokor alakú, holott nem cserje. Ugyanakkor szerencsés esetben egy cserje is fejlődhet fa alakúra, fa méretűre. Ebben az esetben azonban már furcsán hangzana, ha azt mondanánk, hogy a bokor nőtt fává.

CSERJEBORÍTOTTA PARTÉL A FEKETE-KÖRÖSÖN

Fotók: Gyulai Hírlap – Puskás Lajos

A cserjék szerepe

Napjaink parkokhoz, intenzíven kezelt kertekhez szokott emberei legtöbbször ferde szemmel néznek a cserjékkel szegett vagy bokrokkal benőtt erdőkre, fásításokra. Úgy látják, rendezetlen, gazdátlan az ilyen terület. Nem is gondolnak arra, hogy az erdei életközösségek milyen fontos szereplőiről, milyen jelentős szintjéről van szó. 

A szántóktól, gyepektől, utaktól vagy vizektől cserjeszegéllyel elhatárolódott erdő védi titkait, őrzi értékeit. Az erdők a körülöttük lévő más területektől többek között mikroklímájukban is erősen különböznek. A fák és cserjék lombsátra miatt kialakuló üvegházhatás, az átszellőzés korlátozottsága, a fokozott párateltség vagy a közvetlen napsugárzás befolyásolása mind azt eredményezik, hogy sokkal kiegyenlítettebb és nedvesebb élőhely jön létre.

Ökörszemfészek tojásokkal egy galagonya bokorban

Az erdőn belül a cserjék részben önálló életteret is jelentenek. Vannak fajok, melyek kizárólag a talaj fölötti 1-2 méteres zónában tudnak megélni. Gondoljunk csak az ökörszemre vagy a még ismertebb vörösbegyre! Ők szinte egész életüket itt élik le, itt táplálkoznak, énekelnek, fészkelnek, és ide menekülnek az ellenségeik elől. A cserjéken élő hernyókon vészelik át egyes fürkészdarazsak a gradációra hajlamos lombrágó hernyók időszakos hiányát. Majd innen indulhatnak vissza, hogy helyreállítsák az erdő egészségét, amikor azok újra tömegesen elszaporodnak. A cserjék adják kérődző nagyvadjaink, az őz, a gímszarvas és a dám számára a legfontosabb táplálékot, a rügyeket és a még zsenge hajtásokat. 

A cserjék igen változatos térbeli megoszlásban, számtalan, különböző tulajdonsággal rendelkező mikro-élőhelyet teremtenek. Emiatt ők a biológiai sokféleség, a biodiverzitás legfőbb őrzői. Nem véletlen, hogy az erdők természetességének a változatos cserjeszint az egyik legfontosabb mércéje.

Hol hiányoznak, hol meg uralkodnak

A zárt lombsátrú bükkösök és fenyvesek túl kevés fényt bocsátanak át ahhoz, hogy alattuk még más növények is megéljenek. Ezeknél csak az erdőszegélyekben, az erdei tisztásokra nyíló erdőszéleken találjuk meg a cserjeszintet. Ugyanakkor azokon a gyenge, köves, sziklás termőhelyeken, amelyek nem tudnak fákat is eltartani, a cserjeszint a legfelső szint, ami persze tartalmazhat bokor méretű fákat is. A legismertebb ezek közül a karszt-bokor-erdő.

Bicebóca ebédje

Kökény

Késő ősszel mindig nagy élmény egy gyermekcsapattal dércsípte kökényt csipegetni. Móra Ferenc, Bicebóca, Kincskereső kisködmön és a kökény számomra a kultúránk klasszikus építőkockái. Máig élesen él bennem a döbbenet, amikor egy felnőtt azzal próbálta mentegetni a történetet és a kökényt nem ismerő gyerekeket, hogy Móra már nem korszerű. Miért? Mert nincs szegénység? Mert a szegénység lehetősége örökre megszűnt? És a többi érték? Azóta nálunk még inkább kötelező őszi program a kökénybokrok megdézsmálása.

A másik mostoha a nádas

A cserjékkel benőtt, ember által nem áttekinthető, nehezen átjárható bokros területektől az ember idegenkedik. Ráadásul ezek vonzzák az illegális szemételhelyezőket. Útszélek, sárrázók cserjései, no meg a nádasok kínálják magukat a lelketlen, primitív embertársainknak. Régen egy település kocsmával vagy csárdával kezdődött, és végződött. Ma minél nagyobb egy város és minél gazdagabbak a lakói, annál nagyobb távolságról jelzik a bokros-nádas részeken lerakott szemétkupacok, hogy közeledünk a „civilizáció” felé. E csúfságok nélkül pedig mindkettő gazdag és csodálatra méltó élőhely lenne. 

Néhány cserjefaj az ismertebbek közül

Fekete bodza

Júdás füle gomba

A szinte mindenütt előforduló, néha harmadrendű fává is megnövő cserje különösen a nitrogénben gazdag talajú és áttört lombkoronájú erdőkben honos. Májusban nyíló ernyős fehér virágja muskotály illatú. Kiváló szörp készülhet belőle. Fekete gyümölcse lekvárkészítésre alkalmas. Ágainak vastag, szivacsos beléből régen úszókat készítettek a horgászó gyerekek. De emiatt volt alkalmas bodzapuska készítésre is. A fákhoz képest kis átmérőjű, szuvas törzsein, ágain keresi táplálékát a verébnél alig nagyobb kis tarkaharkály. Elhalt fáján jelenik meg a bodzagomba vagy más néven Júdás füle gomba, ami leves készítésére alkalmas. 

Egybibés galagonya termése

Egybibés galagonya

Az ősszel érő, almácskákból álló termései ősszel szinte vörösen izzanak, ahogy Veöres Sándor is megírta. Májusban nyíló ernyős, fehér virágai gyönyörködtetőek, de illatuk egy kissé poloskaszagú. Ágtövisei fájdalmas sebet ejthetnek kezünkön. Szárított virágja és gyümölcse szívbetegeknek készített teakeverékek állandó összetevője. Gyümölcséből – nagy munkával – lekvár is készíthető. Akit ilyennel kínálnak, az nagy megtiszteltetésben részesül. 

Vadrózsa

Vadrózsa

Csodás illatú, szimpla, rózsaszín virágai nyár elején kápráztatják el az erdő látogatóit. Piros áltermései késő ősszel érnek. Magas C-vitamin tartalma miatt a még kemény húsúakat érdemes gyűjteni. Szárítás előtt a magokat ki kell kaparni. A dércsípte, megpuhult termésekből óvatosan ki tudjuk nyomni a lekvárszerű csipkekrémet, ami azonnal fogyasztható. Őszvégi, téli kirándulásokon kellemes csemegét jelentenek, de vigyázni kell, hogy a magok körüli kis szálkákat ne nyeljük le, mert sokáig kaparni fog a torkunk. Belőle készíthetjük el az egyik legfinomabb erdei csemegét, a csipkelekvárt vagy más néven a hecsedlit. Télen a csapatokban repdeső pintyféléink, a verebek, a tengelicek, a pintyek előszeretettel zsinatolnak egy-egy nagyobb csipkebokorban. Ott érzik biztonságban magukat a rájuk vadászó karvalytól. 

Kökényvirágzás

Kökény

Mezei juhar ágacskára felszúrt tücsök - tövisszúró gébics 

A lombfakadás előtt, április legelején tömegesen virágzó kökény időjárást jelző növény. Kökényvirágzáskor mindig hideg van. A kökény elnyílása után lehet kezdeni a kukoricavetést, mondták az öregek. Ekkorra emelkedik általában 12 Co fölé a talaj hőmérséklete. Különösen a kötött talajú, alföldi erdőkben találkozhatunk vele. Hamvas gyümölcse az első fagyok után válik igazán élvezhetővé. Finom lekvár, vagy pálinka készíthető belőle. Erős ágtövisei kellemetlen sérülést okozhatnak, de ugyanezek a tövisszúró gébicsnek pedig reggeliző asztalként szolgálnak. Ezért találhatunk néha egy-egy galagonya vagy kökény tövisen megszáradt gyík vagy tücsök tetemet. Régebben kökényből kötött rőzsével fűtötték fel kemencéjüket a pékek a kenyérsütéshez. Az apró magvak vetéséhez kökényből kötöttek tövisboronát.

Vesszős fagyal

Vesszős fagyal

Erősen mézillatú, fehér, felálló fürtös virágzatú gyakori cserjénk. Kiválóan alkalmas sövények kialakítására, mert jól bírja a nyírást. Mivel azonban az egész növény mérgező, a környezetünkben élőket meg kell tanítani, hogy ne egyék meg semmilyen részét. Fekete bogyóival ugyanakkor játszani lehet, mert könnyen készíthető belőle fekete tinta. Ma már nagy kaland metszett, acélhegyű tollal vagy lúdtollal írni, nem is beszélve arról, hogy mire alkalmas egy-egy paca.

