Februárban indul a kertészkedés

Februárban már elkezdhetjük a munkálatokat a kiskertben. Metszhetünk, sőt dugványozhatunk és magokat is ültethetünk. 

Metszés
Kép forrása: Kolozsvári rádió

Február 10-e után a gyümölcsösben folytassuk a fatisztogatási munkákat a kártevők és kórokozók jól látható, áttelelő alakjainak megsemmisítésével. Vágjuk le a galagonya pille kis hernyóit tartalmazó 2-3 összeszáradt levélből álló kis hernyófészkeket, és az aranyfarú pille telelő hernyói által készített nagy hernyófészkeket. Távolítsuk el azokat a vesszőket is, amelyeken a gyűrűspille gyűrű alakban elhelyezett tojáscsomóit találjuk. Keressük meg a fák törzsén és vastagabb ágain a gyapjaspille taplóra emlékeztető tojáscsomóit. Éles késsel szedjük le, vagy itassuk át petróleummal, terpentinnel, hogy a tojásban lévő lárvák elpusztuljanak. Fontos a monília áttelelését szolgáló, a fákon maradt, összezsugorodott, megkeményedett gyümölcsök, gyümölcsmúmiák leszedése. A meggy és kajszifák kezelésekor a fán maradt száraz virágokat is szedjük le, mert ezek is a monília kórokozójának áttelelési helyei. A leszedett, levágott fertőzött részeket égessük el. 

Mivel fagymentes idő van, elkezdhetjük a lombhullatós sövények metszését is. Ha hidegben metszünk, vigyázzunk, mert az ágak ilyenkor még fagyosak, törékenyek. Néhány díszcserjét, mint a fagyalt, a gyertyánt, vagyis a sövénynek ültetett cserjéket alakítsuk, idomítsuk. Ha alulról felritkultak, erősebb visszavágással ifjítsunk. Általában a növény felső kétharmadát el kell távolítani. A korán, tavasszal, vesszőkön virágzó díszcserjéket ilyenkor ne háborgassuk. 

A hónap közepén mindenképpen vessük el a szabadföldi termesztésre szánt középkorai paradicsomot palántanevelő ládikákba. Kezdhetjük a nyári fogyasztásra szánt zeller vetését is. Szintén elvethetjük az első adag spenótunkat 20-23 cm sortávra. 

Ha még nem tettük, vessük a petrezselymet, rá tudunk menni a talajra. Korai termesztésre a korai cukor, téli tárolásra a hosszú és félhosszú fajtákat.  Vetését 25 cm-es sortávolságra és nedves talajon 1-2 cm mélyre végezzük. Ne feledkezzünk el a sorjelző növényekről sem. Saláta, retek jó erre a célra. Jó ha tudjuk, hogy a petrezselyem nagyon nehezen csirázik, ezért tanácsolják, hogy mielőtt elvetnénk, öntsünk forró vizet a magokra. Ezzel meggyorsíthatjuk a kelését. 

Földbe kerülhetnek a korai káposztafélék magvai is Még egy ősi praktika. a káposztafélék ellenállóképességének fokozására. A magokat ne vessük tápanyagdús talajba, sőt ellenkezőleg, legyen a talaj sovány, a hely szélnek kitett, napos. Így erős, zömök palántákat kapunk. Kiültetéskor már a nekik megfelelő talajba és körülmények közé kerüljenek.  

Földbe kerülhet a fejes saláta és tépősaláta. A salátáknak nem fontos külön ágyást készítenünk, mert ha sorjelző növényként vetjük őket, nem foglalnak külön helyet.  

A hónap második felében, ha feltöltjük a birs és mogyoróbokrok tövét 50 cm vastagon porhanyós földdel, akkor a bokrok új hajtásokat fejlesztenek, amelyeket aztán ősszel le tudunk választani az anyatőről. 

Lóbabunkat gyakran ellepi a fekete tetű. Megelőzhetjük, ha kicselezzük őket. Február közepétől cserépbe vetjük és szobában, melegágyban, üvegházban előneveljük, majd márciusban kiültetjük. Így mire a tetűinvázió kezdetét veszi, addigra a lóbabunk leterem.

Fotó: Virágné Fejes Éva

A gyümölcstermő bokrok télvégi ápolásakor ne hanyagoljuk el a növényvédelmi teendőket. A málnabokrokról okvetlenül vágjuk ki a didimellás, és az elzinoés vesszőfoltossággal fertőzött vesszőket, valamint a málna-gubacsszúnyog és a málna-karcsúdíszbogár által károsított, megvastagodott, gubacsos részeket. A ribiszke- és köszmétebokrokról a kaliforniai pajzstetű lárváival rétegesen borított és a lisztharmattal fertőzött vesszőrészeket kell kivágnunk és minél előbb elégetnünk.

Hasonló a kártétele a gubacsszúnyognak is, de az kisebb gubacsot képez, a vessző kevésbé gyengül meg tőle.
Kép forrása: Agronapló szakfolyóirat

Minél előbb csípjük vissza a málna termővesszőinek végeit, mert a későbbi metszéshez képest legalább 20 %-al több termésre számíthatunk.

Bal oldalt a fiatal egyéves hajtások, jobb oldalt pedig a kétéves letermett vesszők. A különbség magáért beszél.
Kép forrása: Kertember-kertészkedj blog

A málna helyes metszéséről itt olvashattok bővebben. 

A hónap utolsó hetében is vethetjük még a szabadföldi, korai ültetésű paradicsomot. 

Az egyes paradicsomfajtákról itt írtunk már. 

Megkezdhetjük a borsó vetését is 40 cm sortávra 8-10 cm mélyre.

Fotó: Virágné Fejes Éva

Borsófajták kiválasztásához és felhasználhatóságukról is írtunk már. Itt olvashatjátok. 

A középkorai termesztésre most vessük a karfiolt, a rövid tenyészidejű és középérésű fajtákat.

Ha ősszel nem duggattunk, most feltétlenül kerüljön a földbe a tavaszi fokhagyma 25 cm sor- 10 cm tőtávolságra. Gyakran tapasztaljuk, hogy az elduggatott fokhagymagerezdek egyszer csak a felszínen kötnek ki. Mindezt a giliszták aktív munkájának köszönhetjük. Ez ellen is tudtak eleink praktikát. Duggatás előtt hagymahéjat sekélyen gereblyézzünk a talajba. Így a giliszták a hagymahéjjal lesznek elfoglalva. Azt is mondták, hogy a dughagymát duggatás előtt alaposan áztassunk be esővízbe. Így gyorsabb lesz a gyökérképződése a megduzzadt hagymácskáknak. 

A fokhagymatermesztésről írt cikkünket itt találjátok. 

Ha az időjárás kedvező, vethetjük a sárgarépát és a paszternákot is. Sorjelző növényekről itt se feledkezzünk meg.

Sorjelző növények : saláta és retek
Fotó: Virágné Fejes Éva

Szaporítóedényekbe kerülnek a paprika magjai is. 

Február utolsó napján megkezdhetjük a metszést a gyümölcsösben. Folyik a koronák ritkítása, a befelé törő, a túl sűrűn párosan álló vesszőket, gallyakat, és kisebb ágakat metszőollóval, a nagyobbakat fűrésszel vágjuk le. A sebfelületek kezeléséről ne feledkezzünk meg. 

A gyümölcsfák metszéséhez egy remek összeállítást találtok itt. A további tanácsokat a lap alján találjátok. 

A csonthéjas gyümölcsfákon, mint őszibarack, mandula, gyakori a mézgafolyás. A gyantaszerű mézgát szedjük le, az alatt lévő szöveteket éles késsel tisztítsuk meg, majd kezeljük le a sebeket sebkezelő készítménnyel, illetve fémmentes olajfestékkel. A sűrű ribiszke-és köszmétebokrokat is ritkítsuk ki. 

A ribiszkét és köszmétét tőosztással most szaporíthatjuk is. Ássuk ki a bokrokat és éles baltával 3-4 részre vágjuk fel a tövet úgy, hogy mindegyik növényen legalább 2 fiatal , egészséges vessző maradjon. Ezeket állandó helyükre ültessük a megszokott módon. 

A lemetszett egészséges gallyakat ne dobjuk el. Használjuk természetes védőernyőnek a friss vetések takarására. Később, ha a védendő növénykéink megerősödtek, akkor eltávolítjuk a gallyakat, de épp itt az ideje, hogy a borsó mellé felhasználjuk támasztéknak. A madarak az elvetett borsósorokban nagy károkat tudnak okozni. Azt mondja nagyapánk, hogy keverjünk a magok közé fehérürömport és a sorok tetejére is szórjunk belőle. Riasztja a madarakat, de az egerek, pockok sem szeretik. A port mi is elkészíthetjük. 

Nagyapáink azt tartották, hogy a vetőmagvakat fürdetni kell vetés előtt. Tudvalevő, hogy a kamillának fertőtlenítő hatása van. Kihűlt kamillateába 20 percre áztassuk be a vetni kívánt magokat. A fürdő után azonnal vetni kell. 

Régi trükkel javíthatjuk vetőmagvaink csírázóképességét. A nem megfelelően tárolt magok, így a melegen tartottak, amelyek ráadásul még öregek is, egy vékony olajréteget izzadnak ki magukból, ami gátolja a csirázást. Ezért áztatás előtt homokkal vagy földdel alaposan dörzsöljük át, így eltávolítjuk a vékony olajfilmet, és a magok fel tudják venni a szükséges nedvességet. Túl öreg maggal ne kísérletezzünk. 

S hogyan tudunk májusban saját termesztésű újkrumplit enni. A már karácsonykor csirázásnak indult korai burgonyagumókat ültessük el 20-25 cm-es cserépbe, tápdús talajba. A cserepeket tegyük védett, fagymentes helyre, ahol a növénykék lassan fejlődni kezdenek. Amikor elkészül a melegágyunk, oda helyezzük a cserepeket. A burgonyáink ekkor rohamos fejlődésnek indulnak. Cserepenként csak egy szálat hagyjunk meg, és gyakran szellőztessünk a melegágyban. Így májusra petrezselymes újkrumplival lephetjük meg családunkat. 

A gumókat zsákba is belehelyezhetjük, csak az alját ne felejtsük el kilyuggatni, hogy a fölösleges víz el tudjon távozni. Ha már fagymentessé válik az idő, akkor kikerülhet a kertbe is, olyan helyre, ahol nem vetünk, nem ültetünk. Nálam a fák alá szokott kerülni.

Forrás: Minden napra egy tanács kertbarátoknak , Inter M.D.,

Pamela Donald: 501 kerti tipp, Tevan Kiadó, 1996.

Susanne Bruns: Amit nagyapáink még tudtak, 1-2-3, Falukönyv-Cicero Kiadó,

Virágné Fejes Éva

Önellátás A-Z-ig - Kis kitérő a második és a harmadik rész között.

Csaba írásának megjelenése után rengeteg hozzászólás érkezett pro és kontra is. (admin). 

Reagálás a hozzászólásokra: 

Ez nem elmélet, ez az, ahogy én élek. 

Közben megint elolvastam a fészbukon a hozzászólásokat, úgyhogy egy kis kitérő: nos, én nem tetszetős, vagy kevésbé tetszetős elméletet irkálok itt, hanem azt, ahogyan élek! 

Szénagyűjtés
Fotó: Virágné Fejes Éva

Gyanítom az engem leelméletezők városi népek, akiknek persze nem baj, ha van véleménye, bár többre mennénk, ha a TAPASZTALATAIMMAL, TAPASZTALATOK állnának szemben, nem pedig vélemények. Mert mint mondottam: ahány ház, annyi szokás, mindenkinek mások lehetnek a tapasztalatai a falusi életről, a gazdálkodásról és attól lehet mindegyik jó, élhető, hiszen most sem egyforma az életünk, ugye?! A falun belül sem egyforma az élet, a gazdálkodás. 

Szabados Csaba videója

Azt mondja valaki: ez egy komoly szakma, amit évekbe telik megtanulni, én azt mondom ez egy életforma, amit egész életen át kell formálni, tanulni, csiszolni és átadni, ha van kinek. De: a fiatal, az idegen, az új ember nem mindig kér belőle, mert okos, mert makacs, mert ő jobban tudja, mert másképp akarja csinálni, mert addig úgysem hiszi el, hogy keményebb a fal, míg ki nem próbálja! Tudom, három gyermeket neveltem fel, sok-sok fiatal nőtt fel körülöttem, akiknek nyomon követhettem sorsa alakulását. Csak nagyon kevés volt az, aki meg is fogadta valamely tanácsát az idősebbeknek, akik tapasztalataikat akarták átadni: „az a te idődben volt, ma már más a világ” vágták oda és uzsgyi, neki a falnak! Egyszer, kétszer, sokszor. 

