Ismerjük meg! 2. Hótücsök

Azt gondolnánk, hogy a tél beköszöntével eltűnnek a rovarok a környezetünkből. Ám ha figyelmesen nézelődünk, ilyenkor is találkozhatunk velük, sőt vannak, melyek ilyenkor aktívak , láthatóak igazán.
Mint például a hótücsök. 

Kétség sem fér hozzá, lassan beköszönt a tél a Pilisbe. Késő ősszel jelennek meg a hótücskök a mohos fatörzseken, sziklákon, s kora tavaszig aktívak, gyakran a havon futkározva lehet megpillantani őket enyhébb téli napokon. Sosem volt még szerencsém megfigyelni a párzásukat, de a fotón kiválóan látszik, hogy a nagyobb testű nőstény van felül, a karcsú hím pedig ollószerűen módosult szárnycsökevényeivel fogja a nőstény csőrszerű szájszervét, hogy stabilan tartsa, amíg együtt szaladgálnak, vagy épp ugrálnak a mohanövénykék erdejében.

Nevükkel ellentétben ezek az állatok nem tücskök, hanem a sokkal gyakrabban látott skorpiólegyek vagy skorpiófátyolkák rokonai.

Boreus hyemalis – itt: Dömörkapu.

Forrás: Zsolt Ujvari Nature Photography: https://www.facebook.com/277980132701776/photos/a.278346605998462/510873439412443/?type=3&theater

Hazánkban két fajuk él, a fekete hótücsök (Boreus westwoodi) és a Westwood-hótücsök (Boreus westwoodi). Utóbbi faj ormányos tücsök néven is ismert, azonban az ormányszerű szájszerv nemcsak rá, de rendjének valamennyi fajára jellemző. Magyar nevükkel ellentétben ezek a pár milliméteres állatkák nem a tücskök rokonai, hanem a csőrösrovarok (Mecoptera) rendjének képviselői.

A hótücskök a hűvös mikroklímájú, ugyanakkor laza talajú erdők lakói. Ivarérett egyedeik hónapokon át a mohapárnák között, késő ősztől kora tavaszig élik aktív életüket. A nőstény egyedek szárnya apró, pikkelyszerű képletté csökevényesedett, míg a hímek valamivel nagyobb, ívelt szárnycsonkja a párzás során segíti az egyedek egymáshoz rögzülését.

Repülni tehát nem tudnak, erőteljes lábaikkal viszont 10-15 centiméteres ugrásokra is képesek. Amikor a hótücsökpár egymásra talál, rövid ismerkedést követően a nőstény a hím hátára kapaszkodik, majd ebben a különleges testtartásban napokon (olykor heteken) át „összeláncolva” közlekednek.

A megtermékenyített nőstények még a tél folyamán rakják le petéiket a mohapárnák sűrűjébe. A tavasszal kikelő apró lárvák is a mohákkal táplálkoznak; mintegy két év alatt válnak ivaréretté. A rejtett helyen bebábozódó állatok bő negyven napig fejlődnek a talajban kialakított kamráikban.

A teljes átalakulást követően előbújnak a felszínre, s nagy ritkán akár még a hóval borított tájon is találkozhatunk velük. A hótücskök meglehetősen ritkák, és ahol előfordulnak, általában itt is csak néhány példányt találni belőlük.

Videón is megcsodálhatjátok őket:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=21&v=j78Ody4AchE
Forrás: http://www.tudtad.com/2014/12/hotucskok-jeg-hatan-ugralnak.html

Virágné Fejes Éva

2018. november 28.