Az ültetés szaporítás ivartalan (vegetatív) szervekkel. Lényege, hogy többé-kevésbé kifejlett növényi részeket használnak továbbszaporításra.
Ha a növényeket nem engedjük azon a helyen teljesen kifejlődni, ahol kikeltek, hanem más földbe helyezzük át, ezt az eljárást ültetésnek nevezzük.
A növényeket vagy csupán gyökérzettel ültethetjük el, vagy pedig ugy vesszük ki őket a földből, hogy a gyökérzeten földgomoly marad s úgy ültetjük el őket, mely utóbbi eset sokkal bizosabb az előbbinél. Földgomolyostól rendesen a cserepes növényeket szokták elültetni. A csupasz gyökerekkel elültetett növények sokkal nehezebben erednek meg, mert sokkal több nedvet párologtatnak el, mint amennyit felvesznek, minek következtében levélzetük elfonnyad, különösen száraz tiszta időben s csak bizonyos idő mulva üdül fel ismét annyira, hogy a növény új fejlődésnek indul. Sokszor el is pusztulnak az igy elültetett növények.
Leveles növények ültetésére esti idő a legalkalmasabb; borult, esős időben azonban egész nap ületehetünk. A földből kiemelt növényeket lehetőleg gyorsan kell elültetni, hogy a gyökerek el ne száradhassanak. Ha sok növényt kell elültetni, ugy tanácsos a földből kiemelt növényeket árnyékos helyre tenni, földdel betakarni s meglocsolni.
Ültetés után a növényeket meg kell öntözni.
Fákat és cserjéket lehetőleg szintén földgomollyal kellene ültetni, hogy biztosabban megeredjenek. Minthogy azonban ez csak olyan fáknál lehetséges, melyeket eredeti helyük közelében akarunk átültetni, minthogy távolabb fekvő helyekre földgomollyal biró fák és cserjék szállítása igen bajos és költséges volna; ezeket a növényeket rendesen csupasz gyökerekkel szokták ültetni oly időben, amikor a vegetáció még szünetel.
Újabban nyáron is szoktak fákat és cserjéket ültetni, de ezeket nagyon óvatosan kell a földből kiemelni, hogy a gyökerek meg ne sérüljenek. A földből kiemelt lombos fákat vagy cserjéket meg kell óvni a naptól, gyorsan el kell ültetni s reggel és este jól megöntözni, hogy ki nem száradjanak.
Az ültetés egyik módja az erdőtelepítésnek.
Az ültetés lehet szabályos, ha a csemetéket minden irányban bizonyos mérték szerint ültetik el, vagy szabálytalan, ha az ültetés, tekintet nélkül a sorok egyenes irányára, csupán szemmérték szerint történik. A szabályos ültetés a hálózat vonalainak háromszög-, négyzet- vagy ötszög-alakja szerint lehet: hármas, négyes, ötös vagy pedig soros, amidőn a hálózatban a csemetetávolság a sortávolságtól különbözik s a négy csemete által alkotott alak hosszukás négyszög.
Az ültetés rendes ideje a tavasz, mielőtt a rügyek fakadni kezdenek, de szelid telü vidékeken a lomb lehullása után épp oly jó az őszi ültetés is, sőt homokos területeken csak ősszel ültetnek, hogy a csemetéknek megeredése a nagyobb nedvesség folytán biztosítva legyen. A tölgy 7-8 éves koráig ültethető ki, mely idő alatt 2-3 m. magasra megnő. A bükk 5-6 éves koráig ültetendő ki. A juharok akár fiatalon, akár idősebb korban jól megerednek, épp ugy a kőris is, tehát 2-5 éves korukban. A szilt, gyertyánt, égert 2-6 éves korukban, sőt a szilt 1 éves korában is sikerrel lehet ültetni. Az ákácot jó 1 éves korában elültetni, az erdei fenyőt 1-2, a lúcfenyőt 2-5, a jegenyefenyőt 4-6, a vörös fenyőt 3-5, a havasi fenyőt 6-10, a sima fenyőt 2-4 éves korában.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Palántanevelés
A palántanevelés és kiültetés célja, hogy korábban szüretelhessünk termést a szabadföldbe veteményezett növényekhez képest. A korábban kezdődő termésérés miatt a fagyok beálltáig ezt az időszakot meghosszabbítjuk, így a palántaként kiültetett tövekről több termést tudunk betakarítani a vegetációs időszak alatt.
