Keresés ebben a blogban

2019. november 5., kedd

A sóimádó zeller

A zeller – gumója és levele is – értékes növényünk, melyet szinte minden kiskertben termesztenek. Palántáinak ajánlott ültetési ideje május első fele.

Sok helyütt visszatérő probléma, hogy az ültetést nem követi nagy gumóképződés. Gyakran előfordul, hogy az elültetett palánta gyönyörű lombot hoz, ám amikor kiássuk a földből, szerteágazó gumót találunk, s mire megpucoljuk, alig marad belőle.

Hogyan előzzük meg e kudarcot? Amikor a palánta ültetésére kerül a sor, a gyökérnyaknál óvatosan csippentsük meg a zellert hüvelyk és mutatóujjunkkal, majd óvatosan húzzuk végig a gyökérzeten körmeinket úgy, hogy a sok kis oldalgyökér többségét lekaparja. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy nagyon szerteágazó legyen a kifejlődött gumó.

Sok vidéki ember akad, aki arra esküszik, hogy a leveleihez nem szabad nyúlni, mert akkor újabb és újabb leveleket fejleszt és nem jut elég energiája a gyökérzet hizlalására. Mások azt mondják, az alsó leveleket folyamatosan szedjük, így kevesebb lombot kell táplálni, marad a gumóra is tápanyag. Én az utóbbit tapasztaltam jobbnak. Gyenge fejlődésének oka lehet még, ha a talaj savanyú.

Előfordul, hogy halvány és gyengécske a zeller szára. Régen ilyenkor sós vízzel locsolták meg, s nem véletlenül: szereti a sót! A vadzeller ugyanis a Földközi-tenger vidékének, ott is a mocsaras partvidéki területeknek a növénye. Ebből nemesítették ki mai változatát, hogy a vadzeller kesernyés ízét eltüntessék. Lám a zeller nem felejtette el, honnan jött.

Az elsősorban a főzésben hasznosított zellernek van még egy előnyös tulajdonsága. Sok kerti növényünk védőnövénye lehet, így a káposztaféléknek, babnak, uborkának, paradicsomnak, paprikának. Könnyen nevelhető, és nagy zöld szárával kertünk díszévé is válhat, főleg ha büdöskével, körömvirággal felváltva ültetjük paradicsomtövek, vagy a káposzta közé.

Virágné Fejes Éva

2019. október 25., péntek

Gyűjtsünk csipkebogyót!

A csipkebogyógyűjtés kellős közepén járunk. 

Sokan szeretnének szedni, de a szúrós növénytől ódzkodnak. Nem kell elkeseredni, erre is van megoldás. Mielőtt a csipkeszedéstől úgy néznél ki, mint aki macskával harcolt egész éjjel, nézd meg a képet, és a legközelebbi, elérhető férfitársaddal készíttesd el ezt az ügyes szerkezetet. Attól ne félj, hogy ügyetlen az illető, ez minden férfinak csak ujjgyakorlat. 
Egyéb apró gyümölcsök szedésére is alkalmas.


Nekem hasonló van, remekül lehet használni. Arra figyelni kell az elkészítéskor, hogy könnyű anyagokból készüljön, hiszen zömében egy kézzel kell megtartani és dolgozni vele. Az elülső végét ma már inkább csúcsban hegyesedőre készíttetném, mert a szögletes, széles orrával néhol körülményes az ágak közé férni vele.

 Egy másik formát alkalmazás közben itt nézhettek meg: Csipkebogyó begyűjtése, szedés, szüret

A leszedett bogyót többféleképpen használhatjuk. Megszáríthatjuk teának. Van, aki egészben szárítja és van, aki késsel félbevágja a szemeket, majd a szőrös, magos részt eltávolítja és csak a gyümölcs nem túl húsos külső részét szárítja meg. Felhasználásukkor este egy adag hidegvízbe beáztatjuk a szárított csipkét, majd reggel leszűrve elkortyolgatjuk. Akik egészben szárítják, többnyire megroppantják a szemeket áztatás előtt, hogy a teavíz jól átjárja. A leszűrt csipkehúst nem kell kidobni, le lehet még forrázni , ekkor más értékes  anyagok oldódnak ki belőle. Ezt langyosan összekeverhetjük a hideg csipketeánkkal, de külön is fogyaszthatjuk. Kellemes édeskés, savanykás teája van, amely bármiféle édesítés nélkül is fogyasztható.
Másik, klasszikus felhasználási módja, hogy csipkelekvárt főzünk belőle. A világhálón számtalan receptet találunk az elkészítés módjára. 
Arra ügyeljünk azonban, hogy csak tiszta, forgalomotól mentes helyről gyűjtsük a bogyókat és arra is, hogy fejenként napi két kilónál ne szedjünk többet. Vannak területek, ahol csak a terület tulajdonosának előzetes engedélye alapján gyűjthetünk. Erről már írtunk itt a magazin oldalán. 

Kevesen tudják, hogy a csipke is termeszthető, ráadásul a csipkének nagyon sok fajtája van már. Erről olvashattok lentebb egy összefoglalót. A cikk az agrofórum oldalán jelent meg. 


Az egyre népszerűbb gyümölcsfajunk, a csipkerózsa termesztése

Agrofórum Online

A rózsa az egyik legsokoldalúbban felhasználható növényünk. Leginkább dísz- és gyógynövényként ismerjük, de gyakran használják kozmetikumokban, és egyre nagyobb mennyiségű, jó minőségű csipkebogyót igényel az élelmiszer- és szeszipar is. A feldolgozásra kerülő csipkebogyó jelentős része napjainkban még mindig gyűjtésből származik. 

A gyűjtött mennyiség évről évre csökken, egyrészt a gyűjtési területek szűkülése, másrészt a gyűjtési kedv csökkenése miatt. A feldolgozók a hiányzó termésmennyiséget külföldi forrásokból (kelet-európai országokból, Chiléből) próbálják pótolni. 

A fokozódó piaci igénynek köszönhetően megnőtt a termesztési kedv. A sikeres termesztéshez jó fajta, korszerű termesztéstechnológia és a csipkerózsára kidolgozott betakarítási technológia szükséges. A külföldi tapasztalatok szerint termesztése akkor igazán sikeres, ha a termelő cég az előállított gyümölcsöt fel is dolgozza, és termékét megfelelő marketingmunkával a piacra bevezeti. Jó példa erre a dán Hyben Vital, vagy a lengyel Premium Rosa, Polska Roza cég. Cikkünkben be szeretnénk mutatni a termesztésben jelenleg alkalmazott termesztéstechnológiát, és a termesztés sikerességét befolyásoló tényezőket. 

Termeszthető fajok, fajták sokfélesége 


Amikor a csipkebogyó szót halljuk, akkor a legtöbbeknek egy faj, a Rosa canina jut eszébe. Pedig a hazánkban honos és fogyasztásra alkalmas gyümölcsű rózsafajok száma több mint húsz. Vadrózsafajaink egész Magyarország területén megtalálhatók, különösen sok van az Északi- és Dunántúli-középhegységben, a Tolnai–Baranyai-dombvidéken. Gyűjteni azonban nem mindegyiket lehet. Védett például a mészkerülő, párás, árnyékos-félárnyékos helyeket kedvelő Rosa pendulina, vagy a nagy gyümölcsű, Visegrádi-hegységben (Szentendre) előforduló Rosa villosa var. sancti-andreae. 

Legelterjedtebb honos rózsafajaink közé tartozik a gyepűrózsa (Rosa canina), a berki rózsa (Rosa corymbifera) és a rozsdás rózsa (Rosa rubiginosa) (1. kép).


1. kép: A Rosa rubiginosa termése
 Az Északi-középhegységben és a Dunántúlon, jó bortermő vidékeken gyűjthetjük a lapított gömb alakú csipkéket termő Rosa zalanat (2. kép).
2. kép: A Rosa zalana termése
A szórványosan előforduló Rosa elliptica (3. kép) középnagy méretű, szép színű gyümölcsei C-vitaminban, ásványi anyagokban gazdagok.
3. kép: A Rosa elliptica termése
Középerős növekedése, merev hajtásrendszere, jó termőképessége miatt a termesztés számára is ígéretes. A Kelet-Ázsiából származó, jó fagy- és szárazságtűrő, betegségekkel szemben ellenálló, de mészérzékeny(!) japán rózsát (Rosa rugosa) hazánkban is szívesen ültetik kertekbe, parkokba, utak mellé.

A termesztett fajták jelentős része a Rosa caninaból származik: díszrózsák igen elterjedt, kevésbé tüskés alanya például a R. canina ’Inermis’, a gyümölcséért termesztett dán ’LiTo’, a bolgár ’Klese’ és ’Plovdiv 1’ (4. kép), a lengyel ’Sylvia’ és ’Sylwana’. A Rosa rubiginosanak Svédországban szelektálták jó termőképességű klónjait. A Rosa villosaból (syn. Rosa pomifera) származik a nálunk is termesztett szlovák ’Karpatia’. A Rosa dumalisnak számos fajtája ismert, például a német ’Svetka’, vagy a Svédországban szelektált klónok. A Rosa rugosa szelekciójának eredménye a bolgár ’Nectar’, vagy a kanadai ’Ottawa’, de szülőpartnere számos fajtának is (pl. ’Besshipnij’, ’Joja’, ’Konstancin’). A Rosa webbianat, Rosa pendulina var oxyodont, Rosa beggerianat és a Rosa majalist leginkább keresztezési partnerként használják.
4. kép: A ’Plovdiv 1’ fajta termése
Hazai és külföldi szakkönyvekben, tudományos cikkekben sok gyümölcséért termeszthető csipkerózsa-fajtáról olvashatunk. A legkedveltebbek és legelterjedtebbek a Rosa caninaból származó fajták, melyeknek gyümölcse középnagy-nagy méretű, kemény húsállományú, kitűnő ízű, zamatú, mélypiros színű, ezért a feldolgozóipar csaknem minden ágának igényét kielégítik. Hátrányuknak tudható be, hogy bokruk viszonylag erős növekedésű és gyümölcseik inkább közepes beltartalmi paraméterekkel jellemezhetők.

A hazai ültetvényekben Magyarországon államilag elismert fajta hiányában egyrészt külföldi fajtákat, többek között a szlovák ‘Karpatia’-t termesztik, bár korán érő, gyorsan puhuló, közepes ízű gyümölcsei a feldolgozók körében kevéssé kedveltek. Telepítettek egy ismeretlen bolgár fajtát is, illetve hazánkban szelektált Rosa canina típusokat (C2000, E001, E002, E003). Több hazai nemesítő is foglalkozott csipkerózsafajták előállításával, például Márk Gergely (’Regéc’ és ’Ugocsa’ rózsafajtái), a nyugat-magyarországi nemesítő műhelyben Porpáczy Aladár (pl. FR.873, 874; KR.915, 921, 922), vagy a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karán Kovács Szilvia (Rosa elliptica, Rosa canina klónok).

A gyümölcséért nemesített fajták, fajtajelöltek szaporítóanyagának beszerzése nagy tételben jelenleg rendkívül körülményes, ezért a közel 70 ha-os magyarországi termőterület jelentős részén alanyfajták magoncai (Rosa canina ’Inermis’, Rosa canina ’Schmidt Ideal’, Rosa dumetorum ’Laxa’, Rosa x pollmeriana) találhatók. A díszrózsák alanyául szolgáló, de jó gyümölcsminőségű alanyfajták beszerzése kínálja jelenleg a leggyorsabb és legolcsóbb megoldást. Sajnos a szaporítóanyag leginkább magvetésből származik, ami előrevetíti a növényállomány (általában kismértékű) heterogenitását. Egyöntetű növényállomány vegetatív szaporítással (zöld- és fásdugványozással, mikroszaporítással) érhető el. További előnye, hogy a fajták saját gyökéren állnak, nincs szükség az alany vadhajtásainak eltávolítására. Mikroszaporítással a fajták felszaporítása meggyorsítható, és a dugványról nehezen szaporíthatóknál is jól használható.

A termesztés szempontjából a fajta az egyik meghatározó pillér. Nemcsak a minél nagyobb gyümölcsméret fontos, hanem a nagy gyümölcshús-arány, a kedvező beltartalmi paraméterek, íz- és zamatanyagok, betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képesség, bokraik jó felújuló képessége, és nem utolsó sorban a gépi betakarításra való alkalmasság is. Ráadásul, mint láthattuk a termesztett fajták több fajból származhatnak, így virágzási és érési idejük, termékenyülési viszonyuk, növekedési és terméshozási sajátosságaik, környezeti igényük eltérő. E sajátosságokat is ismerni kell a sikeres termesztés érdekében.

Termesztési sajátosságok

Termőhelyigény


A rózsafajok mélyre hatoló gyökérzetük miatt kötöttebb, szerényebb tápanyag-ellátottságú talajokon, öntözés nélkül is termeszthetők. Meredekebb lejtésű területek hasznosítására is alkalmasak. A rózsafajok (fajták) többsége kedveli a meszes, jó vízgazdálkodású talajokat és magas hozammal hálálják meg, ha az tápanyagban gazdag. A kevéssé tüskés változatok igényesebbek a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaival szemben, vízigényük is magasabb. A Rosa rugosa és a belőle származó fajták a gyengén savanyú talajokon fejlődnek jól. A hideget nyugalmi időszakban jól bírják, nem okoz komolyabb kárt bennük a –25 oC-os téli hőmérséklet sem. Kései (május közepe–június közepe) virágzásuk miatt a tavaszi fagyok csak ritkán károsítják. A pangó vizet rosszul viselik.

Ültetvénylétesítés


A gépi betakarítású ültetvényekben sövényművelés a jellemző. A faj, fajta növekedési erélyétől függően a növényeket az összefüggő sövényfal érdekében a 0,8-1,0-1,5 méteres tőtávolságra ültetik, a sortávolság a rendelkezésre álló géppark függvényében változik, többnyire 4 méter. 0,8 méteres tőtávolságra telepítsük a gyengébb növekedésű a Rosa rubiginosa, Rosa rugosa és Rosa villosa fajokat és a belőlük származó fajtákat, míg az erősebb növekedésű Rosa caninanál és az abból származó fajtáknál az 1,0-1,5 m-es tőtávolság ajánlott.

Ősszel és tavasszal is telepíthetünk, de a korai fakadás miatt kedvezőbb az őszi ültetés. A növényeket a ribiszkéhez hasonlóan érdemes 2-3 rügy mélységig a talajba süllyeszteni, elősegítve így a bokor jó felújulását. Telepítés után kupacoljuk fel a bokrok tövét és tavasszal a vesszőket négy-öt rügyre metsszük vissza. A sorok agroszövet-, vagy fóliatakarásával a fiatal növényállomány gyommentesen tartható, a takart felület alatt kedvezőbb lesz a talajélet. A takarás hátránya, hogy akadályozza a későbbiekben a talajművelést és a tápanyagok bedolgozását a talajba. A telepítés előtt kijuttatandó, majd a termőkorban szükséges tápanyagok mennyiségéről az irodalmak szűkszavúak. Telepítés előtt ajánlatos talajvizsgálatot végezni, és a szakvélemény alapján a hiányzó tápanyagokat a talajba dolgozni. Termőkorban az irodalmi források szerint 3-4 évente 20-30 t/ha istállótrágya és 80 kg/ha P2O5 valamint 60 kg/ha K2O kijuttatása indokolt a magasabb termésátlag eléréséhez. A tápanyag-utánpótlási technológia kidolgozása a növekvő termőfelület miatt indokolt.

