Fák másodvirágzása

 

Gyümölcsfák rendellenes nyári és ősz eleji virágzása

Kajtár-Czinege Anikó

2018. február 1. 07:58

Agrofórum Online

2017 nyárutóján, gyümölcsösben tett sétámon virágzó almafákra lettem figyelmes. Ezt a jelenséget már korábbi években is tapasztaltam alma- és szilvafákon.

Először újonnan telepített szilvafán fedeztem fel virágot. Ez az eset 2010. szeptember 15-én történt. A kinyílott virág ’St. Julien A’ alanyon lévő ’Topfive’ szilvafajtán fordult elő (1. kép).

1. kép: 2010-es telepítésű ’Topfive’/’St. Julien A’ szilvafa virágzó gallya 2010. szeptember 15-én. A virágnak feltűnően nagy a csészelevele

Egy bizonyos fánál augusztusban, egy hirtelen lombhullást követő újrahajtás során egy virág jelent meg. Egyes kutatók a fák lombvesztésével, majd újra hajtásával magyarázzák a nyári virágzást. Megfigyeléseim szerint egyes fajták hajlamosabbak rá, mint mások. Szilva esetében a ’Topfive’/’St. Julien A’ és a ’Toptaste’/’Ferely’ fajta/alany kombinációnál tapasztaltam nyár végi, ősz eleji virágzást. Az almák közül pedig a ’Rebella’ és ’Gala’ fajták nyílottak ki augusztusban.

2012-ben szárazság okozhatta a virágzást. Aszály ugyan volt, de nem járt lombveszteséggel. Másodrendű rendellenes kihajtást tapasztaltunk a ’Toptaste’/’Fereley’ kombinációnál (2. kép). A virágok nem a megszokott módon fejlődtek ki. Egy rövid hajtásképleten szinte örvösen ágazódtak el a virágkocsányok, melyeken nagy csészelevelek és kis szirmok helyezkedtek el.

2. kép: Rendellenes hajtás és virágképződés 2012 nyarán ’Toptaste’/’Fereley’ fajta/alany kombinációjú szilvafán

’Rebella’ és ’Gala’ almafákon 2017. augusztus 15. és szeptember 12. között, különböző fejlődési stádiumban lévő virágzatokat (3-8. kép) figyeltem meg, miközben a termőgallyakon fejlődtek és zsendültek a gyümölcsök. Ebben az esetben nagy szárazságról nem beszélhetünk, öntözéses kultúráról van szó. Ez nem volt egyedi jelenség, hiszen a faállomány 30%-án észleltem 1-2 virágzatot, de olykor 8-10 is kifejlődött rajtuk. Ezek a virágzatok morfológiailag szabályosak, olyanok, mint a tavasziak, ellenben terméskötődést nem tapasztaltam rajtuk, a szirmok az idő előrehaladtával megbarnultak és lehullottak.

3-5. kép: Almavirágok különböző fenofázisban 2017. augusztus 15-én

6. kép: Teljes értékű virágok nyáron

7-8. kép: Virágnyílás és gyümölcsérés egy időben

 A gyümölcsfák másodvirágzását kiváltó tényezők

A rügynyugalmat külső hatások és belső tényezők szabályozzák. A mérsékelt égövi gyümölcstermő növényeknél alapvetően a rövid nappalok és a hőmérsékletváltozások, az alacsony éjszakai hőmérsékletek váltják ki a rügydifferenciálódást, tehát azt a folyamatot, amikor a vegetatív rügy átalakul generatívvá, almánál vegyes rüggyé, szilva esetén pedig virágrüggyé. Szalai (1994) úgy nyilatkozik, hogy „a mérsékelt égöv fáinak rügynyugalmát a rövidnappalos indukció váltja ki és az alacsony hőmérséklet szünteti meg.” Ez alapján megfigyelésem is azt bizonyítja, hogy már néhány hűvösebb (10 °C körüli) júliusi-augusztusi éjszakai hőmérséklet is elég volt a rügynyugalom feloldásához egyes esetekben. Jelen esetben a hideghatás (10 °C-os éjszaka) erősebbnek bizonyult, mint a rövidülő nappalok által kiváltott nyugalom. Szalai (1994) azt is írja, hogy az almának 7 °C-on megközelítőleg 50 nap hideghatásra van szüksége, ez a hőmérséklet kell a rügynyugalom feloldásához. Ezt követően a továbbfejlődéshez már melegebb léghőmérsékletet igényel. Természetesen ezt a tavasszal fakadó rügyekről írta és a tömeges virágnyíláshoz kell ez a hideghatás.

A rendellenes nyári és őszi virágzással kevés irodalom foglalkozik. Ezekben említést tesznek különböző okokról, melyek ezt a jelenséget kiválthatják: tavasz végi, nyári szárazság; lombvesztés; hormonális változás; szélsőséges hőmérsékleti értékek.

Tavasz végi, nyári szárazság

„A tavasz végi, nyári szárazság egyes gyümölcsfajoknál fakultatív fiziológiai nyugalmat válthat ki” írja Soltész (2003), amely során másodvirágzás következhet be. Ezekből a virágokból akár termés is fejlődhet. Szabályos esetben a generatív rügyek kialakulását megelőzően a hajtás növekedése leáll, csúcsrügyben végződik a hajtás és nyári nyugalomba kerülnek a rügyek, majd megindul a rügydifferenciálódás, amely során létrejönnek a generatív rügyek, ezek továbbra is nyugalomban maradnak, egészen tavaszig. Először mélynyugalom állapotában, majd december végén–januárban kényszernyugalom miatt nem hajtanak ki.

 Lombvesztés

Lombvesztés is eredményezhet másodvirágzást. A tavasz végi, nyári szárazság és az általa okozott lombvesztés megszakíthatja a nyári nyugalmi állapotot, és másodvirágzás fordulhat elő. A levélzet elvesztését okozhatja szárazság, de akár kártevők vagy kórokozók is. A szárazság mellett a levélaknázó molyok is igen erőteljes asszimiláló felület csökkenést eredményezhetnek. Német megfigyelések szerint szilvánál a rozsda is oka lehet a lombvesztésnek (Hilsendegen, 2017), amely másodvirágzást generál. Haraszty (1978) úgy fogalmaz: a rügyek képződhetnek tavasszal vagy nyáron, ezeket a levélhónalji rügyeket a kifejlett levelek tartják gátlás alatt. Ekkor a rügyek előnyugalomban vannak. Abban az esetben, ha eltávolítjuk a fejlett leveleket, akkor a rügyek (hajtásrügyek és virágrügyek) fölszabadulnak a gátlás alól, és könnyen kihajtanak.

Hormonális változás

Az erre vonatkozó irodalom ellentmondásos. Van, aki szerint az endogén gibberellin az alma és a szilva generatív rügyeinek kihajtását gátolja. A gibberellin a magvakban szintetizálódik, onnan áramlik ki és a szállítóedény-nyalábokon keresztül jut el a rügyekhez. Szalai (1994) és Haraszty (1978) azt írja, hogy a növekedést gátló és serkentő hormonok aránya eredményezi a rügykihajtást, vagy éppen a nyugalmi állapotban maradást. A növekedést gátló hormonok termelődése a fotoperiódussal is kapcsolatban áll. Faust (1997) szerint a citokinin megrövidíti a nyugalmi időt, ellenben az auxin és az etilén meghosszabbítja azt, a gibberellin pedig időponttól és koncentrációtól függően mindkét hatást eredményezheti. A hormonok hatása mellett a kötött és szabad víz jelenléte, a sejtmembránok állapota, és a rügyekben lejátszódó anyagcsere-folyamatok együttesen eredményezhetik a kihajtást és a virágzást.

Szélsőséges hőmérsékleti értékek

A szélsőséges hőmérsékleti értékek, illetve az éjszakai alacsony (10 °C alatti) hőmérsékletek is okozhatják a rendellenes virágzást. 2017-ben júliusra és augusztusra is jellemzők voltak a szélsőséges hőmérsékletek (1. ábra). Éjszakai hideg (9-11 °C) és a nappali meleg (olykor 35-38 °C) sokszor fordult elő, ami okozhatta a generatív rügyek kihajtását.

1. ábra: Napi minimum és maximum hőmérsékletek 2017. júliusban és augusztusban

A gyümölcsfák metszési időpontja

A gyümölcsültetvényekben a fák metszése az egyik legmunkaigényesebb és legnagyobb szakértelmei igénylő munkafolyamat. Az ültetvény eredményessége nagymértékben múlik azon, hogy ezt a műveletet hogyan végzik el, de nem kevésbé fontos az is, hogy mikor. Ez utóbbira szeretnék most egy kicsit részletesebben kitérni.

A gyümölcsfákat a kertészek régi időktől fogva metszéssel alakítják, nevelik. A metszés történhet a fák nyugalmi időszakában, lombtalan állapotban, vagy a vegetációs időszakban, nyáron. Ezen belül is különböző időpontokat választhatunk, ami aztán hatással van a gyümölcsfák további fejlődésére, élettevékenységeire.

Az utóbbi évtizedekben, főként a nagyüzemi ültetvényekben a nyugalmi időszak alatti metszés terjedt el. Ennek főként munkaszervezési okai voltak, nyáron nem jutott rá idő. Sokak számára természetessé vált, hogy ha metszésről van szó, az télen történik, és teljesen megfeledkeztek arról, hogy nyáron is lehet metszeni, pedig már régi elődeink is számtalanszor felhívták a figyelmet a nyári metszés előnyeire. Így aztán a házikertekben is sokan télen végezték ezt a műveletet, ami nem tett jót a fáknak, különösen a csonthéjasoknak.

Most nézzük meg egy kicsit részletesebben, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni az egyes gyümölcsfajok metszési időpontjának megválasztásánál. 

Kezdjük az elején, a facsemeték ültetésekor. Akár ősszel, akár tavasszal telepítjük az oltványokat, ne nyúljunk hozzájuk addig, míg tavasszal a nedvkeringés meg nem kezdődik szöveteikben, és a rügyek duzzadni nem kezdenek. A koronaalakító metszés első lépéseit ekkor végezzük el. Ez általában a március közepe és április közepe közötti időszakra esik.

Termőre fordulásig minden nyáron több alkalommal is célszerű hajtásválogatást végezni. Túl erős hajtásnövekedés, és gyenge elágazási hajlam esetén hasznos a hajtások visszacsípése, visszavágása. A zöldmunkák módja és erőssége függ az adott fajtól és a kialakítandó faalaktól. A korona kialakításának éveiben általában szükség van lombtalan állapotban végzett fás metszésre is, de ezt semmiképpen ne télen végezzük, hanem tavasszal, közvetlenül a rügyfakadás előtt.

Termőre fordulás után, a fenntartó metszés időpontjának megválasztásánál határozottan különbséget kell tennünk az almatermésű és a csonthéjas gyümölcsfajok között.

Először nézzük a csonthéjasokat. 

Ebbe a csoportba tartoznak a kajszi, az őszibarack, a szilva, a cseresznye, a meggy és a mandula. 

Télen ezeknél a gyümölcsfajoknál semmilyen metszési műveletet ne végezzünk. Ennek elsősorban növényvédelmi okai vannak. Télen, a sebeken át fertőznek ugyanis azok a kórokozók, amelyek a csonthéjasok gutaütéses, ágrákosodásos pusztulásáért leginkább felelősek. Közülük is elsősorban a Pseudomonas syringae baktériumot és a Leucostoma (cytospora) cincta gombát kell megemlíteni. Ha ezek bejutottak a fák szöveteibe, onnan nem tudjuk őket kiirtani, és a fák lassú halálra vannak ítélve. Eltérő mértékben, de valamennyi csonthéjas faj veszélyeztetett, a legérzékenyebb a kajszi és az őszibarack. 

A téli metszésnél nem tudjuk megakadályozni a fertőzést. Az említett kórokozók egyaránt fertőzik az idősebb fás részeket és a fiatal vesszőket. Mikor metszhetjük ezeket a fákat? Két időpont lehetséges. Az egyik tavasszal virágzás előtt van. Akár virágzás közben is metszhetünk, a lényeg az, hogy minél közelebb legyünk a virágzáshoz, és ne kezdjük el a munkát március 10. előtt. Ekkor a gutaütés kórokozói már nem fertőzőképesek. A másik alkalmas időpont nyáron van, közvetlenül a szüret után.

Bármelyik időpontban metszünk is, ne feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről valamilyen sebzáró anyaggal.

A legkorszerűbb csonthéjas ültetvényekben termőkorban csak évente egyszer, szüret után metszik a fákat. Az ősz beköszöntével újból erősödik a fertőzés veszélye, ezért legkésőbb szeptember 10.-ig fejezzük be a metszést. A nyári metszés egyébként a vesszők beérését is segíti és javítja a téltűrő képességüket. Bonyolítja a helyzetet, hogy ebben a csoportban nagyon fagyérzékeny fajták is vannak. Ezeknél az a legjobb megoldás, ha szüret után egy előmetszést végzünk, és tavasszal, a virágzáskor végezzük el a végleges vesszőszám beállítását, a téli rügyfagykár figyelembe vételével. Ez vonatkozik tehát a csonthéjasokra. 

De mi a helyzet az almatermésűekkel, az almával, a körtével, a birssel és a naspolyával? 

Mai ismereteink szerint ezeket a fajokat a gutaütés kórokozói nem veszélyeztetik, így a termőre fordult fák kevésbé érzékenyek a metszési időpont megválasztására, mint a csonthéjasok. Az almatermésűeket tehát télen is metszhetjük, azokon a napokon, amikor fagypont felett van a hőmérséklet. Fagypont alatt ugyanis kezünkkel megfogva a fákat kárt okozunk azzal, hogy a szövetekben lévő nedvesség lokálisan felmelegszik, majd újból lehűlik.

Megjelent: 2008. február 13., |Agroinform Kiadó

https://www.agroinform.hu/gazdasag/a-gyumolcsfak-metszesi-idopontja-2469