Palánták „edzése”, kiültetése
Kiültetés előtt mind a saját nevelésű, mind a vásárolt palántákat 1-2 napig edzeni kell. Ekkor tegyük ki őket leendő helyükre, de még cserepükkel, hogy szokják a kinti, nagyobb hőingadozást, csak ezután ültessük ki a növényeket.
Április végén, május elején érkezik el a palántáról nevelt zöldségek kiültetésének ideje. Pár apró ötlettel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy ez a növény szempontjából minél sikeresebb legyen.
Tápkockásat, vagy szabad gyökerűt
A rövidebb ideig a kisebb fagyokat elviselő növényeket már április végén, a fagyérzékeny trópusi eredetűeket (paradicsom, paprika...), május 10. után ültessük ki, mert a sokéves megfigyelések szerint ezen időpont után a talajmenti fagyok esélye szinte nulla. Kiültetni jól fejlett, edzett, dús gyökérzettel rendelkező palántát célszerű, mert ezek képesek gyorsan "magukhoz térni" az új helyükön.
A tápkockában, cserépben nevelt palánták előnye, hogy a gyökerek kiültetéskor nem sérülnek, így hacsak a közvetlen napfénytől nem perzselődnek meg a növények, akkor különösebb megtorpanás nélkül fejlődnek tovább. A perzselődés a palánták edzésével, eleinte árnyékolásával és fokozatosan az új körülményekhez szoktatásukkal előzhető meg. A tápkockás palántát olyan mélyre ültessük, hogy földlabdája tetejére körülbelül egy centiméternyi friss föld kerüljön.
Az olcsóbban beszerezhető szabadgyökerű palánták esetén a sérült gyökérrészeket távolítsuk el (sőt van, aki kissé meg is metszi a gyökeret), így serkentve azt később dúsabb elágazásra.
Az ültetési mélység is lényeges
A zöldségek többsége érzékeny a túl mély és a sekély ültetésre egyaránt. Sekélyen ültetve egy öntözés is elegendő ahhoz, hogy kidőljön a növény. Általában a palántákat a legalsó levelekig, a sziklevelekig kell a földbe ültetni. A paprika, a paradicsom és az uborka ellenben nem érzékeny a mélyültetésre, ezeknél az esetleg kevésbé egészséges, felnyurgult példányokat jóval mélyebbre is a talajba helyezhetjük. E fajok a száraikon is képesek járulékos gyökereket fejleszteni, ezért nem árt nekik, ha mélyebbre kerülnek.
A szabadgyökerű palántáknál figyeljünk arra, hogy a gyökereik ne visszahajolva felfelé, hanem lefelé álljanak a palántázó lyukban. Ez azért fontos, mert ha a gyökerek behelyezéskor felfelé kunkorodnak, és így is temetjük be, akkor a növény fejlődésének látványos megtorpanására számíthatunk. Hiszen a palántának nem kis erőfeszítésébe telik majd, míg az általunk helytelenül elrendezett gyökereit ismét jó irányba fordítja.
Sokan nagyon nagy méretű fejlett palántákat ültetnek kertjükbe. Gyakorta látni olyan paprika és paradicsompalántákat a piacokon, amelyeken már a kis termések is megfigyelhetők. Ezeket érdemes már palántázáskor kis karókhoz kötözni, ugyanis ha lankadni kezdenek a nagy méretű tövek, akkor a szárban a vízszállító csövek meghajlanak, és ebből a pozícióból sokkal nehezebb újra felegyenesedni a növénynek. Míg ha karózva vannak, a szár lankadáskor sem hajlik el, így sokkal gyorsabban tud újra vizet felvenni.
Vízzel tömörítsük a talajt
Míg fásszárú növények ültetése esetén a gyökerekhez tömörítéssel nyomjuk a földet, itt a zsenge gyökerek sérülékenysége miatt más módszert alkalmazzunk. A lazán a gyökerekre hintett talajt annyira locsoljuk be, hogy azt a víz tömörítse a gyökerekhez. Ez az iszapoló öntözés a későbbiekben is fontos, azaz inkább ritkábban, de nagyobb vízadagokkal öntözzünk.
Gyakori kis vízadagoknál a növény hozzászokik ehhez, és gyökereit nem ereszti mélyen a talajba, csak a felszínen várja a vizet. Így a gyökerek támasztó, a növényt tartó funkciójukat sem tudják maradéktalanul ellátni, és egy öntözés kimaradásakor is károsodhat a növény.
Nagy Z. Róbert
Mivel a dughagymáról szaporított növényeket és a burgonyát is vegetatív részekkel szaporítjuk, így ezeket is ültetjük. A hagymaféléknél egy külön szót használunk a szaporítóanyag földbe helyezésére: ezeket duggatjuk. A kellően megművelt laza talajon kijelöljük a sorok helyét, kis árkokat húzunk és azokba beledugjuk tompább végükkel lefelé a dughagymákat. Duggatás után a hagymácskákat betakarjuk földdel. A fokhagymát igyekezzünk mélyebbre duggatni, mert sekélyen duggatva kinövi magát a föld felszínére.
Itt látszik, hogy mennyire nem mindegy, hogy vetjük a hagymát (mert vannak, melyek magszárat fejlesztenek és magot érlelnek, ezekből állítjuk elő a dughagymát), vagy duggatjuk.
Ivartalan szaporítási mód a burgonya szaporítása is. Tájegységenként változik, hogy vetik vagy ültetik a krumlit. De ha a logika mentén gondolkodunk, akkor is ültetjük, hiszen nem magot, hanem egy növényi részt, szárgumót teszünk a földbe, hogy kigyökerezzen, kihajtson és bokrosodjon. Ugyanaz a folyamat játszódik le, mint amikor egy rózsaágat vagy egy virág hajtását vízben vagy földben kigyökereztetünk.
Meg kell említeni még egy speciális ültetési módot, a pikírozást vagy tűzdelést: A palántanevelőbe (láda, cserép, melegágy) nevelt paprikát, paradicsomot átültetjük. A paradicsomnál az egy valódi leveles állapot után, a paprikánál a 2-4 leveles állapot elérése után pikírozunk tápkockába vagy tejfölös poharakba, kinek mi van. Paradicsomot 1 szálával, paprikát két szálával pikírozzuk, ill. úgy is ültetjük. Mindez azért lehet szükséges, mert sűrűn vetettük a magokat, vagy mert kics hely állt rendelkezésre a magvak csíráztatásához. Ez általában magasabb, mint amit kelés után igényelnek. Vagyis kelés után, egész pici korban szétültetjük a palántákat egyedi szaporítóedényekbe. A végleges kiültetés nem sínylik úgy meg, mint a szabadgyökerű társaik. Ha hagyjuk őket a magvető edényben, a sűrű állomány felnyurgul, nem fejlődik rendesen, átszövik egymás gyökérzetét és kiültetésnél, amikor szétszedjük őket szálára, akkor sérülhet , törhet a gyökérzet. Ez pedig nemkívánatos a palántáknál.
https://ezermester.hu/cikk-237/Majus_elejen_indul_a_palantazasi_idoszak
Read more: http://www.kislexikon.hu/ultetes.html#ixzz6FsOHbEAR
