Egy teknő születése

Elmesélek egy történetet a közelmúltból.

Belefogtunk a házi kenyérsütésbe. A dagasztás kétemberes munka volt, mert a könnyű tálakban nem lehet erőteljesen dagasztani. Egyikőnk fogta, a másikunk dagasztott. Gyorsan rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, kell szereznünk egy dagasztóteknőt. 

Elég borsos árakat kérnek érte, ezért elhatároztuk, hogy szerzünk egy nyárfarönköt és elkészítjük magunk.

Állagmegóvás és száradás után használható

Az ilyen jellegű háziprojekteket nem nyűgként éljük meg, hanem kihívásként, kalandként. A jelszónk, ha más meg tudta csinálni, akkor mi is. 

Eljutottunk addig, hogy a matéria már nem jelent akadályt, tehát csak a szakmai fogásokat kell megtanulni. A youtube mindenkinek barátja, így esténként több videót is végignéztünk, hogyan készül a teknő. 

Az alapanyag azonban hiányzott. Ekkor történt a csoda, mert nem nevezhetjük másnak: falubeli kedves barátunk beállított egy igen méretes nyárfarönkkel téli tüzelője felfűrészeléséért cserébe. Megkötöttük az „üzletet”.

Kezdő lépések

Párommal gyorsan döntöttünk, hogy a farönkből teknő lesz. A következő napokban előkerült a láncfűrész, a vízmérték és a ceruza. 

A minta

A félbehasított rönkre előrajzoltuk a formát, s kezdődött a munka. Eltávolítottuk a fa kérgét és a balta munkába lendült.

Az első baltavágások

Alakul

Fűrésszel és baltával megnagyoltuk kívülről, ekkor már látszódott némi teknőforma.

Már kezd teknő formája lenni

A rönk ezután felkerült a fűrészbakra, s nekiállhattunk nagyolni a belsejét.

Derékkímélő bakon könnyebb dolgozni

Először a balta játszotta a főszerepet, de egy idő után elég nehéz volt ezzel hozzáférni. 

Belül is ígéretesen alakul

Célszerszám kellett, amit kapocskának hívnak. Ez nincs minden háztartásban, nálunk sem volt. Akadt viszont több kőműves kalapács. Némi alakítás, köszörülés és készen volt a kapocska, mellyel sokkal finomabban lehetett belülről faragni. 

Az elkészült kapocska

Kapocska nyomai

Legvégén a perem kialakítása történt. 

A munkafolyamat pontosan három hétig tartott. 

Voltak napok, amikor csak fél óra jutott farigcsálásra, máskor 2 óra. Voltak extrém meleg napok, amikor a hűs  műhely is melegnek bizonyult, így ezeken a napokon nem faragtunk.

Telített sóoldat

Amikor elkészült, megtöltöttük telített sóoldattal, s azt néhány napon át hagytuk benne állni, egyfajta állagmegóvás céljából, hogy ne repedezzen meg.

Az eljárás szakszerű leírása: "A konyhasóval való kilúgozásnál a fát nyolc napon át telített sóoldatban tartják. Az ily módon telített fának állítólag sem a nap melege, sem a hőmérséklet változásai nem ártanak. A konyhasónak fakonzerváló hatása ismeretes, egyebek között világosan mutatja ezt a hatást az az ismeretes tény is, hogy a sóbányákban levő fa nem korhad el.

Konyhasó helyett szokták a fát oly sóoldatokkal is megitatni, amelyek forró vízben sokkal könnyebben oldódnak, mint hidegben. A fa kihűlése és az oldószer elpárolgása után a fasejteket sókristályok töltik ki, melyek a fa fogyását, repedezését és vetemedését megakadályozzák. " Digitális tankönyvtár: Fakonzerválás 

A munka alatt sok ismerősünk nézte meg a teknő készítését, néhányan kipróbálták a kapocskát, és mindenki azt mondta, hogy ez nehéz mesterség. A végeredmény azonban azt mutatja, hogy egy ezermester nem ismer lehetetlent.

Hogy miért írtam le mindezt? 

Vidékre kerülve az ember gyakran szembesül azzal, hogy már megint a városba kell menni, venni valamit, mert hiányzik, kellene.

Sok költségtől kímélhetjük meg magunkat, ha körülnézünk a ház körül és a meglévő anyagokból a meglévő eszközökkel magunk próbáljuk meg elkészíteni a hiányzó dolgot. Akár újrahasznosítással akár teljesen új eszköz létrehozásával.

Merjünk bátran nekifogni dolgoknak. Legfeljebb nem lesz olyan tökéletes, a mesterek biztos találnak kivetnivalót benne, de mi készítettük, a miénk és használható, funkciójának teljesen eleget tesz.

Egy teknővájókról (akik ugye a teknő mellett konyhai felszereléseket is készítenek, mint kanalak, vágódeszkák, tálak, tányérok) szóló kisfilmben hallottam a következőt. Az igazi kézműves fafaragott termékeken minden késvonás látszik. Ma már, amikor a műveletet sokan gépesítették, és azok tükörsima felületet adnak, az emberek rákaptak, hogy az a szép és jó, ami teljesen sima. Így a "hepehupás" termékeket nem keresik. De azt is elmondta, hogy a kézi faragásnál menet közben is kiderülhet, hogy az anyagban olyan szálcsavarodások lehetnek, ami miatt el lehet ugyan készíteni a terméket, de nem lesz tartós, szálazni, repedni, töredezni fog, és például a nedvességet is jobban fogja magába szívni Ez a zsindelyeknél pl. nagyon nemkívánatos. Emiatt van, hogy a kézműves termékek nem simák, viszont sokkal tartósabbak.

Idén ismét kaptunk egy rönköt. Mi már látjuk benne a teknőt, csak ki kell hámozni.

Virágné Fejes Éva írása