A vakond étlapja
Közönséges vakond (Talpa europaea) Nem veszélyeztetett. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 25.000,- Ft. Angol neve: European Mole |
A vakondok főtápláléka gilisztákból és álcákból áll. A gilisztákon és álcákon kívül megeszi még a bogarakat, nevezetesen cserebogarat, ganéjbogarat, lótetűt, és minden más rovart, amelyet elér, sőt csigák és ászkák is nagyon ínyére valók.
Rendkívül finom szaglásával könnyen kiszimatolja őket, a szerint, amint ők maguk haladnak. De nemcsak az ő építményein belül vadászik, hanem időről-időre a föld felületéről, sőt a vízből is hoz magának zsákmányt. Az a cickány, földi pocok, a béka, a gyík, a sikló, amely beletéved birodalmába, el van veszve.
Itt-ott még a földön fészkelő madarak fiókáit is fölfalja. Soffel, mint dögevőt is megfigyelte a szabadban a vakondokot. Egyszer a megfigyelő tíz vakondokot helyezett el egy szobába minden táplálék nélkül. Néhány óra mulva az erősebb kezdte üldözni a gyengébbet; másnapra ezt felfalták, s ez így ment tovább, míg végre csak kettő maradt, s ezekből is az egyik a másikat felfalta volna, ha nem kaptak volna táplálékot.
Vannak, akik úgy vélekedik, hogy a vakondok csak hasznos, mert az álcák, bábok és rovarok nagy mennyiségét pusztítja el. Ezzel szembe mások elítélően nyilatkoznak, van aki szerint a vakondok haszna nem elég nagy, hogy kíméletét indokolja, s az ember nem tehet egyebet, minthogy saját maga védekezzék az álcák ellen! És a vakondok annál kevésbbé hasznos, miután újabban a gilisztát, mint igen használható „földmunkást” ismertük meg.
Régebbi időkben minden falusi községnek vagy uradalomnak megvolt a maga vakondvadásza. Minő vakondtömegeket fogdostak össze néha ezek az emberek, kiviláglik egy újsághírből, mely szerint 1909. őszén a svájci neuenburgi kanton Corcelles községében a vakondvadász 18 nap alatt 4000 vakondokot fogott, s ezzel 800 frankot keresett.
„Ahol a szükség előáll, hogy a vakondokat eltávolítsuk, ott nem fognak hiányzani a hatékony eszközök sem; el lehet űzni, de nem kell megölni, s nagyon rokonszenvesen hat, hogy kertészkörökben is ezt az eljárást ajánlják, pedig nekik volna elsősorban okuk a vakondokra haragudniok. Így az egyik kertész beérte azzal, hogy 4 kenderszőrből formált és terpentinnel itatott gömböcskét helyezett el a főfolyosó 4 helyén, mégpedig teljes eredménnyel, mert a vakondok többé nem jött. Ugyanezt a hatást érték el mások petróleummal itatott rongyokkal. Ennek az lehet a magyarázata, hogy egyfelől ezek az illatok nagyon bántják a vakondok túlérzékeny orrát, másfelől pedig mindkét szer átható illatának körében nem képes zsákmányt szimatolni.
„De mindentől eltekintve sincs szükségünk rá, hogy olyan nagyon ellene legyünk a vakondoknak, hisz van neki az emberen kívül elég üldözője.
A vakond fő ellenségei a görény, menyét, bagoly, sólyom, ölyv, holló és gólya mind lesben áll, mikor túrását felhányja; Az apró testű menyét a vakond járataiba is bemászik. Csak a róka, nyest, a sün és a felsorolt madarak eszik meg; a többi ellenség csak megöli és otthagyja. Mára legnagyobb ellenségévé az ember vált. (Brehm: Az állatok világa).
Hogyan védekezzünk ellenük?
