Elmesélek egy történetet a közelmúltból.
Belefogtunk a házi kenyérsütésbe. A dagasztás kétemberes munka volt, mert a könnyű tálakban nem lehet erőteljesen dagasztani. Egyikőnk fogta, a másikunk dagasztott. Gyorsan rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, kell szereznünk egy dagasztóteknőt.
Elég borsos árakat kérnek érte, ezért elhatároztuk, hogy szerzünk egy nyárfarönköt és elkészítjük magunk.
 |
| Állagmegóvás és száradás után használható |
Az ilyen jellegű háziprojekteket nem nyűgként éljük meg, hanem kihívásként, kalandként. A jelszónk, ha más meg tudta csinálni, akkor mi is.
Eljutottunk addig, hogy a matéria már nem jelent akadályt, tehát csak a szakmai fogásokat kell megtanulni. A youtube mindenkinek barátja, így esténként több videót is végignéztünk, hogyan készül a teknő.
Az alapanyag azonban hiányzott. Ekkor történt a csoda, mert nem nevezhetjük másnak: falubeli kedves barátunk beállított egy igen méretes nyárfarönkkel téli tüzelője felfűrészeléséért cserébe. Megkötöttük az „üzletet”.
 |
| Kezdő lépések |
Párommal gyorsan döntöttünk, hogy a farönkből teknő lesz. A következő napokban előkerült a láncfűrész, a vízmérték és a ceruza.
 |
| A minta |
A félbehasított rönkre előrajzoltuk a formát, s kezdődött a munka. Eltávolítottuk a fa kérgét és a balta munkába lendült.
 |
| Az első baltavágások |
 |
| Alakul |
Fűrésszel és baltával megnagyoltuk kívülről, ekkor már látszódott némi teknőforma.
 |
| Már kezd teknő formája lenni |
A rönk ezután felkerült a fűrészbakra, s nekiállhattunk nagyolni a belsejét.
 |
| Derékkímélő bakon könnyebb dolgozni |
Először a balta játszotta a főszerepet, de egy idő után elég nehéz volt ezzel hozzáférni.
 |
| Belül is ígéretesen alakul |
Célszerszám kellett, amit kapocskának hívnak. Ez nincs minden háztartásban, nálunk sem volt. Akadt viszont több kőműves kalapács. Némi alakítás, köszörülés és készen volt a kapocska, mellyel sokkal finomabban lehetett belülről faragni.
 |
| Az elkészült kapocska |
 |
| Kapocska nyomai |
Legvégén a perem kialakítása történt.
A munkafolyamat pontosan három hétig tartott.
Voltak napok, amikor csak fél óra jutott farigcsálásra, máskor 2 óra. Voltak extrém meleg napok, amikor a hűs műhely is melegnek bizonyult, így ezeken a napokon nem faragtunk.
 |
| Telített sóoldat |
Amikor elkészült, megtöltöttük telített sóoldattal, s azt néhány napon át hagytuk benne állni, egyfajta állagmegóvás céljából, hogy ne repedezzen meg.
Az eljárás szakszerű leírása: "A konyhasóval való kilúgozásnál a fát nyolc napon át telített sóoldatban tartják. Az ily módon telített fának állítólag sem a nap melege, sem a hőmérséklet változásai nem ártanak. A konyhasónak fakonzerváló hatása ismeretes, egyebek között világosan mutatja ezt a hatást az az ismeretes tény is, hogy a sóbányákban levő fa nem korhad el.
Konyhasó helyett szokták a fát oly sóoldatokkal is megitatni, amelyek forró vízben sokkal könnyebben oldódnak, mint hidegben. A fa kihűlése és az oldószer elpárolgása után a fasejteket sókristályok töltik ki, melyek a fa fogyását, repedezését és vetemedését megakadályozzák. " Digitális tankönyvtár: Fakonzerválás
A munka alatt sok ismerősünk nézte meg a teknő készítését, néhányan kipróbálták a kapocskát, és mindenki azt mondta, hogy ez nehéz mesterség. A végeredmény azonban azt mutatja, hogy egy ezermester nem ismer lehetetlent.
Hogy miért írtam le mindezt?
Vidékre kerülve az ember gyakran szembesül azzal, hogy már megint a városba kell menni, venni valamit, mert hiányzik, kellene.
Sok költségtől kímélhetjük meg magunkat, ha körülnézünk a ház körül és a meglévő anyagokból a meglévő eszközökkel magunk próbáljuk meg elkészíteni a hiányzó dolgot. Akár újrahasznosítással akár teljesen új eszköz létrehozásával.
Merjünk bátran nekifogni dolgoknak. Legfeljebb nem lesz olyan tökéletes, a mesterek biztos találnak kivetnivalót benne, de mi készítettük, a miénk és használható, funkciójának teljesen eleget tesz.
Egy teknővájókról (akik ugye a teknő mellett konyhai felszereléseket is készítenek, mint kanalak, vágódeszkák, tálak, tányérok) szóló kisfilmben hallottam a következőt. Az igazi kézműves fafaragott termékeken minden késvonás látszik. Ma már, amikor a műveletet sokan gépesítették, és azok tükörsima felületet adnak, az emberek rákaptak, hogy az a szép és jó, ami teljesen sima. Így a "hepehupás" termékeket nem keresik. De azt is elmondta, hogy a kézi faragásnál menet közben is kiderülhet, hogy az anyagban olyan szálcsavarodások lehetnek, ami miatt el lehet ugyan készíteni a terméket, de nem lesz tartós, szálazni, repedni, töredezni fog, és például a nedvességet is jobban fogja magába szívni Ez a zsindelyeknél pl. nagyon nemkívánatos. Emiatt van, hogy a kézműves termékek nem simák, viszont sokkal tartósabbak.
Idén ismét kaptunk egy rönköt. Mi már látjuk benne a teknőt, csak ki kell hámozni.
Virágné Fejes Éva írása