Metszés


A legtöbb rózsafajnál (fajtánál) a vesszőkről és a két-három éves termőgallyakról szüretelhetjük a legszebb terméseket. A vesszőkön, termőgallyakon vegyes rügyek és hajtásrügyek találhatók. A vegyes rügyekből rövid hajtások fejlődnek, melyek végén magányos, vagy a bogas virágzatban többesével álló terméscsoportok helyezkednek el. Az egységnyi hosszra vetített termésszám a vesszőkön a legmagasabb. Vizsgálataink szerint a 2. éves termőgallyakon közel felére, a 3. éves termőgallyakon harmadára, ill. negyedére csökken a termésszám. A termésszám csökkenése mellett a magányos termések arányának növekedése, az áltermések átmérőjének, tömegének és húsarányának csökkenése is megfigyelhető.

Kísérlettel igazolták, hogy a 3 évnél idősebb gallyak eltávolításával az átlagos gyümölcsméret és a hektáronkénti terméshozam mellett az új hajtások hossza is nőtt. Az erős metszés elősegíti továbbá a gyors és korai gyümölcsérést. Indokolt ezért az ültetvények rendszeres metszése. Tapasztalataink szerint a rózsafajok és a belőlük szelektált fajták megújulása, terméshozási sajátosságai eltérést mutatnak, így ezek ismerete fontos a megfelelő termésmennyiség eléréséhez, a termőegyensúly fenntartásához. Vizsgálataink szerint a termőgallyak elöregedése a R. caninanál és változatainál, valamint a R. ellipticanál a legszembetűnőbb. A bokrok megújulása a fajtáknál egyrészt tősarjakról, valamint a termőgallyak leívelődésekor az ívből előtörő új hajtásokkal történik. Általánosságban elmondható, hogy bokronként arányosan 10-16 darab bokorrész (vessző és két-három éves gally) meghagyása biztosítja a rendszeres terméshozást.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a csipkerózsaültetvények metszésére kevés gondot fordítanak, legfeljebb a bokrok magasságát és szelességét korlátozzák az ápolási és betakarítási munkák érdekében. Ezt a műveletet általában minden második évben tavasszal végzik el. A túl erős növekedésű, kezelhetetlenné vált, de jó kondíciójú ültetvényben 8-10 évente radikális ifjítás végezhető, kihasználva a rózsa jó megújuló képességét. Ekkor a bokrokat 5-10 cm-rel a talaj szintje felett visszavágják. A visszavágást követően az erőteljes kihajtás és megfelelő vesszőhosszúság érdekében érdemes a tápanyag-utánpótlásra és a kiegészítő öntözésre figyelmet fordítani.

Virágzás, termékenyülés


A csipkerózsa fajok, fajták május közepétől június első dekádjáig virágoznak. Korai-középkorai virágnyílású például a Rosa zalana, a Rosa canina, míg kései a Rosa rubiginosa és a Rosa elliptica. Meleg időben a virágzás igen gyors, akár egy hét alatt is végbemehet, míg hűvösebb, csapadékos időjárás esetén akár egy hónapig is eltarthat. Elhúzódó virágzás és termésérés jellemzi a japán rózsát (Rosa rugosa), mely júniustól szeptemberig díszít virágaival. A rózsafajok virágait rovarok porozzák, a virágoknak csekély a nektártartalma és magas a pollentartalma.

A fajok (fajták) többsége jó öntermékenyülő képességgel rendelkezik, de jobb terméskötődés érhető el, ha a fő fajta mellé hasonló virágzási csoportba tartozó pollenadó fajt (fajtát) is telepítünk. Vizsgálatokkal igazoltuk a Rosa canina jó öntermékenyülő képességét, míg a Rosa elliptica és a Rosa rubiginosa öntermékenyülése nem volt megfelelő. E két kései virágzású taxon reciprok keresztezésével igyekeztünk tisztázni, hogy együttes telepítésük elősegítheti-e a virágok biztonságosabb termékenyülését. A keresztezés eredménye kedvező volt, a terméskötődés 90% feletti értéket mutatott.

Betakarítás ideje, módja


Az ültetvényről már a második-harmadik évtől szüretelhetünk jelentősebb termésmennyiséget (kb. 0,5 t/ha), de termőre fordulásuk a negyedik évtől várható. Ekkor évente átlagosan 2-3 t termésre számíthatunk hektáronként. Az ültetvény várható élettartama 12-16-18 év. A betakarítás kezdete fajtól és fajtától függ. A legkorábbi fajok, fajták már augusztus közepétől (Rosa pomifera, ‘Karpatia’) érnek, legtöbbjük azonban szeptember közepétől szedhető. A teljesen érett, szilárd gyümölcsöket kell szüretelni és téves nézet, hogy a csipkebogyókat akkor kell szedni, amikor azokat megcsípte a dér. Az első fagyok idejére a gyümölcsök többnyire már túlérnek, puha húsállományúak lesznek és a fagy tovább csökkenti a csipkebogyók C-vitamin-tartalmát.

Vizsgálatokkal igazolták, hogy az első fagy hatására közel 20%-os a veszteség, a második fagy után pedig már csak 50%-a van meg az eredeti C-vitamin-tartalomnak. Kézi betakarítás a viszonylag alacsony értékesítési ár (150-200 Ft/kg) és a magas szüreti költség miatt nem gazdaságos. A gyűjtés azonban a mai napig jelentős, ezért fontos a minél hatékonyabb kézi szüret. Átlagosan 25-70 kg csipkebogyót tud egy szedő naponta betakarítani, teljesítménye függ a gyümölcs méretétől, a termőgallyak gyümölcsberakódottságától, a virágzatban kötődött gyümölcsök számától. Chilében akár 100 kg/fő szedési teljesítményt is elérnek, ugyanis az áfonyához hasonló, ún. csipkebogyófésűt használnak, mellyel hatékonyabbá tehető a szüret.

Ültetvényekben a gépi betakarítás gazdaságos. Ehhez leginkább csipkebogyóra átalakított szőlőkombájnokat, vagy ribiszke kombájnokat ajánlanak a forgalmazók. A gépi betakarítás feltétele a sövényművelés, egységes, gyommentes, egészséges növényállomány, koncentrált érésű, kemény húsállományú fajta, valamint a feltörő, rugalmas, jó regenerálódó képességű gallyazat. A korai érésű (augusztus) fajták bokrának még van lehetőségük a szüretet követően regenerálódni, de a kései (szeptember közepe, vége) érésű fajtáknál erre már kevés az idő a tél beállta előtt. A gallyazaton lévő lassan gyógyuló sebeket fokozottan károsíthatják kórokozók, ill. erősebb téli fagykárra is számíthatunk.

Legjelentősebb kórokozók, kártevők

Gombás betegségek


Évezredes termesztési múltjának köszönhetően a rózsának számos kórokozója és kártevője ismert, melyek közül a termesztés szempontjából legfontosabbakat szeretnénk bemutatni. A gombás betegségek közül a lisztharmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae) a leveleket, vesszőket és a virágzatokat károsíthatja. A fertőzött rügyekből kihajtott fiatal hajtásokon lisztes bevonat figyelhető meg, a növény a fejlődésben visszamarad. A beteg hajtásokról indul a másodlagos fertőzés, melynek hatására a levelek kanalasodnak. A meleg párás idő kedvez a kórokozó felszaporodásának. Nyár elején és kora ősszel különösen a mély fekvésű, nagy páratartalmú területeken alakulhat ki jelentős fertőzés. A diplokarponos levélfoltosság (Diplocarpon rosae) következtében nagymértékű levélhullás léphet fel, nem ritka látvány a bokrok teljes felkopaszodása sem. A leveleken kezdetben apró barnás-fekete, kivilágosodó közepű, csipkézett szegélyű foltok keletkeznek.

Később a levelek elsárgulnak és lehullanak. Főleg meleg, párás időjárás esetén alakulhat ki erőteljes fertőzés. Szintén lombhullást okozhat a rózsarozsda (Phragmidium mucronatum). A tünetek a levelek mellett a hajtásokon, virágszáron és a csészeleveleken jelentkezhetnek. A járvány ősz elején a legerőteljesebb, de a tüneteket már tavasszal is megfigyelhetjük. Először a levelek szélén sárgászöld foltok, majd a fonákon narancsos-vörös kiemelkedő képletek alakulnak ki. Nyáron a levél színén sárgás-barnás, majd feketés foltok képződnek. Az egyes fajok (fajták) rózsarozsdára való fogékonysága eltérő. A vesszők, gallyak sebzésein keresztül fertőz a rózsa koniotíriumos vesszőfoltosságát okozó sebparazita gomba, a Coniothyrium cystotricha. A kórokozó vízzel mosódik be a sebekbe, szemzési helyekre, ahol barna, ovális foltok alakulnak ki a vesszőkön és a több éves gallyakon. A fertőzés hatására a kéreg elhal, a növény kondíciója gyengül. Gépi betakarítás esetében a fertőzésre fokozottan számítani lehet.

Alkalmanként a leveleken, hajtásokon, virágon és virágszáron figyelhetők meg a rózsaperonoszpóra (Peronospora sparsa) tünetei. Főleg ősszel, hosszan tartó csapadékos időjárás esetén okozhat komolyabb fertőzést, ekkor a levelek lehullását okozhatja. Irodalmi adatok alapján a Rosa canina fogékonyabb lehet a kórokozóra. A rózsa botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) fertőzheti a hajtásokat, a virágszárat, az idősebb részeken kéregelhalást, a virágon bimbóelhalást, sziromfoltosságot okoz. A fertőzött levelek lehullását, így jelentős mértékű lombvesztést, valamint a vesszők elhalását idézheti elő. Kedvező számára a meleg, párás időjárás.

A kórokozók szempontjából elsődleges feladat, hogy a fertőzött növényi maradványokat megsemmisítsük, az esetleges sebzések kialakulását kerüljük, vagy lehetőség szerint kezeljük a sebeket. Fontos odafigyelni a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlásra is. Az egyes fajok (fajták) betegségekre való hajlama eltérő lehet, ezért még telepítés előtt sokat jelent a megfelelő növényanyag kiválasztása.

Kártevők


A csipkebogyón előforduló kártevők közül egyértelműen azok a legfontosabbak, amelyek a bogyókon táplálkoznak és fejlődnek, így közvetlen módon teszik értékesíthetetlenné a termést. Európában két fúrólégy faj károsít csipkebogyón, a csipkebogyó fúrólégy (Rhagoletis alternata) és a rózsa-gyümölcslégy (Carpomya schineri) (5. kép).
5. kép: Rózsa-gyümölcslégy (Carpomya schineri)
Míg előbbi inkább az északi területeken károsít, addig hazánkban az utóbbi okoz jelentős problémát. Az imágó tojásait védetten a csipkebogyó bőrszövete alá helyezi el. A kikelt lárva a csipkebogyó húsát éli fel. Egy bogyóban több, akár hat lárva is fejlődhet. A nyüvek táplálkozásának hatására a csipkebogyón sötét lilás-barnás csíkok rajzolódnak ki (6. kép).
6. kép: Rózsa-gyümölcslégy tojásrakási szúráshelye és a lárva táplálkozásának hatására kialakuló elszíneződés
A bábozódás és telelés a talaj felső 4-6 cm-es rétegében történik. A legyek rajzása elhúzódó június végétől szeptember közepéig is eltarthat. Megfigyeléseink szerint akár a bogyók több mint ötven százaléka is fertőzött lehet nyüvekkel. A károsítás hatására a C-vitamin-tartalom is csökken a termésben. Az egyes rózsafajok (fajták) azonban jelentős eltérést mutatnak fertőzöttség szempontjából. A korábban (augusztus) érő fajok termésénél nagyobb fertőzöttségi arányt figyeltünk meg. Védekezés szempontjából a talajból kelő legyek ellen a talajtakarás esetlegesen védelmet adhat. A másik jelentős terméskártevő a közönséges csipkebogyómoly (Carposina scirrhosella) (7. kép).
7. kép: Közönséges csipkebogyómoly (Carposina scirrhosella) kártétele
A lepke lárvája szintén a csipkebogyó húsával táplálkozik, jelenlétéről a bogyóból kitüremkedő ürülékszemcsék árulkodnak. Egy bogyóban egy hernyó fejlődik. Szövedékkel készített gubóban telel kéregrepedésekben, védett helyeken. Tavasszal bábozódnak, majd a lepkék júniustól repülnek. Egyes években tömegesen előfordulhatnak, nem ritka a száz százalékos kártétel sem.

A továbbiakban felsorolt kártevők a csipkerózsán általánosságban jelen vannak, gazdasági szempontból azonban nem jelentősek, csak bizonyos években lehet számítani nagyobb mértékű felszaporodásukra, esetlegesen komolyabb kártételükre. A vesszőket, gallyakat a pajzstetvek (pl. Aulacaspis rosae, Rhodococcus perornatus, Parthenolecanium corni), a leveleket, hajtásokat, bimbókat a nagy rózsalevéltetű (Macrosiphon rosae) károsíthatja. Jelenlétük miatt a növény a fejlődésben visszamaradhat, csökkenhet a virágképződés, ezáltal a hozam. A hajtásokon, leveleken, termésen szívogathatnak különböző kabóca és poloska fajok (pl. Edwardsiana rosae, Metcalfa pruinosa, Halyomorpha halys) egyedei. Tavasszal a virágokon megjelenhet a bundásbogár (Epicometis hirta), az aranyos rózsabogár (Ceratitis aurata) és a rezes virágbogár (Potosia cuprea). A bogarak táplálkozásának hatására esetenként termékenyülési problémák léphetnek fel. Látványos, de gazdasági szempontból jelentéktelen kártételt okoznak a gubacsdarazsak (Diplolepis sp.) (8. kép).
8. kép: Rózsa gubacsdarázs (Diplolepis rosae) gubacsa
További, szintén kisebb jelentőségű kártevő darázsfajok (pl. Arge sp., Monophadnus elongatulus, Emphytus cinctus, Blennocampa pusilla) lárvái a leveleken, hajtásokban táplálkozhatnak. A csipkerózsán megjelenhetnek atkák (Tetranychus sp.) is, erős fertőzésnél a levelek elsárgulnak, majd lehullanak. A száraz, meleg idő különösen kedvez felszaporodásuknak. Fiatal ültetvényben komoly vadkárra is számítani lehet. A nyulak és az őzek előszeretettel csipkedik le a fiatal hajtásokat, így vetve vissza a növényeket a fejlődésben.

*

A csipkerózsát számos kártevő és kórokozó megtámadhatja, azonban a jó telepítési terület megválasztása, a helyes faj/fajtaválasztás, az ültetvény kielégítő kondíciójának kialakítása és annak megtartása mindenképpen a sikeres termesztés kulcsa.

Fotó: a szerzők felvételei
Dr. Kovács Szilvia, Kelemen Dóra
NAIK, Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Budapest

2019. október 5., szombat

Gyomnövények és gyomnövénytérkép

Mielőtt felássuk, felszántjuk a teljes kertünket, érdemes fotót készíteni a a gyomos területekről. A gyomok jelzik ugyanis, hogy milyen az adott részen a talajunk minősége. Ez méterenként is változhat, jó, ha ezt tudjuk.

Nagy segítség lehet a kert gyomtérképe abban, hogy hol érdemes trágyázni, milyen mértékben, adott részre milyen növényeket ültessünk-vessünk, stb. ? Arra is választ ad a térkép, hogy épp miért nem kelt ki ott egy adott növény, vagy épp miért sínylődik, holott nem szenved semmiben hiányt.

A gyomokból szedj fel egy-egy példányt és próbáld a képek alapján beazonosítani. Hasznos elfoglaltság, hidd el!

A növények leírásánál a fotók végigkísérik a teljes vegetációs időszakát a növénynek.
Én szívesen töltöm az időmet a határozással. Ha elakadtál, akkor megkérdezheted itt a csoportban is.


Talajjelző növényekről sok anyag van a neten. Én most egy rövid összefoglaló cikket hoztam csupán mutatóba. http://paravan.parameter.sk/mirol-arulkodnak-kertunk-gyomno…


Miről árulkodnak kertünk gyomnövényei?


A gyomnövények hívatlanul jönnek a kertünkbe, emiatt nem is fogadjuk őket szívesen. De nézzük meg, hogy milyen növényeket nevezünk gyomnak?
Miről árulkodnak kertünk gyomnövényei?

1. A gyom olyan növény, amely mindig és mindenütt jelen van, mielőtt az ember valamit is vetne.

2. A gyom mindig ott növekszik, ahol megtalálja mindazt, amire szüksége van, ahol létfeltétele adott.

3. A gyom a maga választotta helyen a legegészségesebb, rendkívüli vitalitással rendelkezik, és ez az előnye mind a növekedést, mind a szaporodást, mind a túlélést szolgálja. Nem is kényszeríthető rá, hogy más helyen vagy más évszakban nőjön. Az ilyen növényeket nevezi az ember gyomnak. A gyom egy része valódi és csalhatatlan talajjelző, s előfordulásából talajunk sajátságait éppúgy felismerhetjük, mint a tápanyagellátás és a talajápolás hiányosságait. Néhány gyom jelzi, hogy meszes, mészszegény vagy savanyú talajról van-e szó, mert sohasem fordul elő pl. mészkedvelő vagy meszes talajt igénylő gyomnövény savanyú talajon vagy fordítva. Így a háztáji kert tervezésekor és telepítésekor adódó hibákat még idejében elkerülhetjük, és sok bosszúságtól, sőt felesleges anyagi kiadásoktól is megkímélhetjük magunkat (pl. lehet, hogy jóval kevesebb mıtrágyát kell vásárolnunk, mint amire először gondoltunk).

A zöldségesnek természetesen gyommentesnek kell lennie, de a kert többi részében tavasszal egy rövid ideig a gyomnövényeket engedjük zavartalanul növekedni, míg már felismerhetőek, pl. a gyümölcsöskertben, mert nagyon sok dolgot elárulhatnak nekünk.

Nézzük, mit is:

1. Ha a kertben vadharangvirág-félék vagy szarkaláb fordul elő, akkor ez nemcsak a mésztartalmat jelzi, hanem a megfelelő humusztartalomról is tájékoztat bennünket, vagyis azt jelenti, hogy termékeny talajú a kertünk.

2. Ha a területen vadrepce, a kissé mérgező pipacs, árvacsalán, apró szulák van, akkor mély rétegű, termékeny, meszes talajuk van.

3. Ha csalánfélékkel találkozunk, ez nitrogéndús és vastartalmú talajról árulkodik. Ahol a kis termetı, nagyon csípős csalán fordul elő, ott a talaj nitrogénben, humuszban és tápanyagban gazdag, és több mint valószínű, hogy a talaj túl is van trágyázva. Az ilyen területet, fák, bokrok környékét nem kell és nem is szabad nitrogénnel trágyázni addig, amíg a fölösleges készlet el nem fogy.

4. Ha a területet labodafélék, disznóparéj vagy salátaboglárka uralja, akkor a talaj nehéz, de jó vízgazdálkodású.

5. Ha azonban a salátaboglárka mellett martilapu vagy mezei zsurló is feltűnik, ez pangó vizet és levegőtlen talajt jelent. A jó gazda ekkor a kérdéses helyekre a körülményeknek megfelelő növényeket – cserjéket, dísznövényeket, pl. nőszirmot – ültet.

6. Végül érdemes megemlítenünk a tyúkhúrt, amely nagy humusz- és tápanyagtartalmú, nitrogénnel telített talajt feltételez.

Megjegyezndő még, hogy a gyomok jó méhlegelők is. Már kora tavasszal a kertbe csalogatják a méheket, mégpedig olyankor, amikor a növények zöme még nem is virágzik. Ezért ezeket a gyomokat csak azután távolítsuk el, miután más növények már virágzanak, és így vonzzák a méheket.

-para-

2019. szeptember 17., kedd

Új kártevő: a tölgycsipkéspoloska

Tavasszal mogyoróbokron készítettem pár nem túl jó felvételt egy nagyon apró és mutatós rovarról. Mint kiderült a neve is szép, tölgycsipkéspoloska névre hallgat. Nem nagy mennyiségben, de jelen voltak, a környéken egy kilométeres körzeten belül legjobb tudásom szerint nincs tölgyfa.








A most olvasottak aggállyal töltenek el, hiszen azt írják, a tölgyön él, de a képeim alapján a mogyorót is szereti.

Terjeszkedik a magyar tölgyerdők alattomos gyilkosa

Az erdőgazdálkodási és természetvédelmi szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű tölgyerdeinket egy Magyarország területére újonnan behurcolt inváziós károsító, a tölgycsipkéspoloska (Corythucha arcuata) tömeges elszaporodása veszélyezteti.

A kár nagyságrendjének a felmérése és a védekezés módszerének meghatározása érdekében az Agrárminisztérium közreműködésével a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézetének Erdővédelmi Osztálya rendkívüli felmérést végez az erdőgazdálkodók és az erdészeti szakirányítók körében a károsító elterjedésére vonatkozóan- írta az Agroinform.

A hazai tölgyerdeink ellenségei sorába a sok egyéb károsító és káros környezeti hatás mellett belépett egy új, Magyarország területére az elmúlt időszakban behurcolt inváziós rovarfaj, a tölgycsipkéspoloska (Corythucha arcuata). A tölgycsipkéspoloska az Egyesült Államok keleti partvidékén honos. Őshazájában nem tartják jelentős „kártevő” fajnak. Valószínűleg azért, mert ott vannak olyan természetes ellenségei, amik szabályozni képesek populációit.

Európában először Észak-Olaszországban került elő 2000-ben, ahová valószínűleg élő növényanyaggal került be. 2002-ben Svájcban is megtalálták néhány példányát, ugyanebben az évben Törökországban már nagyobb egyedszámban észlelték. Valószínűsíthető, hogy a törökországi góc szolgált a későbbi európai terjeszkedés forrásaként. Nagyjából 10 év „hallgatás” után ütemesen kezdett terjedni északi, északnyugati irányban. 2012-ben és 2013-ban Közép- és Kelet-Európa több országában (így Magyarországon is) közel egy időben találták meg.

Magyarországon 2013-ban a Szarvasi Arborétumban találták meg először a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet kutatói, akik a kezdetektől nyomon követik terjedését, illetve vizsgálják életmódját és a tölgyekre gyakorolt hatásait. Mára három északnyugati megyénk (Veszprém, Vas, Győr-Sopron-Moson) kivételével mindenütt igazolt a megtelepedése, az ország délkeleti, déli, keleti területein néhol kifejezetten tömegesen fordul elő.

Vizsgálatok eredménye alapján a legtöbb eurázsiai tölgy alkalmas tápnövénye lehet a csipkéspoloskának. Ez azt jelenti, hogy Európa-szerte mintegy 30 millió ha tölgyes kínálhat számára megfelelő táplálékforrást. A Magyarországon honos tölgyek mindegyike (beleértve a csertölgyet is) alkalmas tápnövénye, azaz mintegy 600 ezer ha olyan erdőnk van, amire a csipkéspoloska potenciálisan veszélyt jelent. Hazai vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy az „átlagosnak mondható” telek nem okoznak jelentős mortalitást a telelő populációkban, azaz országon belül az időjárási viszonyok nemigen fogják korlátozni a rovar további terjedését.
A tölgycsipkéspoloska tölgyekre és tölgyerdei ökoszisztémákra gyakorolt hatásai egyelőre még nem ismertek kellő mélységben. Erre vonatkozóan őshazájából sem kaphatunk túl sok információt, mert ott sincsenek a hatására vonatkozóan érdemi kutatási eredmények. Alapos okunk van azonban azt feltételezni, hogy hosszabb távú, tömeges jelenléte nem marad következmények nélkül.
tölgycsipkéspoloska Corythucha arcuata  Ujvári Zsolt izeltlabuak.hu

A teljesség igénye nélkül néhány valószínűsíthető hatás:
• 

Mivel az erős fertőzés a fotoszintetikus aktivitást mintegy 60%-kal, a transpirációs aktivitást pedig több mint 20%-kal csökkenti (szerbiai és hazai vizsgálatok eredménye), nagyon valószínű, hogy csökkenni fog a megtámadott tölgyek növedéke. Mivel a fertőzött levelek elszíneződése és elszáradása általában a nyár közepére (esetenként már júniusban is) következik be, valószínű, hogy a csökkenés a kései pásztában fog jelentkezni.

• Tölgyeseink (kocsányos, kocsánytalan és a cser is) alaphelyzetben is kedvezőtlen egészségi állapotot mutatnak (aszályok, lisztharmat, díszbogár stb.). A tölgycsipkéspoloska krónikus kártétele egészen biztosan jelentős mértékben hozzá fog járulni a további leromláshoz.

• Horvátországi megfigyelések szerint a több éven át erősen fertőzött fák kevesebb és kisebb makkot teremnek, azok hamarabb lehullnak. Ebben egyébként semmi meglepő nincs, hiszen a makk fejlődésének fő időszakára (július) a tölgyek már gyakran elveszítik asszimilációs képességük jelentős részét.

• Hazai vizsgálatok előzetes eredményei szerint a tölgyspecialista rovarokra jelentős hatást gyakorolhat a csipkéspoloska tömeges jelenléte. Ez várható, ha abból indulunk ki, hogy nagy, összefüggő területeken akár már június végére elszíneződhetnek és elszáradhatnak a tölgylevelek. Azaz pl. azok a rovarok (esetenként védett, ritka fajok), amik a vegetációs időszak második felében fejlődnek, nem találnak megfelelő táplálékot. Magyarországon tölgyeken legalább 650 rovarfaj él, közülük közel 300 tölgyspecialista (azaz csak tölgyön képes megélni). A rájuk gyakorolt negatív hatásokon keresztül a tölgycsipkéspoloska tartós tömeges jelenléte a tölgyesek kiemelkedően magas diverzitását is negatívan befolyásolhatja.

• A rovarokra gyakorolt negatív hatás közvetve a rovarfogyasztókat (rovarevő énekesmadarak, denevérek stb.) is sújtja.

A tölgycsipkéspoloska tényleges jelentőségének felméréséhez, illetve a szükséges védekezés meghatározásához alapvetően fontos információ az általa elözönlött erdőterület nagyságának ismerete. Ilyen jellegű információkat csak a saját területüket jól ismerő helyi szakemberek segítségével lehet várni.  Az Agrárminisztérium Erdészeti Főosztálya és az Erdészeti Tudományos Intézet ezért ezúton is felkéri az érintett erdőgazdálkodókat, hogy közvetlenül vagy az erdészeti szakirányítóikon keresztül jelezzék részükre, ha a bemutatott károsítóval vagy annak kártételével találkoztak az erdeikben. A tájékoztatást az itt elérhető táblázat kitöltésével és annak az egf@am.gov.hu e-mail-címre történő megküldésével 2019. szeptember 26-ig várják.
Nyitókép: tölgycsipkéspoloska Corythucha arcuata  Ujvári Zsolt izeltlabuak.hu

2019. szeptember 12., csütörtök

Katicák és a lisztharmat


Már jó két hete találkoztam velük tömegével az erősen lisztharmatos csicsóka levelein. Először a kis sárga lárvák tűntek fel, melyekről csak sejtésem volt, hogy katicalárvák lehetnek.

Később felfedeztem a kifejlett katicákat is. Azt felismertem, hogy 22 pettyes katicával van dolgom, de - bevallom - igen keveset tudtam róluk, így elkezdtem utánaolvasni. Az olvasottakat teljes terjedelmében közreadom.

Lisztharmatpusztító katicák

A kerti növényeinket sanyargató levéltetveket, pajzstetveket pusztító katicák és lárváik mindennapi ismerőseink, a lisztharmatos leveleken legelésző katicák azonban már sokkal ritkábban kerülnek a szemünk elé, pedig az egész országban gyakoriak. A lisztharmatos levelek tisztogatásával hasznos tevékenységet folytatnak. A számukra kedvező telelőhelyeken néha tömegesen gyűlnek össze.



A lisztharmatevő katicák közül a leggyakoribb és a legnagyobb számban szaporodó a huszonkétpettyes katica (Psyllobora 22punctata). A 3,5-4 mm-es bogarak citromsárgák, szárnyfedőiken 22 nagy, kerek folttal, amelyek soha nem olvadnak egybe. A nyakpajzsuk tövén, középen és előtte, félkör ívben négy fekete, a fejükön szintén félköríves fekete sáv húzódik. A lábaik barnák. A fiatal lárvák sárgásfehérek, halvány foltokkal, az idősek citromsárgák. A fejük fekete, a hátukon lévő, hosszú szőröket viselő, négy sorban elrendezett nagy szemölcsök is feketék. A bábok szintén citromsárgák, sorokba rendezett fekete foltokkal.



A lárvák és a bogarak a lisztharmatgombák fehér szövedékét és szaporító képleteit fogyasztják: a károsított leveleket gondosan megtisztítják, naponta 24 négyzetcentiméter levélfelületet takarítanak le. A lisztharmaton élő katicák fejlődése a táplálék kisebb biológiai értéke folytán sokkal lassabb, mint a ragadozóké, a lárváik öt hétig táplálkoznak, ezzel szemben a ragadozók kéthárom hét alatt kifejlődnek. 

Általában lisztharmatos mezei növényeken, főként ernyős virágzatúakon és fészkeseken élnek, a kerti növényeken a nyár vége felé jelennek meg, amikor a párás időszakokban gyorsan fölszaporodnak rajtuk a lisztharmatok. Akkor megjelennek a kertben a huszonkétpettyesek, a beteg növényeken lerakják petéiket, majd kikelő lárváikkal együtt látványos tisztogatást végeznek. Június végétől egészen októberig folyamatosan láthatók fejlődési alakjai a lisztharmatos növényeken, noha évenként csak egy nemzedék fejlődik, de a bogarak hosszú életűek. A számukra kedvezőtlen, lisztharmatban szegény időszakokat nyugalomban töltik. A hideg beköszöntével a bogarak csoportosan vonulnak védett telelőhelyeikre, az avarba, vagy a borostyánok fedezékébe.

Tizenhat


A narancsszínű tizenhatcseppes füsskata (Halyzia 16guttata) termetesebb. A 4,5-6 mm-es bogár alapszíne 

narancssárga, a szárnyfedők huszonkét kerek foltja fehér, nyakpajzsának kétkét foltja citromsárga, a szegélye pedig szélesen átlátszó. A feje is sárga foltos, lábai és csápjai narancsszínűek. A kifejlett lárva alapszíne krém fehér, a hátoldalán két citromsárga sávval, hat sorban álló szőrös szemölcsei pedig feketék.




Az eredetileg tölgyerdőkben lakó katica beköltözött a vidéki települések, sőt a nagyvárosok fáira is, főként a lisztharmatos betegségekre fogékony juhar és kőris fajtákra. A hegyi és mezei juharok fogékonyabbak, ezért rajtuk találhatók leginkább a bogarak. A lisztharmat nyári megjelenéséhez alkalmazkodva, a többi katicánál sokkal később hagyják el a rejtekhelyeiket. A nappal tevékeny többi katicával ellentétben ezek fénykerülők, csak alkonyatkor élénkülnek meg, sötétedés után is repülnek társat és táplálékot keresve. Ilyenkor a fényforrások közelében is felbukkannak, a fénycsapdákba is berepülnek. Kezdetben fiatal levéltetveket és azok ürülékét, illetve a mézharmatot is fogyasztják, amíg az időjárás melegebbre fordulásával meg nem jelennek az első lisztharmattelepek. Júliusban a nőstények párosodás után megkezdik a tojásrakást a lisztharmatos levelekre. A lárvák augusztusban is csak lassan fejlődnek, majd hosszabb bábnyugalom után, szeptemberben alakulnak bogárrá. A hideg beköszöntével a bogarak védett helyet keresnek az avarban vagy a mélyebb kéregrepedésekben. A megkésett fejlődésű lárvák az enyhébb fagyokat átvészelik, melegebb időszakban bábozódnak és áttelelnek.

Tizenkettő

A szintén narancsszínű tizenkétcseppes füsskata, a Vibidia 12guttata kisebb termetű. A 3-4 mm-es bogár

egész teste narancsszínű, szárnyfedőjének tizenkét nagy kerek pettye fehér, a nyakpajzsa szegélyén húzódó folt sárgásfehér. A 6 mm-es lárva egész teste fehér, a hátoldalán négy sorban húzódó, rövid sertéket viselő szemölcsei feketék. A bogarak és lárváik is lisztharmaton élnek különféle kerti növényeken. A bogarak júniustól kezdik lerakni hosszúkás fehér tojásaikat 5-8-as csomókban a lisztharmatos levelekre állítva, összesen 50-80 darabot. Elegendő lisztharmat-táplálékon a lárvák három hét alatt kifejlődnek, majd kéthetes bábnyugalom után kelnek ki az új bogarak. Tucatnyi növény lisztharmatának takarításával igen hasznos a tevékenységük.

Rejtőzködik


A tizenhatpettyes katica (Tytthaspis 16punctata) noha az egyik leggyakoribb katicánk, rejtőzködő hajlama és a környezetébe beolvadó mintázata miatt ritkán kerül a szemünk elé.

A 2,5-3 mm-es bogarak és a lárvák is nappal, a levelek fonákán húzódnak meg. A krémsárga bogarak szárnyfedőin a 13-18, leggyakrabban 16 szögletes folt sokszor összeolvad. 5 mm-es, szürkés alapszínű lárvájának hátán a 3-3 sorban elhelyezkedő sötétszürke szemölcsök erősen szőrözöttek, színezetük folytán észrevétlenek maradnak. A bogarak nektárt, virágport és lisztharmatot fogyasztanak, de alkalom adtán a tripszeket és az atkákat is gyérítik.


Ez a cikk a Kertészet és Szőlészet 2012/43 számában olvasható eredetiben.

2019. június 29., szombat

Szörpök télire

Ahogy telik az idő, lassan kezdjük feltölteni a spájz polcait. Ma a szörpökhöz hoztam pár könnyen elkészíthető receptet.

1. Málna, szeder, ribizli, eperfa termése, szőlő szörp

2. Mentaszörp
3. Citromfűszörp
4. Hársfavirágszörp
5. Meggyszörp

6. Meggylé
7. Kóla szörp


1. Édesanyám szamócaszörp receptje

Még mindig tart a szamócaszezon. Sokan kedvelik a szamócából készült szörpöket is. A legtöbb recept főzéssel csírátlanítja a gyümölcs levét, azt viszont kevesen tudják, hogy nyers állapotában is kitűnő és elálló szörp készíthető belőle. Vidéki, idős asszonyok így rakják el és pompás ital lesz a szamócából. Lássuk, hogyan készül?

A szamócát folyóvíz alatt alaposan megmossuk, majd amikor már teljesen tiszta lesz az öblítővíz, akkor csumájától is megszabadítjuk, majd lemérjük. Ahány kiló a gyümölcs, annyi késhegynyi borkősavat és annyi mokkáskanál szalicilt adunk a gyümölcshöz, majd az egészet összetörjük. Ha nagyon tisztán dolgoztunk, akkor a szalicilt el is hagyhatjuk. Ilyenkor azonban a késhegynyi helyett 1 mokkáskanál borkősavat teszünk a gyümölcsre. Mivel a kupakok némelyike nem záródik rendesen, így két réteg celofán közé tehetünk szalicilt és erre rá a kupakot. Ne turmixoljuk, mert elveszíti eredeti színét és nem csöpög le annyi lé, mintha csak kézzel nyomkodnánk szét a szemeket.

Ezután a gyümölcspépet keverjük össze kilónként 6 dl korábban felforralt, de már kihűlt, hideg vízzel, majd az egészet öntsük tüllzacskóba. Akinek nincs zacskója, megteszi egy tetra pelenka is a négy sarkán összekötve. Lényeg, hogy a zacskót lógassuk fel egy tál fölé és egy éjszakán át hagyjuk, hogy magától lecsöpögjön. Ne nyomkodjuk.

Másnap mérjük meg a levet, és minden literéhez 1 kg cukrot adjunk. Keverjük meg többször, míg a cukor nem olvad el teljesen. Ekkor kiforrázott üvegekbe öntjük, ledugaszoljuk és hűvös kamrába tesszük. Évekig elálló, finom, illatos szörpöt kapunk. Természetesen hígítva fogyasztható. Színe azonban ilyenkor már nem lesz olyan intenzív, mint a boltinak. Annál azonban egészségesebb, gyerekek is bátran fogyaszthatják. Aki nagyon szereti az élénk színt, kevés céklalével fokozhatja a szörp pirosságát.

Ezzel a módszerrel bármilyen lédús gyümölcsből (málna, szeder, ribizli, eperfa termése, szőlő) készíthetünk szörpöt. Almából, körtéből, birsből is lehet, igaz azok hígabb állagúak. Ezeket a gyümölcsöket egyszerűen megreszeljük, borkősav helyett citromsavat teszünk hozzá, így nem barnulnak meg a gyümölcsdarabok. Magozott meggy, cseresznye pedig zúzás, aprítás nélkül is kiadja a levét. Utóbbi kettőt még egy-két evőkanál rummal is bolondíthatjuk. Arra azonban ügyeljünk, hogy alkoholtartalma miatt gyerekeknek ne adjuk.

A megmaradt gyümölcshúsból lekvárt főzhetünk. A gyümölcs savtartalmától függően tegyünk hozzá 30-50 dkg cukrot, majd addig főzzük, míg bugyogni kezd. Üvegekbe töltjük, két celofánréteg közé szalicilt vagy fahéjat tegyünk, végül csavaros tetővel zárjuk le az üvegeket. Eközben a sütőt felmelegítjük 140 fokra. Egy tepsibe 2 ujjnyi vizet öntünk, beleállítjuk a lezárt üvegeket és a tepsit betesszük a már kikapcsolt sütőbe úgy, hogy a sütőajtót résnyire nyitva hagyjuk. Másnap reggel vegyük ki az üvegeket, töröljük szárazra őket és mehetnek a spájz polcaira.

2. Mentaszörp


Nem szerettem a mentát! Eddig. De ez valami elképesztően finomra sikeredett! A nagy melegben kifejezetten jól esik. Télen pedig jól jöhet felső légúti megbetegedésekkor.

Nyáron jégkockával, citromkarikával és némi mentalevéllel díszítve szemet gyönyörködtető! Esetleg fagyasztóba téve óránként megkeverve mentafagyit, pontosabban sorbetet készíthetünk belőle .

Hozzávalók :
2 l víz
2 db citrom
2 jó nagy marék mentalevél
5 dkg citromsav
2 kg cukor

Elkészítés
A megmosott mentát a karikára vágott citrommal és a 2 liter vízzel 1 napig áztatjuk.
Másnap hozzáadjuk a cukrot, a citromsavat, és összeforraljuk a forrástól számított 15 perc alatt.
Üvegekbe töltjük és ágyban párnák közt (na jó, ágytartóban és paplanok közt) kidunsztoljuk.

3. Citromfűszörp


Nyáron jégkockával , citrommal . Télen akár szörpként , akár forró teába . Vagy bármikor a málnás-citromfűszörpös trifle-be !!!

Hozzávalók :
2 l víz
2 db citrom
2 csokor citromfű
5 dkg citromsav
2 kg cukor

Elkészítés
A citromfüvet a karikára vágott citrommal a 2 liter vízben egy egész napig állni hagyom .
Másnap hozzáadom a cukrot és a citromsavat majd felforralom és 15 percig hagyom , hogy a főzetem a tűzön zubogjon .
Leszűröm , üvegekbe töltöm és száraz dunsztban hűtöm ki .

4. Hársfavirág szörp

(Forrás: 17th June 2010, szerző: Tücsök Bogár)

A szörphöz valók :
5 l hársfavirág 2 db citrom 2 kg cukor 1 kk citromsav 1 kk borkősav 3 l víz 1 késhegynyi nátrium-benzoát

Elkészítés :
0,5 kg cukrot aranysárga színűre karamellizálok , ettől kap a szörp olyan kellemes , bársonyos színt . Felöntöm a vízzel , hozzáadom a többi cukrot és addig főzöm , amíg a cukor és a karamell is teljesen feloldódik benne , majd kihűtöm . A hársfavirágot vízzel óvatosan lepermetezem , beleteszem egy 5 l- es dunsztosüvegbe , hozzáadom a karikára vágott citromot , a citromsavat és a borkősavat , majd felöntöm a kihűtött cukros vízzel . 3-4 napig érlelem . Minden nap át kell keverni egyszer . Az utolsó napon leszűröm , belekeverem a nátrium-benzoátot és üvegekbe töltöm . És már fogyasztható is 

5. Meggyszörp


Hozzávalók: 
3 kg meggy, 
2,4kg cukor, 
3-4 citrom.

Elkészítése:
Az érett, frissen szedett és megmosott gyümölcsöt kimagozzuk, összezúzzuk. 5 literes üvegbe tesszük és meleg helyen 5-6 napig érleljük, majd átszűrjük, a gyümölcshúst kinyomkodjuk és az így nyert lét lemérjük. Minden literhez 80 dkg cukrot és 1-2 citrom kifacsart levét adjuk, jól elkeverjük és 10 percet főzzük. Forrón üvegekbe töltjük, lezárjuk és száraz gőzbe tesszük.

A kinyomkodott gyümölcsből ami visszamaradt meggylevest, vagy akár dzsemet is főzhetünk.. De nyersen is megehetjük.. mondjuk egy kis tejszínhabbal.. :)

6. Meggylé

(Forrás: Kugler Géza: Budapesti szakácskönyv )

Hozzávalók:
1 liter meggylé
1 kg cukor
1 liter víz

Elkészítése:
Az alaposan megmosott meggyet szárától megtisztítjuk, majd kimagvaljuk. Botmixerrel, vagy turmixgéppel pürésítjük, majd szitán áttörjük. Lemérjük és 1 liter meggyléhez 1 kg cukrot és 1 liter vizet számolunk majd. Lassú tűzön addig főzzük a meggylét amíg körülbelül a felére sűrűsödik be. A cukrot a vízzel felfőzzük, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik. A léhez öntjük és összeforraljuk. Forrón üvegekbe töltjük. 

7. Kóla szörp


Kóla szörp leánynevén Fűszer Szörp.
Tulajdonképpen egy virágos-fűszeres szörp a legfinomabb alapanyagokból úgyhogy rettenetesen furcsa amikor a végén mégis megérezni benne a kóla ízét, ami ugye legtöbb esetben egyet jelent a "mű" fogalmával. Megéri kipróbálni!

Hozzávalók:
2 közepes méretű narancs reszelt héja
1 nagy citrom reszelt héja
1 nagy lime reszelt héja
1/8-ad teáskanál őrölt fahéj
1/8-ad teáskanál frissen reszelt szerecsendió
1 cikkely csillagánizs (nem egy egész!)
1/2 teáskanál szárított levendulavirág
2 teáskanál reszelt friss gyömbér
4 centis vaníliarúd, félbevágva
1/4 teáskanál citromsav
400 g cukor plusz 2 teáskanálnyi még hozzá
1 evőkanálnyi barnacukor
(opcionális: 3/4 teáskanál karamellszínezék)

Egy nagy lábasba tesszük az összes reszelt héjat, fahéjat, szerecsendiót, csillagánizs darabkát, levendulát, reszelt gyömbért, vaníliát és a citromsavat, felöntjük 2 bögre vízzel (470ml) és felforraljuk. Amint forr, takarékra tesszük és fedő alatt 20 percig főzzük. Ha kész, átszűrjük duplán tett muszlinon, majd a kapott levet visszatesszük a lábasba a cukrokkal együtt.

Lassú tűzön forraljuk amíg el nem olvad a cukor, majd legalább 5 percig magas hőfokon rotyogtatjuk, és azonnal az előkészített üvegekbe töltjük. Mehet dunsztba.

(háromszoros adagot csináltam, így lett majdnem 2 liter szörp. Érdemes legalább dupla adaggal kezdeni)

Hígítási arány: 1/4 bögre szörp (60ml), 1 bögre szénsavas víz (235ml). Plusz jégkocka, plusz citromkarika.

Tehetünk bele színezéket, de akkor már legyünk autentikusak és törjünk bele pár koffeintablettát is.

Virágné Fejes Éva
2019.06.29.