Ahol kárt okoz, a vakondot ott sem szabad megölni (ami védettsége miatt amúgy is szabálysértés), mert hatékony eszközökkel el is lehet űzni. Vegyi anyagokat, egyéb mérgeket, üvegcserepet ne szórjunk a földbe, mert velük a vakonddal együtt a környezetünket is pusztítjuk. A vakondmentes kerthez vezető legbiztosabb megoldást az jelenti ha a vakondot elzárjuk az élelemforrástól, és fizikailag akadályozzuk meg, hogy a járataiban felhalmozódott földet a felszínre túrja.
Egy korszerű módszer az elektromos vakondriasztó használata. A vakond érzékeny az 1000 Hz alatti frekvenciájú hangra, így a készülék által kibocsátott 300-400 Hz (más esetben 100-700 Hz) frekvenciájú hangimpulzusok - melyek a földben több tucat méterre terjednek - irritálják az állatot, ezért elhagyja a területet.
A kertészek által is alkalmazott régi bevált módszer, hogy petróleummal vagy terpentinnel átitatott rongyokat helyeznek el a vakond főfolyosójának néhány helyén. Ezek szagát nem bírja az állat, nem képes zsákmányát kiszimatolni, ezért inkább elmenekül a területről.
A vakond állandó távol tartásához legjobb az adott területet keskeny, lehetőleg mély árokkal körülvenni, amely akadályt jelent az ásásban. Újszerű módszer a vakondháló használata, melyet vakondháló rögzítő szeggel erősítenek a talajhoz.
A melegágyakat úgy védhetjük meg, hogy feneküket vakondhálóval béleljük ki, vagy pedig a talaj és a trágyakéreg közé egy sor borókaágat rakunk be, ez utóbbiak tövisei ugyanis a vakondot az ásásban akadályozzák.
A nagy sárfű (Vakondűző fű) (Euphorbia lathyris), mint népies nevébe is benne van, távol tartja a kertből eme állatokat. Viszonylag igénytelen növény, könnyen elszaporodik a kertben. Hasonló hatású a császárkorona (Fritillaria imperialis) melynek erős szagú gyökerei tartják távol a vakondokat, egereket és egyéb rágcsálókat.
Régebben mérgeket (pl. kalcium-karbid, sztrichnin, alumínium-foszfid) vagy a kifüstölést elterjedten alkalmazták, azonban ezek a módszerek elpusztítják az állatot, így kerülendők.
Sokan kipróbálták több-kevesebb sikerrel a földbe ásott, szájával felfelé álló üveget. Az üveget majdnem a pereméig beássuk a földbe. A védekezés abból áll, hogy a talaj közeli légjárat rezgésbe hozza az üveget, fütyülő hangot ad és ennek a hangját a vakond nem szereti, nem képes elviselni.
De mi van kisebb szélben, amikor az üvegek nem adnak majd hangot? Matyi kertje kitalált erre is egy módszert. ! Szélcsengőt készített a vakondnak. Az már a legkisebb szélben is megmozdul és remélhetőleg távozásra készteti a kis barátunkat! Egy hegesztőpálcára rákötöttek egy csavaranyát, a kötélre pedig rögzítettek még egy papírdarabot is, majd ezt az egészet az egyik palack fölé állították. A csavar, hála a papírdarabnak, a legkisebb szél hatására is kimozdul, majd hangos koppanással tér vissza az üveg nyakához. A vakondok az elmúlt párszázezer évben szépen csendben töltötték az idejüket, reméhetőleg ez a lárma már nem lesz kedvükre való.
Aki látni is szeretné a fent leírtakat, az katt a Tertmészettár oldalára.
Ha már minden kísérletünk csődöt mondott, próbáljuk ki nagyapáink praktikáit.
Amit nagyapáink még tudtak 1. |
Amit nagyapáink még tudtak 2. |
Amit nagyapáink még tudtak 3. |
Azt kéne írnom, hogy vakondmentes kertet kívánok mindenkinek, de ehelyett inkább azt írom, vakondkár mentes kertet kívánok.
Folytatás következik: A vakond által fogyasztott rovarokról
Előző részt a vakondról itt olvashatjátok.
Előző részt a vakondról itt olvashatjátok.
Virágné Fejes Éva
2019.03.13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése