Lángosok

Ma igazi piacos lángos volt a menü. Nagyon-nagyon finomra sikerült. Sok tejföllel, fokhagymával a tetején.Ha ezt a fajtát nem szeretitek, hoztam egy egész lángosgyűjteményt.

Igazi piaci lángos recept

http://www.tutireceptek.hu/igazi-piaci-langos

Hozzávalók: 1 kg liszt kb. 5-6 dl langyos víz 1 élesztő pici cukor az élesztő futtatásához 2 kávéskanál só olaj a sütéshez és a formázáshoz

Elkészítés: A hozzávalókból tésztát dagasztunk (tudom, hogy furcsa, de vízzel kell az élesztőt futtatni!!!!), de teljesen simára, hogy egy pici gumó se legyen benne és olyan lágynak kell lennie, mint más kelesztett tésztának, pl. a pogácsa vagy talán egy picit keményebb, de nem sokkal! Ezt megkelesztjük és ha megkelt, olajos kézzel lángost formázunk és bő olajban kisütjük! Tehetsz bele egy főtt krumplit is teljesen péppé nyomva, így puha marad. Tanácsok: Isteni finom! Ezt a receptet egy piaci lángossütő néni árulta el!!! Elkészítési idő: 30 perc A receptet beküldte: ritaanyu

Krumplis lángos

http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2002/05/langos.htm

Többen jelezték, hogy örömmel fogadták azokat a recepteket, amelyeket közöltünk a Szentes gasztronómiájába tartozó ételekről. Íme a piacokon vásárolható lángos receptje, amihez jó kísérletezést és jó étvágyat kívánunk.

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg főtt, tört főtt burgonya, 1,5 dkg élesztő, 2 dl tej, cukor, só, olaj).

Elkészítés: A többször átszitált lisztet tedd meleg helyre, hogy meglangyosodjon. A tej felével, kevéske cukorral és egy kanálka liszttel futtasd fel az élesztőt. A héjában főtt, hámozott, áttört burgonyát dolgozd el a liszttel, sóval, a felfuttatott élesztővel, s a maradék tejet is hozzáadva - sok levegőt beledolgozva - dagaszd sima tésztává. Tedd egy kilisztezett edénybe (langyos helyre) , takard le, s hagyd megkelni. Ha két-háromszorosára nőtt, nyújtsd ujjnyi vastagra, s vágd egyforma (kb. féltenyérnyi) darabokra. Az olajos kézzel cipóvá formált adagokat hagyd még 10-20 percig kelni. Végül a lángosokat húzogasd laposra, s bő, forró olajban mindkét oldalukon süsd pirosra. Felfuttatás: Az élesztőt, mielőtt a liszthez adnánk, rendszerint tejben felfuttatjuk. (Ehhez az elérhető legnyersebb tejet használjuk, mert a tartós, féltartós változatok, illetve a forralt tej sok kudarcot okozhatnak.) 1-1,5 dl langyos (nem forró!) tejben elkeverünk egy kávéskanálnyi cukrot, beleszitálunk egy kanál lisztet és - a lehető legkisebb darabokban - belemorzsoljuk az élesztőt. Az edényt lefedjük és huzatmentes, langyos helyre tesszük. Az élesztő akkor "fut", ha a tej tetején megjelenik a barnás hab. Ilyenkor beleszitálunk még 2-3 evőkanál lisztet és szétnyomjuk az esetleges élesztődarabokat, majd 5-10 perc újabb pihentetés után felhasználhatjuk a tésztához. (Ha az élesztő fél órán belül sem mozdul, akkor nem érdemes kísérletezni vele.

A kelt tészta gondozása: A megfuttatott élesztőt előmelegített (legalább szobahőmérsékletű, langyos) liszthez adjuk, s tejet, lisztet sem keverünk hidegen a tésztához. A kelt tészta általában utálja a hideget és a huzatot, azért amikor a simára kidolgozás után kelesztjük, mindig meleg (de nem forró!) helyre tesszük és lefedjük legalább egy konyharuhával. (Menet közben is ellenőrizhetjük, hogy a tészta kel-e: ha a körmünkkel megkarcoljuk és a bemélyedés kis idő múlva eltűnik, akkor jó úton vagyunk. Egyébként a lágy tészta gyorsabban, a kemény lassabban kel.) A kelesztésre kilisztezett, tágas edényt használunk, hiszen egy szokványos tészta 2-3 óra alatt eredeti térfogatának bõ másfélszeresére is megnő. Ha a kelesztett tésztát a sütés elõtt még megmunkáljuk (azaz daraboljuk, fonjuk, hajtogatjuk), akkor összeesik, ezért - immár végleges formájában - újra keleszteni kell, mielőtt a sütőbe tesszük. (Ekkor még mindig érzékeny a huzatra, így a sütés első időszakában kerülendő a sütő nyitogatása.) Szentes, 2002. 05. 22.

Erdélyi padlizsános lángos

A recept megjelent: Vidék Íze - 2011 augusztus http://www.videkize.hu/erdelyi_padlizsanos_langos

Hozzávalók és elkészítése: Fél deci langyos tejben elkeverjük a cukrot és az élesztőt, majd langyos helyen fölfuttatjuk. A burgonyát héjában megfőzzük, még melegen meghámozzuk, áttörjük. Összedolgozzuk a liszttel, a tojássárgájával, az élesztővel és annyi langyos tejjel, hogy közepes keménységű tésztát kapjunk. Cipót formálunk belőle, azután langyos helyen, lisztezett tálban, a tetejét is belisztezve a duplájára kelesztjük. Míg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket: a padlizsánt héjastól kis kockákra vágjuk, és megsózzuk. A felforrósított olajon üvegesre pirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk az áttört fokhagymát és a sós létől lecsöpögtetett padlizsánkockákat. Fedő alatt, a saját levében puhára pároljuk. Ha kész, belekeverjük a lehéjazott, cikkekre vágott paradicsomot, megborsozzuk, és együtt pirítjuk néhány percig. A lángostésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, és tenyérnyi darabokat szaggatunk belőle. Minden lángos közepére teszünk a padlizsános töltelékből, a tésztát félbehajtjuk, majd a széleit jól összenyomjuk, s kissé lelapítjuk. Bő, forró olajban mindkét oldalát pirosra sütjük.

Joghurtos lángos

https://mesterszakacs.eu/recipes/recipe/2699-joghurtos-langos

Elkészítési idő: 60.120 perc Adag 4 személyre

Hozzávalók: 1/2 kg liszt 2 dkg élesztő 1 késhegynyi szódabikarbóna 1 csapott evőkanál só másfél dl langyos víz.

Elkészítés módja: A lisztbe belekeverjük a szódabikarbónát, az élesztőt is belemorzsoljuk, hozzáadjuk a joghurtot és a langyos vizet, és egy fakanál segítségével jó hólyagosra kidolgozzuk. Kétszeresére kelesztjük, majd még egyszer-kétszer átkeverjük, kelesztjük. Olajjal lekent munkalapra borítjuk, olajos kézzel ökölnyi nagyságú darabokat tépünk, jól kihúzkodjuk, és forró olajban kisütjük. Először fedő alatt, fordítás után fedő nélkül. 14 db szép lángos lett a tésztából.

Jó étvágyat kívánunk.

Összegyűjtötte: Virágné Fejes Éva

A legyek haszna II.

 MIÉRT HASZNOSAK BIZONYOS LEGYEK ÉS A SZÚNYOGOK NEKÜNK, EMBEREKNEK? – II. RÉSZ

BY: MÚZEUM 2020. JÚN 10.BY: 

A legyeket és szúnyogokat legtöbben azért emlegetik, mert betegségeket terjesztenek, csípnek, belerepülnek mindenbe. Kevesen látják be, hogy ezeknek az állatoknak vannak számunkra hasznos tulajdonságaik is.

Írta: Dr. Soltész Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum, Kétszárnyúak Gyűjteménye)

Az első részben megtudhattuk, mi az összefüggés a szúnyogok és a csokoládé között; milyen légyfajok komposztálnak nekünk a kertben, illetve hogyan segédkeznek a legyek és a szúnyogok a biológiai (vegyszermentes) védekezésben.

 

A feketearcú dongólégy (Calliphora vomitoria) lárvái tetemeken is fejlődnek (forrás: kanocpapa, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A GENETIKA MODELLÁLLATA

Az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) körülbelül egy évszázaddal ezelőtt honosodott meg modellállatként a laboratóriumokban. Mára talán a Föld legismertebb és legjobban tanulmányozott állata lett. Számos kutatás használja modellként, mely betekintést ad a génexpresszióba, a gén szabályozó mechanizmusokba és újabban a genomikába. A D. melanogaster a második állat a világon, melynek a teljes genomját megszekvenálták. Az emberi betegségeket okozó gének közül csaknem 75 százalékot megtaláltak a D. melanogaster-ben, mint homológ gént. A homológ gének felismerése óriási lépés az emberi genetikai betegségek kezelésében, a II-es típusú cukorbetegségtől kezdve az alkoholizmusig. Magasabb genetikai szinten, a Hox-gének felfedezésével vizsgálható lett az egyedfejlődés nagyon korai szakaszainak gének általi szabályozása (pl. fej-farok tengely, mintázatok kialakulása).

A génkapcsolatoknak ez a térképe az alléljellemzők relatív helyzetét mutatja az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) kettes kromoszómáján (forrás: Twaanders17)

A D. melanogaster a rövid generációs ideje miatt – ami annyira alkalmassá teszi genetikai vizsgálatokra – jól alkalmazható az életkor-specifikus és az élettartam-viselkedési mintázatok, mint az öregedés, valamint a korfüggő memóriaromlás genetikai és a fiziológiai vizsgálatára.

A gerincesek és a rovarok izomszövetei csak távolról tekinthetőek homológnak, de az emberi szívizom és a rovarok indirekt repülőizmai között funkcionális és fiziológiai hasonlóság található. A Drosophila-szárnyizom funkcionális tulajdonságainak, a génexpressziók valamint a miofibrillumok szerveződésének megismerése nagy segítséget jelenthet az emberi izombetegségek kezelésénél. Az aszinkron repülőizmokat, amelyeket egyetlen inger vezérel, nagyon szélsőséges mechanikai és fiziológiai hatások érik a nagyfrekvenciás szárnymozgással végzett hosszan tartós repülés alatt. A szárnymozgatási rekordot (1000 Hz) a Forcipomyia genuszba tartozó törpeszúnyogoknál mérték, ahol megfigyelték azt is, hogy ha csökkentik a szárny hosszát, akár kétszeresére is emelkedhet a frekvencia. A rovarok repülőizmainak vizsgálatával betekintést kapunk az izmok működésébe, képet alkothatunk a működés energetikai viszonyairól, energiaspóroló folyamatokról, ami hatással lehet az emberi egészségre. 

 

 

 Az ecetmuslicák gyors fejlődésük és nagy számú utóduk miatt kiválóan alkalmazhatók genetikai és más kísérletekre – ideálisak gének, biológiai folyamatok és akár a betegség mechanizmusainak tanulmányozására (forrás: droso4schools)

  

SEGÍTSÉG A GYILKOSSÁGOK FELDERÍTÉSÉBEN

Általában kétszárnyúak az első rovarok, amelyek megérkeznek a tetemre. Az alábbi családok képviselői látogatják a tetemeket: fémeslegyek (Calliphoridae) igazi legyek (Muscidae), avarlegyek (Fanniidae), púposlegyek (Phoridae), sajtlegyek (Piophilidae), húslegyek (Sarcophagidae), billegetőlegyek (Sepsidae), tüskésszárnyú legyek (Heleomyzidae), pákosztoslegyek (Milichiidae), talajlegyek (Sphaeroceridae), ürüléklegyek (Scatophagidae) és viráglegyek (Anthomyiidae).

Légylárvák kutyatetemen (fotó: Bozó Csaba)

A tetem lebontása meghatározott szukcessziós sorrendben és időben megy végbe, ami felhasználható potenciális időmérőként. Ha már találhatók légylárvák a tetemen (márpedig az esetek túlnyomó többségében ott vannak), a törvényszéki entomológus meg tudja becsülni a halál idejét: faji szinten azonosítja a légylárvákat, a lárvák mérete alapján a hőmérsékleti és páratartalmi viszonyokat figyelembe véve meghatározza a lárva korát, ezt az időt hozzáadja a tojásból való kikelés idejéhez, és hogy átlagosan mennyi idővel a halál után találja meg az adott légyfaj nősténye a tetemet. Ma már a tojás kora is megállapítható az embrió fejlettségének vizsgálatával. Minél több faj van a tetemen, általában annál pontosabb a becslés. A testen talált dögevő fauna információt szolgáltat a helyszínről is (különböző élőhelyeknek általában különböző a faunája), ami abban az esetben fontos, ha az eredeti helyszínről elmozdították a tetemet.

 

Igazságügyi entomológus rovarokkal kapcsolatos bizonyítékot gyűjt egy sírból (forrás: Simon Fraser University, Museum of Archaeology and Ethnology)

Ma már a korszerű kriminalisztika is használja a kétszárnyú rovarokkal kapcsolatos (dipterológiai) ismereteket. Az emberi tetemeken talált légylárvák faji azonosítása és viszonylagos életkoruk meghatározása lehetőséget adhat a halál beálltának és egyéb körülményeinek megállapítására. Az e szempontból fontos légyfajok teljes körének azonosítására alkalmas gyűjtemények rendelkezésre állnak a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában.

 

KÉTSZÁRNYÚAK AZ ORVOSLÁSBAN

A nemzetközi orvosi szakirodalomban egyre gyakrabban írnak a steril körülmények között nevelt légylárvák felhasználásáról nyílt sebek kezelése során. A fémeslegyek (Calliphoridae) többsége a rothadó húst fogyasztja, ez teszi őket alkalmassá arra, hogy nehezen gyógyuló sebeket (felfekvéseket, cukorbetegségnél fellépő sebeket) tisztítsanak ki. Jól alkalmazhatók például súlyos égési sérülésnél és kiterjedt horzsolásnál, és ott, ahol a sérült részek eltávolítása nehézkes volna, mert például az elhalt szövetek elszórtan (szigetszerűen) helyezkednek el nagyobb felületen. A légylárva-terápia (vagy más néven terápiás myiázis) egyáltalán nem új gyógymód, már több száz évvel ezelőtt is használták a sebgyógyulás elősegítésére számos kultúrában, beleértve a majákat, az indiánokat és az ausztrál őslakókat. Haszonállatoknál már régen megfigyelték, hogy a légylárvákkal „fertőzött” sebek hamarabb gyógyulnak.

A légylárvák kedvező hatását Európában először a napóleoni háború időszakában figyelték meg: a katonáknak, akiknek sebei lárvákkal fertőződtek, jobb volt a prognózisuk. A terápia során steril körülmények között tenyésztett lárvákat tesznek rá speciális kötszerekkel a sebre. A lárváknak kettős hatása van: egyrészt elfogyasztják az elhalt szövetet, másrészt a nyáluk enyhén fertőtlenítő hatású. Továbbá a lárvák mechanikai mozgása mikromasszázs hatású, ami elősegíti a nyirokkeringést a szövetekben.

 Légylárva-terápia. A sebbe steril légylárvárkat helyeznek, amelyek kitisztítják a sebet (forrás: Fred Bloem)

 

A LEGYEK ÉS SZÚNYOGOK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNKBEN

A legyek szerves részét képezik a kulturális örökségünknek. Több ezer gyereket nyűgözött már le a mese a bátor kis szabóról, aki „hetet ütött egy csapásra”, és nincs olyan, aki még ne hallott volna olyan vicceket, amikor a vendég az étteremben kifogásolja, hogy „légy van a levesemben!” Egyesek talán olvasták George Langelaan A légy (1957) című novelláját is – mely egy ember-házilégy hibridről szól –, vagy látták annak filmadaptációit. Legyek ott vannak a legtöbb nyelvre lefordított könyvben, a Bibliában is: Mózes 2. könyvében a harmadik csapás a szúnyogok, a negyedik csapás a böglyök. A legyekkel kapcsolatos szimbolizmus átjárja William Golding komor regényét, A legyek ura (1954) című művét is. Rófusz Ferenc A légy (1981) című animációs filmje volt az első magyar film, amelyet Oscar-díjjal jutalmaztak. Több költőt is megihlettek a kétszárnyúak; ilyen művek például William Blake: A légy, és Romhányi József: A Moszkitó-opera.

Csípőszúnyog szobra Kanadában (forrás: Susan Nicol)

 

 

Rófusz Ferenc A légy (1981) című Oscar-díjas animációs filmje itt látható:

 

A legyek haszna I.

 MIÉRT HASZNOSAK BIZONYOS LEGYEK ÉS A SZÚNYOGOK NEKÜNK, EMBEREKNEK? – I. RÉSZ

BY: MÚZEUM 2020. JÚN 05.BY: 

A legyeket és szúnyogokat legtöbben azért emlegetik, mert betegségeket terjesztenek, csípnek, belerepülnek mindenbe. Kevesen látják be, hogy ezeknek az állatoknak vannak számunkra hasznos tulajdonságaik is.

Írta: Dr. Soltész Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum, Kétszárnyúak Gyűjteménye)

Korunk egyik divatos kifejezése az ökoszisztéma-szolgáltatások. Sokak szerint azokat az „előnyöket és hasznokat” hívjuk így, amelyeket az emberiség az élővilágtól kap. Pedig a természetben különféle folyamatok maguktól működnek: például a rovarok beporozzák a növényeket, a természetes vizeinkben végbemenő folyamatok miatt tiszták a folyóink és tavaink, az elültettet magvakból különösebb beavatkozások nélkül termés keletkezik. Ezek a folyamatok azok, amelyek igazán hasznosak számunkra.

 

Ökoszisztéma-szolgáltatások (forrás: Zöld Akció) 

A kétszárnyú rovarok rendje 150 ezer eddig ismert fajával az egyik legnagyobb, gyakorlati jelentőségét tekintve pedig bizonyosan a legfontosabb rovarcsoport. A Magyarországról kimutatott fajok száma több mint 6500. A különféle „légy” és „szúnyog” nevek alatt emlegetett vérszívó és betegségterjesztő fajok rendkívüli humán- és állategészségügyi jelentősége a mai korban sem sokat csökkent.

 

BEPORZÓ LEGYEK!

A legyek és szúnyogok azért látogatják a virágokat, hogy energiához (nektár) és fehérjéhez (virágpor) jussanak, továbbá egyes virágok párzási találkozási helyek is egyben. Ezek az állatok általában kevésbé szőrösek, mint a hártyásszárnyúak, és a legtöbb fajnak nincs speciális pollenszállító testrésze. Mindezek ellenére a virágpor azért számos kétszárnyúfaj testén megtapad, és néhány fajnál megfigyelhetők az elülső láb módosulásai, amelyekkel összegyűjthetik a pollent.

A kétszárnyúak nem annyira következetes viráglátogatók, mint a méhek, de még a nem pollenre-nektárra specializálódott viráglátogató legyek is jelentős mértékben hozzájárulnak a növények szaporodási sikeréhez. A kétszárnyúak által végzett beporzás jelentős számos fontos növénykultúránál a mérsékelt övben (pl. alma, eper, hagyma, karfiol, mustár, póréhagyma, sárgarépa) és a trópusokon (kakaó, kasszava, kesudió, mangó, tea).

Kétszárnyúak nélkül nem lenne csokoládé, mert a kakaó beporzását kizárólag törpeszúnyogok (Ceratopogonidae) végzik, különösen a Forcipomyia nemzetség fajai. Egyre több virágos növénynél mutatják ki, hogy kétszárnyúak a kizárólagos beporzói. Nagyon speciális, szélsőséges példákat is találunk: az európai zergeboglár (Trollius europaeus) beporzását a viráglegyek (Anthomyiidae) közé tartozó négy Chiastocheta-faj végzi. Az imágók a virágban párosodnak, nektárral és pollennel táplálkoznak, a lárvák fejlődése pedig a magvak egy részében zajlik.

Törpeszúnyog a kakaó virágán (forrás: Quora) 

A kétszárnyúak különösen fontos beporzói azoknak a növényeknek, melyek olyan élőhelyeken élnek, ahol a méhek kevésbé aktívak. Számos légy jól bírja a nedves és hűvös élőhelyeket, például a köderdőket és a sarkvidéki vagy alpesi környezet. Ezeken a területeken nagy a kétszárnyú beporzók aránya.

A csípőszúnyogokat jól ismerjük, mint vérszívó, kórokozó terjesztő állatokat, de azt kevesen tudják, hogy beporzásban is részt vesznek. Csak a nőstény szív vért (a hím a megrövidült rágó és állkapocs miatt nem tudja átfúrni a bőrt), de mindkét ivar szívogatja a virágok nektárját. Csípőszúnyogok által végzett beporzást már több mint 100 évvel ezelőtt is megfigyeltek és dokumentáltak.

Beporzás kapcsán a kétszárnyúak közül a zengőlegyeket (Syrphidae) kutatták a legtöbbet. Nagyon nagy fajszámú család, a palearktikus régióban (vagyis Eurázsia északi részén) a leírt fajok száma mintegy 1600. Magyarországon több mint 400 fajuk ismert. Egyes fajok imágói akár kétszázféle növényfaj virágán is megfigyelhetők táplálkozás közben.

 

Tarka darázslégy szamóca virágán (fotó: Soltész Zoltán)

 

BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS

A parazita, parazitoid és ragadozó légy- és szúnyogfajok segítenek a kártevő fajok visszaszorításában, ezért hasznos rovarnak tartjuk őket. Számos őshonos fajt használnak biológiai védekezésben, de üvegházakban néhány idegenhonos fajt is alkalmaznak egzotikus vagy hazai kártevők ellen.

A Feltiella acarisuga gubacsszúnyog (Cecidomyiidae) széles körben elterjedt és hatékony ragadozója a takácsatkáknak (Tetranychidae). Egy másik gubacsszúnyogfaj, az Aphidoletes aphidimyza a levéltetvek ellensége. Ez az Európában kereskedelemben is kapható faj sok helyen szereplője az üvegházakban termesztett növények integrált növényvédelemének.

Csigaevőlegyekkel (Sciomyzidae) kontrollálhatók azoknak a csigáknak populációi, melyek köztesgazdái a bilharziózist okozó vérmételyeknek.

A kizárólag parazitoid életmódú fürkészlegyeket (Tachinidae) széles körben használják a biológiai védekezésben, különösen lepke kártevők ellen.

A biológiai védekezésre alkalmas állatok kutatásának fontosságát az is jól jelzi, hogy hadban álló országok is együttműködtek ebben a témában. Az amerikaiak 1928 és 1933 között felállítottak egy gyapjaslepke-laboratóriumot Budapesten, melyben a fürkészlegyeket mint a lepke természetes ellenségét Mihályi Ferenc vizsgálta. A zengőlégyfajok (Syrphidae) lárváinak mintegy 30 százaléka ragadozó – ezen belül is a levéltetvekkel táplálkozókat érdemes megemlíteni, de fogyasztják még a pajzstetveket és egyéb rovarok lárváit is. A biológiai védekezésben hatásuk jelentős, és gyakran jobb, mint a növényvédő vegyszereké, amelyekre a lárvák is érzékenyek.

 

Zengőlégylárva levéltetvet eszik (forrás: Organic Plant Care)

 

LEBONTÓ LEGYEK

A legtöbb szárazföldi és édesvízi ökoszisztémában a kétszárnyúak a fajokban leggazdagabb csoport, és összehasonlítva a többi lebontást (dekompozíciót) végző csoporttal a legnagyobb biomasszát is ezek alkotják. Magyarországon körülbelül 76 légycsalád fajai végeznek lebontást. Ezek közül a legjelentősebbek a fémeslegyek (Calliphoridae), az igazi legyek (Muscidae, Fanniidae), a gombaszúnyogok (Mycetophilidae), a púposszúnyogok (Phoridae), a lepkeszúnyogok (Psychodidae), a húslegyek (Sarcophagidae), az árnyékszúnyogok (Sciaridae), a billegetőlegyek (Sepsidae), a talajlegyek (Sphaeroceridae), a katonalegyek (Stratiomyidae), a zengőlegyek (Syrphidae) és a lószúnyogszerűek (Tipuloidea). A kétszárnyúaknak fontos szerepük van a trágya újrahasznosításában – ezeket a nagy egyedszámú fajokat többek között Magyarországon is alaposan tanulmányozta Papp László professzor.

Az eredetileg pántropikus, de ma már nagy elterjedésű fekete katonalégy (Hermetia illucens) lárvája lehullott gyümölcsöt és egyéb lebomló szerves anyagokat fogyaszt. Ez a faj jól példázza a legyek hatalmas lebontó kapacitását és ökológiai jelentőségét. Ha a felhalmozódott csirketrágyát szállja meg, akkor jelentős mértékben csökkenti a trágya mennyiségét, mert a kirepülő legyekkel távozik a szerves anyag egy része. Szaporodása során kiszorítja és így jelentősen csökkenti a fertőzéseket terjesztő házilegyek számát. Bábozódás előtt arra alkalmas helyet keres, így könnyű a tenyészetből begyűjteni. A kimászó lárvákat állati takarmányként használják hal- és sertéstenyészetekben. A fekete katonalegyet háztartásban lévő komposzt gyorsabb lebontására is lehet alkalmazni, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban már kifejezetten erre a célra rendelni lehet ezeket a lárvákat.

 

Fekete katonalégy rózsa virágán táplálkozik. Lárvái jelentős lebontók (fotó: Didier Descouens) 

A második részben arról olvashatunk, hogyan segíthetnek a legyek egy gyilkosság felderítésében, és olyan legyekről is szó lesz, melyek segítségével elkerülhető az amputáció.

Forrás: https://mttmuzeum.blog.hu/2020/06/05/miert_hasznosak_a_legyek_es_a_szunyogok_nekunk_embereknek

Pelék a padláson

Április van, már jól felmelegedett az idő. Ilyenkor előfordul, hogy megelevenedik a padlás, a nálunk lakó pelék felélednek téli álmukból.

A pelék ránk nézve ártatlan kis jószágok. 

Európában négy pelenem képviselteti magát egy-egy fajjal:

nagy pele (Glis glis)

mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)

kerti pele (Eliomys guernicus)

erdei pele (Dryomys nitedula)

Nem kell őket bántani, semmi kárt nem tesznek a lakásban. Tavasztól őszig élénkek , télen téli álmot alszanak. A kerti pele és a nagypele is szívesen tölti a telet melegebb helyeken, vagyis beköltöznek a padlásokra.

 

Kerti pele (Eliomys quercinus):

A kerti pele tápláléka nagyobb rovarok (szöcskék, sáskák, bogarak), kis madarak tojásai és fiókái, csigák, fiatal egerek, de bogyókat, gyümölcsöket és diót is fogyaszt. Vagyis ennek a kis állatnak is megvan a haszna. Legalább egerek nem lesznek a padláson.

A párosodási ideje áprilistól júniusig tart, a nőstények hangos, sivító hangokkal jelzik párzási készségüket. A vemhességi idő 23 napig tart, ennek végén 3-6, néha 7 kölyök születik. Születésükkor vakok és csupaszok. A szemük a 18. napon nyílik ki, és kereken egy hónapig szopnak. Jó két hónaposan lesznek önállóak. Ezen időszak alatt nem csináluk velük semmit sem (TILOS!), közlekedési útvonalaikat nem zárjuk el, az anyát nem csapdázzuk és helyezzük el a lakhelyünktől távol.

Természetvédelmi értéke: 10.000 Ft

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. 

„Valósággal kéjjel eszik, s az egerekre és madarakra gyilkos vággyal rohan rá. Egy éjtszaka megevett 27 cserebogarat és 2 nagy házi egeret, egy másikon 98 cserebogarat, egy fürj fejét és beleit, ismét más alkalommal 101 cserebogarat és nappal rá egy órán belül egy nagy gyíkot. Ha lárvákhoz, hernyókhoz, bábokhoz, lepkékhez, cserebogárhoz és más effélékhez jut, akkor melegvérű állatokból eredő táplálékhoz hozzá sem nyúl.” Ezen az alapon azt kell tartanunk, hogy a kerti pele mint rovarpusztító inkább hasznos az erdőgazdaságra, mintsem káros. /Brehm: Az állatok világa /

Nagy pele /Glis glis (Linnaeus, 1766), Myoxus glis (Linnaeus, 1766) /:

A nagy pelék különösen ősszel esznek sok zsírban gazdag eleséget. Különösen kedvelik a bükk- és a tölgymakkot, a mogyorót, a csipkebogyót, kökényt, de más, nagy olajtartalmú magvakat is szívesen fogyasztanak. A nyár elején és derekán sok növényi táplálékot, rügyet, kérget esznek. Rovarokat és madárfiókákat csak elvétve fogyasztanak.

"Amennyiben már beköltöztek a padlásunkra, próbáljuk megfogni, és minél messzebb vinni őket. A befogás legegyszerűbb, de hatékony módszere, ha egy kitámasztott cserép alá gyümölcsdarabot teszünk csalinak. A cserép alatt rekedt állatot ajánlott kesztyűvel megfogni, mert kis mérete ellenére nagyon harapós jószágról van szó, és komoly sérüléseket okozhat." Ha megfogtuk, a lakásunktól távol engedjük el.

Fontos megjegyezni, hogy a szaporodás időszaka júniustól augusztusig tart. A vemhesség 30-32 napja után a nőstény egyszer egy évben 2-9 kicsit fial, akik csupaszon és vakon születnek és 7 hétig szopnak. 

Ezen idő alatt nem zavargásszuk és nem is fogjuk meg őket élvefogó csapdákkal, sem nem ilyenkor tömjük be a lyukakat, ahol közlekedni tudnak, valamint a ház körüli fákat sem ilyenkor nyessük vissza. Az anyának táplálék után kell mennie és a kicsiket is szoptatni kell!

"A padlásunktól tartósan úgy tarthatjuk távol őket, ha a tetőre hajló lombos ágakat - amin könnyen a padlástérbe juthatnak - visszavágjuk. A nagy pelék ugyanis csak takarásban, vagyis sűrű lombozatú ágakon közlekednek. Életük nagy részét a fa lombkoronaszintjén és a bokrokban töltik, szinte soha nem merészkednek le a földre táplálékért. "

Védett faj, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.

A lusta ember tuskótalanítása

 

A videómegosztókon rengeteg jó ötlet van a kivágott fák tuskójának eltávolítására. Viszont ezek a módszerek, bár gyorsak, rengeteg emberi/gépi erőforrást igényelnek.  Akinek nem sürgős, az alkalmazhatja a lusta ember módszerét!

Itt egy kivágott tuja tuskója.

Egy jó nagy tányért képeztem körülötte.

A farontó gombák által már kezelésbe vett ág és kéregdarabokkal megszórtam. Majd ők végzik el a munka dandárját, én csak a jó körülményeket (levegő, nedvesség, tápanyag) biztosítom!  :-)

Levelekkel, gizgazzal körberaktam, hogy jó levegős legyen.

Még egy adag mulccsal lezártam, hogy ne száradhasson ki.
( Ha senki nem látja, még le is pisilem :-) )

Ez 2020 Luca napján készült, majd a nyár elején kibontom és megnézzük, hogy mi maradt a tuskóból!

Fák másodvirágzása

 

Gyümölcsfák rendellenes nyári és ősz eleji virágzása

Kajtár-Czinege Anikó

2018. február 1. 07:58

Agrofórum Online

2017 nyárutóján, gyümölcsösben tett sétámon virágzó almafákra lettem figyelmes. Ezt a jelenséget már korábbi években is tapasztaltam alma- és szilvafákon.

Először újonnan telepített szilvafán fedeztem fel virágot. Ez az eset 2010. szeptember 15-én történt. A kinyílott virág ’St. Julien A’ alanyon lévő ’Topfive’ szilvafajtán fordult elő (1. kép).

1. kép: 2010-es telepítésű ’Topfive’/’St. Julien A’ szilvafa virágzó gallya 2010. szeptember 15-én. A virágnak feltűnően nagy a csészelevele

Egy bizonyos fánál augusztusban, egy hirtelen lombhullást követő újrahajtás során egy virág jelent meg. Egyes kutatók a fák lombvesztésével, majd újra hajtásával magyarázzák a nyári virágzást. Megfigyeléseim szerint egyes fajták hajlamosabbak rá, mint mások. Szilva esetében a ’Topfive’/’St. Julien A’ és a ’Toptaste’/’Ferely’ fajta/alany kombinációnál tapasztaltam nyár végi, ősz eleji virágzást. Az almák közül pedig a ’Rebella’ és ’Gala’ fajták nyílottak ki augusztusban.

2012-ben szárazság okozhatta a virágzást. Aszály ugyan volt, de nem járt lombveszteséggel. Másodrendű rendellenes kihajtást tapasztaltunk a ’Toptaste’/’Fereley’ kombinációnál (2. kép). A virágok nem a megszokott módon fejlődtek ki. Egy rövid hajtásképleten szinte örvösen ágazódtak el a virágkocsányok, melyeken nagy csészelevelek és kis szirmok helyezkedtek el.

2. kép: Rendellenes hajtás és virágképződés 2012 nyarán ’Toptaste’/’Fereley’ fajta/alany kombinációjú szilvafán

’Rebella’ és ’Gala’ almafákon 2017. augusztus 15. és szeptember 12. között, különböző fejlődési stádiumban lévő virágzatokat (3-8. kép) figyeltem meg, miközben a termőgallyakon fejlődtek és zsendültek a gyümölcsök. Ebben az esetben nagy szárazságról nem beszélhetünk, öntözéses kultúráról van szó. Ez nem volt egyedi jelenség, hiszen a faállomány 30%-án észleltem 1-2 virágzatot, de olykor 8-10 is kifejlődött rajtuk. Ezek a virágzatok morfológiailag szabályosak, olyanok, mint a tavasziak, ellenben terméskötődést nem tapasztaltam rajtuk, a szirmok az idő előrehaladtával megbarnultak és lehullottak.

3-5. kép: Almavirágok különböző fenofázisban 2017. augusztus 15-én

6. kép: Teljes értékű virágok nyáron

7-8. kép: Virágnyílás és gyümölcsérés egy időben

 A gyümölcsfák másodvirágzását kiváltó tényezők

A rügynyugalmat külső hatások és belső tényezők szabályozzák. A mérsékelt égövi gyümölcstermő növényeknél alapvetően a rövid nappalok és a hőmérsékletváltozások, az alacsony éjszakai hőmérsékletek váltják ki a rügydifferenciálódást, tehát azt a folyamatot, amikor a vegetatív rügy átalakul generatívvá, almánál vegyes rüggyé, szilva esetén pedig virágrüggyé. Szalai (1994) úgy nyilatkozik, hogy „a mérsékelt égöv fáinak rügynyugalmát a rövidnappalos indukció váltja ki és az alacsony hőmérséklet szünteti meg.” Ez alapján megfigyelésem is azt bizonyítja, hogy már néhány hűvösebb (10 °C körüli) júliusi-augusztusi éjszakai hőmérséklet is elég volt a rügynyugalom feloldásához egyes esetekben. Jelen esetben a hideghatás (10 °C-os éjszaka) erősebbnek bizonyult, mint a rövidülő nappalok által kiváltott nyugalom. Szalai (1994) azt is írja, hogy az almának 7 °C-on megközelítőleg 50 nap hideghatásra van szüksége, ez a hőmérséklet kell a rügynyugalom feloldásához. Ezt követően a továbbfejlődéshez már melegebb léghőmérsékletet igényel. Természetesen ezt a tavasszal fakadó rügyekről írta és a tömeges virágnyíláshoz kell ez a hideghatás.

A rendellenes nyári és őszi virágzással kevés irodalom foglalkozik. Ezekben említést tesznek különböző okokról, melyek ezt a jelenséget kiválthatják: tavasz végi, nyári szárazság; lombvesztés; hormonális változás; szélsőséges hőmérsékleti értékek.

Tavasz végi, nyári szárazság

„A tavasz végi, nyári szárazság egyes gyümölcsfajoknál fakultatív fiziológiai nyugalmat válthat ki” írja Soltész (2003), amely során másodvirágzás következhet be. Ezekből a virágokból akár termés is fejlődhet. Szabályos esetben a generatív rügyek kialakulását megelőzően a hajtás növekedése leáll, csúcsrügyben végződik a hajtás és nyári nyugalomba kerülnek a rügyek, majd megindul a rügydifferenciálódás, amely során létrejönnek a generatív rügyek, ezek továbbra is nyugalomban maradnak, egészen tavaszig. Először mélynyugalom állapotában, majd december végén–januárban kényszernyugalom miatt nem hajtanak ki.

 Lombvesztés

Lombvesztés is eredményezhet másodvirágzást. A tavasz végi, nyári szárazság és az általa okozott lombvesztés megszakíthatja a nyári nyugalmi állapotot, és másodvirágzás fordulhat elő. A levélzet elvesztését okozhatja szárazság, de akár kártevők vagy kórokozók is. A szárazság mellett a levélaknázó molyok is igen erőteljes asszimiláló felület csökkenést eredményezhetnek. Német megfigyelések szerint szilvánál a rozsda is oka lehet a lombvesztésnek (Hilsendegen, 2017), amely másodvirágzást generál. Haraszty (1978) úgy fogalmaz: a rügyek képződhetnek tavasszal vagy nyáron, ezeket a levélhónalji rügyeket a kifejlett levelek tartják gátlás alatt. Ekkor a rügyek előnyugalomban vannak. Abban az esetben, ha eltávolítjuk a fejlett leveleket, akkor a rügyek (hajtásrügyek és virágrügyek) fölszabadulnak a gátlás alól, és könnyen kihajtanak.

Hormonális változás

Az erre vonatkozó irodalom ellentmondásos. Van, aki szerint az endogén gibberellin az alma és a szilva generatív rügyeinek kihajtását gátolja. A gibberellin a magvakban szintetizálódik, onnan áramlik ki és a szállítóedény-nyalábokon keresztül jut el a rügyekhez. Szalai (1994) és Haraszty (1978) azt írja, hogy a növekedést gátló és serkentő hormonok aránya eredményezi a rügykihajtást, vagy éppen a nyugalmi állapotban maradást. A növekedést gátló hormonok termelődése a fotoperiódussal is kapcsolatban áll. Faust (1997) szerint a citokinin megrövidíti a nyugalmi időt, ellenben az auxin és az etilén meghosszabbítja azt, a gibberellin pedig időponttól és koncentrációtól függően mindkét hatást eredményezheti. A hormonok hatása mellett a kötött és szabad víz jelenléte, a sejtmembránok állapota, és a rügyekben lejátszódó anyagcsere-folyamatok együttesen eredményezhetik a kihajtást és a virágzást.

Szélsőséges hőmérsékleti értékek

A szélsőséges hőmérsékleti értékek, illetve az éjszakai alacsony (10 °C alatti) hőmérsékletek is okozhatják a rendellenes virágzást. 2017-ben júliusra és augusztusra is jellemzők voltak a szélsőséges hőmérsékletek (1. ábra). Éjszakai hideg (9-11 °C) és a nappali meleg (olykor 35-38 °C) sokszor fordult elő, ami okozhatta a generatív rügyek kihajtását.

1. ábra: Napi minimum és maximum hőmérsékletek 2017. júliusban és augusztusban

Lótücsökről érthetően

 

Lótetű, lótücsök, lóbogár ugyanazt az állatot jelöli. A tücskök családjába tartozik, így a hivatalos neve: lótücsök.

Lótetű a kertben – mit tehetünk?

Dr. Némethy Zsuzsanna

2020. április 27. 10:01

Agrofórum Online

B. József kérdése: Készítem a kertemben a veteményest, és lótetűknek vélt állatokat találtam a földben. Több cm –esek, járataik vannak. Eddig még nem voltak, tanácstalan vagyok, mit tehetek ellenük?

Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus  

Kedves kertészkedő Érdeklődő!

A lótetű, lótücsök (Gryllotalpa vulgaris) régóta ismert, elterjedt kártevő a zöldségtermesztők hírhedt „ellensége.” Szabadföldön, üveg- és fólia alatti termesztésnél egyaránt előfordul és károsít.

A kifejlett lótetű hossza eléri a 4-5 cm-t, barna színű, elülső lábai erős ásólábakká módosultak. Szárnyai is vannak, az ivarérett állatok esti órákban szoktak repülni. Fejlődése a tojásokból az imágóig 2 évig tart, a lárvák alakra, formára hasonlóak a kifejlett állathoz, csak kisebbek és szárnyatlanok. A nőstény lótücsök június-július táján talaj alatti fészkébe több száz tojást helyez, pár hét után a kikelő lárvák szétszélednek. Lárva alakban telelnek mélyen, gyakran 1 méterre a talaj felszínétől. Kedvelt telelő helyük még a trágya és komposztot is. Mind a lárva, mind a kifejlett állat károsít, egyformán veszélyesek.

Lótetű túrások

A lótetű talaj felszínéhez közeli járatokat készít, a talaj ott felpúposodik, erről észlelhető jelenléte. Nedves talajokat, azon belül a tápdús, szerves anyagban gazdag kertrészeket kedveli, ott érdemes keresni. Megítélése kétoldalú: kártevő, mert megrágja a kultúrnövények gyökereit, gyakran csak gyökerek közötti mozgásával sérti meg azok gyökérzetét. Ennek következtében értékes zöldségnövények (paradicsom, paprika) termésétől esik el a termesztő. Hasznos, mert a különböző talajlakó rovarok (pajorok, drótférgek, giliszták) lárváit fogyasztja.

Ahol korábban nem fordult elő, valószínűleg trágyával hurcolták be a kertbe.

Védekezés ellene nehéz. Figyelni kell a talajfelszíni nyomokat, túrásszerű felemelkedéseket, és az ujjnyi vastag lyukakat, azon keresztül bújnak ki és hagyják el kiterjedt földalatti járataikat. Termesztői bevált gyakorlat szerint a lyukakat vízzel feltöltve a járatban élő lótetű előbújik, akkor elfogható. Kiöntéshez szoktak javasolni olajat, mosogatószeres vizet stb., de azok a talajt elszennyezik, és a talaj élőközösségét (fauna) károsítják, így azok mellőzését javaslom.

A cinkfoszfid hatóanyagú Arvalin LR régóta használt ellenszere, a járatokba kell helyezni, talajfelszínen nem maradhat. Forgalomban van és jó hatású a lótetűt parazitáló hasznos fonálféreg készítmény (Nemastar), biopreparátum, garantáltan nem mérgező, és csak a talajban élő rovarokra gyakorol hatást. A készítményben lévő fonálférgek és a velük szimbiózisban élő baktériumok együttesen pusztítják el a lótetű lárvákat és imágókat is. Optimális hatásukat 12 °C- nál magasabb talajhőmérséklet és 3-4 hétig tartó nedves talaj esetén tudják kifejteni, felhasználásuknál ezt figyelembe kell venni.