Összegyűjtöttem
pár fontos dolgot és érdekességet a nyáron vethető növényekről.
Veteményezni
nem csak ősszel vagy tavasszal szokás egy kiskertben. Az igaz, hogy az első
vetési időszak február végétől májusig- június elejéig tart, és ilyenkor vetjük
a paprikaféléket, paradicsomot, padlizsánt, mert ezek sok időt igényelnek a
termés beéréséig. Ilyenek még a tökfélék, étkezési szárazbabok és a csemege kukorica is,
ezek meg azért, mert nagyon melegkedvelők. Ebben az időszakban kerül földbe az
étkezésre szánt burgonya is. Ám rengeteg olyan zöldség van, amit egész évben
lehet, sőt van, amelyeket kifejezetten június második felétől kell vetni. Ezek olyan
levélzöldségek, virágzöldségek vagy gyökérzöldségek, melyek másfél-két hónap
alatt érik el a szedhető méretet. Így most, hogy a kert egy része már
felszabadult, mert már betakarítottuk az előző termést, vagy mert nem kelt ki
az első vetés, netán a jégverés tette tönkre a tavaszi munkánkat, nem kell
elkeseredni, van mivel próbálkozni.
Azt azonban tudni kell, hogy másodvetésű
szabadföldi zöldségnövényt csak és kizárólag öntözéssel szabad és lehet termeszteni! A rossz kelés oka legtöbbször a nagy melegben gyorsan
kiszáradó talaj. A tavaszi vetésekkel egyszerűbb, mert a téli csapadéktól még
van elég nedvesség a talajban, a napok sem ilyen melegek, nem süt ilyen erősen
a nap, így elég alkalmanként öntözni, de a másodvetésű zöldségnövényeket bizony
legalább kétnaponta öntöznünk kell. Ügyeljünk arra, hogy elégtelen lesz a kelés,
ha a főnövény után a talajt felássuk és nem hagyjuk ülepedni. Ilyenkor a laza
talajfelszínen az öntözések alkalmával a pici vetőmagok olyan mélyre kerülnek,
hogy nem tudnak kicsírázni. A régi öregek praktikáját érdemes alkalmazni.
Kapával húzunk egy sekély mélyedést és abba homokot szórunk, belocsoljuk, majd
erre szórjuk a magokat. Nagyon vékonyan fedjük le homokkal kevert föld
keverékével. A nedves homok megakadályozza, hogy a magok a talajba mosódjanak
az első öntözés alkalmával. Ezután épp hogy csak annyira locsoljuk, hogy a talaj
ne száradjon ki. Ne tocsogjon, mert akkor szintén bemossuk a talajba a
magocskákat. Ha még szeretnénk a siker érdekében tenni valamit, a takaró földbe
keverjünk salátamagot. Ez nagyon gyorsan kikel és a tűző napsütéstől védi a
talajt, valamint a később kelő, csírázó főnövényeket. Ez azért is praktikus,
mert általában a gyomok gyorsabban nőnek, így kapálásra is szükség van. A
saláta jól mutatja, hol vannak a sorok, hol nem kell kapálni. Menetközben a
friss salátát kiszedegetjük, bár ezek nem fognak fejbemenni, sokkal inkább a
nagy forróságban gyorsan felmagzani. Párat hagyjunk meg, szedjük meg a magját
és következő tavasszal lesz bőven sorjelző növényünk.
Nézzük sorban, mikor mit vessünk
vagy ültessünk az üres területeinkre.
Ahogy
írtam, egész évben lehet vetni a salátákat, melyek aránylag rövid idő alatt
szedhető állapotba kerülnek.
Fejes
salátát, ha étkezésre szánjuk, és
nem sorjelzőnek, június végétől
augusztus elejéig ne próbálkozzunk vele, csak azokkal a fajtákkal, melyek
bírják a meleget, mert a legtöbb fajta a nagy melegben és szárazságban könnyen felmagzik!
Alaposan olvassuk el a tasakokon lévő tájékoztatót! Termeszthetjük pardicsom
aljnövényzeteként is. Augusztus második
felében ismét vethetjük őszi fogyasztásra. A 2-4 leveles növénykéket nem
szabad mélyre ültetni. Billegjen a kis palánta, mikor elültettük. Ha rendszeresen öntözzük, szeptemberben már
fejes saláta kerülhet az asztalra.
Ha
tavaszi fogyasztásra szánjuk, azt augusztus végén vessük, és kellő nagyság
elérésekor palántázzuk ki. Nagy fagyok előtt érdemes takarni a növénykéket. A
fagyok elmúltával majd leszedjük a takarást.
Márciustól júniusig vethető a jégsaláta.
A magokat sorba szórjuk el, minél ritkásabban, kelés után egyeljük. Akár
cserépben is előnevelhető. Vetés után 4-6 héttel ültethetjük ki, amikor már 1-5
levele van, de azzal a különbséggel, hogy ültetéskor a palántákat gyökérnyakig
töltsük fel.
Tépősalátát márciustól
júniusig vethetjük. Sorba szórva, helyrevetéssel. Egyelni kéne, de a
folyamatos szedéssel ez magától megoldódik.
Júliusi helybenvetéssel termeszthetjük a kínai
kelt. Palántáit augusztus elején
ültetjük szét.
Május-június hónapban vethetünk fodros
kelt is. Szikleveles korban kipikírozzuk, majd kétleveles állapotban
kerüljön végleges helyére 60
cm tő-, és 50
cm sortávolságra. Erre a legideálisabb időpont július
vége. Egész télen, még havazás esetén is szedhetjük.
Régen a
szegények salátájának tartották, ma magas tápértéke miatt újra kezdik
megismerni és termeszteni a madársalátát
(mezei saláta, madárbegysaláta néven
is ismert). Július végétől
szeptember elejéig vethető, nagyon igénytelen növény, jól bírja a hideget
is. Magját 2 cm
mélyre, sorba vessük, és kelés után 10-15 centire egyeljük ki. Rendszeres
öntözés mellett egy másfél hónap alatt kifejlődik, 5-6 leveles állapotba,
gyökerestől szedjük.
Rövid
tenyészideje miatt másodveteményként
vethetjük június végén a rövid
tenyészidejű (korai) sárgarépát és
uborkát is. A sárgarépát a fentebb javasolt sorjelző és árnyékoló salátával
vethetjük egy sorba, így helyet is spórolunk. Az uborka pedig szereti a párás
környezetet. Ezt is elősegíthetjük a saláta vetésével, csak most cselhez
folyamodunk. Nem a sorába vetjük, hanem kapával húzunk egy kapamélyedésnyi ,
kapaszélességnyi árkot, azt megszórjuk fűrészporral, (a homok helyett)
belocsoljuk és középre elszórjuk az uborkamagokat. A salátamagot pedig a
barázda két oldalára sorba, majd homokkal kevert földdel vékonyan betakarjuk.
Ügyeljünk arra, hogy a talaja ne száradjon ki! Ha az uborkák kellőképp
megerősödtek, a salátát, ha menetközben nem használtuk el, az uborkatövek
megsértése nélkül kikapálhatjuk.
Másodveteményezésre
ajánlottak még különféle zöldbabok. A
nyári vetése júniustól július közepéig végezhető el.
Vannak sárgahüvelyű , ezek a
gyakoribbak, de bátran próbálkozhatunk a
zöldhüvelyű változatokkal is főleg mert ezek a
foltbetegségeknek jobban ellenállnak.. A
vetőmagot vethetjük sorba, 2-5
cm mélyre, 5-8 cm tőtávolságra vagy bokorra is. Ilyenkor 5-6
szemet szórjunk bokronként. Kellő locsolás mellett a zöldbab kevésbé
szálkásodik, bár vannak már szálkamentes fajták is. A bokros zöldbabfajták
mellett vannak karós zöldbabok is, ezek zömében zöldhüvelyűek, közéjük tartozik
a méteresbab (vagy keleti ölesbab)
is.
Kifejezetten
a nyáron érdemes elvetni a gumós édesköményt, mivel élettani különlegessége, hogy
hosszúnappalos növény, ami annyit jelent, hogy a növény a nyári, hosszú
nappalokon gyorsan kivirágzik, magokat érlel, de nem fejleszt gumót. Ezért a
magját csak júliusban vetjük, mert a
gumóképződéséhez a rövidülő nappalok és az őszi hónapok felelnek meg. Ha mégis
felmagzana néhány tő, ezeket 40
cm magasan vágjuk vissza. A vetés mélysége 2-3 cm . Sortávolság 30 cm legyen. Kelés után, 4-5
lombleveles korban, 30 cm-es tőtávolságra egyeljük ki. Tenyészideje a vetéstől
a betakarításig 90-110 nap, vagyis október közepétől szedhető, de az a szabály,
hogy a növényt akkor kell betakarítani, amikor a gumók ökölnyi méretűek.
Erősen fagyérzékeny, azért a fagyos napokat ne várjuk meg vele. Azt javasolják, egyelését az esti órákban végezzük,
mégpedig azért mert az édeskömény, a sárgarépához hasonlóan ernyősvirágzatú, és
azonosak a kártevői is, amiket vonz az egyeléskor felszabaduló illat. Ezek a
rovarok azonban a reggeli órákban aktívak, az esti órákban történő egyeléssel
csökkenthető a fertőzés kockázata. Azt is írják, egyelni nem feltétlenül szükséges,
mivel a magok elég nagyok ahhoz, hogy vetésnél kellő távolságra szórjuk el
őket. Egy négyzetméterre 10 növényt osszunk el egyenletesen!
Kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89desk%C3%B6m%C3%A9ny
Édeskömény ültetvény a németországi Neulußheimben
Ha
eddig nem tettük meg, most vessük el az őszi
káposztaféléket vagy vásároljunk kész palántát!
Kép forrása:
Fejes káposztatánál a júniusi
vetéssel a rövid tenyészidejű fajták július végéig ültethetők szét.
Júniusban még elvethetjük a kelkáposztát
és a brokkolit is, palántáik július végéig ültethetők szét.
A
brokkoliról tudni kell, hogy többször is lehet szedni, de a másodtermés már
jóval kisebb lesz. Karfiollal is próbálkozhatunk még júniusban. Októberi
szedésre legkésőbb július közepén, végén kell a palántákat szétültetni.
Szabdföldbe
áprilistól júniusig vethetjük a karalábét. 10 cm-es palántákat ültetjük
végleges helyére. A hosszú tenyészidejű fajtáit vetjük korábban, július
közepéig, a rövid tenyészidejű fajtáit augusztus közepéig ültessük el.
Vöröskáposztát is vethetünk még júniusban.
Ezt is 10-15 cm-es palántaként ültetjük szét 60x50 cm-re.
Május-júniusban
vetjük a cikória magját is. Ez a
legideálisabb, hogy a téli hajtatáshoz a legalkalmasabbak legyenek a gyökerei.
30 cm-es sortávolságra szórjuk a magokat, olyan vékonyan, ahogyan csak lehet. A
vetést finoman nyomkodjuk le. Kelés után, amikor már szépen fejlődnek, 8-10 cm-re
ritkítjuk őket. Meghálálják az öntözést. Októberig más dolgunk nincs vele, mint
gyommentesen tartjuk.
Vörös cikória
Nem
sokan termesztik még, pedig helye van a kiskertben a vörös cikóriának vagy radikkiónak. Május közepétől július közepéig vethető, csírázási hőmérséklete 25 celsius . Sorba vetjük,
mert erős karógyökere nem szereti az átültetést. 30 cm-es sortávolságot
javasolnak. Kelés után 10-25 cm-es tőtávolságra egyeljük.
Június-július
az ideje az endívia
másodveteményezésének. Arra ügyeljünk, hogy bőségesen öntözzük, mert a szárazon
tartjuk őket, könnyebben felvirágoznak. 4-6 lombleveles állapotban palántázzuk
szét őket. Ez július közepétől esedékes. Ha betakarítás előtt
(október-november) szárazon tartjuk a keserűanyagok túlságosan felhalmozódnak
bennük.
Július végétől augusztus elejéig
vetjük a nagytestű retkeket is,
így a fehér sörretket és a feketeretket,
valamint a japán fehér retket. Míg
a sörretek októberre lesz szedhető (innen a neve is), a feketeretek
november-decemberig a földben maradhat (a neve ennek is árulkodó: téli retek). A
jégcsapszerű japán retek szeptembertől októberig szedhető. Utóbbi bakháton
termesztve 35 cm-nél hosszabbra is megnőhet. Mivel ezek nemcsak nagy
gyökértestet, de terebélyes lombozatot is nevelnek, a 25-30 cm sor- és 15-20 cm tőtávolságra van
szükségük. A vetésmélység 2,5
cm legyen. Az állományt kis vízadagokkal, rendszeresen
öntözzük. Augusztus végétől szeptemberig
szakaszosan vethetünk hónapos retket is a jól ismert tavaszi
fajtákból. Előbb nem érdemes próbálkozni
vele, mert a hosszú nyári nappalok és a nagy meleg hatására gyorsan felmagzanak.
Kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Radish
A bimbóskelnek és a póréhagymának is ilyenkor van a vetési ideje. A két növény közös
tulajdonsága, hogy mindketten télállóak, vagyis kint lehet őket hagyni a tél
folyamán, és mindig csak annyit kell belőlük betakarítani, amennyi a épp
szükség van. Mindkét növényt legcélszerűbb palántázni, vagyis a magjukat minél
előbb elvetni és a kifejlődött palántákat kiültetni az állandó helyükre ott,
ahol öntözési lehetőség is van. A póréhagyma palánták ültetésének van két
titka. Az egyik, hogy a palánták gyökerét egyharmadára vissza kell csípni. A másik,
hogy póré annál értékesebb, minél hosszabb a fehér hagymarésze. Ezt úgy
érhetjük el, hogy a hagymát fokozatosan töltögetjük. Helybevetett hagymát
szépen töltögetjük, mint a krumplit, ám lehet úgy is, hogy a hagymákat
deszkával körülvesszük és fokozatosan töltögetjük fel földdel, ahogy a növények
nőnek. Másik módszer, hogy egy árkot készítünk és abba ültetjük a növénykéket,
majd az árkot lassan , a növény növekedési ütemének megfelelően feltöltjük.
Később pedig ha már talajszintig feltöltöttük, akkor a továbbiakban úgy
töltögetjük, mint a burgonyát. Magvásárlásnál arra figyeljünk, hogy kétféle
póréhagyma van, egyik télálló, a másik nem! A bimbóskelnél az alacsonyabb
fajtákat min. 50x50 cm-re, a magasabbra növő fajtákat 70x70 cm-re ültessük
egymástól. Ha sűrű az állomány, a bimbók kicsik és lazák maradnak. Van még egy
titka a gazdag termésnek. Szeptember vége felé, amikor az idő hűvösebbre
fordul, a növényeket fejezzük le, vagyis a csúcshajtásokat vágjuk le. Túl korán
nem tanácsos levágni a hajtásokat, mert lazák, nyitottak lesznek a bimbók. Ha
azonban azt látjuk, hogy a bimbók nehezen növekednek, ne késlekedjünk vele. A
levágott részt ne dobjuk el, mert finom kelkáposztához hasonló főzelék
készíthető belőle. Van még egy kelbimbós trükk. Az oldalleveleket is vágjuk le
akkor, amikor a bimbók már kifejlődtek, ellenkező esetben a bimbók kinyílnak,
szétterülnek, tömör kerekdedségük megszűnik.
Ne
feledjük elvetni augusztus 10-20. környékén az áttelelő étkezési vöröshagymát sem. Az áttelelő hagymát csakis
öntözött körülmények között lehet termeszteni. A vetőmagot a tavaszi vetésnél
mélyebbre, 3-4 cm-re vessük el, a sortávolság 25-30 cm legyen. A hagymamag
nyáron rosszabbul csírázik, ezért nagyobb magmennyiséget szórjunk a sorokba,
mint tavasszal tennénk. Ezt a hagymát június végén, július elején takaríthatjuk
be. Kicsit korábban, július második felében vethetünk zöldhagymának való áttelelő hagymát, amit április-májusban
szedhetjük.
A
tárolásra szánt, hosszú tenyészidejű céklafajtáknál mivel általában a századik napra
válnak szedhetővé, a vetés végső időpontja július közepe; a lényeg az, hogy a
cékla a fagyokig kifejlődjék. Ezért vetjük a másodterményként termesztett
céklát a június 15. és július 15. közötti
időpontban. A rövid tenyészidejű, friss fogyasztásra szánt fajtákat július
végén, augusztus elején vethetjük. Száraz területeken öntözni kell, mert
különben a répatest kicsi marad, rostosabb, ízetlenebb és színtelenebb lesz. Kiskertekben 30-35 cm sor-, és 15-20 cm tőtávolságra vessük 3-4 cm mélyen. A
vetőmagszükségletet ennél is valamivel több a szokásosnál.
A spenótból családi fogyasztásra a
legcélszerűbb két-háromhetes időszakaszban többször keveset vetni. A nyári
vetésű (őszi fogyasztású)
fajtákat július végétől augusztus végéig
vetjük. Ennél későbbi vetések gyenge termést adnak. Az őszi vetésű, átteleltetésre kerülő spenótot a kora
tavaszi szedéshez szeptemberben
vetjük el. A magokat jól eldolgozott, nedves
talajba vessük, 30-35 cm sortávolságra és 2-2,5 cm mélyre..
A sóskát augusztus végén, szeptember
elején vessük, így biztonságosan át fog telelni. Ilyenkor a magvak a
szokásosnál mélyebbre, 2 cm-re kerüljenek. Ajánlott fajta a Pallagi nagylevelű.
A magvetés mellett a sóskát tőosztással is szaporíthatjuk, ennek ideje ősszel
vagy kora tavasszal van. Az őszi vetésű sóskát télen ajánlatos enyhén takarni.
Július
végétől augusztus második feléig megpróbálkozhatunk még a zöldborsó vetésével, de csakis öntözött körülmények között. 11-12.
héten már szüretelhetünk. A fejlett növény a hideget (mínusz 2–5 °C) jól
bírja. Erre a célra a korai fajták alkalmasak.
Tarlórépát mint neve is utal rá, másodveteményként vetjük, július 15. és augusztus 20. között. Nagyon
sekélyen sorba vetjük. A mag gyorsan, 1 hét alatt kel ki. Kelés után egyelni
kell 15-20 cm-re. Tenyészideje nagyon rövid, 45-90 nap közötti.
Tarlóburgonya is tipikus másodveteménynek számít. Ez az őszi
kalászosok tarlójába vetett burgonya, mely kiváló biológiai értékekkel és
nagyon jó tárolhatósággal bír. A későn betakarított, a biológiai érettséget
éppen csak elért, még foszlós héjú burgonya a beparásodást követően a tárolás
során hosszú ideig nem fejleszt hajtásokat, és nyári ültetésre eredményesen
felhasználható. Tavaszi ültetés esetén rendszerint többet terem, mint a tavaszi
ültetésből származó vetőgumó. A fojtott burgonya az
újburgonya egyik fajtája. Augusztusban tarlóba vetik a burgonyát beparásodás előtt
felszedik, és nedves homokkal rétegezve tárolják. Ilyen módon egész télen és tavasszal, míg az
tavaszi vetésű krumplit nem lehet szedni, folyamatosan ehetünk újkrumpli minőségű
burgonyát.
Jó kertészkedést és bőséges termést
kívánok minden kiskertésznek!
Forrás:
Gunter Steinbach Haszonnövények
ábécéje
Bálint György :
Mesterfogások és újabb mesterfogások
Susanne Bruns: Amit
nagyapáink még tudtak 1, 2, 3, 4.
Digitális
tankönyvtár Zöldségtermesztők kézikönyve https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/zoldsegtermesztok/index.html
Virágné Fejes Éva
2018 június 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése