Nagyon egyszerű a válasz: ne.
Most valószínűleg lókupecek garmada hördül fel elszörnyedve és sűrű szitkok közepette átkozzák el a nevem, én mégis kitartok a véleményem mellett és itt, rögtön le is vezetem, hogy miért:
Mint mindig, most is saját kútfőből merítek. Vagyis saját tapasztalataimat írom le...
Véletlen, de itt is három alternatíva közül választhatunk:
- saját ló - saját istállóban,
- saját ló - bértartásban,
- bérló - lovardából, lovasfarmról.
SAJÁT LÓ – SAJÁT ISTÁLLÓBAN:
A megtestesült álom…
Vagy mégsem?
Minden lovas kislány, miközben kifésüli a rózsaszín egyszarvúja hullámos sörényét, arról álmodozik, hogy egy szép napon anyu és apu meglepi egy saját lóval. A makacsabbak még tini korukban is erről álmodoznak. Majd felnőnek, sokat dolgoznak és egyszer csak saját pénzből, megveszik álmaik csoda táltosát.
Vagyis azt a lovat amire elég a gondosan összekuporgatott, spórolt pénzük.
Majd a kert végében a párjuk segítségével összetákolnak egy féltetős színt, karámmal.
Minden nap ébredés után az első dolguk, hogy még félálomban, csipás szemekkel (napsütésben, hóesésben, karácsonykor, vagy éppen munkába menet előtt) megetessék, megitassák megtestesült álmukat, a saját lovukat.
Esténként sietnek haza, hogy a pici karámban lemozgassák futószáron kedvencüket. Majd jöhet az etetés, itatás, lóápolás. (mert, hát ugye az ember sem fekszik le koszosan)
Hétvégenként büszkén ülnek fel a karámban hátasunkra és a szomszédság áhítatától övezve produkálnak minden jármódot. (lépés, ügetés, vágta)
A bátrabb szomszédgyerekeket meglovagoltatják, majd kiviszik a lovat az árokpartra egy kis jutalom legelésre.
Ha idejük engedi, a kövesúton, veszélyes attrakciókat bemutatva, kivonulnak a közeli gyepre, „tereplovagolni”.
Saját lóhoz, saját szerszám dukál.
A nyereg, kantár, alátét, futószár, lótakaró (hideg téli estékre), kötőfék, kikötőszár, lóápoló eszközök, lószerszám ápoló szerek, még a legolcsóbbak is tetemes összeget adnak ki. Egyetlen előnyük, hogy ha vigyáz rá az ember, csak egyszer kell megvásárolni.
Teljesen mindegy, hogy egy, vagy tíz lova van az embernek. Takarmányt kell venni és tárolni.
Ha kis tételben veszi az ember, horror áron jut a zabhoz, szénához, szalmához, lucernához. Ha sokat vesz, olcsóbb, de több hely kell a tároláshoz.
Ahogy a mondás tartja „ahol bevétel van, ott kiadás is”, vagyis, ha etetnek egy lovat, az előbb utóbb bizony trágyázni fog.
Egy darabig szórhatják a kiskertjükre, és a szomszédok is hálásak lesznek a természetes tápanyagért, de előbb-utóbb úgymond telítődni fog a piac. Innentől fogva, komoly erőfeszítéseket fog okozni a trágya eltüntetése.
Az éves tetanusz-influenza oltás, kéthavonta körmölés, negyedévente féreghajtás, akkor is szükséges, ha a ló egyedül van. (ezek megfizethető, de nem olcsó kiadások) - és itt még szó sincs arról, hogy az ember versenyezni indul a lóval, mert akkor, ehhez még egyéb plusz költségek is csatlakoznak.
Ha ennyivel megúszható lenne az állatorvosi költség, az tökéletes lenne. De a leggondosabb tartás mellett is támadhat a mumus a kólika.
Minden lovas rémálma, hogy benéz a lovához és az a földön fetrengve kínlódik. Ha alapvetően erős, egészséges a ló, időben észlelik a bajt és az állatorvos a megfelelő injekciókat adja be, megfelelő mennyiségben, akkor igaz, hogy rámegy a gatyája is a tulajdonosnak az orvosi költségekre, de legalább a ló életben marad. - ez a jobbik eset, amikor szerencséjük van.
Ha nincs szerencséjük, kedvencük minden erőfeszítésük ellenére elpusztul.
Mondanom sem kell, hogy egy ló tetemét nem lehet elásni a kert végében. Komoly előírások vannak ezzel kapcsolatban, amiket be kell tartani. (és ez újabb, nem csekély költséggel jár)
A szertett ló hiánya, hatalmas űrt hagy az egész család lelkében. A karámot idővel lebontják és a szín alatt elkezdenek szerszámokat tárolni.
De ne legyünk borúlátók.
Nézzük más megközelítésből a történetet.
A ló nem betegszik meg. Egészséges, boldog tagja a családnak.
A családnak, akik néha szeretnének elmenni kirándulni, nyaralni, vagy egyszerűen csak sok más dolguk akad és már nem érnek rá minden nap foglalkozni a lóval.
Választhatnak. Vagy nem mennek kirándulni, vagy rábízzák valakire a lovat.
De kire?
A nagyi túl öreg az anyós fél a lótól a szomszéd pedig múltkor is lenyúlt fél zsák zabot.
Eleinte még vannak lelkes lovas barátok, de idővel azok is elfogynak és a ló sajnos, akár hogy is nézik, nem fér el a csomagtartóban.
A terepre kijutás is egyre veszélyesebb, ahogy nő a környéken a forgalom és a lovaglás társaság nélkül egy idő után unalmassá válik.
A család napokon, heteken keresztül tanakodik, de a végén megszületik a döntés.
Mindenki nagyon szereti a lovat, de belátják, hogy több idejük, pénzük, energiájuk marad, ha eladják.
Megsiratják, hiányozni fog nekik, de keresnek neki egy jó gazdát és megválnak álmaik megvalósítójától a saját és a ló érdekében…
SAJÁT LÓ – BÉRTARTÁSBAN:
Miután megvettük álmaink lovát, kerestünk egy szimpatikus helyet a számára és leperkáltuk az első havi bértartást, a gondozással járó feladatok áthárulnak a bértartóra, aki a nem csekély összeg fejében elvégzi ezeket.
A ló tulajdonosára már csak az élvezet vár.
Vagy mégsem?
Igaz, hogy nem kell az etetéssel, trágyázással bajlódni és ha nincs kedve, vagy ideje a tulajdonosnak, a ló akkor is el lesz látva.
De a plusz költségek (állatorvos, kovács), általában nincsenek benne a bértartásban. Valamint a versenyzéssel járó extrák sem.
Bármi sérülés, vagy betegség adódik, nem csak fizetni kell, hanem azért illik végigasszisztálni a gyógyulási folyamatot, ami sok időt és energiát vesz el a tulajdonostól. - pláne, ha több tíz kilométerre lakik az istállótól.
„B” verzió. Nincs betegség, nincs sérülés, mindenki boldog és elégedett.
A tulajdonos eleinte minden nap kimegy a lóhoz. A második hónapban, már csak hetente egyszer. Fél év múlva, már csak havonta egyszer és egy év elteltével, már a bértartás összegét is úgy küldi ki egy ismerőssel.
Mindezt nem azért, mert már nem szereti a lovat. Egyszerűen azért, mert ő is csak egy halandó ember, akinek munkahelye van, családja, néha megbetegszik, néha rossza az idő, vagy egyszerűen csak van más fontosabb dolga.
Kitartóbbaknál és jobb anyagi helyzetben lévőknél másfél év után szomorú, de elkerülhetetlen döntést hoz a tulajdonos. Sajnálja és rossz érzést kelt benne, de eladja a lovat.
Majd egy év elteltével, egyszer csak ötletszerűen keres egy lovas helyet és amikor csak ideje engedi, kijár lovagolni.
A teljesség kedvéért, azért ne feledkezzünk meg a bértartás egyéb pozitív oldalairól sem.
Akkor ül fel az ember a lovára, amikor csak kedve és ideje engedi, új ismeretségeket lehet kötni, csatlakozni lehet a többi lovashoz pályán és túrákon is. - valljuk be a lovaglás társaságban azért mégis csak jobb mulatság.
Részt vehetünk az istálló rendezvényein, háziversenyein.
Valamint a helyszínen könnyebben találunk olyan edzőt a saját és lovunk számára, aki szívesen csiszolgatja mindkettőnk tudását.
BÉRLÓ – LOVARDÁBÓL, LOVASFARMRÓL:
Tömény lovasélmény anyagi felelősség nélkül.
Akkor megyünk lovagolni, amikor csak akarunk. Csak az adott órát kell fizetni. Nincs extra költség. ( állatorvos, kovács)
Versenyezni bérlóval is lehet. - A költségek ugyan azok, mint a saját lovas verzióban. Plusz a ló bérlésének díja.
Viszont itt nem vagyunk helyhez kötve, ha nyitottak vagyunk a változatosságra. Időnk, pénzünk, energiánk függvényében akár minden alkalommal újabbnál-újabb helyeket és lovakat ismerhetünk meg. Új lovas barátságokat köthetünk és bármilyen stílusú lovas rendezvényen részt vehetünk és minden adott lovas stílusirányzatot kipróbálhatunk.
Bár nem alakul ki olyan mértékű kötődés, mint a saját ló esetében, szerintem annak is meg van a varázsa, amikor az ember egy új lóval ismerkedik meg. Ilyenkor minden túra, vagy osztályban lovaglás, egy új kihívás. Amely kihívásnak megfelelés, véleményem szerint csak a javára válhat minden lovasnak.
Ezen felül gondoljunk csak bele, mennyi pénz, idő, energia, egy lovardát fenntartani. Ha rendszeresen kijárunk egy lovas helyre lovagolni, kvázi támogatjuk anyagilag az adott helyet, ami ezáltal tovább tud működni. Így nem csak magunknak, hanem más lószerető embernek is biztosítjuk a lehetőséget, hogy kedvező áron és feltételek mellett tapasztalhassa meg a lovaglás nyújtotta pozitív élményeket.
Ötletek, ha nincs mindig pénz a lovasórákra:
- Ha nem féltek a fizikai munkától lehet találni olyan lovas farmokat, ahol némi segítségért cserébe - trágyázás, istállófestés, bálabehordás, stb.- lovagolhattok.
- Szerezz új lovas kuncsaftokat a lovardába, cserébe ingyen lovaglásért.
- Ha megvan hozzá a tudásod, vállald el nehezen kezelhető lovak lemozgatását.
- Mindig van olyan, aki nem ér rá eleget foglalkozni a lovával. Ajánld fel neki, hogy rendszeresen lelovagolod.
És még sorolhatnám….
Mottóm: „Ha egy lovas ember akar valamit, azt véghezviszi.”
Írta: Kothencz Henrietta író és lovastréner
A téma szerelmesei még többet olvashatnak, láthatnak az általa létrehozott Lóháton negyven felett facebookos oldalán, vagy látogassatok el a hasonló című személyes blogjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése