Napi szinten beszédtéma, ha darazsak vannak a környezetünkben, hogyan irtsuk ki őket. Sokszor nem veszélyeztetnek bennünket, csak egyszerűen ott repkednek a kertben, az udvarban, s mert azt hisszük, semmi hasznuk, egyből az irtás jut eszünkbe róluk, mert hátha megszúrnak. Pedig ezek a sárga-fekete csíkos repülő rovarok legalább olyan hasznosak, mint a méhek. Ráadásul nem mindegyik sárga-fekete és csíkos.
Elmondjuk, hogy miért nem indokolatlan a darazsak létezése
Elmondjuk, hogy miért nem indokolatlan a darazsak létezése
Kellemetlenül
alulértékelt, számkivetett rovar a darázs. A legtöbb ember nem lát mást
bennük, mint sárga-fekete színekben dongó szatírt, ami kitartó cirkálásával,
agresszív szúrószerszámával molesztál minket akkor, amikor a legkevésbé sem
vagyunk kaphatók a rovartangóra. Ez a torz, méhek dicsőségére vágyó kis
szörnyetegnek semmi haszna sincs, azon kívül, hogy a fullánkjával szétbarmolja
a pikniket, vagy más szabadtéri tevékenységünket – gondoljuk. Tévesen. Az
igazság ennél jóval összetettebb. A darazsak meglepően hasznosak, főleg a
mezőgazdaság bizniszben dolgozó emberek számára.
Mától már a
hazai mozikban is játszák a legújabb Marvel-filmet, a Hangya és a Darázst, ami,
mint ahogy mi is megírtuk, egy igazán izgalmas és
szórakoztató akciófilm lett. Az egyik szuperhős – jól láthatóan – egy roppant
notórius rovarról kapta szuperhősnevét, a darázsról. Persze, ha az erőszakos
oldalról közelítjük meg, a Darázs egy kitűnő választás lehet, hiszen egy random példány
fullánkja igen kellemetlenül belerondíthat a dolgaink menetébe.
Adódhat a
kérdés, van-e annyi haszna a darázsnak a való világban, mint amennyi haszna
lehet a róla elnevezett szuperhősnek a filmes (vagy képregényes), fiktív
univerzumban? Az igazság az, hogy a darazsak pont annyira az ökoszisztéma
szuperhősei, mint mondjuk a méhek, csak éppen másképpen.
Biológiai
népességszabályozó ügynökök
Sokakat
meglepetésként érhet, de a darazsaknak meglepően fontos a pozíciójuk az
emberek, azon belül is a farmerek, gazdák életében. Abban az esetben, ha egy
csettintésre kiírtanánk ezeket a minihelikoptereket a földről, nagyon rövid
időn belül kezdetét venné egy bibliai szintű agrárapokalipszis azáltal, hogy túlszaporodnának azok a rovarok, amik jelentősen veszélyeztetik a termény épségét,
minőségét.
Például
a hártyaszárnyú (hymenoptera) rovarrend fullánkosok alrendjébe tartozó ragadozó
darazsak, valamint a eulophidae családba tartozó parazita darazsak mérnöki
pontossággal tartják kordában a kártevő rovarokat. De nem csak ezek a rendek,
családok hasznosak. A legtöbb parazita darázs tojásait a célpont-rovarok
még élő testébe (vagy rá), vagy lárváiba (vagy közé, illet rá), rakják le
fullánkszerű szerveikkel, a tojócsővel. A ragadozó típusúak pedig egyszerűen
élelem után kutatva levadásszák a kártevőket anélkül, hogy fenyegetnék a
biodiverzitást (azaz nem pusztítja ki az adott rovarfajt, nem borít fel
egyensúlyt, de szabályozza a populációját).
Jelen
pillanatban legalább 110 ezer regisztrált darázsfajról tudunk, és még legalább
ennyi vár felfedezésre. Ebből 80 ezer teszi a dolgát parazitaként. A legtöbb
ugyan magányos darázs, amit azt jelenti, magától szaporodik, utódjait önmaga
gondozza, de a társas darazsak (matriarchális berendezkedés, a királynőt
szolgálják) szolgálják a legjobban az embereket. A megfelelő faj fészkének
betelepítése hosszú időre megóvhatja a termést a kártevő rovaroktól. Olyannyira
hatékonyak, hogy egyes országokban szisztematikusan használják fel őket, mint
biológiai ügynököket a problémásabb bogarak, hernyók, lepkék fékentartására.
A kanadai
kormány négy darázsfajjal
védekezik például a smaragd
kőris kéregrontó (Agrilus planipennis) ellen, megvédve ezzel az országban
található kőriseket. A Tetrastichus planipennisi, Spathius agrili, valamint
a Spathius galinae parazita darazsak embereket nem bántanak, viszont
jelentősen megtizedelik a kéregrontók számát.
Akcióban ez
úgy néz ki, hogy a Terastichus tojásait a kéregrontó lárváiba rakja, a Spathius
agrili, valamint a galinea pedig a lárvákra helyezi azokat. Mikor a
darázslárvák kikelnek, szépen felzabálják a fiatal kéregrontókat. Kegyetlen, és
kegyetlenül hatékony.
Ilyen
hatékonysággal használhatók a fürkészdarazsak, azon
belül a ektoparazitoid
fürkészdarázs (Megarhyssa sp.) is, ami képes a fában éppen utat rágó lárvára rárakni
a tojásait. Fullánkja megbénítja a gazdatestet, a tojásból kikelő lárvája pedig
kívülről zabálja
fel azt. Az endoparazitoid
fürkészdarazsak ennél szofisztikáltabbak. Ők ugyanis
az áldozatuk testében helyezik el a tojásaikat. Onnan rágják ki magukat a
gyermekeik, mint ahogy a kölyök xenomorf rágja ki magát az ember testéből az
Alien filmekben. A lényeg, hogy mindkettő alkalmas arra, hogy megregulázza a kártevő rovarokat.
Az ötlet,
hogy darazsakkal felügyeljük földjeinket nem egy újkeletű felfedezés. A farmerek sok esetben
szállíttatnak darázsfészkeket, hogy stratégiai szempontokat figyelembevéve
elhelyezzék azokat a földjeiken. A lenti videóban például egy farmer beszél
arról, hogyan pusztítja a kártevő hernyókat a papírdarázs.
the value of the paper wasp in permaculture
El nem ismert
beporzók
A
szisztematikus népirtás
mellett a darazsak rendkívül hasznos beporzók is, csak nem annyira hatékonyak,
mint a méhek a megfelelő “lábszőr” hiánya miatt. A darazsaknak ugyanúgy
energiára van szüksége az élethez, mint ahogy a többi élőlénynek is. Ezt a
növények nektárjából nyerik, tehát a beporzás menete pont ugyanúgy működik,
ahogy a méheknél is.
Viszont van
egy gyümölcs, ami igazából a darazsakkal él szimbiózisban. Ez pedig nem más,
mint a füge, ami gyakorlatilag eltűnne a föld színéről, ha nem létezne a fügedarázs, az egyetlen rovar, ami képes
megtermékenyíteni a roppant bonyolult szerkezetű virágát. A nőstény fügedarázs
szépen berepül az egyedi felépítésű fügevirágba, ahol várja a hím darazsat. A hím
darázs kívülről egy kisebb lyukat váj a virágon, amin keresztül bedugja
hatalmas, teleszkopikus megtermékenyítő szervét. A nőstény darázs
megtermékenyítődik, majd az igazából gigantikus rovarpénisznek vájt lyukon
kimászik, hogy másik fügevirágot keressen, ahol lerakhatja tojásait, és ismét
megtermékenyülhet. Ezzel a procedúrával szállítja a virágport fügéről fügére.
Bár ez a
közcím okozhat némi szemöldökráncolást, viszont egyáltalán nem vicc. A giorgiai
egyetem agrártudományi részlege már egy ideje kísérletezik a darazsakkal a témában. Amennyiben
sikerül beidomítani a zümmögőket, a receptoraik sokkal hatékonyabbak lehetnek
bizonyos kémiai szagok kiszúrására, mint a jelenlegi leghatékonyabb eszközök.
Állításuk szerint ha meg tudják valósítani az elképzelésüket, a darazsak simán kiszagolják majd a
rejtett robbanószert, illegális
drogokat, sőt, akár az olyan betegségeket is, mint a rák. További előny, hogy
ez az megoldás olcsóbb, mint a kutyák és az elektronikus eszközök használata.
A tréning
jelen pillanatban úgy működik, hogy a darazsaknak először bemutatják a keresni
kívánt szagot, amit összevonnak egy étel-szerű jutalommal, ezzel elérve, hogy a
szagot a jutalommal azonosítsák. A rovarokat ezután egy lezárt csőbe helyezik,
rajta egy apró lyukkal, amelyen behatolhat a kémiai szag. Amikor a darazsak
érzékelik az illatot, s mivel ételként azonosítják, összegyűlnek a lyuk körül. A
darazsak mozgását a cső aljára helyezett kis kamera figyeli, ami a viselkedésük alapján küld
üzenetet a felhasználónak. Ha a kamera a megfelelő viselkedési mintát látja,
jelez, hogy valószínű, a keresett anyag a közelben van.
Hadviselésre
is érdemesek lehetnek
A darazsakat
egyébként már időszámításunk előtt is használták például háborús célokra,
legalább is egy legenda szerint mindenképpen. A Katapult művészete (The art of the Catapult) című
könyvben leírtak szerint állítólag Nagy Sándor is használta őket a türoszi erőd
bevételénél, megalapozva ezzel a biológia hadviselés fogalmát. A legenda szerint Sándorunk mindent
bevetett a türoszi
erőkkel szemben még i. e. 332-ben. Az ellenséges hajókra kígyókkal teli
hordókat és lódarázs fészkeket lövetett. Az utóbbi különösen hatékonynak
bizonyult, hiszen egy jól irányzott katapult-lövéssel a célt ért, fészekből
kiszabadult lódarazsak rövid idő alatt megtisztították a hajót.
A darazsak
háborús felhasználása még akár logikus is lehet. A japán óriás lódarázs a maga majd öt centijével, 6 mm-es
fullánkjával rendkívül veszélyes fegyver lehet. Az állatfaj évente 40
emberéletet követel annak ellenére, hogy az emberek nem szerepelnek a prédáinak
listáján, szemben az európai méhekkel. Az óriásdarázs fullánkja mindamellett,
hogy úgy fáj, “mintha egy forró szeget tolnának keresztül a megcsípett részen”,
olyan mérget is fecskendez a bőr alá, ami egyéb, idegi problémák mellett képes
feloldani az emberi szövetet. Mindemellett ugyanez a méreg képes instant
halálossá is válni.
További
érdekesség, hogy a méhekkel is táplálkozó óriáslódarázs felderítője speciális
hormonnal jelöli meg a méhkaptárt, mint ételt. Társai a hormont érezvén
indulnak a vadászatra. 30-40 óriás lódarázs képes végezni akár 30 ezer méhhel.
Képzeljük el, ha sikerült betanítani a darazsat, hogy a hormonnal az emberi
célpontot jelölje meg a felderítő…
Amint
azt láthatjuk, a darazsak egyáltalán nem Isten sorscsapásai, indkolatlan,
semmirekellő evolúciós teremtmények, hanem hasznos fogaskerekei földünk ökoszisztémáját
meghajtó gépnek, barátai a földművelőknek, és persze a fügéknek. Viszont ettől
a tudattól nem fog kevésbé fájni a csípésük, de legalább egy árnyalatnyival
kevésbé lesz zavaróbb, ahogy a magas cukortartalmú üdítőink körül szaglásznak.
A cikk eredetiben megjelent: https://zoom.hu/hir/2018/07/20/elmondjuk-miert-nem-indokolatlan-a-darazsak-letezese/
