Milyen növény ez? Alkörmös, selyemkóró és selyemmályva

A közösségi oldalakon napi szinten kerül elő négy növény, melynek a beazonosítását kérik a csoporttagok.

Küllemre tetszetős növény mindahány, de a tapasztalat azt mutatja, hogy inkább irtani kell őket, mint pátyolgatni.

Nézzük sorban. 

Kora tavasszal általában ilyen képekkel indul a kérdések özöne.

Háromféle növénynek tippelték a fészbúkos olvasók. Alkörmös, vaddohány és selyemfű. Sokan nem tudják, hogy utóbbi kettő ugyanazt a növényt jelöli, azt meg még kevesebben, hogy az alkörmös pedig kétfajta is lehet.

Kínai alkörmös

A kínai alkörmös vagy kínai karmazsinbogyó (Phytolacca acinosa) az alkörmösfélék családjába tartozó, Kínából származó, nagy termetű, lágyszárú növény. Magyarországon inváziós fajként viselkedik.

A kínai alkörmös 100–250 cm magas, lágyszárú (tövénél fásodó), évelő növény. Gyökérzete erős, vastag főgyökerével kapaszkodik a talajba. Habitusra erőteljes, széles. Szára vastag, alig vagy egyáltalán nem vörösödik. 10–30 cm hosszú és 5–15 cm széles levelei széles tojásdadok, végük tompa vagy rövid hegybe fut. Szélük ép, tapintásra vastagok, bőrneműek.

Június-júliusban virágzik. Virágzata 5–25 cm hosszú, apró, fehér virágokból álló, felálló, tömött fürt. A porzók száma 8 (7–9), a termők szabadon állók.

Termése 10–15 mm átmérőjű, tagolt, 8 magvú bogyótermés. A felállóan maradó termés kezdetben zöld, majd fényes sötétlilára, végül feketére érik. Erősen festőlevű. Bogyói, magvai, gyökerei mérgezőek.

Hasonlít hozzá az amerikai alkörmös, de annak szára vékonyabb és vörösödő, levelei keskenyebbek és hegyesebbek, virágzata lazább, a termők alapjuknál összeforrnak, a termés lelógó, bogyója tízmagvú.

Eredeti hazája Kelet-Ázsia (Kína, Japán, Korea, Vietnám és India). Kínában régóta termesztik is. Európában dísznövényként kezdték ültetni és a kertekből, parkokból sokhelyütt kivadult és inváziós fajként terjeszkedik. Magyarországi első biztos előfordulása 1945-ből Bázakerettyéről származik, azóta leginkább Budapest környékén és Északnyugat-Dunántúlon vált gyakorivá, de kisebb mértékben az egész országból előkerült; szinte kizárólag településekről vagy azok közvetlen környezetéből. Megjelent már természetközeli élőhelyeken (ártéri ligeterdőben és gyertyános-tölgyesekben) és várhatóan tovább fog terjeszkedni.

Magvai áprilisban csíráznak, majd első évben erős gyökérzetet fejleszt, a második évtől pedig a főgyökérről több felálló, leveles szárat hajt. Májusban kezd virágozni, de csúcspontját június-júliusban éri el. Maggal szaporodik, terjesztésükről a feltűnő bogyókat elfogyasztó madarak (főleg rigók) gondoskodnak. Az első fagyok után föld fölötti részei elhalnak.

A laza, tápanyagban gazdag, semleges vagy meszes kémhatású talajt részesíti előnyben. Inkább a félárnyékot kedveli, de jól nő napon vagy árnyékban is. Árnyékolásával és méreganyagaival (allelopátia) gátolja az őshonos növényzet növekedését.

A fiatal növény még nem vagy csak alig termel mérgező vegyületeket, ilyenkor hajtásai és zsenge levelei megfőzve (a spárgához vagy spenóthoz hasonlóan) ehetőek. A benne levő hányást, hasmenést okozó anyagok egy része főzés közben lebomlik. Európában dísz- valamint festőnövényként ültették.

Amerikai alkörmös

Az amerikai alkörmös vagy amerikai karmazsinbogyó (Phytolacca americana) az alkörmösfélék családjába tartozó lágyszárú, évelő növény. Amerika mérsékelt éghajlatú részéről származik. Magyarországon adventív. Egyes részei (bogyói, gyökere legfőképp) erősen mérgezőek a legelő állatokra és az emberre.

Észak-Amerikából Európába került, innen Törökországon keresztül Iránig. Észak-Európában nem fordul elő, de Ázsiában Indiától, Kínában, Japánig. Ausztráliában és Új-Zélandon is él. Zavart, felhagyott, bolygatott területeken pionír növény. Fagyérzékeny, de gyökeréről könnyen újra kihajt.

Hazájában és többi elterjedési területén is, ahol elvadult, gyomnövényként tartják számon. Magyarországon mezőgazdasági kártétele nem jelentős, de a természetes élőhelyeken az őshonos fajok kiszorításával a honos fajok életterét veszélyezteti.

Gyökere húsos, vaskos, elágazó főgyökér. Szára erős, a betalainoktól vöröses színű. Elérheti a 3 m-es magasságot is. Levelei szórt állásúak, tojásdad-lándzsás alakúak, ép szélűek, 10-25 cm hosszúak.

Virágzata fürt. A virágok kétivarúak, zöldesfehér-rózsaszínek.

A termés feketés-bíborszínű csoportos bogyó (mérgező). Májustól augusztusig virágzik.

Magyarországra a mediterrán térségből került, ahol festőnövényként, dísznövényként ültették. Régebben ételfestékként, borszínezékként használták. Élelmiszeripari felhasználása mára már tilos.

Selyemkóró

A selyemkóró vagy tejelőkóró, illetve selyemfű (Asclepias syriaca) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó selyemkóró (Asclepias) növénynemzetség Magyarországon egyetlen előforduló faja. Észak-amerikai eredetű, eredetileg a textilipar számára hozták az országba, agresszíven terjeszkedő évelő gyomnövény. Mézelőként ugyan kiváló („selyemfűméz”, „vaddohányméz”), de az őshonos fajok kiszorításával összehasonlíthatatlanul több kárt okoz. Özönnövény, irtása törvény alapján kötelező.

A termés feketés-bíborszínű csoportos bogyó (mérgező). Májustól augusztusig virágzik.

Egyéb elnevezései: selyemkóró, közönséges selyemkóró, selyemfű, pamutkrepin, vaddohány, papagájvirág.

Főleg az alföldi homokos talajokon terjed.

„Inváziója azokban a növénytársulásokban jelentős, melyek valamely antropogén hatásra degradálódtak. Ilyenek a felhagyott szántók, nemesnyáras ültetvények, tarvágott, vagy leégetett/leégett erdők, másodlagos egyéves homoki gyepek (Brometumtectorum). Megjelenése szinte mindig összekapcsolódik a talaj felszíni rétegeinek megzavarásával (taposás, szántás, túllegeltetés,erózió stb.) vagy tápanyag-feldúsulással (műtrágyázás, erdőégetés, nedvesebb élőhelyek/buckaközök kiszáradása folytán a szervesanyagok

fellépő mineralizációja). … „ *

„Az Asclepias syriaca (Asclepiadaceae) 80 – 150 cm magas, erőteljes növekedésű, dohányra emlékeztető évelő növény. Vastag gyökerei ... a talaj felszíne alatt általában 10 – 40 cm mélyen haladnak, de olykor 1 – 1,2 (-3,8!) méter mélyre is lehatolhatnak. A gyökerek rizómaszerűek, de nem hajtáseredetűek, ezért a továbbiakban – Ujvárosi nyomán, aki „tarackszerű gyökereket” említ – a tarackgyökér kifejezést használom.

A hajtások levelei átellenesek, rövid nyelűek, széles lándzsásak, 15-25 cm hosszúak, 5 – 9 cm szélesek, épszélűek, tagolatlanok, vaskosak, erős erűek, fonákjukon fehéres molyhosak.

A virágok levélhónalji vagy/és végálló, 5 – 10 cm hosszú nyelű bogernyőben állnak, hímnősek, öttagúak (a termő viszont két, csaknem szabad termőlevélből áll), színük fehérestől a rózsaszínűn át a vörösig változik. A virágfelépítés rendkívül bonyolult: a csésze apró, zöldes színű, a párta öttagú (3 × 3-4 mm-es cimpájú), nyíláskor hátrahajló, a két virágkör csak tövén forrt. A virág legfeltűnőbb része az előreálló, 4 mm hosszú mellékpárta (korona), amelynek csővé forrt oszloprésze zárja magába a magházat, elől öt zsákocskát képez, melyekben 1 – 1 szarvacskaszerű nektártermelő képlet található, a nektár a zsákocskákban gyűlik össze.

... A termés enyhén szarv alakú, tojásdad-hengeres, 8 – 11 cm hosszú, 2 – 3 cm széles, hasi varraton felnyíló tüsző (más értelmezés szerint tüszőszerű tok). Az ikertüsző ritka, mert általában csak az egyik termőlevél magkezdeményei termékenyülnek meg. A termések felszíne lágytüskés, molyhos. A magvak laposak, 7 × 5 mm-esek, ezermagtömegük 7 – 8 g, hosszú (2-2,5 cm) szőrüstökűek, széllel igen messzire terjedőek, magas olajtartalmúak.

Csírázóképességüket három évig őrzik meg. A növény fehér tejnedvet tartalmaz, mérgező (tünetek: hasmenés, nehézlégzés, görcsök, egyensúlyzavar). „ *

A selyemkóró mérgező növény, de ez a méreg nem hat a bűzpillefélékre, ami miatt a hernyóinak ez az egyetlen tápnövénye. Mi több, a mérget mind a hernyók, mind az imágók elraktározzák, és ettől maguk is mérgezővé, illetve íztelenné válnak, amire a potenciális ragadozókat feltűnő színeikkel és mintázatukkal figyelmeztetik.

„Szegény selyemkórót tehát mindenki utálja, kivéve a méhészeket. A selyemkóró ugyanis elsőrangú mézet ad, íze intenzív, egyedi, és nem csak magában használható, hanem gyengébb minőségű mézek feljavítására is kiválóan alkalmas. Ördögi kör, hogy a selyemkóróra állított méhek tevékenysége nyomán a növény az erőteljes beporzás miatt gyorsabban terjeszkedik, így állítva szembe egymással a méhészeket és a gyom ellen küzdő gazdákat. A selyemfűméz nem csupán ízletes, hanem jótékony élettani hatásokkal is bír. Pollentartalma alacsony, így allergiások is fogyaszthatják, vérnyomásszabályozó hatása is ismert, általános roborálószerként is bevethető, és klinikai kísérletek bizonyítják, hogy a mézek közül a selyemfű méze az egyik leghatékonyabb gyulladáscsökkentő.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a selyemkóró a méhészek szemszögéből is kétélű fegyver, ugyanis sok méh odaragad a ragacsos virágokhoz, és az alacsony pollentartalom miatt a méheknek élelmezési szempontból sem főnyeremény a vaddohány.

Meg kell említeni azt is, hogy a selyemkóró javára írható még egy dolog, nevezetesen az, hogy jeleskedik a talaj megkötésében, ezért is érkezett a hasonló funkcióval bíró akáccal együtt az alföldi vidékekre. Az már csak egy szubjektív dolog mindennek tetejébe, hogy az illata mesés, ám ez természetesen nem lehet érv a hasznosságot illetően.

Gyakori vélemény a selyemfű védelmében, hogy ez a növény csak ott él, ahol más növények nem telepednek meg, ami igazából egy kifordított logika, hiszen pont a selyemkóró szorítja ki az egyéb fajokat. A gazdáknak, termelőknek, és sok helyütt az egyszerű kertészkedőknek más a véleményük, nekik komoly ellenfél, a veteményesek, termőföldek ádáz ellensége, terjedése mérhető károkat okoz a mezőgazdaságban, emellett a honos fajok kiszorításával természetvédelmi aggályok is felmerülnek.” *

„További kedvező körülmények, hogy az Asclepias syriaca magvai természetes körülmények között alacsony csírázási arányt mutatnak (2-3 %), a talajra került magvak a felszínen nem csíráznak, és csírázóképességüket csak viszonylag rövid ideig őrzik meg. Következőleg zavartalan, bolygatatlan területeken a növény nehezen kolonizál, e területeken elegendő megakadályozni azt, hogy taposás, legeltetés hatására a magvak a kellő talajmélységbe kerüljenek. ...„ *

„A gyomirtás szempontjából az Asclepias életciklusának két sebezhető szakasz van. Kisebb jelentőségű az első, a csíranövények első három hetes időszaka, amikor azok még nem váltak évelővé, ekkor még – akár vegyszeresen, akár mechanikusan – könnyen elpusztíthatók.

Amerikai tapasztalatok szerint a másik – sikerrel kecsegtetőbb – szakasz a bimbózástól a virágzás kezdetéig tart, ekkor ugyanis az új tarackgyökerek továbbfejlődése éppen csak elindul, az életciklus e szakaszában a tarackgyökerek tartaléktápanyagainak jelentős hányada a virágzásra, a hajtásnövekedés befejezésére fordítódik. Az ekkor (kb. június vége, július eleje) végrehajtott vegyszeres kezelés akkor mutatkozik legeredményesebbnek, ha a növényeket a tavasz folyamán, továbbá a kezelés után még egy héten át nem bolygatják. „*

Végül a negyedik növény, melynek neve hasonlít az előzőre, így összekeverhető a két név.

