Vetés, veteményezés

Vitára és félreértésekre adhat okot, ha a vetés és ültetés szavakat keverjük. Előző részben az ültetésről most viszont a vetésről olvashattok. 

A magvetés ivaros szervekkel történő szaporítási mód. 

Vetemény : Magról termesztett, eleségnek való zöldségféle növények együtt.

Vetés: Amikor a növények magvai földbe kerülnek a célból, hogy belőlük palánta vagy csemete (ha át kell ültetni) vagy növény fejlődjön. A vet maga azt jelenti, hogy a földre dobunk, szórunk valamit. Ugyanezt tesszük vetéskor is. 

Veteménymagnak hívjuk azt a magot, melyből zöldségféle kerti veteményeket növesztünkk, különböztetésül a gabnatenyésztésre, vagy takarmányra vonatkozó vetőmagtól. 

Vannak növények, melyeket a föld felszínére szórunk csak, de általában sekélyebb-mélyebb vetőgödrökbe szórjuk a magokat a szemnagyságtól függően.

A növények egy részének magvait palántanevelőbe (ablakba cserépbe, ládába, tejfölöspohárba, tápkockába) vagy melegágyba vetjük. Azért nem szabadföldbe vetjük, mert hosszú tenyészidejűek és melegigényes növények. Mivel a szabadföldbe vetve nem élnék túl a tavaszi hideget és a fagyokat, így előneveljük őket meleg, világos helyen. Persze lehet szabadföldbe is, csak jóval később, mint cserépbe, de ilyenkor később lesz termésünk is. Előnevelést igényel pl. a paprika és a paradicsom. Ezek fagyérzékeny növények, kifejezetten melegkedvelők. Azért ültetjük csak májusban szabadföldbe a palántákat , hogy a májusi fagyok ne tudjanak kárt tenni bennük. Ugyanígy fagyérzékeny a bab, a tökfélék. Ezeket is úgy szokták elvetni szabadföldbe, hogy május közepe után keljen, akkor a fagy nem árt nekik. Vetünk tehát minden, magról szaporítható növényt. 

Vetni lehet sorokba és bokorra, vagy egyenként. Növénye válogatja.

Vetés pohárba Forrás Édenkert

Sorba vetés Forrás kronika.ro

Vannak növények, amelyeket már ősszel is elvethetünk, remekül áttelelnek és korán termőre fordulnak. 

Ügyelni kell, hogy őszi fajtát vessünk, (pl. fokhagyma, mák, borsó). Ezeknek ugyanis van tavaszi változata is. Ne keverjük őket!

Egyes növényeket fagy alá is vethetünk, vagyis ha figyeljük az időjárást, az utolsó fagymentes napokon elvetjük a magvaikat. Akkor vetjük, amikor már csak 2-3 C fok van, de még nem fagyott a föld. Ennek az a célja, hogy ne télen csírázzanak a magok, hanem kora tavasszal, amikor a feltételek kedvezőek számukra. Szintén korán termőre fordulnak. Tipikusan a korai zöldségek magjait használhatjuk erre a célra. Ilyen például a sárgarépa, a petrezselyem, a saláta, a korai zöldborsó 

Olyan növények is vannak, amelyeket akár télen is elvethetünk, ha a talaj nem fagyott és rá tudunk menni a földekre. Ilyen a borsó, a mák, de akár a petrezselyem is. A borsót homokos talajon mindig el szoktam vetni már januárban. A mostani kötött talajon nem tudom megoldani, mert hiába nem fagyott a föld, olyan sáros, hogy nem lehet művelni, nem lehet rámenni.  Ahol most élek, itt később vetem, de igyekszem legkésőbb február végéig elvetni. Bő terméssel hálálja meg. Ti. a borsó nem szereti a nagy meleget. 

Érdemes megtanulni a kifejezéseket és helyesen használni őket, mert általuk sok félreértés elkerülhető úgy a hétköznapokban, mint a közösségi oldalakon.

Eredményes kertészkedést kívánunk 2020-ra is.

Tudok ajánlani egy nagyon hasznos könyvet : Zöldségtermesztők kézikönyve . Ebben minden ismeretet, információt megtaláltok a leggyakoribb veteményeskerti növényeinkről. 

Ültetés

Az ültetés szaporítás ivartalan (vegetatív) szervekkel. Lényege, hogy többé-kevésbé kifejlett növényi részeket használnak továbbszaporításra.
Ha a növényeket nem engedjük azon a helyen teljesen kifejlődni, ahol kikeltek, hanem más földbe helyezzük át, ezt az eljárást ültetésnek nevezzük.

A növényeket vagy csupán gyökérzettel ültethetjük el, vagy pedig ugy vesszük ki őket a földből, hogy a gyökérzeten földgomoly marad s úgy ültetjük el őket, mely utóbbi eset sokkal bizosabb az előbbinél. Földgomolyostól rendesen a cserepes növényeket szokták elültetni. A csupasz gyökerekkel elültetett növények sokkal nehezebben erednek meg, mert sokkal több nedvet párologtatnak el, mint amennyit felvesznek, minek következtében levélzetük elfonnyad, különösen száraz tiszta időben s csak bizonyos idő mulva üdül fel ismét annyira, hogy a növény új fejlődésnek indul. Sokszor el is pusztulnak az igy elültetett növények. 

Leveles növények ültetésére esti idő a legalkalmasabb; borult, esős időben azonban egész nap ületehetünk. A földből kiemelt növényeket lehetőleg gyorsan kell elültetni, hogy a gyökerek el ne száradhassanak. Ha sok növényt kell elültetni, ugy tanácsos a földből kiemelt növényeket árnyékos helyre tenni, földdel betakarni s meglocsolni. 

Ültetés után a növényeket meg kell öntözni.

Fákat és cserjéket lehetőleg szintén földgomollyal kellene ültetni, hogy biztosabban megeredjenek. Minthogy azonban ez csak olyan fáknál lehetséges, melyeket eredeti helyük közelében akarunk átültetni, minthogy távolabb fekvő helyekre földgomollyal biró fák és cserjék szállítása igen bajos és költséges volna; ezeket a növényeket rendesen csupasz gyökerekkel szokták ültetni oly időben, amikor a vegetáció még szünetel. 

Újabban nyáron is szoktak fákat és cserjéket ültetni, de ezeket nagyon óvatosan kell a földből kiemelni, hogy a gyökerek meg ne sérüljenek. A földből kiemelt lombos fákat vagy cserjéket meg kell óvni a naptól, gyorsan el kell ültetni s reggel és este jól megöntözni, hogy ki nem száradjanak. 

Az ültetés egyik módja az erdőtelepítésnek.

Az ültetés lehet szabályos, ha a csemetéket minden irányban bizonyos mérték szerint ültetik el, vagy szabálytalan, ha az ültetés, tekintet nélkül a sorok egyenes irányára, csupán szemmérték szerint történik. A szabályos ültetés a hálózat vonalainak háromszög-, négyzet- vagy ötszög-alakja szerint lehet: hármas, négyes, ötös vagy pedig soros, amidőn a hálózatban a csemetetávolság a sortávolságtól különbözik s a négy csemete által alkotott alak hosszukás négyszög. 

Az ültetés rendes ideje a tavasz, mielőtt a rügyek fakadni kezdenek, de szelid telü vidékeken a lomb lehullása után épp oly jó az őszi ültetés is, sőt homokos területeken csak ősszel ültetnek, hogy a csemetéknek megeredése a nagyobb nedvesség folytán biztosítva legyen. A tölgy 7-8 éves koráig ültethető ki, mely idő alatt 2-3 m. magasra megnő. A bükk 5-6 éves koráig ültetendő ki. A juharok akár fiatalon, akár idősebb korban jól megerednek, épp ugy a kőris is, tehát 2-5 éves korukban. A szilt, gyertyánt, égert 2-6 éves korukban, sőt a szilt 1 éves korában is sikerrel lehet ültetni. Az ákácot jó 1 éves korában elültetni, az erdei fenyőt 1-2, a lúcfenyőt 2-5, a jegenyefenyőt 4-6, a vörös fenyőt 3-5, a havasi fenyőt 6-10, a sima fenyőt 2-4 éves korában.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Palántanevelés

A palántanevelés és kiültetés célja, hogy korábban szüretelhessünk termést a szabadföldbe veteményezett növényekhez képest. A korábban kezdődő termésérés miatt a fagyok beálltáig ezt az időszakot meghosszabbítjuk, így a palántaként kiültetett tövekről több termést tudunk betakarítani a vegetációs időszak alatt.

Palánták „edzése”, kiültetése

Kiültetés előtt mind a saját nevelésű, mind a vásárolt palántákat 1-2 napig edzeni kell. Ekkor tegyük ki őket leendő helyükre, de még cserepükkel, hogy szokják a kinti, nagyobb hőingadozást, csak ezután ültessük ki a növényeket. 

Április végén, május elején érkezik el a palántáról nevelt zöldségek kiültetésének ideje. Pár apró ötlettel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy ez a növény szempontjából minél sikeresebb legyen.

Tápkockásat, vagy szabad gyökerűt

A rövidebb ideig a kisebb fagyokat elviselő növényeket már április végén, a fagyérzékeny trópusi eredetűeket (paradicsom, paprika...), május 10. után ültessük ki, mert a sokéves megfigyelések szerint ezen időpont után a talajmenti fagyok esélye szinte nulla. Kiültetni jól fejlett, edzett, dús gyökérzettel rendelkező palántát célszerű, mert ezek képesek gyorsan "magukhoz térni" az új helyükön.

A tápkockában, cserépben nevelt palánták előnye, hogy a gyökerek kiültetéskor nem sérülnek, így hacsak a közvetlen napfénytől nem perzselődnek meg a növények, akkor különösebb megtorpanás nélkül fejlődnek tovább. A perzselődés a palánták edzésével, eleinte árnyékolásával és fokozatosan az új körülményekhez szoktatásukkal előzhető meg. A tápkockás palántát olyan mélyre ültessük, hogy földlabdája tetejére körülbelül egy centiméternyi friss föld kerüljön.

Az olcsóbban beszerezhető szabadgyökerű palánták esetén a sérült gyökérrészeket távolítsuk el (sőt van, aki kissé meg is metszi a gyökeret), így serkentve azt később dúsabb elágazásra.

Az ültetési mélység is lényeges

A zöldségek többsége érzékeny a túl mély és a sekély ültetésre egyaránt. Sekélyen ültetve egy öntözés is elegendő ahhoz, hogy kidőljön a növény. Általában a palántákat a legalsó levelekig, a sziklevelekig kell a földbe ültetni. A paprika, a paradicsom és az uborka ellenben nem érzékeny a mélyültetésre, ezeknél az esetleg kevésbé egészséges, felnyurgult példányokat jóval mélyebbre is a talajba helyezhetjük. E fajok a száraikon is képesek járulékos gyökereket fejleszteni, ezért nem árt nekik, ha mélyebbre kerülnek.

A szabadgyökerű palántáknál figyeljünk arra, hogy a gyökereik ne visszahajolva felfelé, hanem lefelé álljanak a palántázó lyukban. Ez azért fontos, mert ha a gyökerek behelyezéskor felfelé kunkorodnak, és így is temetjük be, akkor a növény fejlődésének látványos megtorpanására számíthatunk. Hiszen a palántának nem kis erőfeszítésébe telik majd, míg az általunk helytelenül elrendezett gyökereit ismét jó irányba fordítja.

Sokan nagyon nagy méretű fejlett palántákat ültetnek kertjükbe. Gyakorta látni olyan paprika és paradicsompalántákat a piacokon, amelyeken már a kis termések is megfigyelhetők. Ezeket érdemes már palántázáskor kis karókhoz kötözni, ugyanis ha lankadni kezdenek a nagy méretű tövek, akkor a szárban a vízszállító csövek meghajlanak, és ebből a pozícióból sokkal nehezebb újra felegyenesedni a növénynek. Míg ha karózva vannak, a szár lankadáskor sem hajlik el, így sokkal gyorsabban tud újra vizet felvenni.

Vízzel tömörítsük a talajt

Míg fásszárú növények ültetése esetén a gyökerekhez tömörítéssel nyomjuk a földet, itt a zsenge gyökerek sérülékenysége miatt más módszert alkalmazzunk. A lazán a gyökerekre hintett talajt annyira locsoljuk be, hogy azt a víz tömörítse a gyökerekhez. Ez az iszapoló öntözés a későbbiekben is fontos, azaz inkább ritkábban, de nagyobb vízadagokkal öntözzünk.

Gyakori kis vízadagoknál a növény hozzászokik ehhez, és gyökereit nem ereszti mélyen a talajba, csak a felszínen várja a vizet. Így a gyökerek támasztó, a növényt tartó funkciójukat sem tudják maradéktalanul ellátni, és egy öntözés kimaradásakor is károsodhat a növény.

Nagy Z. Róbert

Mivel a dughagymáról szaporított növényeket és a burgonyát is vegetatív részekkel szaporítjuk, így ezeket is ültetjük. A hagymaféléknél egy külön szót használunk a szaporítóanyag földbe helyezésére: ezeket duggatjuk. A kellően megművelt laza talajon kijelöljük a sorok helyét, kis árkokat húzunk és azokba beledugjuk tompább végükkel lefelé a dughagymákat. Duggatás után a hagymácskákat betakarjuk földdel. A fokhagymát igyekezzünk mélyebbre duggatni, mert sekélyen duggatva kinövi magát a föld felszínére.
Itt látszik, hogy mennyire nem mindegy, hogy vetjük a hagymát (mert vannak, melyek magszárat fejlesztenek és magot érlelnek, ezekből állítjuk elő a dughagymát), vagy duggatjuk.

Hagyma duggatása Forrás: kronika.ro

Ivartalan szaporítási mód a burgonya szaporítása is. Tájegységenként változik, hogy vetik vagy ültetik a krumlit. De ha a logika mentén gondolkodunk, akkor is ültetjük, hiszen nem magot, hanem egy növényi részt, szárgumót teszünk a földbe, hogy kigyökerezzen, kihajtson és bokrosodjon. Ugyanaz a folyamat játszódik le, mint amikor egy rózsaágat vagy egy virág hajtását vízben vagy földben kigyökereztetünk. 

Paradicsom pikírozása Forrás: Édenkert 

Meg kell említeni még egy speciális ültetési módot, a pikírozást vagy tűzdelést: A palántanevelőbe (láda, cserép, melegágy) nevelt paprikát, paradicsomot átültetjük. A paradicsomnál az egy valódi leveles állapot után, a paprikánál a 2-4 leveles állapot elérése után pikírozunk tápkockába vagy tejfölös poharakba, kinek mi van. Paradicsomot 1 szálával, paprikát két szálával pikírozzuk, ill. úgy is ültetjük. Mindez azért lehet szükséges, mert sűrűn vetettük a magokat, vagy mert kics hely állt rendelkezésre a magvak csíráztatásához. Ez általában magasabb, mint amit kelés után igényelnek. Vagyis kelés után, egész pici korban szétültetjük a palántákat egyedi szaporítóedényekbe. A végleges kiültetés nem sínylik úgy meg, mint a szabadgyökerű társaik. Ha hagyjuk őket a magvető edényben, a sűrű állomány felnyurgul, nem fejlődik rendesen, átszövik egymás gyökérzetét és kiültetésnél, amikor szétszedjük őket szálára, akkor sérülhet , törhet a gyökérzet. Ez pedig nemkívánatos a palántáknál.

https://ezermester.hu/cikk-237/Majus_elejen_indul_a_palantazasi_idoszak

Read more: http://www.kislexikon.hu/ultetes.html#ixzz6FsOHbEAR

A sóimádó zeller

A zeller – gumója és levele is – értékes növényünk, melyet szinte minden kiskertben termesztenek. Palántáinak ajánlott ültetési ideje május első fele.

Sok helyütt visszatérő probléma, hogy az ültetést nem követi nagy gumóképződés. Gyakran előfordul, hogy az elültetett palánta gyönyörű lombot hoz, ám amikor kiássuk a földből, szerteágazó gumót találunk, s mire megpucoljuk, alig marad belőle.

Hogyan előzzük meg e kudarcot? Amikor a palánta ültetésére kerül a sor, a gyökérnyaknál óvatosan csippentsük meg a zellert hüvelyk és mutatóujjunkkal, majd óvatosan húzzuk végig a gyökérzeten körmeinket úgy, hogy a sok kis oldalgyökér többségét lekaparja. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy nagyon szerteágazó legyen a kifejlődött gumó.

Sok vidéki ember akad, aki arra esküszik, hogy a leveleihez nem szabad nyúlni, mert akkor újabb és újabb leveleket fejleszt és nem jut elég energiája a gyökérzet hizlalására. Mások azt mondják, az alsó leveleket folyamatosan szedjük, így kevesebb lombot kell táplálni, marad a gumóra is tápanyag. Én az utóbbit tapasztaltam jobbnak. Gyenge fejlődésének oka lehet még, ha a talaj savanyú.

Előfordul, hogy halvány és gyengécske a zeller szára. Régen ilyenkor sós vízzel locsolták meg, s nem véletlenül: szereti a sót! A vadzeller ugyanis a Földközi-tenger vidékének, ott is a mocsaras partvidéki területeknek a növénye. Ebből nemesítették ki mai változatát, hogy a vadzeller kesernyés ízét eltüntessék. Lám a zeller nem felejtette el, honnan jött.

Az elsősorban a főzésben hasznosított zellernek van még egy előnyös tulajdonsága. Sok kerti növényünk védőnövénye lehet, így a káposztaféléknek, babnak, uborkának, paradicsomnak, paprikának. Könnyen nevelhető, és nagy zöld szárával kertünk díszévé is válhat, főleg ha büdöskével, körömvirággal felváltva ültetjük paradicsomtövek, vagy a káposzta közé.

Virágné Fejes Éva

A gyomok haszna

Talajjelző növények

Sokan vásárolnak kertes családi házat, s elég gyakori, hogy vásárláskor a hozzá tartozó kert elhanyagolt állapotban kerül új gazdájához. Persze, annak, aki veteményezni szeretne, virágoskertet szeretne, ez előny is lehet, de ott is, ahol folyamatosan használták/használják a kertet. Ugyanis a kertet uraló növények megmutatják, milyen ott a talaj. A egyes gyomok előfordulása jelzi talajunk állapotát, minőségét. 

Fotó: Virágné Fejes Éva

Mik azok a gyomok?

A gyomnövények hívatlanul jönnek a kertünkbe, emiatt nem is fogadjuk őket szívesen. De nézzük meg, hogy milyen növényeket nevezünk gyomnak?

1. A gyom olyan növény, amely mindig és mindenütt jelen van, mielőtt az ember valamit is vetne.

2. A gyom mindig ott növekszik, ahol megtalálja mindazt, amire szüksége van, ahol létfeltétele adott.

3. A gyom a maga választotta helyen a legegészségesebb, rendkívülivitalitással rendelkezik, és ez az előnye mind a növekedést, mind a szaporodást, mind a túlélést szolgálja. Nem is kényszeríthető rá, hogy máshelyen vagy más évszakban nőjön. 

Az ilyen növényeket nevezi az ember gyomnak. A gyom egy része valódi és csalhatatlan talajjelző, s előfordulásából talajunk sajátságait éppúgy felismerhetjük, mint a tápanyagellátás és a talajápolás hiányosságait. Néhány gyom jelzi, hogy meszes, mészszegény vagy savanyú talajról van-e szó, mert sohasem fordul elő pl. mészkedvelő vagy meszes talajt igénylő gyomnövény savanyú talajon vagy fordítva. Így a háztáji kert tervezésekor és telepítésekor adódó hibákat még idejében elkerülhetjük, és sok bosszúságtól, sőt felesleges anyagi kiadásoktól is megkímélhetjük magunkat (pl. lehet, hogy jóval kevesebb műtrágyát kell vásárolnunk, mint amire először gondoltunk). 

A zöldségesnek természetesen gyommentesnek kell lennie, de a kert többi részében tavasszal egy rövid ideig a gyomnövényeket engedjük zavartalanul növekedni, míg már felismerhetőek, pl. a gyümölcsöskertben, mert nagyon sok dolgot elárulhatnak nekünk. 

Miről is tájékoztatnak pontosan?
A talaj
- tápanyagtartalmáról
     - termékeny, nitrogéngazdag
     - tápanyaghiányos
- szerkezetéről
     - tömődött, agyagos
     - homokos
- pH-értékéről
     - savanyú
     - meszes

Éppen ezért ezeket a növényeket az indikátor, vagy más néven jelzőnövényeknek is hívjuk. 

Nézzünk pár példát!

1. Ha a kertben vadharangvirág-félék vagy szarkaláb fordul elő, akkor ez nemcsak a mésztartalmat jelzi, hanem a megfelelő humusztartalomról is tájékoztat bennünket, vagyis azt jelenti, hogy termékeny talajú a kertünk.

2. Ha a területen vadrepce, a kissé mérgező pipacs, árvacsalán, aprószulák van, akkor mély rétegű, termékeny, meszes talajuk van.

Fotó: Virágné Fejes Éva

3. Ha csalánfélékkel találkozunk, ez nitrogéndús és vastartalmú talajról árulkodik. 

Ahol a kis termetű, nagyon csípős csalán fordul elő, ott a talaj nitrogénben, humuszban és tápanyagban gazdag, és több mint valószínű, hogy a talaj túl is van trágyázva. Az ilyen területet, fák, bokrok környékét nem kell és nem is szabad nitrogénnel trágyázni addig, amíg a fölösleges készlet el nem fogy.

Fotó: Wikipédia

4. Ha a területet labodafélék, disznóparéj vagy salátaboglárka uralja,akkor a talaj nehéz, de jó vízgazdálkodású.

Fotó: Virágné Fejes Éva

5. Ha azonban a salátaboglárka mellett martilapu vagy mezei zsurló is feltűnik, ez pangó vizet és levegőtlen talajt jelent. A jó gazda ekkor a kérdéses helyekre a körülményeknek megfelelő növényeket – cserjéket, dísznövényeket, pl. nőszirmot – ültet.

Fotó: Wikipédia

6. Végül érdemes megemlítenünk a tyúkhúrt, amely nagy humusz- és tápanyagtartalmú, nitrogénnel telített talajt feltételez.

Fotó: Zöld újság

Megjegyezendő még, hogy a gyomok jó méhlegelők is. Már kora tavasszal a kertbe csalogatják a méheket, mégpedig olyankor, amikor a növények zöme még nem is virágzik. Ezért ezeket a gyomokat csak azután távolítsuk el, miután más növények már virágzanak, és így vonzzák a méheket.

Könnyen beláthatjuk, hogy a sikeres növénynevelés, termesztés elengedhetetlen feltétele, hogy kertünk adottságait ismerjük, gondoskodjunk a szükséges talajszerkezetről, elegendő vízről és természetesen a beporzókról.

Készítsünk gyomtérképet!

Mint látjuk,  gyomok segítségével  talajanalízis nélkül is meg tudjuk állapítani, mely részek kívánják a folyamatos talajlazítást, a trágyázást, komposzt használatát, netán savanyítást vagy meszezést.

Leghelyesebb, ha kapálás, szántás, vegyszeres vagy mechanikai gyomirtás, esetleg kaszálás előtt hagyjuk a gyomnövényeket annyira megnőni, hogy felismerhetők, határozhatók legyenek. Meghatározni akár magunk is meghatározhatjuk, aztán vannak kifejezetten növényhatározós csoportok és természetesen a Vidéken újrakezdők csoportban is szívesen segítünk a beazonosításban. Emellett igyekszünk a legfontosabb gyomnövényeket bemutatni itt , a magazinban.

Javasolt, hogy mielőtt teljes gyomtalanítást végeznénk, készítsünk fényképeket a kert egyes részeiről úgy, hogy a növények felismerhetőek legyenek. Utána lehet a beazonosított növények alapján kerttérképet készíteni, hol milyen a talajunk.  Ma már minden családban van internet. Az illető növényekre élőhelyeire, előfordulására rákeresve nagyon gyorsan kideríthető a talajállapotunk.

Itt kell megjegyezni, hogy kerten belül is változhat a talajunk minősége, ezért kell a térkép. Nem elég, hogy a kert elején vagy szélén, netán foltokban csalán nő vagy épp mezei zsurló.

Némi utánajárást jelent és időt is természetesen, míg kiderítjük az illető növény milyen talajt jelez, de higgyétek el, megéri.

Eredményes kertészkedést kívánunk!

Forrás: Miklós Dénes: Kertészek könyve

Virágné Fejes Éva

2019.06.25.

Karózzuk a borsót

Gyerekkoromban nagyon nem szerettem borsót szedni. Az feküdt a földön és minél többször szedtük, annál siralmasabban nézett ki a borsó bokra. A bokrokat folyamatosan át kellett forgatni a hüvelyek után, s ezt a borsó nem viselte nyomtalanul. Mert ráadásul még bokorra is vetették. Ha volt egy kiadósabb eső, a földön heverő borsó alsó része rothadásnak indult, pár nap múlva elkezdett penészesedni. Ezek között matatni és szedni az egészséges hüvelyeket tényleg nem a legkellemesebb dolog. De nem is derékkímélő elfoglaltság.

A borsót hosszú ideje mindig karózom, vagy valami támasztékot készítek neki.

Eredetileg ágas-bogas ágak a legmegfelelőbbek, de ha épp nincs, egyenes botokat szúrok le a sor két oldalára apácarács-szerűen. 

A borsó ugyanis nem "nyúl" utána a támasztéknak, hanem csak arra csavargatja a kacsait, amibe felfelé növés közben hozzáér. Ezért jók a sokágú ágak. A borsó így nem fekszik el a földön. Nem rothad, ha esősebb az idő, könnyebb szedni, mert nem kell a földig hajolni, nem kell átforgani a töveket, így azok élettartamát is meghosszabbítjuk.

Ma már többen uborkahálót feszítenek a borsósorok fölé. Fontos, hogy a sorok fölé és ne mellé tegyük. 

Ha leterem, nem szoktam kivágni, kitépni a szárakat. Ha kell a hely, akkor földfelszínen levágom szárakat, hogy a tövek bentmaradjanak. Ezek javítják nem csupán a talaj szerkezetét, hanem a minőségét is.

Ha nem kell a hely, akkor hagyom, és időnként meglocsolom. Ha jön egy hűvösebb pár nap, ismét virágba borul. Igaz, már nem olyan mutatós, nem olyan gazdag a termés, de a friss borsó mindig jól jön. 

Ugyanis a hűvösebb időben, ha csapadékot vagy elég vizet kap, a kiszáradni látszó tövek kihajtanak. Miért ne adjunk még egy esélyt a növénynek?

Ugyan már a legtöbb helyen virágban van a borsó, de még mindig nem késő valami támasztékot készíteni a borsósoroknak.

Kép és szöveg: Virágné Fejes Éva

Burgonya kisokos

Amikor azt mondjuk burgonya, általában mindenki az öklömnyi, pirosas héjú, sárgás húsú gumókra gondol. Amikor vásárolunk, nem is nézzük a fajtát, hanem csupán azt, hogy mutatós, egyöntetű gumókat vásároljunk és persze az árát. Aztán hazatérve csodálkozunk, hogy a rakottkrumpli inkább rakott krumplipüré lett, vagy a pürének elkészített burgonya nem igazán püréállagú.

A burgonyafajtákat ugyanis három + egy csoportba soroljuk a felhasználás típusa szerint. Nem véletlen, hogy régen minden gazda legalább háromféle krumplit tartott. Az egyiket sütni, másikat főzni, emellett termelt egy takarmány minőségűt is az állatoknak.

Hogy mire használhatjuk az adott fajtát, azt a gumók keményítő tartalma határozza meg, Egy adott fajtájú burgonya gumója mindig közel azonos keményítőtartalmú lesz a termesztéstechnológiától és az időjárási viszonyoktól függetlenül. Mondhatjuk, hogy a burgonyafajta neve szavatolja, hogy mindig ugyan olyan főzési típusú gumókat vegyünk.

Ha fémzárolt, csomagolt burgonyát vásárolunk a címkén általában ilyen betűjelölésekkel találkozhatunk, hogy A, B, C, A-B, vagy B-C. Ezek a főzési típusok jelei.

„A” – Salátának való burgonya: a “A” jelzéssel ellátott burgonyák kemény húsúak, nem szétfövő fajták, keményítő tartalmúak pedig alacsony (9- 12 %). A gumója főzés után is egyben marad. Textúrája finomszemcsés. Az „A” jelű burgonyák elsősorban saláták, hidegkonyhai készítmények, tepsis és rakott burgonyák készítéséhez kiválóak.

„B” – Főznivaló burgonya: A “B” jelzésű, asztali minőségi burgonyák az előzőhöz hasonlóan nem szétfövő, illetve csak kissé szétfövő burgonyák, de keményítő tartalmuk már magasabb (13-17 %). Textúrájuk közepesen finom, kissé lisztes, szappanos. A „B” jelű burgonyák vegyes hasznosításúak. Leginkább főzéshez, raguk, főzelékek, levesek készítésére, de hasábburgonyához is igen alkalmasak lehetnek.

„C” – Sütnivaló burgonya: A “C” jelzésű burgonyák szétfőnek. Textúrájuk a közepesnél szemcsézettebb, laza szerkezetű, száraz, porhanyós. A „C” jelű burgonyák elsősorban sütéshez, chips- és hasábburgonya, parázsburgonya készítéséhez, de burgonyás tésztához, gombóchoz és püré alapanyagnak is jó választás.

Megjegyzés: Valójában valamennyi (A, B, C) fajtából készíthető minden burgonya étel, azonban a jelölések ismerete, és a jelölések szerinti fajtaválasztás jelentősen megkönnyítheti a főzést, csökkenti a hibázás lehetőségét és javítja eredményt.

Találkozhatunk olyan burgonya fajtákkal is, amelyeknek a keményítőtartalma az egyes kategóriák közti határértéken mozog. Ezeket mindkét főzési típusúként fel lehet használni, általában „A-B”, vagy „B-C”-nek szokták jelölni őket.

Vannak olyan burgonya fajták is, amiknek olyan magas a keményítőtartalma, hogy ipari célra is alkalmas. Az igazi ipari burgonyák a D típusú fajták, de ezekkel boltban nem találkozhatunk.

A Magyarországon és külföldön minősített, fémzárolt vetőburgonyafajtákról a NÉBIH Fémzárolt Vetőburgonya Keresőjén keresztül tájékozódhatunk.

Most kigyűjtöttük a leggyakoribb, legismertebb fajtákat, hogy megkönnyítsük úgy a vásárlást, mint azt, hogy milyen fajtát vessünk.

ARANY CHIPKE

Felhasználási érték: C főzési típusú, lisztes, könnyen fövő, finom hús szerkezetű, chips gyártásra alkalmas ipari célfajta. Kiváló, gesztenyére emlékeztető ízű. Otthoni felhasználás esetén, alkalmas héjában való sütésre, hasábburgonya, chips és püré készítésére, tészta alapanyagnak is.

Tenyészidő: Középkorai (~110 nap).

Gumójellemzők: Sárga héjú, arany sárga húsú, gömbölyded alakú burgonyafajta.

BALATONI RÓZSA

Felhasználási érték: B főzési típusú, nem lisztes, finom hús szerkezetű, általános hasznosítási célú, kiváló ízű étkezési burgonya. Nyers és főzési szürküléstől mentes.

Tenyészidő: Korai (~95 nap).

Gumójellemzők: Sötét rózsa héjú, sárga húsú, nagy gumójú, nagyon szép ovális alakú fajta.

BOTOND

Felhasználási érték: B főzési típusú, nem lisztes, finom hús szerkezetű fajta. Általános hasznosítási célú, elsősorban főtt típusú ételek készítésére alkalmas, jóízű étkezési burgonya.

Tenyészidő: Szuper korai (~85 nap).

Gumójellemzők: Sötét rózsa héjú, halvány sárga húsú, gömbovál alakú, nagy gumójú fajta.

DÉMON

Felhasználási érték: BC főzési típusú, enyhén lisztes, finom hús szerkezetű fajta. Általános hasznosítási célú, kiváló, gesztenyére emlékeztető ízű étkezési burgonya. Nyers és főzési szürküléstől mentes.

Tenyészidő: Középkorai (~110 nap).

Gumójellemzők: Nagyon szép ovális alakú, sötét rózsa héjú, sárga húsú, nagyméretű burgonyafajta.

HÓPEHELY

Felhasználási érték: BC főzési típusú, enyhén lisztes, finom hús szerkezetű, kiváló ízű étkezési burgonya. Minden típusú étel elkészítésére alkalmas (sült, főtt, püré és tészták).

Nyers és főzési szürküléstől mentes.

Tenyészidő: Középkorai (~110 nap).

Gumójellemzők: Halványrózsaszínbe hajló sárgás barna héjú, kerekded alakú, fehér húsú, nagy-középnagy gumóméretű.

KATICA

Felhasználási érték: B főzési típusú, nem lisztes, finom hús szerkezetű fajta. Általános hasznosítási célú. kiváló ízű étkezési burgonya. Nyers és főzési szürküléstől mentes.

Tenyészidő: Középkorai (~105 nap).

Gumójellemzők: Nagyon szép, fényes rózsa héjú, sárga húsú, ovális alakú, közepes gumóméretű fajta.

LORETT

Felhasználási érték: B főzési típusú, markáns burgonya ízű, nem szétfövő, általános célú étkezési burgonya. Nyers és főzési szürküléstől mentes.

Tenyészidő: Középkorai (~115 nap).

Gumójellemzők: Világos rózsa héjú, sárga húsú, szép ovális alakú, nagyméretű fajta.

SOMOGYI KIFLI

Felhasználási érték: A főzési típusú, kemény húsú, nem lisztes, nem szétfövő, kiváló étkezési minőségű és ízű, mindmáig a legjobb salátaburgonya. Előfőzés után sütve is remek.

Tenyészidő: Középkorai (~110 nap).

Gumójellemzők: Sárga héjú és húsú, kifli alakú, középnagy méretű fajta.

WHITE LADY

Felhasználási érték: C főzési típusú, enyhén lisztes, könnyen fövő, finom hús szerkezetű étkezési burgonya. Kiváló ízű, alkalmas héjában való sütésre, hasábburgonya és püré készítésére, tészták alapanyagának.

Tenyészidő: Középkorai (~120 nap).

Gumójellemzők: Világossárga héjú és húsú, kerek-ovál alakú, középnagy méretű fajta.

Forrás: Burgonyakutatás.hu oldaláról. 

AMOROSA

Felhasználási érték: AB főzési típusú, étkezési és friss piaci fajta.

Tenyészidő: Korai burgonya.

Gumó forma: Piros héjú, világos sárga húsú, hosszúkásan ovális formájú, nagyméretű fajta.

ALOUETTE

Felhasználási érték: B főzési típusú, nem szétfővő, szárazanyag tartalma 21%. Friss fogyasztásra, hasáb-burgonya céljára különösen alkalmas.

Tenyészidő: Középkorai fajta.

Gumójellemzők: Piros héjú, sárga húsú, ovális formájú, közepes gumóméretű fajta.

AMOROSA

Felhasználási érték: AB főzési típusú fajta.

Tenyészidő: Korai.

Gumójellemzők: Hosszúkásan ovális, piros héjú, világos sárga húsú, nagyszemű étkezési és friss piaci burgonya, átlagon felüli termőképességgel.

ARIZONA

Felhasználási érték: AB főzési típusú.

Tenyészidő: Korai fajta.

Gumójellemzők: Sárga héjú, világos sárga húsú, ovális formájú, nagyszemű friss piaci célú étkezési fajta.

ESMEE

Felhasználási érték: AB típusú főzési típusú burgonya. Nem szétfövő alacsony szárazanyag tartalmú (18%) fajta.

Tenyészidő: korai

Gumójellemzők: Élénk piros színű, sárga húsú, hosszúkásan ovális, viszonylag kiegyenlített méretű fajta.

Megjegyzés: Fizikai behatásokra nem szürkül.

EVOLUTION

Felhasználási érték: B főzési típusú,

Tenyészidő: Nagyon korai, primőr termesztésre különösen alkalmas burgonya.

Gumójellemzők: Élénk piros színű, világos sárga húsú, hosszúkásan ovális,nagyméretű burgonya.

FABIOLA

Felhasználási érték: B főzési típusú, nem szétfővő étkezési burgonya.

Tenyészidő: Középkoraitól középkésőig.

Gumójellemzők: Piros színű, sárga húsú, ovális, közepesen nagy méretű.

Megjegyzés: Nagyon jól tárolható, magas terméshozamú burgonya.

FALUKA

Felhasználási érték: B típusú, nem szétfővő étkezési fajta.

Tenyészidő: Nagyon korai burgonya.

Gumójellemzők: Sárga héjú, krémesen fehéres hússzínű, hosszúkásan ovális formájú, nagy szemű fajta.

IMPALA

Felhasználási érték: AB típusú, nem szétfővő fajta.

Tenyészidő: Igen korai fajta.

Gumójellemzők: Sárga héjú, sárga húsú, hosszúkásan ovális, közepesen nagy gumóméretű burgonya.

KONDOR

Felhasználási érték: B főzési típusú, étkezési, friss piaci fajta.

Tenyészidő: Középkorai érésidejű.

Gumójellemzők: Piros héjú, világos sárga húsú, hosszúkásan ovális formájú, nagy gumóméretű fajta.

KURODA

Felhasználási érték: BC főzési típusú, friss piaci étkezési fajta.

Tenyészidő: Középkorai fajta.

Gumójellemzők: Piros színű, sárga húsú, hosszúkásan ovális, közepesen nagy szemű, fonálféreg rezisztens, nagyhozamú fajta.

MANITOU

Felhasználási érték: B főzési típusú, hasáb burgonya céljára különösen alkalmas.

Tenyészidő: Közép késői fajta.

Gumójellemzők: Piros héjú, világos sárga húsú, hosszúkásan ovális formájú, nagy gumójú fajta.

MARIZZA

Felhasználási érték: AB főzési típusú, nem szétfövő étkezési fajta, sütve kiváló.

Tenyészidő: Közép-korai fajta.

Gumójellemzők: Piros héjú, krém sárga húsú, hosszúkásan ovális, közepesen nagyméretű fajta.

Megjegyzés: Hűtött körülmények között hosszú ideig tárolható minőségromlás nélkül.

MARKIES

Felhasználási érték: Főzés típusa BC, enyhén lisztes. Sütési minősége kiváló, mert redukáló cukor tartalma alacsony. Szárazság tartalma magas (22,7%).

Tenyészidő: késői

Gumójellemzők: Sárga héjú, sárga húsú, hosszúkásan ovális formájú, nagy gumóméretű fajta.

Megjegyzés: Friss piacra alkalmas, de a feldolgozó ipar hasáb burgonya chips céljára is alkalmazza. Az AGRIA fajtából anyai ágon nemesített fajta. Tulajdonságai ennek megfelelően nagyon közel állnak az AGRIÁ-hoz.

PEKARO

Felhasználási érték: BC főzési típusú, főzéskor kissé lisztes, szárazanyagtartalma magas. Friss piaci értékesítésre kiváló.

Tenyészidő: Középkorai fajta.

Gumójellemzők: Világos piros színű, sárga húsú, hosszúkásan ovális formájú fajra.

RIVIERA

Felhasználási érték: AB főzési típusú, nem szétfővő, alacsony szárazanyag tartalmú étkezési fajta.

Tenyészidő: Nagyon korai fajta.

Gumójellemzők: Sárga héjú, világos sárga húsú, ovális formájú, nagy gumóméretű fajta.

Megjegyzés:  Friss piaci termesztésre, primőráruként is ajánlott. Nagyon korai tenyészideje ellenére hosszú ideig tartja nyugalmi állapotát. Minden talajtípuson jól termeszthető.

ROKO

Felhasználási érték: B főzési típusú, nem szétfővő étkezési burgonya.

Tenyészidő: Középkorai fajta.

Gumójellemzők: Sötétpiros színű, krémsárga húsú, ovális formájú, közepesen nagy gumójú fajta.

ROSAGOLD

Felhasználási érték: AB típusú, nem szétfövő, alacsony szárazanyag tartalmú fajta.

Tenyészidő: Korai.

Gumójellemzők: Mutatósan piros héjú, krémsárga húsú, kerek-ovális formájú, közepes méretű burgonya.

Megjegyzés: Sencor hatására a lomb elszíneződhet, de a termés nem csökken. Kezdeti fejlődése gyors, lombja erős a talajt jól takarja. Mosva, csomagolva is jól értékesíthető, ezért korai piaci értékesítésre is ajánlott. Hűtve hosszan és jó minőségben tárolható.

RUDOLPH

Felhasználási érték: AB típusú, enyhén lisztes, de nem szétfővő étkezési fajta.

Tenyészidő: Középkésői fajta.

Gumójellemzők: Piros héjú, fehér húsú, kerek-ovális, nagy szemű fajta.

Megjegyzés: Szép külleme, friss piaci értékesítésre különösen alkalmassá teszi akár mosás után csomagolva is. Kivételesen hosszú nyugalmi állapota miatt nagyon sokáig tárolható jó minőségben.

Forrás: AGRICO oldaláról. Az AGRICO hosszú évek óta Magyarország legjelentősebb vetőburgonya ellátója.

A fentiekből látjuk, nem mindegy, milyen fajtát ültetünk. A felhasználás befolyásolja a fajtaválasztásunkat, ahogy az is, hogy milyen célra szeretnénk termeszteni. Friss fogyasztásra, téli tárolásra vagy épp primőráruként vagy folyamatosan szeretnénk a piacon értékesíteni.

Jó fajtaválasztást kívánunk mindenkinek.