Új kártevő: a tölgycsipkéspoloska

Tavasszal mogyoróbokron készítettem pár nem túl jó felvételt egy nagyon apró és mutatós rovarról. Mint kiderült a neve is szép, tölgycsipkéspoloska névre hallgat. Nem nagy mennyiségben, de jelen voltak, a környéken egy kilométeres körzeten belül legjobb tudásom szerint nincs tölgyfa.

A most olvasottak aggállyal töltenek el, hiszen azt írják, a tölgyön él, de a képeim alapján a mogyorót is szereti.

Terjeszkedik a magyar tölgyerdők alattomos gyilkosa

Az erdőgazdálkodási és természetvédelmi szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű tölgyerdeinket egy Magyarország területére újonnan behurcolt inváziós károsító, a tölgycsipkéspoloska (Corythucha arcuata) tömeges elszaporodása veszélyezteti.

A kár nagyságrendjének a felmérése és a védekezés módszerének meghatározása érdekében az Agrárminisztérium közreműködésével a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézetének Erdővédelmi Osztálya rendkívüli felmérést végez az erdőgazdálkodók és az erdészeti szakirányítók körében a károsító elterjedésére vonatkozóan- írta az Agroinform.

A hazai tölgyerdeink ellenségei sorába a sok egyéb károsító és káros környezeti hatás mellett belépett egy új, Magyarország területére az elmúlt időszakban behurcolt inváziós rovarfaj, a tölgycsipkéspoloska (Corythucha arcuata). A tölgycsipkéspoloska az Egyesült Államok keleti partvidékén honos. Őshazájában nem tartják jelentős „kártevő” fajnak. Valószínűleg azért, mert ott vannak olyan természetes ellenségei, amik szabályozni képesek populációit.

Európában először Észak-Olaszországban került elő 2000-ben, ahová valószínűleg élő növényanyaggal került be. 2002-ben Svájcban is megtalálták néhány példányát, ugyanebben az évben Törökországban már nagyobb egyedszámban észlelték. Valószínűsíthető, hogy a törökországi góc szolgált a későbbi európai terjeszkedés forrásaként. Nagyjából 10 év „hallgatás” után ütemesen kezdett terjedni északi, északnyugati irányban. 2012-ben és 2013-ban Közép- és Kelet-Európa több országában (így Magyarországon is) közel egy időben találták meg.

Magyarországon 2013-ban a Szarvasi Arborétumban találták meg először a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet kutatói, akik a kezdetektől nyomon követik terjedését, illetve vizsgálják életmódját és a tölgyekre gyakorolt hatásait. Mára három északnyugati megyénk (Veszprém, Vas, Győr-Sopron-Moson) kivételével mindenütt igazolt a megtelepedése, az ország délkeleti, déli, keleti területein néhol kifejezetten tömegesen fordul elő.

Vizsgálatok eredménye alapján a legtöbb eurázsiai tölgy alkalmas tápnövénye lehet a csipkéspoloskának. Ez azt jelenti, hogy Európa-szerte mintegy 30 millió ha tölgyes kínálhat számára megfelelő táplálékforrást. A Magyarországon honos tölgyek mindegyike (beleértve a csertölgyet is) alkalmas tápnövénye, azaz mintegy 600 ezer ha olyan erdőnk van, amire a csipkéspoloska potenciálisan veszélyt jelent. Hazai vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy az „átlagosnak mondható” telek nem okoznak jelentős mortalitást a telelő populációkban, azaz országon belül az időjárási viszonyok nemigen fogják korlátozni a rovar további terjedését.

A tölgycsipkéspoloska tölgyekre és tölgyerdei ökoszisztémákra gyakorolt hatásai egyelőre még nem ismertek kellő mélységben. Erre vonatkozóan őshazájából sem kaphatunk túl sok információt, mert ott sincsenek a hatására vonatkozóan érdemi kutatási eredmények. Alapos okunk van azonban azt feltételezni, hogy hosszabb távú, tömeges jelenléte nem marad következmények nélkül.

tölgycsipkéspoloska Corythucha arcuata  Ujvári Zsolt izeltlabuak.hu

A teljesség igénye nélkül néhány valószínűsíthető hatás:

• 

Mivel az erős fertőzés a fotoszintetikus aktivitást mintegy 60%-kal, a transpirációs aktivitást pedig több mint 20%-kal csökkenti (szerbiai és hazai vizsgálatok eredménye), nagyon valószínű, hogy csökkenni fog a megtámadott tölgyek növedéke. Mivel a fertőzött levelek elszíneződése és elszáradása általában a nyár közepére (esetenként már júniusban is) következik be, valószínű, hogy a csökkenés a kései pásztában fog jelentkezni.

• Tölgyeseink (kocsányos, kocsánytalan és a cser is) alaphelyzetben is kedvezőtlen egészségi állapotot mutatnak (aszályok, lisztharmat, díszbogár stb.). A tölgycsipkéspoloska krónikus kártétele egészen biztosan jelentős mértékben hozzá fog járulni a további leromláshoz.

• Horvátországi megfigyelések szerint a több éven át erősen fertőzött fák kevesebb és kisebb makkot teremnek, azok hamarabb lehullnak. Ebben egyébként semmi meglepő nincs, hiszen a makk fejlődésének fő időszakára (július) a tölgyek már gyakran elveszítik asszimilációs képességük jelentős részét.

• Hazai vizsgálatok előzetes eredményei szerint a tölgyspecialista rovarokra jelentős hatást gyakorolhat a csipkéspoloska tömeges jelenléte. Ez várható, ha abból indulunk ki, hogy nagy, összefüggő területeken akár már június végére elszíneződhetnek és elszáradhatnak a tölgylevelek. Azaz pl. azok a rovarok (esetenként védett, ritka fajok), amik a vegetációs időszak második felében fejlődnek, nem találnak megfelelő táplálékot. Magyarországon tölgyeken legalább 650 rovarfaj él, közülük közel 300 tölgyspecialista (azaz csak tölgyön képes megélni). A rájuk gyakorolt negatív hatásokon keresztül a tölgycsipkéspoloska tartós tömeges jelenléte a tölgyesek kiemelkedően magas diverzitását is negatívan befolyásolhatja.

• A rovarokra gyakorolt negatív hatás közvetve a rovarfogyasztókat (rovarevő énekesmadarak, denevérek stb.) is sújtja.

A rovar és károsításának részletesebb leírása: Útmutató a tölgycsipkéspoloska tüneteinek felismeréséhez és kárterületeinek felméréséhez (2,3 MB pdf.)

A tölgycsipkéspoloska tényleges jelentőségének felméréséhez, illetve a szükséges védekezés meghatározásához alapvetően fontos információ az általa elözönlött erdőterület nagyságának ismerete. Ilyen jellegű információkat csak a saját területüket jól ismerő helyi szakemberek segítségével lehet várni.  Az Agrárminisztérium Erdészeti Főosztálya és az Erdészeti Tudományos Intézet ezért ezúton is felkéri az érintett erdőgazdálkodókat, hogy közvetlenül vagy az erdészeti szakirányítóikon keresztül jelezzék részükre, ha a bemutatott károsítóval vagy annak kártételével találkoztak az erdeikben. A tájékoztatást az itt elérhető táblázat kitöltésével és annak az egf@am.gov.hu e-mail-címre történő megküldésével 2019. szeptember 26-ig várják.

Nyitókép: tölgycsipkéspoloska Corythucha arcuata  Ujvári Zsolt izeltlabuak.hu

Katicák és a lisztharmat

Már jó két hete találkoztam velük tömegével az erősen lisztharmatos csicsóka levelein. Először a kis sárga lárvák tűntek fel, melyekről csak sejtésem volt, hogy katicalárvák lehetnek.

Később felfedeztem a kifejlett katicákat is. Azt felismertem, hogy 22 pettyes katicával van dolgom, de - bevallom - igen keveset tudtam róluk, így elkezdtem utánaolvasni. Az olvasottakat teljes terjedelmében közreadom.

Lisztharmatpusztító katicák

Bodor János

A kerti növényeinket sanyargató levéltetveket, pajzstetveket pusztító katicák és lárváik mindennapi ismerőseink, a lisztharmatos leveleken legelésző katicák azonban már sokkal ritkábban kerülnek a szemünk elé, pedig az egész országban gyakoriak. A lisztharmatos levelek tisztogatásával hasznos tevékenységet folytatnak. A számukra kedvező telelőhelyeken néha tömegesen gyűlnek össze.

A lisztharmatevő katicák közül a leggyakoribb és a legnagyobb számban szaporodó a huszonkétpettyes katica (Psyllobora 22punctata). A 3,5-4 mm-es bogarak citromsárgák, szárnyfedőiken 22 nagy, kerek folttal, amelyek soha nem olvadnak egybe. A nyakpajzsuk tövén, középen és előtte, félkör ívben négy fekete, a fejükön szintén félköríves fekete sáv húzódik. A lábaik barnák. A fiatal lárvák sárgásfehérek, halvány foltokkal, az idősek citromsárgák. A fejük fekete, a hátukon lévő, hosszú szőröket viselő, négy sorban elrendezett nagy szemölcsök is feketék. A bábok szintén citromsárgák, sorokba rendezett fekete foltokkal.

A lárvák és a bogarak a lisztharmatgombák fehér szövedékét és szaporító képleteit fogyasztják: a károsított leveleket gondosan megtisztítják, naponta 24 négyzetcentiméter levélfelületet takarítanak le. A lisztharmaton élő katicák fejlődése a táplálék kisebb biológiai értéke folytán sokkal lassabb, mint a ragadozóké, a lárváik öt hétig táplálkoznak, ezzel szemben a ragadozók kéthárom hét alatt kifejlődnek. 

Általában lisztharmatos mezei növényeken, főként ernyős virágzatúakon és fészkeseken élnek, a kerti növényeken a nyár vége felé jelennek meg, amikor a párás időszakokban gyorsan fölszaporodnak rajtuk a lisztharmatok. Akkor megjelennek a kertben a huszonkétpettyesek, a beteg növényeken lerakják petéiket, majd kikelő lárváikkal együtt látványos tisztogatást végeznek. Június végétől egészen októberig folyamatosan láthatók fejlődési alakjai a lisztharmatos növényeken, noha évenként csak egy nemzedék fejlődik, de a bogarak hosszú életűek. A számukra kedvezőtlen, lisztharmatban szegény időszakokat nyugalomban töltik. A hideg beköszöntével a bogarak csoportosan vonulnak védett telelőhelyeikre, az avarba, vagy a borostyánok fedezékébe.

Tizenhat

A narancsszínű tizenhatcseppes füsskata (Halyzia 16guttata) termetesebb. A 4,5-6 mm-es bogár alapszíne 

narancssárga, a szárnyfedők huszonkét kerek foltja fehér, nyakpajzsának kétkét foltja citromsárga, a szegélye pedig szélesen átlátszó. A feje is sárga foltos, lábai és csápjai narancsszínűek. A kifejlett lárva alapszíne krém fehér, a hátoldalán két citromsárga sávval, hat sorban álló szőrös szemölcsei pedig feketék.

Az eredetileg tölgyerdőkben lakó katica beköltözött a vidéki települések, sőt a nagyvárosok fáira is, főként a lisztharmatos betegségekre fogékony juhar és kőris fajtákra. A hegyi és mezei juharok fogékonyabbak, ezért rajtuk találhatók leginkább a bogarak. A lisztharmat nyári megjelenéséhez alkalmazkodva, a többi katicánál sokkal később hagyják el a rejtekhelyeiket. A nappal tevékeny többi katicával ellentétben ezek fénykerülők, csak alkonyatkor élénkülnek meg, sötétedés után is repülnek társat és táplálékot keresve. Ilyenkor a fényforrások közelében is felbukkannak, a fénycsapdákba is berepülnek. Kezdetben fiatal levéltetveket és azok ürülékét, illetve a mézharmatot is fogyasztják, amíg az időjárás melegebbre fordulásával meg nem jelennek az első lisztharmattelepek. Júliusban a nőstények párosodás után megkezdik a tojásrakást a lisztharmatos levelekre. A lárvák augusztusban is csak lassan fejlődnek, majd hosszabb bábnyugalom után, szeptemberben alakulnak bogárrá. A hideg beköszöntével a bogarak védett helyet keresnek az avarban vagy a mélyebb kéregrepedésekben. A megkésett fejlődésű lárvák az enyhébb fagyokat átvészelik, melegebb időszakban bábozódnak és áttelelnek.

Tizenkettő

A szintén narancsszínű tizenkétcseppes füsskata, a Vibidia 12guttata kisebb termetű. A 3-4 mm-es bogár

egész teste narancsszínű, szárnyfedőjének tizenkét nagy kerek pettye fehér, a nyakpajzsa szegélyén húzódó folt sárgásfehér. A 6 mm-es lárva egész teste fehér, a hátoldalán négy sorban húzódó, rövid sertéket viselő szemölcsei feketék. A bogarak és lárváik is lisztharmaton élnek különféle kerti növényeken. A bogarak júniustól kezdik lerakni hosszúkás fehér tojásaikat 5-8-as csomókban a lisztharmatos levelekre állítva, összesen 50-80 darabot. Elegendő lisztharmat-táplálékon a lárvák három hét alatt kifejlődnek, majd kéthetes bábnyugalom után kelnek ki az új bogarak. Tucatnyi növény lisztharmatának takarításával igen hasznos a tevékenységük.

Rejtőzködik

A tizenhatpettyes katica (Tytthaspis 16punctata) noha az egyik leggyakoribb katicánk, rejtőzködő hajlama és a környezetébe beolvadó mintázata miatt ritkán kerül a szemünk elé.

A 2,5-3 mm-es bogarak és a lárvák is nappal, a levelek fonákán húzódnak meg. A krémsárga bogarak szárnyfedőin a 13-18, leggyakrabban 16 szögletes folt sokszor összeolvad. 5 mm-es, szürkés alapszínű lárvájának hátán a 3-3 sorban elhelyezkedő sötétszürke szemölcsök erősen szőrözöttek, színezetük folytán észrevétlenek maradnak. A bogarak nektárt, virágport és lisztharmatot fogyasztanak, de alkalom adtán a tripszeket és az atkákat is gyérítik.

Ez a cikk a Kertészet és Szőlészet 2012/43 számában olvasható eredetiben.