Ismerjük meg! 4. - Imádkozó sáska

Manók I.

Mantis religiosa - Imádkozó sáska

A fogólábúak (Mantodea) rendje rendkívül forma- és fajgazdag társaság, lenyűgöző szépségű ragadozók tartoznak ide, amiket gonosz tekintetű, kezeiket dörzsölgető "manóknak" is nevezünk. Hazánkban egyetlen fajuk él, az imádkozó sáska, amit sokan ájtatos manóként ismernek. 

Az "imádkozó" jelző nem szorul magyarázatra, minden fogólábúra jellemző, hogy a fogazott, erős első pár lábaikat behajlítva, szorosan egymás mellé fektetve hordják. Villámgyors fegyverek ezek, erős szorításukból kevés rovar menekül, a nagyobb fajok olykor gerinceseket - gekkókat, siklókat, rágcsálókat, apró madarakat - is zsákmányolhatnak. 

Sok faj nősténye jellemzően párzás után elfogyasztja a hímet, de egyébként is hajlamosak a kannibalizmusra, ez pedig már egész ifjú korukban megmutatkozik. 

Nem ritka, hogy egy-egy manó védett, meleg helyre, lakásba helyezi el petecsomóját, ami ebben az állapotában telelne át, a fiatalok pedig tavasszal bújnának elő. Ha azonban nem éri hideg a petecsomót, az állatkák már december-január magasságában előbújnak, tömegesen másznak szét a lakásban, s jobb híján egymásra vadásznak, csak a legerősebb és legügyesebb vadászok maradnak életben. Nincs ez másképp a természetben sem, s ha két példány találkozik a mezőn, heves erőfitogtatásba kezdenek, fogólábaikat széttárják, így láthatóvá téve az azok közt rejtőző riasztó szemfoltot, gyakran kitárják szárnyaikat, s azok surrogásával igyekeznek megfélemlíteni a másik példányt. Az esetek többségében az egyik egyed meghátrál, ha azonban közel azonos méretű példányok találkoznak és egyenlőnek ítélik meg az erőviszonyokat, összecsapásra is sor kerülhet. Abból még mindig van menekvés, de amint az egyik fogást talál a másik torán, nyerő pozícióba kerül, és 1-2 másodperc leforgása alatt lerágja vetélytársa fejét, ami innentől kezdve harcképtelen prédává válik. 

Az imádkozó sáskák "gonosz nézése" a pupillaszerű fekete pontocskából adódik. A legtöbb faj szeme nappal világos színű, s akármerről pillantunk rájuk, úgy tűnik, hogy folyamatosan minket kémlelnek a szemük sarkából. Ez a jelenség az összetett szem jellegzetességéből adódó "pszeudopupilla", fénytörési jelenség, tehát nem követnek minket állandóan a szemükkel, de ha fejüket felénk fordítják, jobb nem közelíteni az ujjunkkal, mert egy gyors csapás utáni fájdalmas harapásban lehet részünk.

Forrás: https://www.facebook.com/277980132701776/photos/a.278346605998462/532228370610283/?type=3&theater

Zsolt Ujvari Nature Photography

Ismerjük meg! 3. - A világ legapróbb rovarai

"Tündérdarázs"

Mymaridae sp.

Ezt a tündéres dolgot kivételesen nem én találtam ki, hanem a britek (fairy flies, fairy wasps) . Van kérdése esetleg bárkinek, miért nevezhetik így őket?

Erre a fotómra kivételesen büszke vagyok. Tegnap este gömböcugrókákra vadásztam, de még mindig nagy a szárazság, úgyhogy alig-alig akad egy-két példány. A járókelők természetesen annyit láttak, hogy valami magas figura áll a mezőcske közepén, minden második lehullott falevelet a kezébe veszi, szigorú szemmel végigpásztázza, majd ha élet nyomait nem tapasztalta rajtuk, kecsesen odébb pöccinti őket (ellenkező esetben végtelenül puhán helyezi vissza a talajra ). Ebből a lényből egy levél alján csupán annyit tudtam kivenni szabad szemmel, hogy valószínűleg állat, és nem egy növényi alkatrész... 