Húsos som

Faméretű húsos som

Húsos som

Szép szabályos, ép szélű leveleire az a jellemző, hogy a levélerek a szélhez hajlanak. Sárga virágjai elsőként nyílnak a több éves vesszők hajtás-hónaljaiban. Már februárban, a mezei pacsirták megszólalásával egy időben, Zsuzsanna napja körül jelzik a tavasz közeledtét. Hosszúkás, csonthéjas, piros termése nagyon ízletes. Lekvár, befőtt és pálinka is készíthető belőle. Ehhez azonban korán kell kelni, mert a nem egyszerre érő gyümölcsöt a rigók is nagyon szeretik. Fája kemény és tömött, régen tartós szerszámnyeleket készítettek belőle.

Veresgyűrű som

Veresgyűrű som

Levele összetéveszthető a húsos soméval, de fehér ernyős virágai a hajtások csúcsain helyezkednek el. Virágzása is egyértelműen eltér, mert májusban, a bodzával egy időben nyílik, amikor már zöld az egész erdő. Fekete termései nem fogyaszthatók. Kiválóan sarjad, ezért nyírt sövény készítésére is alkalmas. Vékony sarjaiból vesszőseprőt készíthetünk, amivel parkjainkban, útjainkon a lehullott faleveleket összeterelhetjük, hogy utána komposzt legyen belőlük. 

Néhány cserjefaj a kevésbé ismertek közül

Kutyabenge 

Kutyabenge

Nyirkos, folyóparti erdőkben él. Levélhónalji virágai alig észrevehetőek. Gyümölcsei nem egyszerre érnek, ezért piros és fekete is egyszerre megtalálható a bokron. Mérgező növény. A 3-4 éves ágainak kérgét gyógynövénynek gyűjtik, mert egy évnyi pihentetés után hashajtó tea készülhet belőle. Az első világháborúban, az állóháborúban meggyötört katonák számára ezért fontos hadianyag volt.

Kányabangita

Kányabangita

Különleges szerkezetű, ernyős fehér virágzata májusban nyílik. A virágzat peremén meddő fehér szirmú virágok csalogatják a beporzást végző rovarokat, míg a körön belül a nektárt és virágport is adó ivaros virágok helyezkednek el. Termése áttetsző, rubin piros bogyó, rossz ízű, de nagyszerű dísze a tél eleji erdőknek. Levelének formája egy pihenő békára emlékezteti a gazdag fantáziájú természetbúvárokat. Rengeteg lombfogyasztó rovar szereti, ezért augusztusra rendszerint már csupa lyuk a levele. 

Cserszömörce

Cserszömörce

Meszes, dolomitos kopárok, bokorerdők ép szélű, kerek levelű cserjéje. Virágzás után rózsaszín bolyhos-bozontos termései díszítik, míg ősszel hirtelen sötétpirosra váltó lombozata kápráztatja el a kirándulót. Magas csersavtartalma miatt vérzéscsökkentő teát vagy szájvizet készítenek belőle.

Csíkos kecskerágó

Csíkos kecskerágó

Az egész esztendőben alig észrevehető cserje nevét a 2-4 éves vesszőin látható paracsíkokról kapta. Ősszel azonban a püspöksüvegalakú, kárminpiros toktermései elárulják magukat. Különösen szépek a termések a tokok kinyílása után, amikor a narancssárga magok is előbukkannak.

Szúrós csodabogyó

Nevéhez hűen, valóban szúrós ez a délnyugaton, a mediterránumhoz közeli erdeinkben honos örökzöld cserje. Különlegessége, hogy kemény, levélszerűre fejlődött szárai vannak igazi levelek helyett. Ezeken találhatjuk meg a jellegtelen, alig észrevehető virágait és ősszel, télen egyesével, a feltűnő, tűzpiros bogyóit.

Törpefenyő tőzeglápon - Bihar hegység

Henyefenyő

A kéttűs fenyők közül, ezzel az alig 1-2 méterre megnövő cserjeméretű fajjal a Kárpátok tőzeglápos, vagy havasi legelőhöz közeli területein találkozhatunk. A kiránduló jobban teszi, ha kikerüli a henyefenyővel benőtt területet, mert igen fárasztó benne közlekedni. Ezek a területek a gyönyörű siketfajdnak nyújtanak igazi otthont.

A cikk a Gyulai Hírlapban jelent meg Puskás Lajos tollából és fotóival 2015. április 06-án. Eredetiben itt olvasható.