A szépség tartósítása - szárított virágok készítése

Rengeteg recept ismert arról, hogyan őrizhetjük meg a nyár kincseit,-ízeit télire. Arról azonban, hogy a szépséget is tartósíthatjuk - alig esik szó.

Kép forrása: https://ru.depositphotos.com/63907555/stock-photo-dried-flowers-in-a-basket.html

Ki ne sóhajtozott volna már egy-egy gyönyörű virágszál, vagy csokor láttán, hogy de jó lenne eltenni örökre. Kirándulásaink alkalmával is sok érdekes ágat, növényi termést, szebbnél szebb virágokat szedünk, aztán hazaérve 1-2 nap alatt elhervadnak, nem tudunk velük mit kezdeni és a szemetesben végzik. Télen, virághiányos időszakban pedig drága pénzeken vásároljuk a virágboltok szárazvirág kínálatát. Pedig a túrázásaink kincseit minimális anyagi ráfordítással és munkával megmenthetjük, és lakásunk díszei lehetnek hosszú időn át. Most a legpompásabb a kert! Szedjük le a legszebb virágokat és szárítsuk meg, hogy a téli napokon is gyönyörködhessen bennük!

Tudnunk kell, hogy a kereskedelemben kapható virágokat és zöld leveleket fagyasztással vagy kemencében szárítják. Minél gyorsabb a szárítási folyamat, annál mélyebb és intenzívebb marad a növény színe. A házilag szárított növények sokszor nem olyan élénk színűek, mint a boltiak, de így is sokat megőriznek természetes szépségükből. Szárításkor a kék, a narancssárga és a rózsaszín árnyalatok nem nagyon változnak meg, a vörös és bíbor mélyebb árnyalatot, a sárga a zöld és a fehér vajszínű vagy bézses tónust kapnak. A nyár bővelkedik az olyan növényekben, amelyek szárazon is nagyon szépek, sőt vannak olyanok, amelyek szárazon még mutatósabbak is.

A virágok szárítására különböző módokat alkalmazhatunk.

Szárítás levegőn

Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módja a levágott virágok megőrzésének. A virágok legyenek nyílottak, de ne elnyílottak, valamint szárazak, de még nem hervadtak. A füvek és termések ne legyenek egészen érettek, mert szárítás közben lepotyoghatnak.

Lógatva szárítás a legkönnyebb - a legtöbb virágot így szárítjuk. A virágokat megtisztítjuk alsó leveleiktől, az aljukat körülbelül 1-2 cm átmérőjű kötegekbe fogjuk, és összekötjük őket egy gumigyűrűvel, hogy ne torzítsák el egymás szép formáját. Majd ezeket a csomókat fejjel lefelé felakasztjuk napsütéstől védett, száraz és jól szellőző helyen.

Azért van szükség a lógatásra, hogy a szárak ne görbüljenek el a virágfej súlyától. Ha csak a virágfejet szeretnénk megszárítani, helyezzük őket egyenként egy szitára. Ezzel a módszerrel könnyen szárítható növények például a cickafark, az aranyvessző, a fátyolvirág, a sóvirág és a zörgővirág vagy a szamárkenyér, a csarab, a szalmagyopár, a hanga, és a levendula. A rózsát szárításhoz akkor kell leszedni, amikor a bimbó nyílni kezd. Tartsuk a bimbót 20 másodpercre gőz fölé. Ha kinyílt virágot szeretnénk, fújjunk erősen a virág közepébe, mielőtt a fent leírtaknak megfelelően felakasztanánk.

Állítva szárítjuk a legtöbb fás szárú és örökzöld növényt (pl. a fenyőt és a tuját, de a hortenziát és a sóvirágot is) száríthatjuk ezzel a módszerrel. A munka fázisai megegyeznek a lógatott szárítással, annyi különbséggel, hogy nem akasztjuk fel a növényeket, hanem vázába vagy üvegbe helyezzük őket. Hogy a virágok ne essenek szét, érdemes hajlakkot fújni rájuk.

Fektetve szárítjuk a fűféléket (levendula, bambusz, búza). Ennél a módszernél a legfontosabb, hogy száraz helyiségben legyenek a szárítmányok. Fektessük őket asztalra és vigyázzunk, hogy a szálak szellősen helyezkedjenek el. Időnként érdemes őket átmozgatni, nehogy bepenészedjenek.

Leveleket rétegezve szárítjuk. Legjobb, ha egy kartondobozban vagy kosárban több rétegben egymásra fektetjük. Tegyünk a rétegek közé papírtörlőt vagy itatóspapírt és újságpapírt is. Szellős, száraz helyre tegyük őket száradni.

Szárítás vízben

Egy vázába töltsünk kevés vizet és állítsuk bele a szárítandó virágokat. A száradás során a vizet gyakran kell cserélni. A szobahőmérséklet lényegtelen, inkább a száraz levegő a lényeges, mert ha túl magas a páratartalom, akkor a virágok rothadni vagy penészedni kezdenek. Ezzel a módszerrel száradhatnak az alábbi növények: pompon dália (apró, gömbformájú fejekkel), boglárka, aranyvessző kecskerágó), madárbirs, berkenye papsapka, sóvirág, hortenzia és egyes szabadban termelt rózsák.

Szárítás homokban

Ehhez tisztára mosott homokot használunk, amit napon vagy sütőben porszárazra szárítunk. Egy dobozban elhelyezzük a szárítandó növényeket úgy, hogy eredeti alakjukat megtartsák. Ha kell, kis hungarocell darabkákkal alá is támaszthatjuk. Amikor megfelelően rögzítettük a növényt, körbeszórjuk homokkal úgy, hogy teljesen ellepje őket. Az így megrakott dobozt tegyük száraz, szellős helyre és ha a homok átnedvesedne, cseréljük ki. Ugyanígy száríthatunk homok helyett mosóporral is.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=108&v=I2j1yjwUtUY

Homok-borax-timsós szárítás

Tegyünk ugyanannyi boraxot és timsót közepes nagyságú edénybe, majd keverjük össze homokkal 2:3 arányban. Fektessük az egész virágot ebbe az anyagba. A módszer gerberához, fréziához, liliomhoz, szarkalábhoz, nárciszhoz és pünkösdi rózsához ajánlott.

Gyorsabban száríthatunk szilikagél-granulátumban

A szárításhoz megfelelő nagyságú dobozra vagy tálra van szükségünk. Rétegezzünk az aljára száraz gélt, és helyezzük el rajta a növényeket. Rakjuk körül géllel, és gondosan töltsük ki a virágok legapróbb zugait is a vegyszerrel. Az edényt zárjuk le légmentesen a fóliával és száraz helyen tároljuk kb. másfél-két hétig. Ezzel az eljárással őrzik meg a virágok eredeti színüket és formájukat a legteljesebb mértékben. A módszerrel remekül szárítható a rózsa, pünkösdi rózsa és árvácska, de bármilyen más virág is.

A granulátum többször felhasználható. Újrafelhasználás előtt tegyük 120 fokos, lehetőleg légkeveréses sütőbe. Akkor száraz, ha visszanyerte világoskék színét (kb egy óra múlva).

https://www.youtube.com/watch?v=lQjS1qz5hZI

Termések szárítása

Nem virág, de szólni kell még a dísztökökről is, melyek a szárazvirágok mellett szintén a téli, időszak díszei lakásunknak. Akkor szedjük le őket, amikor a száruk már elszáradt. Piacon, virágboltokban vásárolt terméseknél ügyeljünk arra, hogy friss szárút ne vásároljunk, mert nem fog kiszáradni. Otthon egyenként, a szárnál fogva jól szellőző helyen felakasztjuk őket. Alacsony hőmérsékleten vagy magas páratartalom mellett könnyen megpenészedik. Ezt megelőzhetjük, ha óvatosan lekaparjuk az epidermiszt vagy 3%-os hiperolos vízzel lemossuk. Minél gyorsabban szárad ki a termés, annál kevésbé változik meg a színe.

A száradás után egy lyukon át kiszedhetjük a magokat és a tök belét egy kampós kemény dróttal, de nem fontos. A külső felület esetleges szennyeződéseit, barnás foltjait finomabb csiszolópapírral tüntethetjük el. Ezután bórax és víz 1:3 arányú keverékével lemosva tartósítsuk a színeket. Van, aki ezután vízben oldható viasszal is bedörzsöli.

Ki ne emlékeznek óvodás vagy kisiskolás korából a préselésre. gyűjtöttük a falevelet, az egyszerűbb virágokat és préseltünk. Itatóspapír, újságpapír rétegek közé belerakosgattuk a szárítandókat, szépen kisimítva, elrendezve szirmokat, levélszéleket, hajtásoknál a leveleket, virágokat. És aztán jött a nehezék és vártunk. Volt, hogy eldeformálódott a préselt növény vagy virág, volt, hogy megfeketedett, de azért csináltuk.

A leheletvékonyra száradt virágokat, növényeket, leveleket aztán albumba tettük és bemutattuk órán, vagy faliképeket készítettünk belőlük. Ma már a legkülönfélébb dolgokra használják őket, pl. ékszereket díszítenek vele. De megtaláljuk helyes faliképeken, díszgyertyákon is a préselvényeket. A felhasználásuknak csak a fantázia szab határt.

 Fotó: https://hu.pinterest.com/pin/552816922993930120/

Végezetül egy igen hasznos tanács. Sajnos a szárazvirágok is porosodnak. Ehhez tollportalanítót vagy hajszárítót is használhatunk, utóbbit hideg levegőre vagy alacsony fokozatra állítva.

Virágné Fejes Éva

2018. augusztus 08.

(A forrásmegjelölés nélküli képek sajátok.)

Paradicsomlé télire

Sokunk kamrapolcain már ott piroslanak a paradicsomlével teli üvegek. Akadnak azonban olyanok, akik bár szeretik a paradicsomlevet, félnek elkészíteni. Nekik szeretnénk egy kis bátorítást adni, hogy bátran vágjanak bele.

Régen hatalmas üstökben, egész nap főzték, mire megfelelő sűrűséget elérte. Sokan azért nem mernek ma belefogni a paradicsom-befőzésbe, mert gyerekkori emlékeikben rémálomként él a kép: anya vagy nagymama reggel elkezdte, mosta, tisztította, darabolta, passzírozta, főzte jó sokáig, hogy sűrű legyen. Végül a forró paradicsomlevet tisztára mosott üvegekbe töltögette és csavaros üveg híján, a celofánnal lekötözte. Este lett, mire az üvegek bekerültek a dunnák közé. Ha még segíteni is kellett, akkor a forró üvegekre rátenni a nedves celofánt, majd madzaggal körbetekerve lekötözni sem a kellemes élmények között maradt meg.

Sokakat visszatart, hogy saját készítésű paradicsomlevet készítsenek az is, hogy naponta találkozunk a tartósítószerek ártalmas hatásaival. Ők úgy gondolják, tartósítószer nélkül megromlik a télire eltett készítmény. Szerencsére mára kiderült, nem kell sem szalicil, sem nátrium-benzoát, hogy télen is élvezzük a nyár piros ajándékát. Ráadásul a sokéves tapasztalat mára lerövidítette az egész napos befőzési procedúrát néhány órára.

Ha nagyon jól szeretnénk végezni a befőzést, célszerű több napra ütemezni. Az első nap az üvegeket fedővel együtt alaposan elmossuk, ecetes vízben elöblítjük, majd tiszta konyharuhán lecsorgatjuk. Egy nagy fazékba téve kifőzzük, csírátlanítjuk őket, kicsit hűlni hagyjuk a vízben, majd csipesszel óvatosan kihalásszuk, és konyharuhával borított tálcára tesszük. A szélesebb szájú és karcsú üvegeket egy konyharuhával bélelt tálba állogatjuk fejjel lefelé. Fontos tudni: ha az üvegeket így kezeljük, semmiféle tartósítószert nem kell a paradicsomlevünkbe tenni.

Mint sok minden másban, itt is elmondhatjuk, hogy ahány ház, annyiféleképpen történik a befőzés. Az egyik lényeges különbség, hogy nyersen passzírozzuk, vagy megfőzve, forrón.

A nyers passzírozáshoz speciális paradicsomdaráló – a kvódlibet – a legalkalmasabb eszköz. Ennél az eljárásnál a feldarabolt paradicsomból még nyersen préseljük ki a levet. Utána főzzük és a szokásos módon eltesszük.

Kép forrása: https://galeriasavaria.hu/termekek/egyeb-regiseg/haztartasi-eszkoz/egyeb-haztartasi-eszkoz/

A másik hagyományos módszernél a darabolt paradicsomot előbb felfőzzük, majd amikor felforrt és a héja leválik, akkor azon forrón, kézi passzírozón átnyomjuk, majd a levet tovább főzzük a megfelelő sűrűség eléréséig. Utána jön a palackozás.

Ezt kétféle eszközzel is végezték, az egyik a tekerős változat, a másik a teknős passzírozó.

Kép forrása: https://galeriasavaria.hu/termekek/egyeb-regiseg/haztartasi-eszkoz/egyeb-haztartasi-eszkoz/

Vannak, akik fáradságot nem kímélve mosás után a paradicsomról lehúzzák a héját, mely pár perces forró vízfürdő után sikeresen és gyorsan elvégezhető. A paradicsomokat kereszt alakban bemetszik, majd a forró vízbe teszik. A bevágásnál fölpöndörödik a héja, és késsel könnyedén lehúzható. Utána főzés-sűrítés-üvegbe töltés, szárazdunszt a sorrend. Ne feledjük, bármely módszert választjuk is, a forrón üvegbe töltött levet lekötözés-kupakolás után száraz dunsztba illik tenni. Valljuk be, mindegyik elég pepecselős munka, de az eredmény kárpótol mindenért.

Érdemes elgondolkodni azonban, tényleg kell-e nagyon sűrű, már-már szószra emlékeztető paradicsomlé. Befőzéskor elpárologtatjuk belőle a vizet, majd amikor használni akarjuk, akkor meg felvizezzük. Mondják néhányan, teljesen fölösleges, és a saját lé mindig értékesebb, mint a csapvíz.

Mindenki tudja, körülbelül mire használja a paradicsomlevet: szósznak, vagy levesnek, esetleg ételek ízesítésére. Annak megfelelően csak annyit érdemes teljesen besűríteni, amennyit a család el szokott fogyasztani higítás nélkül, azonmód sűrűn. A többit pedig gyors befőzéssel tartósítsuk télire. A kinyert levet csak addig melegítjük, míg elkezd forrni, majd felhabzik, és tovább forrdogál, míg a habját el nem forrta. Ekkor üvegekbe tesszük a megszokott módon. Gyorsan dolgozzunk, hogy ne hűljön nagyon meg, és mehet a szárazdunsztba.

                                                    

A forró lé megrepesztheti a hideg üvegeket, ezért nagyanyánk pl. széles pengéjű késre állította az üvegeket, de ma már inkább egy tepsibe pakoljuk az üres üvegeket, a tepsit megtöltjük forró vízzel, így kicsi a valószínűsége az üvegek megrepedésének.

El lehet úgy is tenni, hogy a paradicsomot hidegen kipasszírozzuk, a levet üvegekbe töltjük, de ne töltsük meg színültig, jó 2-3 ujjnyit hagyjunk üresen az üvegben. Az így megtöltött üvegeket a szokásos módon lezárjuk, majd egy újságpapírral vagy konyharuhával bélelt fazékba tesszük őket. A fazekat az üvegek kétharmadáig felöntjük vízzel, lefedjük és alágyújtunk. Addig forraljuk, míg az üvegben lévő paradicsom gyöngyözni nem kezd. Ekkor még egy negyed órát melegítjük, nem zubogtatjuk és lezártjuk a gázt a befőzőedény alatt. Tehetjük az üvegeket szárazdunsztba, de hagyhatjuk a lefedett fazékban is kihűlni.

Tipp: Ha nincs olyan nagyfazekunk, amiben az üvegek elférnek, akkor se essünk kétségbe. A fazekat ne a saját fedőjével fedjük le, hanem egy fém tállal, ami passzol a fazékra. Így már a hosszabb nyakú üvegek is elférnek benne.

Sok háztartásban a fagyasztóba tesznek el egészben vagy darabolva paradicsomot, hogy télen azzal ízesítsenek. Nekik egy sokkal energiatakarékosabb megoldás is kínálkozik.

A hidegen passzírozásnál elég sok héj és mag megmarad, amit rendes körülmények között kidobunk, mint szemetet. Érdemes tiszta edényben felfogni a hulladékot, kis levet tenni hozzá, hogy kellőképp turmixolható legyen és pépesre turmixolni. Szélesebb szájú üvegekbe rakjuk, amibe a fakanál vagy evőkanál belefér. Ne tegyük túl nagy üvegbe őket, inkább kisebbekbe, mert felbontva még a hűtőben sem áll el sokáig, tehát annyit tegyünk egy üvegbe, amennyit pár nap alatt el fogunk tudni használni. Jó kétujjnyi helyet hagyjunk az üvegekben, majd két celofán közé tett tartósítószerrel fedjük le az üvegeket, erre pedig csavarjuk rá a kupakokat. Az így megtelt üvegeket állítsuk újságpapírral vagy konyharuhával kibélelt fazékba, öntsük fel annyi vízzel, hogy háromnegyed részig érjen és kezdjük el főzni. Amikor forr a víz, még jó félórát forraljuk, majd a lefedett fazékban hagyjuk kihűlni az üvegeket vagy óvatosan emeljük ki, töröljük szárazra őket és mehet a szárazdunsztba, míg ki nem hűl. Télen minden olyan ételt ízesíthetünk vele, amibe félbevágva, negyedelve szoktunk paradicsomot tenni. Mi csak pörköltalapnak hívjuk.

Akik a melegen való passzírozást választják, náluk csak a magok és nagyon vékony héjdarabok mennének a szemétbe. Nekik sem kell lemondani a – nevezzük - pörköltalapról. A félretett magokhoz és paradicsomhéjhoz aprítsunk egész paradicsomot, majd turmixoljuk össze. Tegyük üvegekbe, és továbbiakban ugyanúgy járjunk el vele, mint az előbbi példánál.

Sokan ízesítik a paradicsomlevet és úgy teszik üvegbe. Pár üveggel lehet, de ne az összeset, mert akkor bármibe tesszük, egyeníze lesz ételeinknek.

Sokaknak újdonság, de ilyenkor kell eltenni a töltött paprikához a paprikákat is. A megmosott, kicsumázott paprikákat mártsuk pár percre forró vízbe, hogy hajlékonyak legyenek, majd dugjunk egymásba annyit, amennyit a szélesszájú üvegeink magassága megenged. Célszerű akkora üvegeket választani, amibe belefér annyi paprika, akár több sorban is, amennyit családunk egyszerre el szokott fogyasztani.

Amikor üvegekbe töltjük a paradicsomlevet, azzal a forró lével teletöltjük a paprikával teli üvegeket is. Rázogassuk meg jól, hogy mindenhova jusson lé, nehogy légbuborék maradjon az üvegben, mert akkor megromolhat az eltett télire való. Ügyeljünk rá, hogy a lé mindenütt ellepje a paprikákat. Ezek után két celofán közé tett tartósítószerrel fedjük az üvegeket, majd csavaros tetővel zárjuk le az egészet. Az így előkészített üvegeket a szokásos módon kidunsztoljuk. Ha forr a víz, még 5 percig forraljuk, majd a gázt elzárjuk, a fazekat letakarva hagyjuk kihűlni az egészet.

Ma már van piros, rózsaszín, sárga, narancssárga, fekete, és zöld színű paradicsom is. Akik vállalkozó kedvűek és szeretik a különlegességeket, azok mindegyik színből külön is főzhetnek ivólevet. Igazi különlegesség. 

Praktika: Végezetül fogadjuk meg az idősek tanácsát itt is. Bármilyen formában szeretnénk is feldolgozni lének a paradicsomot, pár napot hagyjuk állni, ha megvettük a boltban-piacon, vagy leszedtük a kertben. Sokkal könnyebb vele dolgozni, mint a frissel. 

Írta: Virágné Fejes Éva

2018. július 21.

Forrásmegjelölés nélküli képek a szerző felvételei.

Borsó télire

Javában tart a borsószüret. Fogyasztjuk levesnek, főzeléknek, párolva, de milyen jó lenne télen is fogyasztani belőle, főleg ha most egy idő után már rá is ununk. Az eltevési módok között lehet válogatni mindenkinek kedvére, ízlése és lehetőségei függvényében.

Napjainkban a leggyakoribb eltevési mód a fagyasztás. Ehhez a borsót kifejtjük, majd blansírozzuk. Sokszor képezi vita tárgyát, hogy kell-e blansírozni vagy sem. A magyarázat egyszerű. A blansírozás egy rövid hőkezelés, aminek az a célja, hogy megakadályozzuk az alapanyag romlását, íz- és színváltozását. Egy nagy edénybe vizet forralunk, majd a kifejtett, átválogatott borsószemeket szűrőbe helyezzük és a forrásban lévő vízbe helyezzük pár percre. Elegendő pár percig melegíteni, nem kell készre főzni a zöldséget! Kivesszük és azonnal hideg vizet engedünk rá, vagy jeges vízbe beleszedjük, hogy gyorsan lehűljön, s ne puhuljon tovább. Lecsurgatjuk, megszikkasztjuk, majd zacskóba vagy tálcára tesszük és mehet a fagyasztóba.

A háztartásokban sok szögletes tárolóedény gyűlik össze, ezek jó szolgálatot tehetnek. A zacskókat ebbe is helyezhetjük, így a borsó szögletesre fagy, könnyebben pakolható. Egy-két nap után a dobozból kiemeljük a szögletes borsószacskókat és végleges helyükre tesszük, a formát pedig újra felhasználhatjuk. De akinek kellő mennyiségű szögletes doboza van, zacskó nélkül ezekben is tárolhatja a borsót. Lényeg a szögletesség a jobb helykihasználás miatt. Az ügyesebbek a borsó mellé szoktak tenni jól megmosott, megszikkasztott petrezselyemzöldet is, mert ez szinte minden borsós étel mellé úgyis kell. Van, aki a borsó közé keveri felaprítva, van, aki csokorba kötve teszi a borsó közé.

Felhasználáskor nem engedem fel, hanem azonnal mehet a főzővízbe, vagy a zsiradékra (vaj, zsír, olaj). Bár ez a legegyszerűbb tárolási mód, a fagyasztó befogadóképessége azonban véges. Nem kell elkeseredni, mert létezik több olyan eltevési mód, mely egyszerű, és nem a fagyasztót foglalja.

Régi recept, bár kevesen ismerik, a saját levében nyersen eltett borsó.

A kifejtett borsót lemérjük, majd egy nagy tálba tesszük. Ahány liter a borsó, annyiszor 12 dkg sót, 8 dkg cukrot és 1 csapott kávéskanál szódabikarbónát szórunk a zsenge borsóra. Az egészet megkeverjük, majd egy konyharuhával lefedve másnapig állni hagyjuk, közben 2-3-szor még megkeverjük. Másnap a sötét (zöld vagy barna ) üvegeket– legjobb a sörösüveg - elmossuk, kiforrázzuk, majd a borsót belerakjuk. Végül a levet egyenletesen elosztva a borsóra töltjük. Az üvegeket dugóval zárjuk le és tegyük végleges helyükre a spájzba. Előfordulhat, hogy a dugót kilövi, ekkor simán dugjuk vissza. Bármikor vehetünk ki az üvegből, amennyire szükségünk van, a maradék ledugaszolva tovább is eláll. Felhasználáskor a borsót alaposan áztassuk ki hidegvízben, majd tetszőleges módon használjuk fel.

Aranyszabály, hogy az üvegeket csak csak háromnegyedéig tesszük tele borsóval, mert "gázosodhat".

Arra ügyeljünk, hogy csak a nagyon zsenge borsót tegyük így el, ami még nem érte el a végleges szemnagyságot, mert ekkor még nem olyan lisztesek a szemek. Az teljesen kifejlett, érett szemek már lisztesek, könnyen romlanak. Ha megkóstoljuk, már nem olyan intenzíven édesek.

Kicsit macerásabb befőttes üvegben, konzervként eltenni. Ehhez a szokásos borsófejtés, válogatás után ki-ki ízlése és ideje szerint üvegbe pakolja a szemeket, sót, cukrot, van aki ecetet tesz a szemekre, s a bátrak még tartósítószert is. Felöntik lével, kidunsztolják és mehet a polcokra. Nagyon sokféle recept lelhető fel a neten.

Zöldborsó üvegben felöntőlével

A borsót kifejtés után pár percig enyhén szódabikarbónás vízben forraljuk, ettől megtartja a színét. Ezután leszűrjük, majd üvegekbe rakjuk. Előzőleg felforralt, majd kihűlt enyhén cukros-sós vízzel felöntjük az üvegeket. Általában 3 dkg sót és cukrot adnak 1liter felöntőléhez. A lezárt üvegeket ezután kidunsztoljuk. A dunsztolás ideje általában egy óra. És itt jön a macera. Az üvegeket kivesszük , majd 1-2-szer 2-3 nap múlva megismételjük a dunsztolást, de ekkor már rövidebb ideig. 

A bátrak semmiféle tartósítót nem alkalmaznak ennél az eltevésnél, sőt megelégszenek egyszeri dunsztolással is. 

A dunsztolási idő a gyöngyözéstől számít. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag csírátlanítjuk az üvegben lévő borsót.

Zöldborsó eltevése más módon

Csak teljesen friss és egészen fiatal cukorborsót lehet eltenni! Amint kissé szárazabb vagy hibás, nem való erre. A zöldborsót kiválogatjuk, megmosni nem kell, azután hideg sós-cukros vízbe (1 kg borsóhoz 3 kanál cukrot és csipet sót) teszünk, és gyöngyözve lassan főzzük 25-30 percig. Akkor kicsit hűlni hagyjuk, majd üvegekbe rakjuk, lehetnek egészen szűkszájú üvegek is, ráöntjük a levét, hogy legalább két ujjnyira ellepje, lekötjük és kigőzöljük, forrástól számított fél óra hosszat. Ügyeljünk arra, hogy most sem zubogva főjön, hanem csak gyöngyözzön, mint a húsleves. A fazékban hagyjuk kihűlni és szárazra törlés után mehet a kamra polcaira.

Eltehetjük a borsót szárítva is.

Ehhez a kifejtett, átválogatott borsószemeket kopogósra szárítjuk, majd hűvös, száraz helyen tüll- vagy vászonzacskóban tároljuk. A szárítás vagy aszalás előtt kétféleképpen is kezelhetjük a borsónkat.

A kifejtett, megmosott borsót pár percig enyhén sós vízben főzzük, majd lecsepegtetjük. Napon vagy sütőben zsugorodásig szárítjuk.

Édesen is száríthatjuk. Ekkor a kifejtett szemeket mossuk meg, csepegtessük le, majd mérjük meg. Minden kg borsóra 2 evőkanál cukrot számítunk, melyet kevés vízben felfőzünk. Amikor sűrűsödni kezd, beleforgatjuk a borsót.1-2 percig benne hagyjuk a szemeket, így kapnak egy kis cukormázat. Ezután egy tepsit vagy tálcát zsírpapírral kibélelünk, beleöntjük a borsót és szétterítjük. Napon vagy sütőben teljesen megszárítjuk.

Mielőtt felhasználjuk a szárított borsót, egy éjszakára áztassuk hideg vízbe. Az áztatóvizet felhasználjuk a főzéshez.

A szárított borsó nem alkalmas párolásra, csak főzésre. Ne ijedjünk meg, szárítás során egész apró szemekké zsugorodik a borsó, így egészen nagy mennyiség kis helyen lesz tárolható így. Célszerű adagonként szárítani. Nálunk egy főzés fél kiló borsót jelent. Amikor összeszárad, nehéz eldönteni, mennyi egy adag. A szárítást úgy végzem, hogy a ruhaszárítót kiteszem a napra, leterítem egy függönnyel, a sarkoknál rögzítem, hogy ne csússzon le véletlenül sem, és kimérve a fél kilót, bordaközönként rakom ki száradni. Így tudom, mennyi egy adag, mennyit kell beáztatnom előző este.

Néhány éve egy véletlen folytán sikerült más borsószárítási módot is megtapasztalnom. A krumplisor mellett volt a borsó. Nem szedtem ki, soha nem szedem ki letermés után, hanem hagyom a helyén. Ha hűvösebbre fordul az idő, a kiszáradtnak vélt tövek ismét hajtani kezdenek, és még egy-két levesrevaló friss borsóval megörvendeztetnek nyár vége felé is. Így történt ez a „kísérlet” évében is. Krumplit szedtem fel és pár hüvely borsó már volt az ismét fejlődésnek indult töveken. Bedobtam a krumpli közé, hogy majd belefőzöm a levesbe, semmi se menjen kárba. Kicsit több krumplit szedtem fel, mint amit épp akkor elhasználtunk, így maradt még a kosárban. Meg a borsó is valahol közte. Közben felszedtük az összes krumplit, ez a pár szem a tárolókosár aljában csak maradt egy ideig. Először a rágott, megvágott szemeket használjuk el – jó falusi szokás szerint, meg hát a praktika is ezt diktálja. Az ép szemek mentek a pincébe. Aztán elfogytak a sérült szemek és kellett egy adagot felhozni a tárolóból. Fogtam a kosarat a pár szemmel, ami még nyárról maradt, kiöntöttem egy tálba a tartalmát. S ekkor ért a csoda. Az ottfelejtett hüvelyek csontszárazra száradtak. Harsogó zöldek voltak, mint szedéskor. Kibontottam a hüvelyeket, s a benne lévő szemek is ugyanolyan szépek voltak, mint „újkorukban”. Vagyis, akár hüvelyestől is szárítható az a borsó.

Borsó háromszor is vethetünk egy évben. Fő vetési ideje kora tavasz, a fagyok elmúlta után, amint a földekre lehet menni és azt művelni.

De lehet másodvetésként is veteményezni, így auguszusban-szeptemberben ismét szüretelhetjük. A legnagyobb nyárban ne számítsunk sok termésre. A kelés sem lesz egyenletes, a növények sem hozzák a megszokott magasságot, termésmennyiséget. Ennek a borsók környezeti igényei az oka. A borsó egy hidegtűrő növény, vagyis szereti a nedves, hűvös időjárást. 25 °C feletti hőmérsékleten fejlődési üteme felgyorsul, kényszerérik. A zöldérésben lévő borsókban végbemenő kémiai folyamatok üteme minden 10 °C hőmérséklet-emelkedéssel megkétszereződik. Cukortartalma gyorsan keményítővé alakul. 

Ha vetőmagot vásárolunk, vegyük figyelembe, milyen fajtát vásárolunk, s annak mikor javasolják a vetését. 

Arra is figyeljünk, hogy hiába kis zöld golyócskák, mégsem egyformák. Alapvetően háromféle borsót használunk a konyhában. A borsót sokan cukorborsónak hívják, pedig nem minden kis zöld szemecske cukorborsó, ahogy ez sokan gondolják, sőt pontosan cukorborsót nem fogyasztanak sokan, illetve helytelenül fogyasztják.

A kifejtőborsók érett magja sima, gömbölyded, egyszínű vagy foltos. A zöld szem cukortartalma rövid idő alatt keményítővé alakul át, gyorsan lisztessé válik, csak rövid ideig szedhető. A leszedés napján célszerű felhasználni, mert az állás során egyre veszít édességéből. Viszont ez a legigénytelenebb, legedzettebb fajta. Ezzel magyarázható tél alá vetésük is.

A velőborsók magja ráncos, horpadt, szabálytalan, szögletes vagy pogácsa alakú. A zöld szemben a cukortartalom lassan alakul át keményítővé. Jellemzője továbbá, hogy az érett mag is kevesebb keményítőt tartalmaz. A velőborsók nagy víz- és cukortartalmuk miatt hosszabb időn át zsengék maradnak, jobb minőségűek.

A cukorborsók hüvelyéből a belső rostos hártya hiányzik, ezért hüvelyestül fogyaszthatók. Az érett mag lehet sima, gömbölyű vagy ráncos, színe sárga, zöld vagy tarka. Nálunk kevesen ismerik, még kevesebben termesztik, illetve (tévesen) ezt is kifejtik és csak a szemeket használják.

Másodveteményezésnél ahol most leérett, annak helyére ne kerüljön újra borsó. Helyére inkább paprikát, paradicsomot palántázzunk.

A letermett borsó szárát ne szedjük ki a talajból, hanem a szárakat a föld színénél metsszük el ollóval vagy sarabolóval: a földben maradó gyökérdarabok javítják a talaj minőségét. A levágott szárakat akár a sorok közé terítve ott is hagyhatjuk mulcsnak, de a komposztdombunkat is gazdagíthatjuk vele. Vidéken vannak azonban olyan gazdák, akik megszárítják és télen a jószágnak adják.

Én egy trükköt szoktam alkalmazni. Amikor letermett a borsó, ahová már nem szeretnék semmit sem ültetni, vagy vetni, hagyom a helyén, nem vágom se le, se ki. Amikor a többi növényt locsolom, akkor ezt a meghagyott borsószárat is. Ha jön egy kiadósabb esősebb idő vagy hűl picit a nappali hőmérséklet, a kiszáradni látszó tövek megélénkülnek és új hajtásokat hoznak a tövön, amelyek aztán virágot hoznak és természetesen termést is. Az így nyert növénykék nem olyanok, mint a tavaszi főidényben, és a termés mennyisége is jóval alulmarad a megszokottnak, de egy-egy levesnek, főzeléknek, vagy rizibizihez épp elég, nem kell még a télire eltett készletekhez nyúlni.

Olyan recepteket és eltevési módokat, praktikákat válogattam egy csokorba, melyek mindegyikét többedmagammal ki is próbáltam, sőt évek óta alkalmazom is. Ezekkel egész évben kerülhet az asztalunkra finom, saját borsótermés.

Fotók forrása: Saját képek
Írta: Virágné Fejes Éva