Tudjátok, az élet nincs kipárnázva, nincsenek mindenhol útjelző karók, használati utasítások, de még tuti receptek sem. A paraszti életről sem. Az olyan, amilyennek ki-ki, magának csinálja! Mi kell hozzá? Föld, jószág, eszközök?! Igen, de hogy hány féle variációban lehet ezt csinálni? Ahányan vagyunk! Persze vannak sémák, minták, stílusok, lehetőségek, elgondolások, tervek, tapasztalatok, ötletek, amiket ki lehet próbálni, aztán” vagy lesz belőle valami, vagy m’én valahova”. És persze vannak a vélemények, amikből még soha semmi nem kelt ki, nem lett leves és nem lett fedél! 

Hegyvidéki Termelői Piac - János Kórház mellett
NAK termelői piackereső

Nagyon jó dolog, a tudatos vásárlói klub kialakítása, mint a gazdálkodók tuti piaca és a vásárlók tuti beszerzési csatornája, ez lehet az egyik biztosítéka az önellátó gazdaságok fennmaradásának! De hogyan is mondta az egyik termelő? Csak háromféle növénnyel foglakozik a fóliában, ezért ilyet nem tud csinálni, sem önellátni. Így igaz! Egyedül nem megy! De ha kerítenétek magatok mellé a környékről még néhány termelőt, aki éppen más növényeket termel, vagy állati termékeket „állít elő”, már ütőképesebb TERMELŐ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETET alkothatnátok, mindenki legnagyobb megelégedettségére! 

Mondhatni ez is elmélet, hű de szép is lenne! Nem, nem elmélet: csak nézz körül a világban, Európa számos országában régóta működik és senki nem akarja a másikat átverni, csőbe húzni, élősködni. Csak nálunk a „szövetkezet”szóra még mindig a szocializmus kolhozai jutnak eszébe és az a generáció, akinek már fogalma sincs arról sem, csak annyit tud róla, hogy az rossz! Politikai vetületeibe a valaha létezett szocializmus intézményeinek nem mennék bele, mert az végeláthatatlan vitákba torkollhatna, csak azt szeretném rögzíteni főleg ’85 után születettek agyában: a szövetkezet nem az ördögtől való úri huncutság! Ha az önkéntes, tagjainak előnyére válik és közös célok érdekében, mindenki javára működik! Létezik ilyen! 

Rajtunk múlik! 

Amilyenné tesszük! 

Az írás pár éve jelent meg Szabados Csaba tollából, akit mindannyian ismerhettek az Önellátás A-Z-ig c. filmből. A filmet itt nézhetitek meg.

Aki termelői piacon szeretne értékesíteni, vagy vásárolni, megteheti. Egyre több van belőlük az országban. Ha nem tudod, hol van a lakhelyedhez legközelebbi, A NAK által közreadott listában és térképen itt lehet keresgélni. 

Lóvásárlás

Avagy, vegyünk-e lovat magunknak, vagy gyermekünknek?

Nagyon egyszerű a válasz: ne.

Most valószínűleg lókupecek garmada hördül fel elszörnyedve és sűrű szitkok közepette átkozzák el a nevem, én mégis kitartok a véleményem mellett és itt, rögtön le is vezetem, hogy miért:

Mint mindig, most is saját kútfőből merítek. Vagyis saját tapasztalataimat írom le...

Véletlen, de itt is három alternatíva közül választhatunk:

- saját ló - saját istállóban,

- saját ló - bértartásban,

- bérló - lovardából, lovasfarmról.

SAJÁT LÓ – SAJÁT ISTÁLLÓBAN:

A megtestesült álom…

Vagy mégsem?

Minden lovas kislány, miközben kifésüli a rózsaszín egyszarvúja hullámos sörényét, arról álmodozik, hogy egy szép napon anyu és apu meglepi egy saját lóval. A makacsabbak még tini korukban is erről álmodoznak. Majd felnőnek, sokat dolgoznak és egyszer csak saját pénzből, megveszik álmaik csoda táltosát. 

Vagyis azt a lovat amire elég a gondosan összekuporgatott, spórolt pénzük.

Majd a kert végében a párjuk segítségével összetákolnak egy féltetős színt, karámmal.

Minden nap ébredés után az első dolguk, hogy még félálomban, csipás szemekkel (napsütésben, hóesésben, karácsonykor, vagy éppen munkába menet előtt) megetessék, megitassák megtestesült álmukat, a saját lovukat.

Esténként sietnek haza, hogy a pici karámban lemozgassák futószáron kedvencüket. Majd jöhet az etetés, itatás, lóápolás. (mert, hát ugye az ember sem fekszik le koszosan)

Hétvégenként büszkén ülnek fel a karámban hátasunkra és a szomszédság áhítatától övezve produkálnak minden jármódot. (lépés, ügetés, vágta)

A bátrabb szomszédgyerekeket meglovagoltatják, majd kiviszik a lovat az árokpartra egy kis jutalom legelésre.

Ha idejük engedi, a kövesúton, veszélyes attrakciókat bemutatva, kivonulnak a közeli gyepre, „tereplovagolni”.

Saját lóhoz, saját szerszám dukál.

A nyereg, kantár, alátét, futószár, lótakaró (hideg téli estékre), kötőfék, kikötőszár, lóápoló eszközök, lószerszám ápoló szerek, még a legolcsóbbak is tetemes összeget adnak ki. Egyetlen előnyük, hogy ha vigyáz rá az ember, csak egyszer kell megvásárolni.

Teljesen mindegy, hogy egy, vagy tíz lova van az embernek. Takarmányt kell venni és tárolni.

Ha kis tételben veszi az ember, horror áron jut a zabhoz, szénához, szalmához, lucernához. Ha sokat vesz, olcsóbb, de több hely kell a tároláshoz.

Ahogy a mondás tartja „ahol bevétel van, ott kiadás is”, vagyis, ha etetnek egy lovat, az előbb utóbb bizony trágyázni fog.

Egy darabig szórhatják a kiskertjükre, és a szomszédok is hálásak lesznek a természetes tápanyagért, de előbb-utóbb úgymond telítődni fog a piac. Innentől fogva, komoly erőfeszítéseket fog okozni a trágya eltüntetése.

Az éves tetanusz-influenza oltás, kéthavonta körmölés, negyedévente féreghajtás, akkor is szükséges, ha a ló egyedül van. (ezek megfizethető, de nem olcsó kiadások) - és itt még szó sincs arról, hogy az ember versenyezni indul a lóval, mert akkor, ehhez még egyéb plusz költségek is csatlakoznak.

Ha ennyivel megúszható lenne az állatorvosi költség, az tökéletes lenne. De a leggondosabb tartás mellett is támadhat a mumus a kólika.

Minden lovas rémálma, hogy benéz a lovához és az a földön fetrengve kínlódik. Ha alapvetően erős, egészséges a ló, időben észlelik a bajt és az állatorvos a megfelelő injekciókat adja be, megfelelő mennyiségben, akkor igaz, hogy rámegy a gatyája is a tulajdonosnak az orvosi költségekre, de legalább a ló életben marad. - ez a jobbik eset, amikor szerencséjük van.

Ha nincs szerencséjük, kedvencük minden erőfeszítésük ellenére elpusztul. 

Mondanom sem kell, hogy egy ló tetemét nem lehet elásni a kert végében. Komoly előírások vannak ezzel kapcsolatban, amiket be kell tartani. (és ez újabb, nem csekély költséggel jár)

A szertett ló hiánya, hatalmas űrt hagy az egész család lelkében. A karámot idővel lebontják és a szín alatt elkezdenek szerszámokat tárolni.

De ne legyünk borúlátók.

Nézzük más megközelítésből a történetet.

A ló nem betegszik meg. Egészséges, boldog tagja a családnak.

A családnak, akik néha szeretnének elmenni kirándulni, nyaralni, vagy egyszerűen csak sok más dolguk akad és már nem érnek rá minden nap foglalkozni a lóval.

Választhatnak. Vagy nem mennek kirándulni, vagy rábízzák valakire a lovat.

De kire?

A nagyi túl öreg az anyós fél a lótól a szomszéd pedig múltkor is lenyúlt fél zsák zabot.

Eleinte még vannak lelkes lovas barátok, de idővel azok is elfogynak és a ló sajnos, akár hogy is nézik, nem fér el a csomagtartóban.

A terepre kijutás is egyre veszélyesebb, ahogy nő a környéken a forgalom és a lovaglás társaság nélkül egy idő után unalmassá válik.

A család napokon, heteken keresztül tanakodik, de a végén megszületik a döntés.

Mindenki nagyon szereti a lovat, de belátják, hogy több idejük, pénzük, energiájuk marad, ha eladják.

Megsiratják, hiányozni fog nekik, de keresnek neki egy jó gazdát és megválnak álmaik megvalósítójától a saját és a ló érdekében…

SAJÁT LÓ – BÉRTARTÁSBAN:

Miután megvettük álmaink lovát, kerestünk egy szimpatikus helyet a számára és leperkáltuk az első havi bértartást, a gondozással járó feladatok áthárulnak a bértartóra, aki a nem csekély összeg fejében elvégzi ezeket.

A ló tulajdonosára már csak az élvezet vár.

Vagy mégsem?

Igaz, hogy nem kell az etetéssel, trágyázással bajlódni és ha nincs kedve, vagy ideje a tulajdonosnak, a ló akkor is el lesz látva.

De a plusz költségek (állatorvos, kovács), általában nincsenek benne a bértartásban. Valamint a versenyzéssel járó extrák sem.

Bármi sérülés, vagy betegség adódik, nem csak fizetni kell, hanem azért illik végigasszisztálni a gyógyulási folyamatot, ami sok időt és energiát vesz el a tulajdonostól. - pláne, ha több tíz kilométerre lakik az istállótól.

„B” verzió. Nincs betegség, nincs sérülés, mindenki boldog és elégedett.

A tulajdonos eleinte minden nap kimegy a lóhoz. A második hónapban, már csak hetente egyszer. Fél év múlva, már csak havonta egyszer és egy év elteltével, már a bértartás összegét is úgy küldi ki egy ismerőssel.

Mindezt nem azért, mert már nem szereti a lovat. Egyszerűen azért, mert ő is csak egy halandó ember, akinek munkahelye van, családja, néha megbetegszik, néha rossza az idő, vagy egyszerűen csak van más fontosabb dolga.

Kitartóbbaknál és jobb anyagi helyzetben lévőknél másfél év után szomorú, de elkerülhetetlen döntést hoz a tulajdonos. Sajnálja és rossz érzést kelt benne, de eladja a lovat.

Majd egy év elteltével, egyszer csak ötletszerűen keres egy lovas helyet és amikor csak ideje engedi, kijár lovagolni.

A teljesség kedvéért, azért ne feledkezzünk meg a bértartás egyéb pozitív oldalairól sem.

Akkor ül fel az ember a lovára, amikor csak kedve és ideje engedi, új ismeretségeket lehet kötni, csatlakozni lehet a többi lovashoz pályán és túrákon is. - valljuk be a lovaglás társaságban azért mégis csak jobb mulatság.

Részt vehetünk az istálló rendezvényein, háziversenyein.

Valamint a helyszínen könnyebben találunk olyan edzőt a saját és lovunk számára, aki szívesen csiszolgatja mindkettőnk tudását.

BÉRLÓ – LOVARDÁBÓL, LOVASFARMRÓL:

Tömény lovasélmény anyagi felelősség nélkül.

Akkor megyünk lovagolni, amikor csak akarunk. Csak az adott órát kell fizetni. Nincs extra költség. ( állatorvos, kovács)

Versenyezni bérlóval is lehet. - A költségek ugyan azok, mint a saját lovas verzióban. Plusz a ló bérlésének díja. 

Viszont itt nem vagyunk helyhez kötve, ha nyitottak vagyunk a változatosságra. Időnk, pénzünk, energiánk függvényében akár minden alkalommal újabbnál-újabb helyeket és lovakat ismerhetünk meg. Új lovas barátságokat köthetünk és bármilyen stílusú lovas rendezvényen részt vehetünk és minden adott lovas stílusirányzatot kipróbálhatunk.

Bár nem alakul ki olyan mértékű kötődés, mint a saját ló esetében, szerintem annak is meg van a varázsa, amikor az ember egy új lóval ismerkedik meg. Ilyenkor minden túra, vagy osztályban lovaglás, egy új kihívás. Amely kihívásnak megfelelés, véleményem szerint csak a javára válhat minden lovasnak.

Ezen felül gondoljunk csak bele, mennyi pénz, idő, energia, egy lovardát fenntartani. Ha rendszeresen kijárunk egy lovas helyre lovagolni, kvázi támogatjuk anyagilag az adott helyet, ami ezáltal tovább tud működni. Így nem csak magunknak, hanem más lószerető embernek is biztosítjuk a lehetőséget, hogy kedvező áron és feltételek mellett tapasztalhassa meg a lovaglás nyújtotta pozitív élményeket.

Ötletek, ha nincs mindig pénz a lovasórákra:

- Ha nem féltek a fizikai munkától lehet találni olyan lovas farmokat, ahol némi segítségért cserébe - trágyázás, istállófestés, bálabehordás, stb.- lovagolhattok.

- Szerezz új lovas kuncsaftokat a lovardába, cserébe ingyen lovaglásért.

- Ha megvan hozzá a tudásod, vállald el nehezen kezelhető lovak lemozgatását.

- Mindig van olyan, aki nem ér rá eleget foglalkozni a lovával. Ajánld fel neki, hogy rendszeresen lelovagolod.

És még sorolhatnám….

Mottóm: „Ha egy lovas ember akar valamit, azt véghezviszi.”

Írta: Kothencz Henrietta író és lovastréner 

A téma szerelmesei még többet olvashatnak, láthatnak az általa létrehozott Lóháton negyven felett facebookos oldalán, vagy látogassatok el a hasonló című személyes blogjára.

Egy teknő születése

Elmesélek egy történetet a közelmúltból.

Belefogtunk a házi kenyérsütésbe. A dagasztás kétemberes munka volt, mert a könnyű tálakban nem lehet erőteljesen dagasztani. Egyikőnk fogta, a másikunk dagasztott. Gyorsan rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, kell szereznünk egy dagasztóteknőt. 

Elég borsos árakat kérnek érte, ezért elhatároztuk, hogy szerzünk egy nyárfarönköt és elkészítjük magunk.

Állagmegóvás és száradás után használható

Az ilyen jellegű háziprojekteket nem nyűgként éljük meg, hanem kihívásként, kalandként. A jelszónk, ha más meg tudta csinálni, akkor mi is. 

Eljutottunk addig, hogy a matéria már nem jelent akadályt, tehát csak a szakmai fogásokat kell megtanulni. A youtube mindenkinek barátja, így esténként több videót is végignéztünk, hogyan készül a teknő. 

Az alapanyag azonban hiányzott. Ekkor történt a csoda, mert nem nevezhetjük másnak: falubeli kedves barátunk beállított egy igen méretes nyárfarönkkel téli tüzelője felfűrészeléséért cserébe. Megkötöttük az „üzletet”.

Kezdő lépések

Párommal gyorsan döntöttünk, hogy a farönkből teknő lesz. A következő napokban előkerült a láncfűrész, a vízmérték és a ceruza. 

A minta

A félbehasított rönkre előrajzoltuk a formát, s kezdődött a munka. Eltávolítottuk a fa kérgét és a balta munkába lendült.

Az első baltavágások

Alakul

Fűrésszel és baltával megnagyoltuk kívülről, ekkor már látszódott némi teknőforma.

Már kezd teknő formája lenni

A rönk ezután felkerült a fűrészbakra, s nekiállhattunk nagyolni a belsejét.

Derékkímélő bakon könnyebb dolgozni

Először a balta játszotta a főszerepet, de egy idő után elég nehéz volt ezzel hozzáférni. 

Belül is ígéretesen alakul

Célszerszám kellett, amit kapocskának hívnak. Ez nincs minden háztartásban, nálunk sem volt. Akadt viszont több kőműves kalapács. Némi alakítás, köszörülés és készen volt a kapocska, mellyel sokkal finomabban lehetett belülről faragni. 

Az elkészült kapocska

Kapocska nyomai

Legvégén a perem kialakítása történt. 

A munkafolyamat pontosan három hétig tartott. 

Voltak napok, amikor csak fél óra jutott farigcsálásra, máskor 2 óra. Voltak extrém meleg napok, amikor a hűs  műhely is melegnek bizonyult, így ezeken a napokon nem faragtunk.

Telített sóoldat

Amikor elkészült, megtöltöttük telített sóoldattal, s azt néhány napon át hagytuk benne állni, egyfajta állagmegóvás céljából, hogy ne repedezzen meg.

Az eljárás szakszerű leírása: "A konyhasóval való kilúgozásnál a fát nyolc napon át telített sóoldatban tartják. Az ily módon telített fának állítólag sem a nap melege, sem a hőmérséklet változásai nem ártanak. A konyhasónak fakonzerváló hatása ismeretes, egyebek között világosan mutatja ezt a hatást az az ismeretes tény is, hogy a sóbányákban levő fa nem korhad el.

Konyhasó helyett szokták a fát oly sóoldatokkal is megitatni, amelyek forró vízben sokkal könnyebben oldódnak, mint hidegben. A fa kihűlése és az oldószer elpárolgása után a fasejteket sókristályok töltik ki, melyek a fa fogyását, repedezését és vetemedését megakadályozzák. " Digitális tankönyvtár: Fakonzerválás 

A munka alatt sok ismerősünk nézte meg a teknő készítését, néhányan kipróbálták a kapocskát, és mindenki azt mondta, hogy ez nehéz mesterség. A végeredmény azonban azt mutatja, hogy egy ezermester nem ismer lehetetlent.

Hogy miért írtam le mindezt? 

Vidékre kerülve az ember gyakran szembesül azzal, hogy már megint a városba kell menni, venni valamit, mert hiányzik, kellene.

Sok költségtől kímélhetjük meg magunkat, ha körülnézünk a ház körül és a meglévő anyagokból a meglévő eszközökkel magunk próbáljuk meg elkészíteni a hiányzó dolgot. Akár újrahasznosítással akár teljesen új eszköz létrehozásával.

Merjünk bátran nekifogni dolgoknak. Legfeljebb nem lesz olyan tökéletes, a mesterek biztos találnak kivetnivalót benne, de mi készítettük, a miénk és használható, funkciójának teljesen eleget tesz.

Egy teknővájókról (akik ugye a teknő mellett konyhai felszereléseket is készítenek, mint kanalak, vágódeszkák, tálak, tányérok) szóló kisfilmben hallottam a következőt. Az igazi kézműves fafaragott termékeken minden késvonás látszik. Ma már, amikor a műveletet sokan gépesítették, és azok tükörsima felületet adnak, az emberek rákaptak, hogy az a szép és jó, ami teljesen sima. Így a "hepehupás" termékeket nem keresik. De azt is elmondta, hogy a kézi faragásnál menet közben is kiderülhet, hogy az anyagban olyan szálcsavarodások lehetnek, ami miatt el lehet ugyan készíteni a terméket, de nem lesz tartós, szálazni, repedni, töredezni fog, és például a nedvességet is jobban fogja magába szívni Ez a zsindelyeknél pl. nagyon nemkívánatos. Emiatt van, hogy a kézműves termékek nem simák, viszont sokkal tartósabbak.

Idén ismét kaptunk egy rönköt. Mi már látjuk benne a teknőt, csak ki kell hámozni.

Virágné Fejes Éva írása

Tartsunk főzőnapot, minden napra jut belőle

Főzzünk egy héten egyszer kiadósan, a többi napon pedig az „eredetileg” előkészített ételt varázsoljuk késszé, újjá. Sok időt spórolhatunk meg ezzel! 

Ha megkérdezzük a háziasszonyokat, szinte kivétel nélkül mindenkinek az a véleménye, hogy nem egyszerű manapság a helyzetük. Család-munka-kert, vidéken még az állatok, s e mellett még változatosan főzni – embert próbáló feladat. Szabadidő alig van. Valóban nem könnyű a feladat, de kis szervezéssel, tervezéssel mégis csempészhetünk szabad órákat is életünkbe. 

Nevezzünk ki egy főzőnapot, amikor a fő tevékenységünk ételek készítése lesz.

Csirkepaprikás nokedlival Kép forrása: Pinterst.com

Készítsünk egy paprikás csirkét, sokkal több zsiradékkal, hagymával, mint ahogyan szoktuk. Annyi csirkemellet tegyünk bele, amennyire szükség lesz a hét hátralévő napjaira is – a család létszámától, étvágyától függően. 

Amikor készen van a csirkepaprikás, egy adagot mindjárt megeszünk belőle – mondjuk nokedlival –, a többit kivesszük a pörköltléből. 

Másnap egy napi adag húst egy kevés lével, pici zsiradékkal felengedünk, majd meghintjük kakukkfűvel, bazsalikommal, rozmaringgal, oregánóval. Belekockázunk egy meghámozott uborkát, laskára vágott paradicsompaprikát, valamint egy padlizsánt. A padlizsánt előtte karikára vágjuk és olajban kisütjük, lecsepegtetjük, majd nagy kockára vágjuk. Ez az étel már nem paprikás csirke, könnyű, nyári ebéd-vacsora.

Harmadnap hortobágyi húsos palacsintát készítünk. Ehhez kisütünk néhány palacsintát. Az egy napi adag csirkehúst apróra vágjuk, közé keverünk pici tejfölt, majd a palacsintákba töltjük, és a szokásos feltekerés helyett, négyrét hajtjuk a tésztát. A csirkepörkölt levét tejföllel összekeverjük, és a palacsintákra öntjük. Forró sütőben jól átmelegítjük.

Hortobágyi húsos palacsinta Kép forrása: Wikipédia

Negyednap rizses húst varázsolunk a csirkepörköltből. Kifőzünk két adag rizst a szokásos módon, de a víz egy része helyett a paprikáscsirke levét tesszük bele. Ha megfőtt, egyik részt félretesszük hűtőbe, mert később szükségünk lesz rá. A maradék rizs közé keverjük a földarabolt húst.

Rizses hús Kép forrása: Gaszroabc

A következő napra töltött burgonyát készítünk. Megfőzzük a burgonyát egészben, majd a héját lehúzzuk, közepét kivájjuk és megtöltjük darált csirkehússal. Tetejét leöntjük 2 dl tejfölben elkevert egy egész tojással. Néhány percre, amíg a tojás megdermed, sütőbe tesszük.

Töltött krumpli Kép forrása: Gasztroabc

Hatodnap még mindig töltött ételt készítünk, ezúttal töltött paradicsompaprikát. A félretett rizst összekeverjük apróra vágott csirkehússal és a paprikákba töltjük. Tetejére sajtdarabokat teszünk, úgy rakjuk sütőbe. Addig sütjük, míg a sajt megolvad a tetején.

Töltött paprika Kép forrása: Gasztroabc

Az utolsó napon rakott makaróni kerülhet az asztalra. Egy sor apróra tördelt, kifőzött makarónit és a megmaradt összes csirkehúst és pörköltlevet használjuk hozzá. A főtt makarónit rétegesen beletesszük egy tepsibe úgy, hogy alul-fölül a makaróni legyen. 

Besamelt készítünk a következő módon: 2 dl tejet 2 dkg lisztet és 2 dkg vajat összekeverünk, majd sűrűre főzzük. Végén belekeverünk 10 dkg reszelt sajtot. Ezzel öntjük le a rakott makarónit, ettől szép kérget kap. Addig sütjük, míg szép pirosra nem sül. 

Rakott makaróni Kép forrása: Gasztroabc

Ezzel a „technikával” nem kell mindennap a tűzhely mellett tölteni sok-sok órát, amit esetleg magunkra, vagy gyerekeinkkel egy közös játékra, beszélgetésre, lazításra fordíthatnánk. A „minden napra jut belőle” módszer csak egy példa. Ki-ki ötlete és pénztárcája alapján variálhatja. 

Természetesen bármilyen húsból elkészíthető.

Jó étvágyat kívánunk hozzá!

Szöveg forrása: 1980-as évek eleje , rádió Napközben c. műsora

Önellátás A-Z-ig. Második rész

Tehát falvaink, tanyáink romokban, elhagyatva, elöregedve! De ez nem csak rosszat jelent, tragikuma ellenére sem, hanem egy új lehetőséget, az újjáéledés lehetőségét. Olvasom közben hozzászólásaitokat, amelyek visszatükrözik a tendenciát, amiről szólni akarok: az újratelepülés.

Falusi lakóházak

Városi népek indulnak meg falura, tanyára, lakótelepet, városi „kényelmet”, nyűgöt otthagyva próbálnak megélni falun. A nehézségek senkit ne riasszanak vissza, már az első lépéseket megtette, csak így tovább, fog az menni. Legjobban akkor menne, ha még többen indulnának el ezen az úton, és meg is találnák egymást, segítenék, segítenénk egymást. Mert az egyik legfontosabb eleme a falusi életnek, önellátásnak az összefogás, összetartás.

Gömörszőlősi paraszt-wellness

A kaláka. 

A „ma én neked, holnap te nekem”. A közösen végzett munka, mely megtart, összekovácsol: a szénagyűjtés közben a mezőre kivitt frissen sült pogácsa egy korsó hideg borral jobban összehoz, mint akármilyen szerződés! Mert kell a munkás kéz, kell a másik segítsége és másnak is kell az én segítségem.

Hogyan is működhet ma az önellátás? 

Korlátozottan, de mégis, legfőképpen önön korlátaink szabnak neki határokat. Sokan, a fent említett városi népek közül úgy mennek falura, tanyára, hogy közben megtartják városi munkahelyüket, életük egy részét, életvitelük egy részéhez ragaszkodva, nem igazán szakadnak el attól és így persze nehéz önellátni. 

Tehát első szintjén az mondható, már az is jó, ha a zöldségféle nagy részét és a gyümölcsök nagy részét megtermeli magának és fel is dolgozza. Teljesen városiaknak ajánlom a befőzést, vagyis szezonális jelleggel vásárolja fel a valódi termelőktől a felesleges zöldséget, gyümölcsöt és otthon főzze be, csináljon belőle lekvárt, szörpöt. Fagyasztani is lehet, de az sokkal költségesebb és a lényeg a befőzési technikákon van, amit egy egyszerű sparhelten is meg lehet tenni, mert mi van akkor, ha nincs se gáz, se villany…?

Fotó: Pinterest.com

De haladjunk tovább a már kiköltözöttek lehetőségein: ha már a zöldség megvan (krumpli, bab, borsó, répafélék, paradicsom, paprika, tök, karalábé, káposzta és gyümölcsökből is elrakva a baracklekvár, szilvalekvár, aszalványok, alma, körte, szederszörp- és lekvár, meggybefőtt, akkor jön a következő lépés: a jószágtartás. 

De! Sose kezdjünk állattartásba takarmány termelés nélkül! Csak miheztartás végett: 30 tyúk napi adagja 8 liter kukorica-árpa-zab vegyes dara és ha nem akarsz tojótápot adni (mázsánként 17-18.000.-Ft-ért!) még délben egy liter zab szemesen, tojótáp gyanánt! Ez havonta 240 l dara, szemes takarmányban ez legalább 200 kg. Nyáron kevesebb is elég, amikor van zöld is, tud kapirgálni az udvaron, de éves szinten akkor is legalább 20 q szemest kell számolni. Ezt legalább meg kell termelni, ehhez legalább fél hektár jó termőföld kell és ez csak a tyúk! Ha még egyéb baromfit is akarunk (kacsa, liba,pulyka) meg disznót, netán lovat és tehenet, akkor mindjárt legalább 10 ha szántónál és 5 ha legelő- kaszálónál tartunk, amit persze – ha már önellátás – magunknak kéne megművelni is, mert a bérműveltetés drága és bizonytalan (a traktoros sosem akkor ér rá veled foglalkozni, amikor neked kellene, egy traktorosnak nincs meg mindenhez a gépe, akkor szaladgálj több után, hogy végre be legyen művelve a földed, a minőségről nem is beszélve.

Fotó: Virágné Fejes Éva

Szóval: magad uram, ha szolgád nincs!

De hogyan? 10 ha saját és pár hektár bérelt földhöz vegyél azonnal traktort? Nem! Akkor ugyanott vagy, ahol a part szakad: a traktor üzemeltetés drága: üzemanyag, kenőanyag, alkatrész, javítás, a tartozékokról nem is beszélve. Mire egy ócska MTZ-t felszerelsz a legszükségesebb eszközökkel, ami a földmunkákhoz, betakarításhoz kell 5-10 millánál jársz és nyiss egy komoly szerelőműhelyt is, hogy minden üzemképes legyen és a működés még így is óránként több ezer forintba van! Hát akkor mi legyen? 

Ló! 
Van ismerősöm, aki ökrökkel szánt és végezteti a nehéz munkát, mások erős hidegvérű, vagy sodrott lovakkal. Egy pár jámbor 7 mázsás sodrott aranyat ér a földeken! Szánthatsz, szállíthatsz, kaszálhatsz velük és télen még a fakitermelésben is tud dolgozni! Teljesen megújuló energiaforrás, csak széna meg zab kell neki, azt meg meg lehet termelni, nyáron elvan a zöldön is és ha kancáid vannak, még évente önmagát megújítva megajándékoz egy-egy csikóval is, amit ha eladsz, megvan a ló éves tartási költsége. Persze meg kell tanulni lovat tartani, fogatolni, szántani, dehát a traktoros sem úgy terem. Nem mellékes előnye két lónak, az éves „megtermelt”trágyamennyiség, mely igen jól jön a szántóidnak!

Fotó: Virágné Fejes Éva

Szóval küld ki a traktort a mezőre, hogy tankoljon, szereld meg, hogy elljen neked kistraktort és még trágyázza is be a földedet! Ja, hogy a lovat naponta etetni kell, foglalkozni vele, nem lehet csak beállítani a csűrbe és hónapokig rá sem nézni? Igaz, de te akartál paraszt lenni?! Sok „gazdát” hallok panaszkodni manapság, hogy milyen drága a gépfenntartás, meg a műtrágya, meg a csávázott vetőmag, a szervízköltség, stb. 

Tartsál lovat! 

A nálunk „némileg” gazdagabb USÁ-ban nemzeti program, hogy a 150 ha-nál kisebb gazdaságok műveljék a földet lovakkal, ezért náluk minden gépnek, ami traktorhoz van, megvan a lovas változata is és sok államban már csak azt fogadják el bionak, amit lovakkal termeltek, az egyéb vegyszermentességen túl. Mi még itt nem tartunk ugyan, de a „józan paraszti ész” is azt diktálja, hogy minél olcsóbban termelj, minél több mindent oldj meg magad! Minél függetlenebb egy gazdaság a nagy rendszerektől, (olaj, áram, gáz, bank, alkatrészek, szolgáltatások), minél függetlenebb a felvásárlóktól annál eredményesebb, annál kevesebb felé folyik a megtermelt érték! Mert az igazi érték itt termelődik!

Szántás lovasekével

Nos, van tehát elegendő földünk, immáron erőforrásunk (ló) kellenek még hozzá eszközök, eke, ekekapa, borona, henger, tárcsa, kultivátor, vetőgép, fűkasza, gereblye, szekér, speniter és indulhat a munka! Ja, az itt felsorolt eszközök nem kerülnek többe 5-700.000.- Ft-nál, két jó ló 5-600.000.- és ezzel évekre el vagy látva! (Most böngésztem: egy MTZ 50-es is, ami legalább 40 éves, 600.000-ért kínálják eladásra!)

Fotó: Virágné Fejes Éva

Eszközünk is megvan, nosza keressünk egy alkalmas embert, aki megtanít bennünket ezek használatára és akkor már tényleg kezdhetünk parasztizálni. 

Ha megtermeltük a szükséges takarmány mennyiséget, állíthatjuk be a jószágállományt, ki mennyit szeretne, ki mit bír!

Fotó: Virágné Fejes Éva

Egy jó koca kitermeli a család éves sertéshús szükségletét, szalonnával, zsírral együtt, sőt, még egy-két hízót eladva a tartási költséget is megtéríti! Persze vett malacot, vett takarmánnyal hizlalni igen költséges dolog. 

60-70 tojótyúk már nem csak a család szükségleteit látja el, de heti 200 db tojást már piacra is tud termelni, az jelen áron 8000.-Ft, ami havi 32.000.-. 

Egy tehén, jó tejelő magyar tarka ad – megfelelő takarmányozás mellett – napi 16-20 liter jó minőségű tejet, melynek literjét akár 150-200 Ft-ért is el tudjuk adni, számoljuk csak napi 2.500.-Ft-al, hogy maradjon nekünk is túrónak, tejfölnek való, akkor is havi 75.000.-Ft bevétel, +20.000.-Ft amit mi ettünk meg és nem a boltban költöttük bizonytalan eredetű és minőségű „tejtermékekre”! 

Tehát: zöldség-gyümölcsünk a legszükségesebbek megvannak, hússal, tojással, tejtermékkel elláttuk magunkat, igaerőnk van, arra nem költünk külön. kemencét raktunk, kenyerünket megsütjük. Az a havi 100.000.-Ft elég a kifizetnivalókra… persze, ha többet akarunk, többet kell termelnünk is, az igényeinket pedig gondoljuk újra!

/Folytatjuk/

Az írás pár éve jelent meg Szabados Csaba tollából, akit mindannyian ismerhettek az Önellátás A-Z-ig c. filmből. A filmet itt nézhetitek meg.

Öngyógyító kiskert - könyvajánló

Sajnos nem nagy divat ma a könyvolvasás, most mégis erre buzdítjuk a kertbarátokat és a hobbikertészeket. Ismerkedjenek meg az öngyógyító kiskerttel! 

Bár még tartja magát a tél, már most itt az ideje, hogy elkezdjük tervezni kiskertünket. Mit, hova, mennyit? Nem egyszerű dolog a tervezést, annál is inkább, mert nem (csak) babra megy a játék. Ma már nem olcsó a vetőmag, de maga a termény (zöldség, magvak) sem. Nem mindegy tehát, hogy pénzt és energiát ölünk bele, és a végén mégsem tudunk aratni. 

Okos kertész

Ő az, aki minél több szempont alapján mérlegel, mivel is telepítse be kiskertjét. Sokan vagyunk, akiknek kevés tapasztalata van ezen a téren, sőt szép számmal akadnak olyanok is, akik erre az évre tervezték életük első veteményeskertjét. Nekik, de minden, az egészségét is szem előtt tartó kiskertésznek jól jönnek a pontosan megfogalmazott, gyakorlati tanácsokat tartalmazó írások. 

Ezekből létezik jó pár, és szerencsére már az interneten is fellelhető néhány. Ezek közül is kiemelkedik Gertrud Franck: Öngyógyító kiskert című munkája. Dr. Gyuró Ferenc , a Társadalmi Egyesülések Szövetségének elnöke a könyv előszavában a következőket írja: 

Ma már nem az a legfőbb kérdés, hogy milyen növényvédőszerrel védekezzünk. 

” Vegyes kultúrás módszerünk esetében így hangzik a kérdés: melyik szomszédságban érzi jól magát az adott növény? Milyen szomszédokkal tudjuk kártevőitől megvédeni és kórokozóit elriasztani? A szomszédokat tehát körültekintően kell megválasztanunk. A jókat alkalmazzuk, a rosszakat kerüljük.” 

„Ha ez a könyv mást nem adna, csak a kertészkedők szemlélet-változtatását, egy-két új biológiai elem gyakorlatba való bevezetését, a növénytársulások kialakítását, az elő- és köztes növények a főnövényekkel összhangban való kiválasztását és a komposztkészítést, máris elérte a célját a szerző és a kiadó, s így a termesztő is.” 

A szerző ajánlása

“Falusi asszony vagyok, s népes családomat – 6 gyermekem van – és a gazdaságunkban foglalkoztatott dolgozókat a magunk termelte élelemmel kellett ellátnom. A termékeket nemcsak közvetlen fogyasztásra szántuk, hanem – s ez a további biológiai munkáknál fontos tényezővé vált – ezeket tárolni kellett vagy befőzni, majd – amikor már jelentősen megnagyobbodott a földterületünk -piacra is termeltünk. Ettől az időtől kezdve mutatkozott meg a döntő különbség a “hagyományos eljárással” termelt zöldség és a biológiai termelésből származó termékek között. Mindaz, amit ma eredményként könyvelhetek el, az 1940 óta végzett következetes munkának a gyümölcse. 

Már a kezdet kezdetén tudatára ébredtem annak, hogy csak jó minőségű, kifogástalan élelmiszereket szabad megtermelni. 

Ez a követelmény elsődlegesen a gazdaságosság szempontjából merült fel, a ráfordítás és a minőségi eredmény, az eltarthatóság, a sok-oldalú felhasználás és értékesítés összefüggésében. Mindez bizony már nagyon régen volt. De milyen hosszú volt az út, amíg egy tapasztalatból leszűrt szemlélet elismertté vált, vagy legalábbis alapos megvitatásra került. Végül teljes igazolást nyert, hogy az ilyen minőségi termeléssel előállított termék egészség, ízletesség és eltarthatóság szempontjából kiáll minden összehasonlítást. 

Remélem, a vegyes növénykultúrás kertészet lényegét a könyv meggyőzően kifejti, és egyben a természetszerű kertművelés és a természetvédelem közötti szoros kapcsolatot is megvilágítja. Könyvemet eddig négy idegen nyelvre fordították le, s most átadom a magyar olvasóknak is.” 

A könyv teljes terjedelmében itt olvasható.

Virágné Fejes Éva

2019.02.01.