Februárban indul a kertészkedés

Februárban már elkezdhetjük a munkálatokat a kiskertben. Metszhetünk, sőt dugványozhatunk és magokat is ültethetünk. 

Metszés
Kép forrása: Kolozsvári rádió

Február 10-e után a gyümölcsösben folytassuk a fatisztogatási munkákat a kártevők és kórokozók jól látható, áttelelő alakjainak megsemmisítésével. Vágjuk le a galagonya pille kis hernyóit tartalmazó 2-3 összeszáradt levélből álló kis hernyófészkeket, és az aranyfarú pille telelő hernyói által készített nagy hernyófészkeket. Távolítsuk el azokat a vesszőket is, amelyeken a gyűrűspille gyűrű alakban elhelyezett tojáscsomóit találjuk. Keressük meg a fák törzsén és vastagabb ágain a gyapjaspille taplóra emlékeztető tojáscsomóit. Éles késsel szedjük le, vagy itassuk át petróleummal, terpentinnel, hogy a tojásban lévő lárvák elpusztuljanak. Fontos a monília áttelelését szolgáló, a fákon maradt, összezsugorodott, megkeményedett gyümölcsök, gyümölcsmúmiák leszedése. A meggy és kajszifák kezelésekor a fán maradt száraz virágokat is szedjük le, mert ezek is a monília kórokozójának áttelelési helyei. A leszedett, levágott fertőzött részeket égessük el. 

Mivel fagymentes idő van, elkezdhetjük a lombhullatós sövények metszését is. Ha hidegben metszünk, vigyázzunk, mert az ágak ilyenkor még fagyosak, törékenyek. Néhány díszcserjét, mint a fagyalt, a gyertyánt, vagyis a sövénynek ültetett cserjéket alakítsuk, idomítsuk. Ha alulról felritkultak, erősebb visszavágással ifjítsunk. Általában a növény felső kétharmadát el kell távolítani. A korán, tavasszal, vesszőkön virágzó díszcserjéket ilyenkor ne háborgassuk. 

A hónap közepén mindenképpen vessük el a szabadföldi termesztésre szánt középkorai paradicsomot palántanevelő ládikákba. Kezdhetjük a nyári fogyasztásra szánt zeller vetését is. Szintén elvethetjük az első adag spenótunkat 20-23 cm sortávra. 

Ha még nem tettük, vessük a petrezselymet, rá tudunk menni a talajra. Korai termesztésre a korai cukor, téli tárolásra a hosszú és félhosszú fajtákat.  Vetését 25 cm-es sortávolságra és nedves talajon 1-2 cm mélyre végezzük. Ne feledkezzünk el a sorjelző növényekről sem. Saláta, retek jó erre a célra. Jó ha tudjuk, hogy a petrezselyem nagyon nehezen csirázik, ezért tanácsolják, hogy mielőtt elvetnénk, öntsünk forró vizet a magokra. Ezzel meggyorsíthatjuk a kelését. 

Földbe kerülhetnek a korai káposztafélék magvai is Még egy ősi praktika. a káposztafélék ellenállóképességének fokozására. A magokat ne vessük tápanyagdús talajba, sőt ellenkezőleg, legyen a talaj sovány, a hely szélnek kitett, napos. Így erős, zömök palántákat kapunk. Kiültetéskor már a nekik megfelelő talajba és körülmények közé kerüljenek.  

Földbe kerülhet a fejes saláta és tépősaláta. A salátáknak nem fontos külön ágyást készítenünk, mert ha sorjelző növényként vetjük őket, nem foglalnak külön helyet.  

A hónap második felében, ha feltöltjük a birs és mogyoróbokrok tövét 50 cm vastagon porhanyós földdel, akkor a bokrok új hajtásokat fejlesztenek, amelyeket aztán ősszel le tudunk választani az anyatőről. 

Lóbabunkat gyakran ellepi a fekete tetű. Megelőzhetjük, ha kicselezzük őket. Február közepétől cserépbe vetjük és szobában, melegágyban, üvegházban előneveljük, majd márciusban kiültetjük. Így mire a tetűinvázió kezdetét veszi, addigra a lóbabunk leterem.

Fotó: Virágné Fejes Éva

A gyümölcstermő bokrok télvégi ápolásakor ne hanyagoljuk el a növényvédelmi teendőket. A málnabokrokról okvetlenül vágjuk ki a didimellás, és az elzinoés vesszőfoltossággal fertőzött vesszőket, valamint a málna-gubacsszúnyog és a málna-karcsúdíszbogár által károsított, megvastagodott, gubacsos részeket. A ribiszke- és köszmétebokrokról a kaliforniai pajzstetű lárváival rétegesen borított és a lisztharmattal fertőzött vesszőrészeket kell kivágnunk és minél előbb elégetnünk.

Hasonló a kártétele a gubacsszúnyognak is, de az kisebb gubacsot képez, a vessző kevésbé gyengül meg tőle.
Kép forrása: Agronapló szakfolyóirat

Minél előbb csípjük vissza a málna termővesszőinek végeit, mert a későbbi metszéshez képest legalább 20 %-al több termésre számíthatunk.

Bal oldalt a fiatal egyéves hajtások, jobb oldalt pedig a kétéves letermett vesszők. A különbség magáért beszél.
Kép forrása: Kertember-kertészkedj blog

A málna helyes metszéséről itt olvashattok bővebben. 

A hónap utolsó hetében is vethetjük még a szabadföldi, korai ültetésű paradicsomot. 

Az egyes paradicsomfajtákról itt írtunk már. 

Megkezdhetjük a borsó vetését is 40 cm sortávra 8-10 cm mélyre.

Fotó: Virágné Fejes Éva

Borsófajták kiválasztásához és felhasználhatóságukról is írtunk már. Itt olvashatjátok. 

A középkorai termesztésre most vessük a karfiolt, a rövid tenyészidejű és középérésű fajtákat.

Ha ősszel nem duggattunk, most feltétlenül kerüljön a földbe a tavaszi fokhagyma 25 cm sor- 10 cm tőtávolságra. Gyakran tapasztaljuk, hogy az elduggatott fokhagymagerezdek egyszer csak a felszínen kötnek ki. Mindezt a giliszták aktív munkájának köszönhetjük. Ez ellen is tudtak eleink praktikát. Duggatás előtt hagymahéjat sekélyen gereblyézzünk a talajba. Így a giliszták a hagymahéjjal lesznek elfoglalva. Azt is mondták, hogy a dughagymát duggatás előtt alaposan áztassunk be esővízbe. Így gyorsabb lesz a gyökérképződése a megduzzadt hagymácskáknak. 

A fokhagymatermesztésről írt cikkünket itt találjátok. 

Ha az időjárás kedvező, vethetjük a sárgarépát és a paszternákot is. Sorjelző növényekről itt se feledkezzünk meg.

Sorjelző növények : saláta és retek
Fotó: Virágné Fejes Éva

Szaporítóedényekbe kerülnek a paprika magjai is. 

Február utolsó napján megkezdhetjük a metszést a gyümölcsösben. Folyik a koronák ritkítása, a befelé törő, a túl sűrűn párosan álló vesszőket, gallyakat, és kisebb ágakat metszőollóval, a nagyobbakat fűrésszel vágjuk le. A sebfelületek kezeléséről ne feledkezzünk meg. 

A gyümölcsfák metszéséhez egy remek összeállítást találtok itt. A további tanácsokat a lap alján találjátok. 

A csonthéjas gyümölcsfákon, mint őszibarack, mandula, gyakori a mézgafolyás. A gyantaszerű mézgát szedjük le, az alatt lévő szöveteket éles késsel tisztítsuk meg, majd kezeljük le a sebeket sebkezelő készítménnyel, illetve fémmentes olajfestékkel. A sűrű ribiszke-és köszmétebokrokat is ritkítsuk ki. 

A ribiszkét és köszmétét tőosztással most szaporíthatjuk is. Ássuk ki a bokrokat és éles baltával 3-4 részre vágjuk fel a tövet úgy, hogy mindegyik növényen legalább 2 fiatal , egészséges vessző maradjon. Ezeket állandó helyükre ültessük a megszokott módon. 

A lemetszett egészséges gallyakat ne dobjuk el. Használjuk természetes védőernyőnek a friss vetések takarására. Később, ha a védendő növénykéink megerősödtek, akkor eltávolítjuk a gallyakat, de épp itt az ideje, hogy a borsó mellé felhasználjuk támasztéknak. A madarak az elvetett borsósorokban nagy károkat tudnak okozni. Azt mondja nagyapánk, hogy keverjünk a magok közé fehérürömport és a sorok tetejére is szórjunk belőle. Riasztja a madarakat, de az egerek, pockok sem szeretik. A port mi is elkészíthetjük. 

Nagyapáink azt tartották, hogy a vetőmagvakat fürdetni kell vetés előtt. Tudvalevő, hogy a kamillának fertőtlenítő hatása van. Kihűlt kamillateába 20 percre áztassuk be a vetni kívánt magokat. A fürdő után azonnal vetni kell. 

Régi trükkel javíthatjuk vetőmagvaink csírázóképességét. A nem megfelelően tárolt magok, így a melegen tartottak, amelyek ráadásul még öregek is, egy vékony olajréteget izzadnak ki magukból, ami gátolja a csirázást. Ezért áztatás előtt homokkal vagy földdel alaposan dörzsöljük át, így eltávolítjuk a vékony olajfilmet, és a magok fel tudják venni a szükséges nedvességet. Túl öreg maggal ne kísérletezzünk. 

S hogyan tudunk májusban saját termesztésű újkrumplit enni. A már karácsonykor csirázásnak indult korai burgonyagumókat ültessük el 20-25 cm-es cserépbe, tápdús talajba. A cserepeket tegyük védett, fagymentes helyre, ahol a növénykék lassan fejlődni kezdenek. Amikor elkészül a melegágyunk, oda helyezzük a cserepeket. A burgonyáink ekkor rohamos fejlődésnek indulnak. Cserepenként csak egy szálat hagyjunk meg, és gyakran szellőztessünk a melegágyban. Így májusra petrezselymes újkrumplival lephetjük meg családunkat. 

A gumókat zsákba is belehelyezhetjük, csak az alját ne felejtsük el kilyuggatni, hogy a fölösleges víz el tudjon távozni. Ha már fagymentessé válik az idő, akkor kikerülhet a kertbe is, olyan helyre, ahol nem vetünk, nem ültetünk. Nálam a fák alá szokott kerülni.

Forrás: Minden napra egy tanács kertbarátoknak , Inter M.D.,

Pamela Donald: 501 kerti tipp, Tevan Kiadó, 1996.

Susanne Bruns: Amit nagyapáink még tudtak, 1-2-3, Falukönyv-Cicero Kiadó,

Virágné Fejes Éva

A halhatatlan biokertész

Nincs olyan ember, aki ne ismerné Jókai Mór nevét, műveit, ám mint természetszerető embert, kertészt és gazdálkodót nagyon kevesen ismerik. Pedig legalább olyan kiváló kertész volt, mint amilyen író. Kertészkarrierje a Svábhegyről indult.

Jókai Mór 29 évesen, 1853-ban vásárolta meg ezt a 3 hektáros területet, amit ma csak Jókai-kertként emlegetnek, az Egy magyar nábob honoráriumából. Feleségével, Laborfalvi Rózával igazi mintagazdaságot, mintakertet alakított ki az egykori kőbánya helyén. A telken csak egy rozzant ház állt, egyébként elhagyott kőbánya volt …” Egy mély gödör, sok agyagdomb, törmelék halom, szakadékos hegyoldalok; benőve mind földi bodzával, galagonya, borbolya és kökénybozóttal. Napokig eltartott, a mig baltával, fürészszel utat birtam magamnak törni a bozóton keresztül hogy meglássam, mi az, a mit fölvásároltam.

Erre a területre álmodott Édenkertet az író, és amit megálmodott, meg is valósította. A sivár, kopott, elhagyott kőbánya helyén pár év alatt valóságos paradicsomot varázsolt, pedig több kihívással is szembesült. „Ez ám a kertészgazdának a nehéz tudománya (a ki hegyvidéken lakik): - megfogni a földet, megfogni a vizet, megfogni a napot, megfogni a szelet. „

„A legelső dolgom az volt, hogy észak és nyugot felől a házam előtti fönsikot beültettem lomb-fákkal. „

A szél ellen hársat, juharféléket, szilt, barkócát (berkenyét), vadgesztenye- és diófákat ültetett. Ezzel a védőparkkal megfogta az egyébként kemény északi szeleket , ami a hegyen fújt, s mint írta, még a lakásba is befújt az ajtó és ablakréseken keresztül, olykor a gyertyát, mécsest is képes volt kioltani. Ezek a fák védték a gyümölcsösét is a pusztító szelektől.

Betemette a kőbányát és három teraszt alakított ki a telken. Így a lezúduló víztől is védve volt már a telke. A teraszokat feltöltötte jófajta termőfölddel, és kerteket alakított ki rajtuk.

Kút nem volt a telken, a közeli Mátyás-kútja forrástól hordókban hordták a vizet. Idővel vízfogó gödröket ásatott a kerítések mentén, „melyek a zápor-folyást fölfogják”, „s nagy (több száz akós) cziszternákat ásattam, erős fa bodonokkal kiburkolva, amikbe az esőviz a lakóház és a később épült gazdasági épület tetejéről összegyülemlett „. A kert egy részét nagy kőtömbökkel rakta körül, melyek visszatükrözték a napsugarakat, és ezzel melegebbé tették a mikroklímát. A vidék természeti adottságait figyelembevéve gondosan tervezett talajmintákkal, szélvédőtársítással válogatott gyümölcsfák és szőlő telepítésével alakították ki gazdaságukat. Rengeteg gyümölcsfájuk volt, kertjükben megtermett a görögdinnye és a füge is, de Laborfalvi Róza állítólag a paradicsomaira volt mégis a legbüszkébb.

A birtokon volt egy présház is, ami a vincellér otthona volt, itt érlelődtek a saját termelésű borok a pincében, és a présház udvarán tartották a háziállatokat. Merthogy az író és felesége tyúkokat tartott, de volt vízhordó szamaruk, újfundlandi kutyáik és teheneik, amelyeket a színésznő maga fejt, disznóiknak pedig szabad bejárásuk volt a villába.

Mikor már megismerte minden részét a telek talajának, mikor fáradságos munkával betelepítette azt szőlővel, akkor jött a baj, a filoxéra az ültetvénye kétharmadát elpusztította. Ekkor a hiányzó részt újratelepítette és megkezdte harcát a kártevők ellen. Főleg hazai szőlőfajtákat telepített. Míg a szőlőgyökértetű (filoxéra) sorra gyilkolta a továbbra is a hazai szőlőtőkéket, Jókai a szakszerű gazdálkodásnak és a kedvező helyi talajadottságoknak köszönhetően meg tudta védeni ültetvényét a bajtól.

Az író nemcsak afféle műkedvelő földesúr volt, de komoly szakmai tudásra is szert tett. A kertészeti szakirodalom mindig keze ügyében volt , sőt kertészeti tevékenységét, amit egész végig itt csinált, Kertészgazdászati jegyzetek című, 1896-ban megjelent könyvében meg is írta. Ez Jókai egyetlen realista műve, egy 90 oldalas, rövid, de vicces, önirónikus jegyzet. Ebben beszámol tapasztalatairól és módszereiről, többek között a filoxéra, a levél- és pajzstetvek, a peronoszpóra elleni küzdelmeiről, a birtokuk létrehozásáról, az örömökről felejthetetlen sorokat vetett papírra.

„13 évnek folytonos sikere ád nékem jogot, hogy jegyzeteimet másokkal is közöljem, hátha használhatok vele valakinek.”

A könyve itt olvasható. http://mek.oszk.hu/11500/11569/pdf/11569.pdf

Emellett írt szaklapoknak is, sőt gyümölcseit kiállításra is elvitte. Egy ilyen alkalommal találkozott Ferenc Józseffel, aki megkérdezte tőle, hogy lehet egy író mezőgazdasági kiállító. Mire Jókai csak annyit válaszolt: „Kertész vagyok, felség, és ez a büszkeségem.”

Jókai természetszeretetének köszönhetően nem csupán kertje növényeit, fáit ápolta féltő szeretettel, hanem a kertjében fészkelő madarakat is számon tartotta, törődött velük. 1875-ben egy kifosztott fülemüle fészek miatt még majorosát is elbocsátotta - erről bátyjának lánya emlékezik meg emlékirataiban. A Jókai-kert madárbarát kert volt már Jókai idejében, csak akkor még nem így hívták.

„Madarat persze az én kertemben megölni nem szabad, hanem jó nevelést kell nekik adni. Egész esztendőn át ők segítik nekem a hernyót pusztítani, s én jutalmul átengedem nekik az összes eperfáim termését.”

  

Az árnyat adó fák, a gyümölcsös, szőlő és kert mellett volt egy gyönyörű szép rózsakertjük is a villa előtt, ami elsősorban Laborfali Róza munkáját dicsérte.

  

„Szeretem az alacsony házikómat, s az enyéimet, kik benne laknak,… el tudok ácsorogni naphosszat a Svábhegyen, magam ültette, most már vén fáim alatt és bámulni azt a soha meg nem unt képet magam előtt: a nagy Duna melléki rónát, a láthatáron csillámló toronytetőkig s vissza a szemlátomást növekvő ikerfővárosig…” – írta Jókai Mór 1876-ban svábhegyi birtokáról.

Ide vonult el a város zajától, a falusias környezetbe. A házaspárnak hosszú évekig ez a svábhegyi birtok jelentette a boldogságot. Kora tavasztól késő őszig itt kint éltek, s csak a telet töltötték Pesten.

„Mint egy sziget közepén, úgy lakom egy sziklatömb tetején. Ez nekünk való hely, akik szeretjük a világot látni és láttatni is benne, s mégse lenni benne.” – írta megemlékezésében.

Gyümölcsfák, veteményes és díszkert alkotta paradicsomi körülmények között szabadon szárnyalhatott írói képzelete. Szeretett a természetben dolgozni, ezért a parkban egy kis kerti pihenőt alakíttatott ki, malomkő asztallal, oroszlános paddal, hogy itt alkothasson.

A lombos fák árnyékában található egy Anakreon szobor is, mely Róna József munkája 1904-ből. A szobor érdekessége, hogy a szobor Anakreont ábrázolja, viszont Róna József Jókai arcképével alkotta meg a szobrot , melyhez Jókai maga üld modellt.

  

Mozgalmas társasági életet éltek. Nagy gonddal művelt birtokukra afféle szentéjként tekintett a korabeli irodalmi társaság. A svábhegyi villa kertjében zajló szüretek a magyar művészeti élet nagy eseményei voltak. A vendégek a Laborfalvi Róza híresen jó főztjét is megkóstolhatták.

Svábhegyi nyári rezidenziájáról mindig szeretettel mesél, több művében is ír róla.

„Mikor az én svábhegyi telkemet megvásároltam Schweitzer hegedügyárostól, házastul 2200 forintért, akkor azon nem volt egyetlen gyümölcsfa sem. Tavaly kináltak már ezért a kertemért épületestül harminczezer forintot. De hát nem adom el. Ez az én életemnek a föltétele. Egy millióért sem tudnék magamnak jó egészséget és jó kedélyt vásárolni, a mit a kertem megád nekem.”

A körülmények azonban úgy hozták, hogy mégis egy idő után más hol töltötte a nyarakat. Jó 20 évig élvezte a Svábhegy nyújtotta idillikus környezetet. Ám az 1870-es évek közepére a szomszédos telkeken is elkezdtek kiépülni sorban, egymás után a szőlőskertek. Jókai ezeket a gazdákat csak “szőlőmívelő vandáloknak” nevezte. Hangos mulatozásaik erősen zavarták őt, ki a magányt kereste itt, mikor megvásárolta telkét, ezért Balatonfüredre tette át állandó nyári rezidenciáját. Egészen első felesége, Laborfalvi Róza haláláig már csak a szüretekre járt vissza a svábhegyi gazdaságba. Később feleségül vette az ötven évvel fiatalabb Nagy Bellát. Halála után Bella még gondoztatta a kertet egészen 1922-ig, akkor azonban eladta. Ezután több tulajdonosa is volt a kertnek, míg végül államosították.

A Költő utca 21. szám alatt található Jókai-kert ma már nem csak természetvédelmi, de műemléki védettséget is élvez. A parkban ma is látható számtalan eredeti épület és tárgy, például az író présháza, majorosháza és faragott kőpadja. A lakóépület súlyos sérüléseket szenvedett a háború alatt, így lebontásra került. Jelenleg itt működik a Duna-Ipoly Nemzetipark Igazgatósága és a Magyar Madártani Egyesület, de a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai emlékszobája is itt működik, előtte áll pár ősfa is, amelyeket még Jókai ültetett és gondozott.

  

Van négy nagy hársfa a kertben. Jókainak az volt a kívánsága, hogy halála után itt nyugodjon, itt legyen a sírhelye és ne a Kerepesi úti kertben, ahová végülis eltemették.

„Úgy akarom, és meghagyom, hogy itt hagyjanak pihenni a Svábhegyen. El ne vigyenek a Kerepesi kertbe a sok dicsekedő márványoszlopok közé. Mint élő ember se szerettem a nagy társaságot, nemhogy mint kísértet. Tegyetek oda a négy fehérlevelű hársfám alá. A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfákat. „

Annyit sikerült megvalósítani, hogy a cseresznyefakapu, amin ők bejártak a kertbe, abból a cseresznyefából készült az első síremléke.

Néhány korabeli cikk Jókairól, a kertészről. Köszönet érte Fülöp Gabriella Pepi-nek.

Hírek voltak valaha: 

http://www.antikkerteszet.novenyimado.hu/hirek-voltak-valaha/jokai-mint-kertesz/?fbclid=IwAR0ajbYDAlxMJU3bhmK6Hb8iDyT_rpYiHA2Ve_puB66jBZ37AyJvMyOmLAc

http://www.antikkerteszet.novenyimado.hu/hirek-voltak-valaha/jokai-halala/?fbclid=IwAR3_cB8xqNcs20TgWp4OX6qgIpLczcJAyiV-9pxQR0dp0C6XZ_fdBx2b_AI

Virágné Fejes Éva

2018. november 13.

Moníliás a gyümölcsfám

Mi az a monília?

Egyre többeket érint ez növényi betegség. Csonthéjasokra jellemző, mely leggyakrabban a meggyet és a kajszibarackot támadja meg. A termésrothadás minden csonthéjasfajt sújt. Még a rózsafélék családjába tartozó egyéb fás növények is megfertőződhetnek. Valamennyi csonthéjas fajtái között jelentős különbségek vannak a betegség iránti fogékonyság tekintetében. A gomba micélium formájában telel át a fertőzött növényi részek (gyümölcsmúmiák, fás részek) szöveteiben. A virágok a sarjhajtások, a gallyak és a termések is fertőződnek.

A moníliát gombák okozzák. Közülük 2006-ig csak két jelentős termésveszteségeket okozó faj volt jelen Magyarországon (Monilina laxa és Monilinia fructigena), de már már háromról kell szót ejtenünk, ugyanis csatlakozott hozzájuk a Monilinia fructicola is, mely import őszibarackkal került be az országba. Utóbbi fajt a gyümölcsfákon tapasztalható tünetek alapján nehéz elkülöníteni.

Nagyvonalakban úgy jellemezhetjük őket, hogy a M. fructigena elsősorban a gyümölcsökön idéz elő tüneteket, ahol sérüléseken keresztül fertőz, mint sebparazita. Tünete jól felismerhető, ugyanis a seb körül koncentrikus körökben drappszínű, okkersárga színű penészpárnácskák láthatóak. A rothadó gyümölcs vagy lehullik, vagy összeaszalódik, mumifikálódik és a fán marad. Gazdanövényei a csonthéjasok és az almatermésűek. 

Kép forrása: http://www.biokultura.org/hu/okokertitanacsok/14-okokerti-tanacsok/847-vedekezes-monilia-fertozes-ellen-az-okologiai-meggy-es-cseresznyetermesztesben

A M. laxa tavasszal virágzáskor, ill. terméskötődéskor a hajtásokat támadja meg. A virágok a fertőzést követően megbarnulnak, a hajtások lankadnak, majd hirtelen hervadnak és elszáradnak, de a száraz levelek nem hullnak le. Ez a kórokozó is sebparazita, így sérüléseken keresztül a gyümölcsöket is megtámadja, barna színű rothadást idézve elő, mely körül elszórtan szürke, lapos penészfoltok (konídiumok) láthatóak. A fertőzött gyümölcsök később mumifikálódnak és ugyancsak a fán maradnak. Gazdanövényei a csonthéjasok (meggy, kajszi, cseresznye, szilva, őszibarack).

Kép forrása: http://www.biokultura.org/hu/okokertitanacsok/14-okokerti-tanacsok/847-vedekezes-monilia-fertozes-ellen-az-okologiai-meggy-es-cseresznyetermesztesben

A M. fructicola pedig az előző két fajhoz képest lényegesen agresszívebb kórokozó és nagy veszélyt jelent a csonthéjasokra virág- és hajtáspusztulás, valamint gyümölcsrothadás formájában egyaránt. Szinte minden termesztett gyümölcsfajt megfertőzhet (őszibarack, nektarin, szilva, cseresznye, meggy, kajszi, mandula, alma, körte, birsalma, naspolya).

Kép forrása: http://www.biokultura.org/hu/okokertitanacsok/14-okokerti-tanacsok/847-vedekezes-monilia-fertozes-ellen-az-okologiai-meggy-es-cseresznyetermesztesben

Honnan ismerjük fel a moníliás fertőzést?

Kép forrása: Marcsi Szabóné Bérczi Vidéken újrakezdők csoport

A betegség a virágzás idején szembetűnő A fagy által megkímélt virágok legyengültek, a monília spórák viszont, kedvezőbb helyzetbe kerülve bejutottnak a magházba és elpusztítják azokat. A virágok és a fiatal termések megbarnulnak és elszáradnak.

A virágok elsősorban hűvös és nedves időben fertőződnek. Fontos, hogy a hőmérséklet 12 C alá süllyedjen. A fertőzés elsősorban a nedves felületeken támad, de magas páratartalom esetén is (85% fölött) bekövetkezhet.

A termések is elsősorban nedves időjárás idején fertőződnek. Ez esetben azonban az optimális hőmérsékleti értékek magasabbak: 20-24 C.

 

Kép forrása: Attila Gannai Vidéken újrakezdők csoport

A levelek illetve a sarjhajtások elfonnyadnak, és a megtámadott gyallyakkal együtt elszáradnak. A fertőzött helyeken gyakran indul be a mézgafolyás. A gallyak gyakran közvetlenül is fertőződnek, elsősorban valamilyen sérülés esetén. A sérült helyek fonnyadnak és elszáradnak.

Kép forrása: Bodis Anita Vidéken újrakezdők csoport

Kép forrása: Gál Bálint Vidéken újrakezdők csoport

Kép forrása: Emília Galgóci Vidéken újrakedők csoport

A termések rendszerint érés idején fertőződnek. A terméseken először puha, barnuló foltok keletkeznek, amelyek gyorsan szétterjednek, és az egész termést elborítják. Kedvező körülmények között a fertőzött részeken konídiumtartókat és konídiumokat figyelhetünk meg.

Hogyan védekezhetünk ellene?

A monília elleni védekezés az egyik legnehezebb feladat, de nem reménytelen. Az okos gyümölcstermesztő növényvédelme főleg a megelőzésen alapul.

A nyugalmi időszakban végzett metszés során maradéktalanul távolítsuk el az előző évről fán maradt gyümölcsmúmiákat és a moníliával fertőzött ágrészeket (10 cm-es egészséges résszel együtt), amik a rajtuk lévő száraz virág- és levélmaradványokról jól felismerhetőek. A levágott növényi részeket hordjuk el a fák környékéről és semmisítsük meg, égessük el azokat. A sűrű lombozat is oka lehet a nagyfokú fertőzésnek, ezért törekedjünk a szellős lombkorona kialakítására.

Még rügypattanás előtt végezzünk alapos lemosó permetezést réz tartalmú készítménnyel, mely lehet rézszulfát (pl. cuproxat FW), réz-hidroxid (pl. Kocide 2000), vagy kalcium-poliszulfid (pl. Tiosol mészkénlé 8-10 %-os töménységben). A rézzel vagy kalcium-poliszulfiddal (Tiosol, de ekkor már csak 3-5 %-os dózissal) való kezelést rügypattanás állapotban meg lehet ismételni. 

Monília fertőzésre fehérbimbós állapottól kezdve, virágzáson - terméskötődésen át egészen betakarításig számíthatunk. A legnagyobb fertőzés akkor jelentkezik, amikor virágzás ideje alatt párás, nedves az idő.

Érdemes már fehérbimbós állapotban permetezni, az ekkor kijuttatott alacsony (egyharmad, egynegyed) dózisú réz-hidroxid tartalmú készítmények az ökotermesztők tapasztalatai szerint még elfogadható hatékonyságúak és fitotoxicitásuk sem jelentős (dr. Holb Imre, 2005).

A monília kórokozói ellen ugyan a réz készítmények a leghatékonyabbak, de ezek virágzásban perzselnek, így az ökológiai termesztők számára marad az elemi kén (0,2-0,4 /-os töménységben) alkalmazása. 

Az első kezelést a virágok 10 %-os, a második kezelést a virágok 50 %-os kinyílásakor, a harmadik kezelést pedig teljes virágzásban kell elvégezni.

Sziromhullást követően továbbra is permetezhetünk elemi kénnel, valamint a korábban említett alacsony dózisú rézzel, gyümölcsnövekedés során pedig csökken a növények réz érzékenysége, így ha nedves, párás az idő, akkor akár hetente is szükségessé válhat a permetezés május végéig. Ezt követően már csak abban az esetben indokolt a rezes kezelés, ha jégeső érte a fákat, mert a sebzéseken át hamar megfertőződnek a termések. 

Az említett kezeléseken kívül még az állati kártevők elleni védekezés is nagyon fontos, mert az általuk okozott sebzések ugyancsak utat nyitnak ezeknek a sebparazita gombáknak. -ez a meggy és cseresznye setében elsősorban a cseresznyelegyet jelenti, szilvánál, kajszi- és őszibaracknál pedig a gyümölcsmolyokat.

Emellett a gyümölcsfákat "folyamatos" növénykondícionálással lehet felkészíteni a kórokozók támadására, mert egy erős, jó kondícióban lévő növény kevésbé fogékony a betegségekre. Ezt a vegetáció során több alkalommal is elvégezhetjük. 

Forrás: 

Védekezés monília fertőzés ellen az ökológiai meggy- és cseresznyetermesztésben

http://www.biokultura.org/hu/okokertitanacsok/14-okokerti-tanacsok/847-vedekezes-monilia-fertozes-ellen-az-okologiai-meggy-es-cseresznyetermesztesben

Melyek a monília tünetei? Hogyan védekezzünk ellene?

http://www.edenkert.hu/profi-kertesz/gyumolcsfak-vedelme/permetezzunk-monilia-ellen-121/1251/

Virágné Fejes Éva 2018. június 7.