Átmeneti nyugalom a vidéken

Augusztus vége felé járunk, már mindenki érzi , hogy közeleg az ősz, ha másról nem, arról, hogy egyre több hely szabadul fel a kertekben.
Érezzük, tudjuk, ám kevesen tudjuk olyan szépen megfogalmazni a nyárvégi hangulatot, érzéseket, mint csoporttársunk, Anikó tette.

"Tagadhatatlanul jön az ősz. Hiába a napközbeni forróság, a reggeli lépcsős kávéivás már némi borzongással van megfűszerezve.

A kis fecskék hangjegyekké válnak a dróton, és csivitelve kérik, kívánjunk jó utat nekik.

Nézem a kertet. A cseresznyefa alatt a sárga falevelek már nem a szárazságot jelzik. A paradicsomok még ontják a termésüket, de kesze-kuszán állnak, görbék, öregesek. A kiscsibék, kacsák, a tavasz képviselői rég felnőttek. Két elmaradott pelyhes rohangál még az udvaron, sorsuk a természetre van bízva. Nem várt utódok, de esélyt kapnak az életre. 

A kutya a házából vakkant kettőt kötelességtudatból, de nincs kedve kibújni.

Az egész kert fehér fényben úszik. Biztos van rá magyarázat erre az őszi jelenségre, de nekem csak fehér..(s milyen jó, hogy nem az alagút végén látom).

A muskátlik a tornácon csak a vállukat vonogatják. Virágoztak eleget, ne háborgassam a nyugalmukat.

Még nincsenek színek. Később jönnek a napsütötte tökök, kukoricák, színes szőlők, piros almák, paprikafüzérek, tarka krizantémok.

Átmeneti nyugalom a vidéken. Nem is baj, ez a forróság úgysem engedné a nagy hajtást. Még belefér az estékbe egy kis bográcsozás, nyaral(gat)ás, mikor feleszmélünk, talán nem is pihentünk az elmúlt hónapokban.

Aztán veszünk egy nagy levegőt, és nekiállunk kukoricát törni, szőlőt szüretelni, a téli zöldségfélét betakarítani, állatainkat téliesíteni. Kit a meleg ólba, istállóba, kit a hideg éléstárba.
Hogy aztán az ősz végén elégedetten nézhessünk végig a munkánk eredményén. Lám..ez az év is elég jó volt. 

Kívánom, hogy így legyen!"

Köszönjük Anikó!
A képeket készítette és írta: Nagyné Bandics Anikó
Vidéken újrakezdők csoport
https://www.facebook.com/groups/169229386510349/permalink/1540403519392922/?__xts__[0]=68.ARAbrGhiCYhfS8N3qpWHL6gbM_CBU4ZkRTZC6SfqR_TQRKxZ-PCRIVblMc6fA2JC3esvtAs1TyJqzUNUV5fJtkq5w_ywYHEl_Ys5AOpnMOkQgYV5KPQ7YFDlnhclNJsFEZMfgG_CKqbGC6AvQfegnR01GnT1vyOO1YH-Q-bq_3tg7aS1-0K83w&__tn__=-R

Fél év után - Kiser Edina írása

Amikor azt hiszed, hogy falusivá válásod első fél évét túl élve, már nem érhet meglepetés, mert már túl vagy azon, hogy kézzel szedd le a 24 gyümölcsfáról a vírusos leveleket, hogy legyen termésed...
amikor túl élted az első slukkot, amit a rothadó csalánlevél gőzéből szívtál, amikor a lányod közölte, ezzel fogunk permetezni... 
amikor azt hiszed, hogy álmodsz, mert napi 2 kiló epret szedsz le a palántáidról, miközben térdig gázolsz a fűben, mert fogalmad sincs, hogy kell kaszálni, ezért csak a gyep jóindulatában bízol...
amikor megéred, hogy májusban fázol a házban, de cikinek érzed, hogy begyújtsál, amikor pedig már nem ciki, mert megnyugtat a szomszéd néni,akkor ráébredsz, hogy nem is tudsz...
amikor először látod a férjed és a lányodat favágás közben és azon imádkozol, hogy nehogy lerepüljön a balta feje (persze, eddig kapának hívtad)... 
amikor megjelennek az első gyümölcsök a fákon, te pedig úgy ugrálsz a kertben örömödben, mint egy félnótás... 
amikor ráébredsz, hogy a fűkaszába és a fűnyíróba is más benzin kell és kéred a benzinkútnál a vegyest, amiről biztosan tudod, hogy nem gyümölcspálinka... 
amikor lekésed a buszt, hiába van a buszmegálló a házatok előtt,mert itt a buszok nem a menetrendhez, hanem a kakaskukorékoláshoz igazodnak... 
amikor nagy lendülettel leszeded a 130 kiló cseresznyét, hogy szörpöt csinálsz, de az megerjed, erre a tanult, okos lányod, aki szépen olvas, kifürkészi a netről, hogy akkor mégis pálinkát csináljatok, de ahhoz ki kell magozni...
mikor ráébredsz, hogy ebből pálinka nem lesz, mert nagyon cukros, akkor elfogadod, hogy ebből likőr lett... 
amikor leszüreteled a férfi ökölnyi barackokat, később a rengeteg almát és körtét, betakarod szalmával a reményeid szerint jövőben zöldségeskertként funkciónáló gazost, majd összeszeded a hat diófa termését 8 zsákba...
amikor megpróbálod összehordani a lehullott leveleket, a többit a szélre bízod... 
amikor már készítettél a madaraknak télre ennivalót, a gyíkoknak kőből bújóhelyet és örökbe fogadtál a két kutyád mellé másik két kitett szerencsétlen félholt fekete bolhás drágaságot 
és amikor úgy érzed, hogy most már jöhet a tél, mert se kert, se szüret...
akkor meglátod, hogy gombáid lettek!

De most először nem Canestenért kiáltasz, hanem lábosért ! 😄