Sárga selyemmályva

A sárga selyemmályva (Abutilon theophrasti) Ázsiában őshonos, a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó egyéves növény. Tudományos nevének faji része, a theophrasti az ókori görög filozófus-botanikusnak, Theophrasztosznak állít emléket.

Leggyakrabban használt magyar neve a selyemmályva, de közismert a szépasszonytenyere név is, amely a növény minden részének bársonyos, molyhos szőrözöttségére utal, emiatt kellemes tapintású. Régebbi magyar nevei még: bársonymályva, díszmályva, sárgamályva, sárda, selyemsárda. **

2000-ben termesztették erős, a jutához hasonló rostjaiért. A levelek megpirítva vagy omlettben is fogyaszthatók. A növény maabulha néven ismert a Maldív-szigeteken, ahol a levelét olyan tradicionális maldív ételek elkészítéséhez is használják, mint a mas huni: az apróra vágott leveleket reszelt kókuszdióval és maldív hallal összekeverve tálalják. A magokat Kínában és Kasmírban fogyasztják.

Az akár 1 m magasra is megnövő növény 15–25 cm szélességű, szív alakú levelei bársonyos, selymes tapintásúak; innen ered a magyar selyemmályva elnevezés. A 4 cm átmérőjű virágai sárgák vagy narancssárgák. Gömb alakú toktermései hosszanti irányban nyílnak fel.

A selyemmályva elsősorban szántóföldi gyomnövény, főként kukoricaültetvényekben nő, de megtalálható utak mentén és kertekben is, hiszen a tápanyagban gazdag, megművelt talajokat kedveli.

Hazánkba valószínűleg dísznövényként hurcolták be, és a kertekből történő kivadulással jelent meg az ország különböző pontjain. Térfoglalása egyre növekszik, és napjainkra a szántóföldi növényekre, kapásokra (különösen a kukoricára és a szójababra, de répára, napraforgóra is) káros gyomként tartják számon.

Észak-Amerikába egyike a kukoricát leginkább károsító gyomnövényeknek, kordában tartására és irtására több százmillió dollárt költenek évente, mivel nem kontrollálva akár 34%-kal is csökkentheti a terméshozamot. A selyemmályva kártétele abban áll, hogy elszívja a környező haszonnövényektől a vizet és a tápanyagot.

Terjedését nagy maghozama segíti. Tulajdonképpen az ellene használt herbicidekkel szemben érzékeny, de a tartamhatás nélküli készítmények használata után – egy-egy csapadékot követően – a talajban lévő, kemény héjú magvaiból folyamatosan újabbak kezdenek csírázni. Így egy vegetáció alatt másod- és harmadkelésre lehet számítani. 

A selyemmályva magvainak optimális csírázási hőmérséklete 20–25 ºC. Csíranövényei szántóföldön május hónapban kezdenek megjelenni. A magvak érése az első fagyok megjelenéséig tart.

A növény magjai 5–10 cm-es mélységből minden nehézség nélkül kicsíráznak és a

felszínre tudnak törni.

A növény gyomirtókkal (herbicidekkel) irtható. A kémiai védekezés bár szükségszerű, de nem elégséges.

A fertőzött területeken szorgalmazni kell a viszonylag kora őszi szántást, legalább középmélyen. Ezzel két feladatot is megoldunk, egyrészt a gyommagokat olyan mélyre forgatjuk, ahonnan azok nem képesek csírázásnak indulni, másrészt a növényi maradványokat a vetési mélység alá szántjuk. 

Forrás és képek:
- * A selyemkóró (Asclepias syriacaL.) – Egy invazív faj biológiája, a védekezés lehetőségei* BAGI István József Attila Tudományegyetem Növénytani Tanszék, H-6701 Szeged, Pf.: 657.
http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol42_p289-295.pdf

- Terra Alapítvány: Selyemkóró

http://www.terra.hu/haznov/htm/Asclepias.syriaca.html

- Wikipédia: Kínai alkörmös
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_alk%C3%B6rm%C3%B6s

- Wikipédia: Amerikai alkörmös

https://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_alk%C3%B6rm%C3%B6s

- Wikipédia: Sárga selyemmályva
https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rga_selyemm%C3%A1lyva

- Agrárium: A selyemmályva elleni védekezés Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök

https://agrarium7.hu/cikkek/350-a-selyemmalyva-elleni-vedekezes

- A forrásmegjelölés nélküli képek a Vidéken újrakezdő csoport tagjainak felvételei.

Összeállította: Virágné Fejes Éva
2018.július 17.