Előző részekben a vakondról és életmódjáról olvashattatok. Ebben a részben részletesebben megnézzük, melyek azok a lárvák, amelyek a giliszták mellett a legfontosabb táplálékát képezik.
Már a kisiskolások is tudják, a vakond pajorokkal is táplálkozik. A pajor sokaknak csupán a cserebogár földben lévő lárváját jelenti. Azt a fehéres színű, henger alakú, meggörbült valamit. Ám a pajor nem korlátozódik csupán a cserebogarakra.
Mi az a pajor?
Vannak az Oligopod lárvák. Csak a toron találhatók lábak, a potrohon nem. Több változatuk is van, ezek egyike: Pajorszerű lárvák. Zömök, vastag testű, rendszerint a hasoldaluk felé kifli alakban meggörbült lárvák. Kutikulájuk lágy. Lassan mozognak. Rendszerint növény- vagy korhadékevők. Tankönyvtár: Bevezetés az állattanba
Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István) értelmezésében a pajor a ‘cserebogár puha testű lárvája’. Szlovák eredetű: pajed (‘lárva, pondró’). A magyar alak is sokáig pajod, pajót volt (hangrendi illeszkedéssel), a szóvégi d đ r változás talán a bogár, rovar szavak hatásának tulajdonítható.
"A pajorok tágabb értelemben a fedeles szárnyu bogarak ama lárvái, melyeknek elül 3 pár ízelt lábon kivül a test hátsó végén még egy pár csonka nem ízelt lábuk is van; szűkebb értelemben pedig a lemezes csápu bogarak, különösen pedig a cserebogarak lárváit nevezik igy." Forrás: Pallas Nagylexikon
A magyar nyelv értelmező szótára szerint: a pajor főnév -t, -ok, -ja (állattan)
Általában különféle rovaroknak olyan lárvája, amelynek teste puha, henger alakú; rágó szervei vannak, növényi anyagokkal táplálkozik. Szűkebb értelemben a cserebogár földben élő, kártevő lárvája; csimasz.
Brehm: Az állatok világa c. sorozatában írja: 4. nemzetség: Lemezescsápú bogarak (Lamellicornia)
Már 1817-ben megállapította Latreille, a neves francia rovarász, hogy a szarvasbogarak, cukorbogarak, cserebogarak, ganéjtúróbogarak és rokonaik, még ha nagyságban, külsőben és életmódban feltűnően el is térnek egymástól, egységes törzset alkotnak. Mindezek az egyetlen hadhoz tartozó bogarak ugyanis megegyeznek csápjuk alkatában, amelyen a tőízen kívül, a végén bunkószerűen megvastagodott csápostort különböztethetünk meg. ... A lemezescsápúak lárvái is egységes felépítésűek, többnyire pajorszerű, lágy, fehéres, kukacszerű állatok, kemény, barnás és szemnélküli fejjel, rövid csápokkal és a torgyűrűkön három pár lábbal, melyek közül az utolsó némelykor csökevényes. A pajorok potrohvége gyakran zsákszerűen duzzadt és áttetsző, úgyhogy a sötét béltartalom azon áttűnik.
Ismertebb pajorlárvás kártevőink
A mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjének egyik családját alkotják a ganajtúrófélék vagy ganéjtúrófélék (Scarabaeidae). A családot a régebbi rendszertanok a lemezescsápú bogarak (Lamellicornia) családjának részeként kezelték. Ezek többnyire, trágyában, fákon és bokrokon, virágokon, a földben vagy korhadó fában élő bogarak. Ez a bogárcsalád az egész földön elterjedt, fajokban is felettébb gazdag. Gyenge lábú, vaskos, C alakban görbült lárváik a pajorok.
 |
| a) trágyatúró bogár, b) óriás galacsinhajtó, c)
lőcslábú galacsinhajtó (alulnézetben), d) közönséges
holdszarvú-ganéjtúró, e) feketehasú trágyabogár, f) cserebogár pajor, g)
tavaszeleji cserebogár, h) májusi cserebogár, i) csapó cserebogár Fotó: Állatrendszertani gyakorlatok |
Közülük leggyakoribbak a cserebogáralakúak (Melolonthinae) alcsaládjába tartozó bogarak. Ezek mind megegyeznek abban, hogy lárváik (pajorjaik) majdnem csak növényi gyökerekkel, a kifejlődött bogarak pedig levelek és gyenge hajtásokkal táplálkoznak. Ennek az életmódnak tulajdonítható, hogy közöttük számos növényi kártevővel találkozunk. Számos, többnyire barna, szürkésbarna vagy fekete, ritkán fémfényű fajuk külsőleg nagyon hasonló, úgyhogy azok csak nehezen különböztethetők meg.
Cserebogár elnevezés alatt leggyakrabban két fajt kell értenünk, az egyik a közönséges vagy májusi cserebogár (Melolontha melolontha L. vagy M. vulgaris F.), a másik a kurtafarú cserebogár (M. hippocastani F.).
 |
| Kurtafarú cserebogár: a nőstények hátsó testrésze ("fara") keskeny vetületet képez, a férfiaknál pedig egy kis, kerekített szélesítéssel végződnek. Kép forrása: AgroAtlas |
A tavaszi cserebogár frissen kifejlődő hajtásokat eszik, megrágja például a szőlő hajtásait, de különösen szereti a díszfák, gyümölcsfák lombjait is
A talajból kibújó cserebogarak (Melolontha melolontha) megjelenését a talajfelszínen látható 6–10 mm-es átmérőjű lyukak jelzik. Megjelenésük után azonnal táplálkozni kezdenek, hogy erőre kapjanak, ezt követi a társkeresés, a párosodás. A szezonjuk alatt érdemes este vagy kora reggel lerázni őket a fákról, ilyenkor ugyanis dermedtek, kevésbé kapaszkodnak, és még röpülni sem tudnak.
Az imágók tömeges megjelenésükkor mind a vad, mind a háziasított állatok kiváló tápláléka. A madarak a pajorokat is szívesen eszik.
 |
| Kalló cserebogár Fotó: Wikipédia |
A kalló cserebogár (Polyphylla fullo L) a száraz, homokos vidékeket kedveli. Alkonyatkor lepik el a különféle lomb- és tűlevelű fákat, hogy azok levelét kopasszák. Nemsokára a párosodás elvégeztével, a nőstények beássák magukat a laza homokos talajba és abban rakják le 20–30 nagy fehéres petéjüket. Nálunk pajorja a homoki szőlőknek és a homokba ültetett gyümölcs- és erdei fáknak és bokroknak, továbbá a fövenycimbor (Elymus arenarius L.) és a homoki nád (Ammophila arenaria) nagy ellensége.
A kalló cserebogár rokonai közül figyelemreméltó még a keleti cserebogár (Anoxia orientalis Kryn.) és a bundás cserebogár vagy pusztai cserebogár (Anoxia pilosa F.). Mindkettő az Alföld homokján él és pajorjuk a takarmánynövények gyökerét rágja.
 |
| Közönséges sárga cserebogár Fotó: Wikipédia |
Júniusban jelenik meg a közönséges sárga cserebogár (Amphimallon solstitialis L.). A rövidéletű bogár levelet rág, vagy gabonafélék virágzatát eszi, de ezzel nem okoz olyan kárt, mint pajorja, mely a cserebogárpajorhoz hasonló kinézésű, de természetesen sokkal kisebb és a füvek gyökerét pusztítván, a pázsit, rét foltos kipusztulását okozza.
A kis kerti cserebogár (Phyllopertha horticola L.) némely években nagy mennyiségben röpköd különféle bokrok körül, melyek levelét rágja és virágzatát tönkreteszi, és így különösen a kertekben észrevehető kárt okoz. Lárvája füvek és káposztafélék, de más növények gyökérzetét is rágja.
A zöld cserebogár (Anomala aenea Deg.) és különösen fajrokona, a fináncbogár (Anomala vitis F.) rajzása idejében szörnyű mód legeli a szőlő levelét és amikor milliószámra lép fel, érthetően emlékezetes nagy kárt okoz.
 |
| Nagy fináncbogár Fotó: Csaba Bán |
A fémes cserebogarak rokonságából a szipolyok (Anisoplia) azok, amelyek a gazdák körében leginkább ismeretesek, nálunk mintegy tíz fajtájuk lepi el nagy mennyiségben a búza, rozs, árpa virágzatát és ezt, valamint a gyenge szemet pusztítja. Egy-egy kalászra sokszor tucatjával telepszik, fejpajzsával túrja, kuszálja a szemtakaró polyvát, tövén megrágja, kiszívja vagy kipergeti a szemet.
 |
| Osztrák szipoly Fotó: Agroforum.hu |
Kártétele némelykor óriási méreteket ér el, különösen
ott, ahol kevésbé törődnek vele.
Meg kell említeni az osztrák szipolyt (A. austriaca Hbst.), és társait, a széles szipoly (A. lata Er.), a rozsszipoly (A. segetum Herbst), a gabonaszipoly (A. tempestiva Er.), a keresztes szipoly (A. cyathigera Scop.) és a felemás szipoly (A. dispar Er.) is.
Ganajtúró bogarak (Geotrupinae) a trágyában, fákon és bokrokon, virágokon, a földben vagy korhadó fában élnek. Nagyobb emlősök trágyájával élnek, azt kisebb darabokban a földbe vájt üregekbe hordják. A földbe vájt menetekbe hordott ganajt ott fogyasztják el nyugodtan és zavartalanul; ezzel hasznos munkát végeznek, mert nemcsak hogy eltüntetnek nagy mennyiségű anyagot, hanem azzal a földet is javítják. Pajorjaik rendszerint a földben élnek, és a növények gyökereit rágják, így kártevőkké is válhatnak.
A ganajtúró bogarak rokonságába tartoznak a csajkók, melyek hazája Közép-Ázsia, egyik képviselőjük azonban hazánk jól ismert szőlőkárosítója, a nagyfejű csajkó (Lethrus apterus Laxm.). Nem elégszik meg trágya behordásával, hanem fiatal növényi hajtásokat szállít ivadéka ellátására és így elsősorban a szőlő levelét kedveli.
 |
| Nagyfejű csajkó, védett, természedvédelmi értéke 10000 Ft Fotó: Ujvári Zsolt, |
A szőlőn kívül mindenféle más fű és növény is tartozik éléstárához, így Erichson fűféléket és gyújtoványt, Mocsáry fűféléket, Horváth kendert, Tarnani repcét, lent, lucernát, takarmányrépát, kendert, búzát, fiatal gyümölcscsemetét, kerti és mezei virágokat látott behordani. A bevermelt anyag hamarosan elhervad és megfülled. Ennek tetejére rakja a nőstény petéjét, minden kamrába egyet-egyet. Minden kamarában egy-egy lárva kel ki, amely a rothadt növényi táplálékot fogyasztja.
Említést érdemelnek a virágfalóbogarak is, vagy ahogy a mi igénytelenebb fajainkat nevezik, a rózsabogarak (Cetoninae), amelyek között nemcsak óriásokat, különböző szarvakkal díszített alakokat, hanem színpompában tündöklőket is találunk. Az összes Cetonidák napfényben és melegben repülnek virágról-virágra, hogy azok porzóit és finomabb részeit megegyék vagy a fák kifolyó nedvét szívogassák. Lárváik a földben vagy pudvás fában találhatók.
 |
| Aranyos rózsabogár Fotó: Wikipédia |
Nálunk legelterjedtebb az aranyos rózsabogár (Cetonia aurata L.). A közönséges rózsabogár a kártevők között is szerepel, mert amikor tömegesen lepi el a kerti rózsákat, azokat hamarosan szétroncsolja. Lárvája fehér, feje barna, felülete barna szőrökkel fedett; korhadó fában és pudvában fejlődik. Mielőtt a lárva bábbá alakulna, korhadékból vagy földből belül kisimított bölcsőt készít magának, amelyben a kifejlődött bogár is bennmarad, amíg teljesen kiszíneződik.
Legszebb fajaink közé tartozik a pompás rózsabogár (Potosia aeruginosa Drury vagy P. speciosissima Scop.), az öreg tölgyerdők lakója. Lárvája tölgyfák pudvájában fejlődik, de nem a törzsek tövében, hanem a felülről elhaló ágakban, a fák felső részében.
A magyar rózsabogár (Potosia hungarica Hbst.) a bogáncs virágát bújja.
A rózsabogarak kisebb rokonai közül a fehérpettyes virágbogár (Oxythyrea funesta Poda) és a bundásbogár (Epicometis hirta Poda) a gabonaneműek és a gyümölcsfák virágaiban szoktak kárt tenni.
Irtsam, vagy ne irtsam?
Végigvettük a vakond étlapjának egy részét. Láthatjuk, hogy nagyon sok rovart írt. De azt is látnunk kell, hogy a legtöbb rovarnak megvan a feladata a természetben, mindegyikre szüksége van a természetnek, mégha nekünk kárt is okoznak bizonyos időszakokban. Érdemes tehát gondolkodni azon, hogy amikor védekezünk ellenük, akkor távoltartásra, vagy gyérítésre törekedünk, vagy pedig minden egyed kiirtására.
A fenti bogárbemutatóból kiderül, az őket fogyasztó vakond mennyire hasznos is számunkra. Ám vannak olyan időszakok, amikor a szorgos segítőnk nemkívánatos az ágyásokban. Ez a csirázási és gyökeresedési időszak. Míg a kis kikelt magocskák nem növesztenek akkora gyökeret, hogy jól lenyúljanak a talajba és biztos támasztékul szolgáljanak, addig a pici kis harmatgyenge gyökerek, ha alattuk elvonul a vakond és meglazítja a talajt, nem tudnak pl. vizet felvenni a laza talajból, így a kis csíranövénykék elpusztulnak. Később, ilyen problémájuk már nem lesz, ha kicsit is megerősödnek.
Azt is tudjuk, hogy az elűzésére tett kísérletek csak időlegesek, de nekünk az időleges távoltartás épp elég.
Védjük az ágyásokat, de hogyan?
A rovarok életét megismerve, néhány védekezési mód mindjárt adja magát.
Olvastuk, hogy sok rovar petéi a nedvesség hatására duzzadnak meg és kezdik el a fejlődést. Gyakran látjuk, hogy a frissen ültetett palántákat kitúrta a vakond, vagy a frissen vetett veteménysort végigtúrta. A kettő dolog szorosan összefügg, az a magyarázata, hogy a veteménysort öntöztük csak vagy a palánta tövét, tehát ott nedves a talaj. Hova menjen szegény vakond lárvákért, petékért, ha nem pont oda, ahol kedvező a talaj és a nedvesség a rovarok fejlődéséhez?
Mit tehetünk ellene?
Pl. a kert szélén direktben megöntözünk egy területet, vagy nem csak a sorokat, töveket öntözzük meg, hanem a sorközöket is. Így kisebb eséllyel fogják pont a frissen elvetett zöldségsort végigtúrni élelem után, mert nagyobb területen keresgélhetik a rovarokat. De az is segít, ha nem csak olyan mélyre hatol le a locsolóvíz, mint ahol a kis növénykék épp kelnek, hanem jóval mélyebbre is akár. Vagyis kevesebbszer, de alaposabban be kell locsolni a kelő növényeket. Így a vakond nem a felszín közelében kénytelen élelmet keresni, hanem megtalálja a mélyebb talajrétegekben is, ahol nem tesz kárt a kelő növénykékben.
Később, ha megerősödtek valamelyest a veszélyben lévő növények, már nem tud kárt tenni azzal, ha a tövük körül turkál.
Frissen ültetett csemeték esetén is érdemes egy nagyobb sugarú kört locsolni. Így kisebb az esélye, hogy pont a kis fák tövét túrja fel.
Ugyanez a helyzet a gyepszőnyeggel is. Minél többet locsoljuk, pátyolgatjuk, annál több túrást fogunk találni, mert mindig kedvezőek a körülmények a rovaroknak. Főleg, ha még jó tápdús is a talaj. Locsoljunk ritkábban, a fűnyírót ne a legalacsonyabbra állítsuk. Kicsit magasabb fűnél lassabban szárad ki a talaj, kevesebbet kell locsolni, így még vizet és időt is spórolunk.
Ha van akkora kertünk, akkor mindenből vessünk-ültessünk bőven, így ha itt-ott el is hervad egy-két tenyérnyi részen a haszonnövény, még mindig marad annyi, ami elég a családnak. Ám nem mindenki teheti meg, hogy jóval többet vessen, mint amire szüksége van, számolva az esetleges vakondszorgalom miatt kiveszőkkel is. Mert épp olyan pici a kertje. Őket sem lehet annyira elítélni, ha időlegesen nem szeretnék, hogy a sorok alatt tevékenykedjen a hasznos kis bundás.
Nem irtásról van tehát szó, hanem arról, hogyan tartsuk távol őket egy-egy adott helytől egy időre. Mint a szövegből már kiderült, minden védekezés (távoltartási kísérlet) időleges csak, mert ha élelem van a talajban, úgyis visszajön.
Attól nem fog éhenhalni, ha négy-öt hétig nem az aprómagvú , zömében gyökérzöldségek sorai alatt lakik jó, vagy a frissen elültetett palánták alatt tevékenykedik.
Minden módszer egy kis területre koncentrálva próbálja távoltartani a bájos kis jószágot. Vagyis a kiskertekre vonatkozik elsősorban. Nagy területen nincs akkora jelentősége, ha itt ott feltúr, vagy ha végigmegy a sorok alatt.
Megjegyzendő, hogy a vakondhálós megoldások ugyan a vakond ellen védenek, ám a kártevő rovarok ellen nem védi semmi a területet.
A madárbarát kert, az udvarra kijáró baromfi is elég jó védekezési módszer a pajorok ellen.
Látjuk, hogy nekünk kell okosnak lennünk és megismerni a vakond szokásait, hogy irányítani tudjuk, merre mozogjanak , táplálkozzanak, mert szükségünk van rájuk.
Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vakond védett állat, eszmei értéke 25 000 Forint.
A fenti összefoglalóban csak azokat a bogarakat soroltam fel, amelyek lárvája (pajorja ) a vakond számára elérhető a talajban. Természetesen ennél sokkal több borágnak van pajorja, sőt számosan védett rovarok közé tartoznak. Érdemes ezért alaposan utánajárni, ha találunk egy vagy több pajort, hogy hol találtuk, mekkora, nehogy védett állat lárváját pusztítsuk el.
Források:
Brehm : Az állatok világa: Ízeltlábúak : 46. család: Lemezescsápúak (Scarabaeidae)
Növényvédelem. Digitális tankönyvtár
Állatrendszertani gyakorlatok : Ízeltlábúak
Dr. Marczali Zsolt: Ültetvények kártevői, Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növényvédelmi Intézet
Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése