Egy kedves történet az állataink életéből - Zaka Dominika írása

Érdekes anekdota a fajok közötti kommunikációról, barátságról.

2015 őszén csatlakozott családunkhoz Pandúr, az akkor másfél esztendős lipicai csikó. Két, régóta együtt élő lovunk nem fogadta őt kitörő lelkesedéssel, szelíd agresszióval azonnal a rangsor aljára taszították, enni-inni is csak az engedélyükkel tudott. Ahogy teltek a hetek, az agresszió egyre mérséklődött, majd eltűnt, és végül kizárólag a finom falatok körül támadt fel újra.

Pandúrt azonban nem olyan fából faragták, hogy szó nélkül csücsüljön a rangsor alján. Életkorából (és természetéből) adódóan esélye sem lett volna magához ragadni a hatalmat, de egy okos állat talál más megoldást is a problémára. Elmesélem, Pandúr hogyan tette mindezt.

Egyszer történt, hogy Bodza tehén (aki egyébként tökéletes terrorban tartotta két nagy lovunkat évek óta) nem volt hajlandó az itatóvályútól odébb menni, és Pandúr már nagyon szomjas volt. Ekkor összeszedte minden bátorságát, és a tehén mellé állt, hogy a vályúból igyék. Erre Bodza rögtön elővette szarvait, hogy odébb kergesse őt, amikor váratlan meglepetés érte. Pandúr megpördült, és önvédelmi reflexből kecseset rúgott feléje a hátsó patáival, telibe találva Bodza érzékeny pofáját. Ettől a naptól fogva Pandúr teljes kontroll alatt tartotta a tehenet, és hamar rájött, hogy eszközként is felhasználható a másik két lóval szemben. Így aztán, ha Pandúrt a nagyoktól sérelem érte, egyszerűen megkerülte a tehenet, és ráhajtotta a nagy lovakra, akik aztán hamar el is takarodtak a helyszínről.

Mostanra már megtanultak békésen együtt élni, és mivel a szelíd agresszió körbeért, egyik sem piszkálja többé a másikat, egyetlen helyről eszik négyen a szénát (vagy bármi mást), és boldogan élnek a kisközösségben.

A leghasznosabb talán, hogy mivel Bodza Pandúr alá került a rangsorban, Csenge (a vezérló) viszont Pandúr fölött van, így egy esetleges szökés esetén együtt marad az egész banda, nem szélednek szét. Csenge megy elöl, Vince és Pandúr követik, Bodza pedig hűségesen lohol Pandúr után.

Bodza és Pandúr kapcsolata pedig már-már hihetetlen módon „szerelemmé” fejlődött tovább. Amikor elválasztjuk őket (kilovaglás, fejés, stb), akkor a találkozás pillanatában halk üdvözlő nyerítés és halk, mély bőgés jelzi, hogy mennyire örülnek egymásnak. Hát nem csodálatos az állatok világa?

(A képen a csodaszép Pandúr, amint élvezi az enyhe koratavaszi időt.)