Darázsnak tippeltem, csak ennyire icipicit még sohasem láttam. Nagy szerencsém volt, mert pillanatok alatt megtaláltam a keresőn keresztül, és három felvételt is sikerült lőnöm róla, mielőtt fellibbentette szárnyait, és a magasba emelkedett, ezt épp abban a pillanatban, amikor távozni készült.

Egyébként a fémfürkészek legprimitívebb csoportja, sőt, egyben a világ legapróbb rovarai tartoznak ide! A legtöbb faj mérete 0,5 és 1 mm között változik, az igazán aprók alig haladják meg a 0,1 mm-t!! Peteparaziták, általában olyan fajok petéibe helyezik saját petéiket, mely növények belsejébe vagy talajba petéznek. Ezeknek a parányoknak nem okoz gondot a megközelítés. Nagyon sok rovarcsoport szerepel célpontjaik között, de magam sem gondoltam volna, hogy még az apró fürgetetvek és pajzstetvek petéit (!!!) is parazitálhatják ilyen törékeny darazsak.

Ha valakit érdekel, és veszi a fáradságot, hogy beüti a google-be a család nevét, azt fogja tapasztalni, hogy szinte alig létezik olyan fotó, ahol élő állatot sikerült valakinek lencsevégre kapnia. Mindez annak köszönhető, hogy iszonyatosan aprók, és ha még meg is találja a fotós, másodpercei vannak, amíg fel nem reppennek.

Hálásan köszönöm, ha megosztod!

 – itt: Gyömrő Tőzeges.

Zsolt Ujvari Nature Photography

Szeptember 29. · 

https://www.facebook.com/277980132701776/photos/a.278346605998462/487405601759227/?type=3&theater

Ismerjük meg! 2. Hótücsök

Azt gondolnánk, hogy a tél beköszöntével eltűnnek a rovarok a környezetünkből. Ám ha figyelmesen nézelődünk, ilyenkor is találkozhatunk velük, sőt vannak, melyek ilyenkor aktívak , láthatóak igazán.
Mint például a hótücsök. 

Kétség sem fér hozzá, lassan beköszönt a tél a Pilisbe. Késő ősszel jelennek meg a hótücskök a mohos fatörzseken, sziklákon, s kora tavaszig aktívak, gyakran a havon futkározva lehet megpillantani őket enyhébb téli napokon. Sosem volt még szerencsém megfigyelni a párzásukat, de a fotón kiválóan látszik, hogy a nagyobb testű nőstény van felül, a karcsú hím pedig ollószerűen módosult szárnycsökevényeivel fogja a nőstény csőrszerű szájszervét, hogy stabilan tartsa, amíg együtt szaladgálnak, vagy épp ugrálnak a mohanövénykék erdejében.

Nevükkel ellentétben ezek az állatok nem tücskök, hanem a sokkal gyakrabban látott skorpiólegyek vagy skorpiófátyolkák rokonai.

Boreus hyemalis – itt: Dömörkapu.

Forrás: Zsolt Ujvari Nature Photography: https://www.facebook.com/277980132701776/photos/a.278346605998462/510873439412443/?type=3&theater

Hazánkban két fajuk él, a fekete hótücsök (Boreus westwoodi) és a Westwood-hótücsök (Boreus westwoodi). Utóbbi faj ormányos tücsök néven is ismert, azonban az ormányszerű szájszerv nemcsak rá, de rendjének valamennyi fajára jellemző. Magyar nevükkel ellentétben ezek a pár milliméteres állatkák nem a tücskök rokonai, hanem a csőrösrovarok (Mecoptera) rendjének képviselői.

A hótücskök a hűvös mikroklímájú, ugyanakkor laza talajú erdők lakói. Ivarérett egyedeik hónapokon át a mohapárnák között, késő ősztől kora tavaszig élik aktív életüket. A nőstény egyedek szárnya apró, pikkelyszerű képletté csökevényesedett, míg a hímek valamivel nagyobb, ívelt szárnycsonkja a párzás során segíti az egyedek egymáshoz rögzülését.

Repülni tehát nem tudnak, erőteljes lábaikkal viszont 10-15 centiméteres ugrásokra is képesek. Amikor a hótücsökpár egymásra talál, rövid ismerkedést követően a nőstény a hím hátára kapaszkodik, majd ebben a különleges testtartásban napokon (olykor heteken) át „összeláncolva” közlekednek.

A megtermékenyített nőstények még a tél folyamán rakják le petéiket a mohapárnák sűrűjébe. A tavasszal kikelő apró lárvák is a mohákkal táplálkoznak; mintegy két év alatt válnak ivaréretté. A rejtett helyen bebábozódó állatok bő negyven napig fejlődnek a talajban kialakított kamráikban.

A teljes átalakulást követően előbújnak a felszínre, s nagy ritkán akár még a hóval borított tájon is találkozhatunk velük. A hótücskök meglehetősen ritkák, és ahol előfordulnak, általában itt is csak néhány példányt találni belőlük.

Videón is megcsodálhatjátok őket:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=21&v=j78Ody4AchE
Forrás: http://www.tudtad.com/2014/12/hotucskok-jeg-hatan-ugralnak.html

Virágné Fejes Éva

2018. november 28.

Ismerjük meg! 1.. Kaszáspók vagy álkaszáspók?

A Vidéken újrakezdő csoportban gyakori kérdés, hogy milyen állat ez. Ami nem csoda, hiszen vidékre kerülve és a környezetet jobban figyelve számtalan kis élőlénnyel találkozhatunk. Sokakat csak a kíváncsiság vezet, ám sokan azért szeretnék tudni, kivel laknak egy portán, mert nem tudják, hogy a gyerekekre vagy házi kedvencekre nézve ez bizonyos veszélyt jelent-e vagy sem.

Elindítunk egy sorozatot, hogy mindenki felismerhesse a körülöttünk élő legkisebbeket, a rovarokat, s megismerje szokásaikat, életmódjukat. A közösségi oldalon Ujvári Zsolt természetfotós bejegyzései lesznek segítségünkre. Zsolt soha nem látott szemszögből készített, páratlan fotói és a képeihez tartozó leírások mindenkinek nagy élvezet jelent. Ezzel talán csökken a rovarok iránti unszimpátiánk is.

Nem hagyható ki Zsolt ajánlása sem.

Mikronoktól fényévekig - A Világ, ahogyan ritkán látjuk

ZSOLT UJVARI NATURE PHOTOGRAPHY·2017. DECEMBER 22., PÉNTEK

Nem vagyok több, mint egy nyitott szemmel járó amatőr fotós, nem pályázok díjakra, nemzetközi elismerésre, egyszerűen el szeretném vinni az emberek otthonába mindazt a csodát, amivel kis hazánk tájain vagy külföldön barangolva sodor össze az élet.

Olyan dolgokat talál itt minden természetkedvelő és természetfotós, amik hétköznapjaink részei, mégis oly sokan elmegyünk ezek mellet az elképesztő élőlények és jelenségek mellett anélkül, hogy felismernénk a bennük rejlő tökéletességet. Nagy öröm számomra, hogy sokan merítettek már ihletet abból, amit itt láttak, és elkezdték más szemmel nézni a világot, keresni az apró lényeket. Nagyobb siker ez számomra, mint bármilyen szakmai elismerés.

Nem csak mutatok, hanem igyekszem megosztani azt a tudást is, aminek egyetemi és akadémiai éveim alatt birtokába kerültem, illetve a tapasztalatokat, amiket fotósként szereztem. Mind a tudás, mind a tapasztalat kizárólag akkor nyer értelmet, ha az ember ezt képes továbbadni másoknak, és bárki meríthet belőle. Épp ezért igyekszem a lehető leginteraktívabbá tenni az oldalt, bárki kérdésére válaszolok, örömömre szolgál, ha örömet okozhatok és segíthetek.

Zsolt remek bejegyzéseit itt követhetitek nyomon: https://www.facebook.com/Zsolt-Ujvari-Nature-Photography-277980132701776/

Kaszáspók vagy álkaszáspók?

Phalangium opilio - Házi kaszáspók

Számtalan helyen látom, olvasom, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, mit is láttak az otthonukban, ezért szeretném tisztázni, hogy nem minden kaszáspók, amit annak gondolunk.

Tavasztól őszig házaink falán gyakran látjuk napozni a hosszú lábú kaszáspókokat. Nevüket arról kapták, hogy fenyegetésre, érintésre előszeretettel válnak meg egy-egy lábuktól, ami a leesést követően még percekig ráng, kaszáló mozdulatokat végez. Ez azt a célt szolgálja, hogy a ragadozókat félrevezesse, akár a gyíkok levetett farka. Semmi közük sincs az álkaszáspókokhoz, csupán habitusra tűnhetnek hasonlónak, hiszen mind a kaszások, mind az álkaszások teste apró, lábaik azonban rendkívül hosszú.

Mik az alapvető különbségek, ami alapján bárki megállapíthatja, milyen hosszú lábú, pókszerű lényt talált otthonában? Kaszáspókokat szinte sosem lehet lakásban látni, szinte mindig kívül sütkéreznek és vadásznak. Hálót nem szőnek, mivel se selymük, se fonószemölcseik sincsenek. Ha mégis hálóban találunk egy kaszáspókot, annak egyetlen prózai oka van: egy valódi pók áldozata lett. Ha közelebbről megvizsgálunk egy kaszáspókot, láthatjuk, hogy testük egyetlen testtájból áll, ami remekül megkülönbözteti őket a látványosan két testtájra tagolódó valódi pókoktól.

Számos egyéb jellegzetesség is megkülönbözteti a kaszásokat az álkaszásoktól. Testükön még felismerhető az ősi szelvényezettség (főleg a hasi oldalon), emiatt (is) inkább hasonlítanak ők atkákra, mint pókokra. Csáprágóik ollósak, ezzel darabolják fel a zsákmányolt ízeltlábúakat, de növényi anyagokat, gombákat is fogyasztanak. Mérgük egyáltalán nincs, így minden kaszáspók ártalmatlan. A pókokkal ellentétben két szemük van, ezek általában nem a test elején, hanem az előtest közepén, egy szemdombon foglalnak helyet. Párzásuk egyedi, merőben eltér a pókokétól. A hímek rendelkeznek párzószervvel, pénisszel, a nőstényeket szemből megragadva, ezt juttatják be ivarnyílásukba, a tapogatólábak nem játszanak fontos szerepet, mint a pókoknál. Érdekes tény, hogy a kaszáspókok ledobott lábai nem regenerálódnak, ezért látni olyan sok csonka, 4-5-6-7 lábú felnőtt példányt. A legtöbb kaszáspók rendelkezik továbbá bűzmiriggyel, hogy magukat így tegyék nemkívánatossá bizonyos ragadozók számára. Habár szaguk nem vetekszik a poloskákéval, jellegzetes, fajra jellemző, néha érezhető, ha kézbe vesszük őket.

Forrás: ZSOLT  UJVARI  NATURE PHOTOGRAPHY

https://www.facebook.com/277980132701776/photos/a.278346605998462/513304512502669/?type=3&theater

A nyitófotó a pókiszonnyal küzdők érdekében került fel. 

Virágné Fejes Éva

2018. november 24.