Már jó két hete találkoztam velük tömegével az erősen lisztharmatos csicsóka levelein. Először a kis sárga lárvák tűntek fel, melyekről csak sejtésem volt, hogy katicalárvák lehetnek.
Lisztharmatpusztító katicák
A
kerti növényeinket sanyargató levéltetveket, pajzstetveket pusztító
katicák és lárváik mindennapi ismerőseink, a lisztharmatos leveleken
legelésző katicák azonban már sokkal ritkábban kerülnek a szemünk elé,
pedig az egész országban gyakoriak. A lisztharmatos levelek
tisztogatásával hasznos tevékenységet folytatnak. A számukra kedvező
telelőhelyeken néha tömegesen gyűlnek össze.
A lisztharmatevő katicák közül a leggyakoribb és a legnagyobb számban szaporodó a huszonkétpettyes katica (Psyllobora 22punctata).
A 3,5-4 mm-es bogarak citromsárgák, szárnyfedőiken 22 nagy, kerek
folttal, amelyek soha nem olvadnak egybe. A nyakpajzsuk tövén, középen
és előtte, félkör ívben négy fekete, a fejükön szintén félköríves fekete
sáv húzódik. A lábaik barnák. A fiatal lárvák sárgásfehérek, halvány
foltokkal, az idősek citromsárgák. A fejük fekete, a hátukon lévő,
hosszú szőröket viselő, négy sorban elrendezett nagy szemölcsök is
feketék. A bábok szintén citromsárgák, sorokba rendezett fekete
foltokkal.
A lárvák és a bogarak a lisztharmatgombák fehér szövedékét és szaporító
képleteit fogyasztják: a károsított leveleket gondosan megtisztítják,
naponta 24 négyzetcentiméter levélfelületet takarítanak le. A
lisztharmaton élő katicák fejlődése a táplálék kisebb biológiai értéke
folytán sokkal lassabb, mint a ragadozóké, a lárváik öt hétig
táplálkoznak, ezzel szemben a ragadozók kéthárom hét alatt kifejlődnek.
Általában
lisztharmatos mezei növényeken, főként ernyős virágzatúakon és
fészkeseken élnek, a kerti növényeken a nyár vége felé jelennek meg,
amikor a párás időszakokban gyorsan fölszaporodnak rajtuk a
lisztharmatok. Akkor megjelennek a kertben a huszonkétpettyesek, a beteg
növényeken lerakják petéiket, majd kikelő lárváikkal együtt látványos
tisztogatást végeznek. Június végétől egészen októberig folyamatosan
láthatók fejlődési alakjai a lisztharmatos növényeken, noha évenként
csak egy nemzedék fejlődik, de a bogarak hosszú életűek. A számukra
kedvezőtlen, lisztharmatban szegény időszakokat nyugalomban töltik. A
hideg beköszöntével a bogarak csoportosan vonulnak védett
telelőhelyeikre, az avarba, vagy a borostyánok fedezékébe.
Tizenhat
A narancsszínű tizenhatcseppes füsskata (Halyzia 16guttata) termetesebb. A 4,5-6 mm-es bogár alapszíne
narancssárga,
a szárnyfedők huszonkét kerek foltja fehér, nyakpajzsának kétkét foltja
citromsárga, a szegélye pedig szélesen átlátszó. A feje is sárga
foltos, lábai és csápjai narancsszínűek. A kifejlett lárva alapszíne
krém fehér, a hátoldalán két citromsárga sávval, hat sorban álló szőrös
szemölcsei pedig feketék.
Az eredetileg tölgyerdőkben lakó katica beköltözött a vidéki
települések, sőt a nagyvárosok fáira is, főként a lisztharmatos
betegségekre fogékony juhar és kőris fajtákra. A hegyi és mezei juharok
fogékonyabbak, ezért rajtuk találhatók leginkább a bogarak. A
lisztharmat nyári megjelenéséhez alkalmazkodva, a többi katicánál sokkal
később hagyják el a rejtekhelyeiket. A nappal tevékeny többi katicával
ellentétben ezek fénykerülők, csak alkonyatkor élénkülnek meg, sötétedés
után is repülnek társat és táplálékot keresve. Ilyenkor a fényforrások
közelében is felbukkannak, a fénycsapdákba is berepülnek. Kezdetben
fiatal levéltetveket és azok ürülékét, illetve a mézharmatot is
fogyasztják, amíg az időjárás melegebbre fordulásával meg nem jelennek
az első lisztharmattelepek. Júliusban a nőstények párosodás után
megkezdik a tojásrakást a lisztharmatos levelekre. A lárvák augusztusban
is csak lassan fejlődnek, majd hosszabb bábnyugalom után, szeptemberben
alakulnak bogárrá. A hideg beköszöntével a bogarak védett helyet
keresnek az avarban vagy a mélyebb kéregrepedésekben. A megkésett
fejlődésű lárvák az enyhébb fagyokat átvészelik, melegebb időszakban
bábozódnak és áttelelnek.
Tizenkettő
A szintén narancsszínű tizenkétcseppes füsskata, a Vibidia 12guttata kisebb termetű. A 3-4 mm-es bogár
egész
teste narancsszínű, szárnyfedőjének tizenkét nagy kerek pettye fehér, a
nyakpajzsa szegélyén húzódó folt sárgásfehér. A 6 mm-es lárva egész
teste fehér, a hátoldalán négy sorban húzódó, rövid sertéket viselő
szemölcsei feketék. A bogarak és lárváik is lisztharmaton élnek
különféle kerti növényeken. A bogarak júniustól kezdik lerakni hosszúkás
fehér tojásaikat 5-8-as csomókban a lisztharmatos levelekre állítva,
összesen 50-80 darabot. Elegendő lisztharmat-táplálékon a lárvák három
hét alatt kifejlődnek, majd kéthetes bábnyugalom után kelnek ki az új
bogarak. Tucatnyi növény lisztharmatának takarításával igen hasznos a
tevékenységük.
Rejtőzködik
A tizenhatpettyes katica (Tytthaspis 16punctata) noha az egyik leggyakoribb katicánk, rejtőzködő hajlama és a környezetébe beolvadó mintázata miatt ritkán kerül a szemünk elé.
A 2,5-3 mm-es bogarak és a lárvák is nappal, a levelek fonákán húzódnak
meg. A krémsárga bogarak szárnyfedőin a 13-18, leggyakrabban 16
szögletes folt sokszor összeolvad. 5 mm-es, szürkés alapszínű lárvájának
hátán a 3-3 sorban elhelyezkedő sötétszürke szemölcsök erősen
szőrözöttek, színezetük folytán észrevétlenek maradnak. A bogarak
nektárt, virágport és lisztharmatot fogyasztanak, de alkalom adtán a
tripszeket és az atkákat is gyérítik.
Ez a cikk a Kertészet és Szőlészet 2012/43 számában olvasható eredetiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése